Az egyensúly megtalálása

Az egyensúly megtalálása

Az egyensúly megtalálása

nike_1.jpg

A helyes arányt megtalálni életünk különböző területein az egyik legnehezebb feladat. Néha talán túlzásokba esünk (én legalábbis ebben nagyon jó vagyok), más területeket pedig elhanyagolunk. Megannyi negatív dolog van az életünkben a mindennapokban; aggodalom, félelem, szorongás, bűntudat, harag, önmarcangolás - sokszor valami olyasmi miatt, amit nem is tudunk irányítani. A másik oldalon viszont ott létezik a  nyugalom, az önbizalom, a megbocsátás, a szeretet és az öröm. És, hogy melyik  oldal van túlsúlyban, ez rajtunk múlik.

Sokat gondolkodtam azon, hogyan is írhatnám le az egyensúlyhoz vezető utat a mindennapokban. Sok minden változott, de most úgy érzem, nem változtatnék semmit sem a jelenlegi gondolkodásmódomon. És azt hiszem, hogy ez így jó, ide akarunk a legtöbben eljutni. Ebben a posztban írok a megváltozott edzéseimről, a futásról való hozzáállásomról, a minimalizmusról és a munkámról. Hogyan hoztam magam vissza a ló túloldaláról a hintaszék közepére ezeken a területeken.

A munkában

Próbálom nem hazavinni a munkát, hanem inkább a napi 8-9 órámban minél effektívebb lenni, pedig ezer és egy dolgot csinálok. Legyen értelme a munkaidőmnek! Egyik munkatársam azt mondja, hogy aki nem tudja napi 8 órába belepasszírozni a munkahelyi feladatokat, az rosszul csinál valamit. Későn kezd, rosszul osztja be az idejét, kapkod, nincs terve aznapra, halogat és végül minden összeomlik. Egyetértek vele. Mert volt, hogy későn tértem haza a munkából vagy hétvégén mentem be a laborba és visszatekintve, legtöbbször az én hibám volt. Tanultam belőle, ma már napokra előre beosztom a munkát, így mindig tudom, hogy mi vár rám. Listát írok, szervezek, koncentrálok. Vallom, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk. Nagyon nagy a különbség! Tudatos tervezés, időbeosztás, kevesebb csevegés a munkatársakkal munkaidőben.. meghozza az eredményt.

A sportban

A tavalyi év abszolút a futás éve volt, fel sem tudnám sorolni, hogy hol és mennyit futottam. Vivicittá Félmaraton, Cambridge Town and Gown, Cambourne 10 k, Girton 5k, Color Run, futóklub és végül az 1000 km. Büszke voltam magamra, de éreztem, hogy ez most ennyi volt, elteszem magamnak ezt az 1000 km-t egy mentális befőttes üvegbe és ráragasztom az "Életem legnagyobb sportteljesítménye" cetlit. Ebben az évben vissza akartam kerülni abba az állapotba, amikor csak az élvezetért és a kikapcsolódásért futottam. Hogy ne kelljen versenyekre készülnöm, hogy ne kelljen ostoroznom magam a tempó miatt vagy ha nincs kedvem menni. Több héten keresztül nem is éreztem, hogy futnom kellene. Viccesen mindenkinek azt mondtam, hogy én futónyugdíjba vonultam, most rajtuk a sor, hagyjon engem mindenki békén, én most pihenek.

Vártam a pillanatra, a Vágyra, hogy futni szeretnék szabadon és vidáman. Szerencsére ez visszatért! 2017 óta egyszer sem néztem meg, hogy mennyit futottam az adott hónapban, sőt a tempómat is csak elvétve figyelem. Futónak vallom magam, bár nem futok annyit, amennyit mások gondolnak rólam. Ha nem akarok menni futni, akkor nem megyek, ilyen egyszerű ez. Ha pedig szeretnék, akkor elintézem, hogy minél előbb futócipőt húzhassak. Ha esik, ha fúj. Azért futok, mert szeretek és akkor, amikor akarok. Nincs kényszer, nincs görcsösség, mert az egyetlen elvárásom, hogy ami éppen csinálok, az boldogsággal töltsön el. A futás mellett visszatértem az edzőterembe erősíteni, ami nagyon sokat segített az átmeneti, renegerációs hónapokban. Elégedett vagyok a kilóim számával, az alakommal, a fittségemmel, megtaláltam az egyensúlyt a saját testemmel.

A minimalizmusban

A minimalizmus tulajdonképpen egy felismerés, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Egy felimerés, miszerint a halmozás, a vásárlás és a tárgyak úgy általában nem fognak boldoggá tenni. - Hogyan lettem minimalista

Megtanultam, hogy mindenkinek megvan a saját minimalizmusa és hogy milyen mértékben használod ezt a elvet, azt senki más nem erőltetheti rád. Valakinek az a boldogsága, hogy egy kis kunyhóban él az erdő mellett, ahol ő termeli meg az élelmeit és készíti el a tisztítószereit. Valaki több év halmozás után kidobja a felesleges tárgyait, hogy könnyítsen a lelkén, egy letisztult dizájnt és stílust követ. Valaki nem eszik állati eredetű élelmiszert - számomra a vegán életmód is valamilyen szinten minimalizmus. Valakinek viszont azt jelenti, hogy nem használ kozmetikumokat vagy csak minimálisat. Nincsenek szabályok, hiszen csakis a Te életed létezik. Mert mindenki magának választ életmódot. Én minimalistának vallom magam. Nem halmozok bútorokat és tárgyakat a lakásomban, a szépségápolásban próbálok kevesebb összetevőből álló, természetesebb termékeket választani, sétálok ahová tudok és szelektálom az ismerősi körömet. Számomra a rend az, ami igazán segít tisztán látni. De kocsival megyek a munkahelyemre, van TV-m és szeretek olvasni, tehát egy kisebb gyűjteményem van belőlük, sőt nem magamnak készítem viaszból a szappant, de attól még én is minimalista vagyok. A minimalizmust sokan ugyanis összekeverik a nélkülözéssel, pedig egyáltalán nem erről lenne szó. A lényeg az egyensúly megtalálása. Ez az egyesúly pedig nem más, mint amikor a saját életmódodba úgy alakítod bele az irányzatokat, a különféle elemeket és a stílusokat, ahogyan Neked tetszik, ami Téged boldoggá tesz.

És talán ez a legjobb végszó a végére, hiszen a lényeg, hogy az életed Te éled és senki más. Soha senki nem fogja átélni a fentebb említett érzéseket, soha senki nem tudja helyetted megszervezni az életed vagy teljesen megérteni a gondolataidat. A szorongás, a félelem vagy éppen az elégedettség és önbizalom mind benned zajlanak. Te döntöd el, hogy mi marad a végén.

 

KAPCSOLÓDÓ POSZTOK

Hogyan maradok motivált a mindennapokban?

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

Hello Május!

Hello Május!

Hello Május!

18193849_1309572845763122_6009327318857517140_n.jpg

Úgy érzem, hogy egy ideje nem írtam hosszabb bejegyzést a blogra, ezért tartozom egy kisebb beszámolóval, hol is voltam, hol is jártam. Az elmúlt hetekben sokat utaztam és ezekből az utazásokból szeretnék pár képet megmutatni.

Lake District - Scafell Pike

Húsvét vasárnap felkerekedtünk, hogy a Lake Districtben, Anglia legszebb részén töltsük az ünnepeket. Számomra legalábbis a legszebb, hiszen én a hegyekben találom meg a békémet. A terv az volt, hogy 4 óra túra alatt elérjük Anglia legmagasabb pontját, a Scafell Pike-ot, ami egyébként nem magas európai viszonylathoz képest, csupán 987 méter. Víz, szendvicsek, húsvéti tojás bepakolva, rajtunk pedig vízhatlan ruha, mert az időjárás nagyon szeszélyes a hegyekben. Ami sajnos keresztül is húzta a számításainkat, hiszen 500 méter után nagyon harcolnunk kellett az esővel, a széllel és az alamuszi módon lacsapódó köddel. Nem kell ahhoz profi hegymászónak lennünk, hogy tudjuk, mikor nem érdemes továbbmenni. Konkrétan az orrunktól sem láttunk tovább, ezért csendben leültünk, megettük a szendvicsünket és vártunk, hátha kicsit megenyhül az időjárás és eloszlik a köd. A felhők csak jöttek, mi pedig úgy döntöttünk, hogy nem érdemes kockáztatni, sajnos vissza kellett fordulnunk. Kicsit csalódottan bandukoltunk vissza, de így visszatekintve bölcs döntést hoztunk. Talán nyáron visszatérünk, hátha szerencsénk lesz az időjárással.

A képek azelőtt készültek, mielőtt felértünk a "felhők fölé", amikor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk. Az utolsó képen azért jól látható, hogy hol volt a határ..

17861718_1295694553817618_8291248312321110804_n.jpg

17883579_1295695073817566_6999967222325579488_n.jpg

17952996_1295694997150907_3681103596543549324_n.jpg

Bologna

Olaszország tökéletes hely a pihenésre és a finom falatokra. Pont erre volt szükségünk, hiszen az év eleje kicsit húzós volt. Kikapcsoltuk tehát a munka e-maileket 6 napra és csakis a pihenésre koncentráltunk. Napsütésre kelni, sétálni a városban és a város melletti dombokon, felfedezni az apró utcácskákat, a finom és krémes fagyikat, megtanulni a tésztakészítés művészetét és ellesni titkos olasz recepteket.. azt hiszem, hogy ennél jobb pihenést el sem tudtam volna képzelni. Maximálisan feltöltődtem testileg és lelkileg is.

A legérdekesebb programunk a főzőiskola volt, ahol egy igazi olasz Mamma hatalmas konyhájában tanultuk meg, hogy hogyan is készül az igazi olasz tagliatelle, a gnocchi, a ragú és a tortelloni. Megtudtuk, hogy bolognai spagetti, mint olyan nem is létezik Bolognában, ez egy amerikai találmány, hiszen az igazi olasz ragú paradicsomszósz nélkül készül és a tészta sem cső, hanem lapos. Ki gondolta volna!

Az utolsó előtti napon ellátogattunk Firenzébe is, ahol megnéztük a csodaszép márvány dómot, amitől teljesen tátva maradt a szám. Imádom a márványt.

Kedd óta visszatértünk a hétköznapokba, de nem sokáig, hiszen nemsokára Magyarországra látogatunk, amit már nagyon várunk, hiszen ősz óta nem jártunk otthon. Május, én így szeretlek!

18194916_1309572939096446_7550467621911098630_n.jpg

18193878_1309572872429786_5648293749802464609_n.jpg

18194010_1309572925763114_8146291500665138193_n.jpg

18194046_1309572855763121_4520964762303860467_n.jpg

18222253_1309572869096453_1105409624136922523_n.jpg

18198478_1309527152434358_5357517376520966063_n.jpg

18274859_1309527135767693_6831105501233214814_n.jpg

 Kapcsolódó oldalak

FACEBOOK

INSTAGRAM

 saját készítésű képek

LUSH | Mosd el a gondokat

LUSH | Mosd el a gondokat

LUSH | Mosd el a gondokat

Költözés óta nagyon rászoktam a fürdőzésre (általában zuhonyzáspárti vagyok), heti egyszer legalább belevetem magam a kádba és átadom magam a pihenésnek. Ilyenkor képes vagyok teljesen kizárni a világot, csakis a színekre, az illatokra és a csendre koncentrálni.

Próbálom a bőrápolásban is a minimalista elvet követni. Számomra fontos, hogy az összetevők listája rövid legyen és hogy a természetes anyagok legyenek túlsúlyban. Ezért is szeretem a Lush termékeit. Meg azért is mert színesek, jópofák, mesés az illatuk és mert boldoggá tesznek. Pont. :)

A Lush összetevőlistája nagyon szimpatikus, egytől egyik természetes, illetve biztonságos szintetikus anyagokat tartalmaznak. A késztermékeket nem tesztelik állatokon, ezen felül csakis olyan beszállítóktól vesznek alapanyagokat, amelyek szintén etikusak. A termékek kézzel készülnek, nagy gonddal, minimalizálva a hulladékanyagot, a csomagolások pedig szintén környezetbarátok.

És akkor lássuk az aktuális kedvenceimet:

Lush - The Big Blue

IMÁDOM ezt a terméket. A Big Blue tényleg nagyon blue, a fürdővíz csodaszép mélykék lett, amely már önmagában is nyugtató hatású. A fürdőbomba kulcsfontosságú összetevője a tengeri moszat egy fajtája, az úgynevezett arame moszat, amely gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. Először furcsa érzés volt, hogy a vízben tényleg ott úszkáltak a kis moszatdarabok, de a hatásért megéri. :) Az illata nyugtató, a relaxáló élmény felbecsülhetetlen. Nekem ez a kedvenc Lush bombám.

lush.jpg

Lush - The Experimenter

A legizgalmasabb Lush termék valószínűleg ez a színes, csillogó csodabomba. Ahogy kibontottam a kis tasakot, rögtön felvidultam. Ez aztán a vidám színkombináció! Arra gondoltam, hogy vajon melyik szín fog dominálni a vízben? Mindegyik! Ahogy megérintette a víz felszínét a fürdőbomba, beindult az őrületes színkavalkád, én pedig újra gyereknek éreztem magam, aki próbál nem pislogni, nehogy egy pillanatot is kihagyjon. A víz zöldes árnyalatban végződött, plusz csillámporos lett (csodaszép lett a bőröm utána) és finom vaníliaillat lengett a fürdőszobában.

img_8514.JPG

Lush - The Fizzbanger

Na, ez egy érdekes bomba, hiszen a sárga külső nem sokat mutat. De ahogy beletettem a vízbe, beindult a kis golyó és körbesistergett a kádban, változtatva a színeket és az illatokat. Tele van energiával. A kádfürdő végül citrusos, fahéjas, narancsos illatú lett, ami talán furán hangzik, de nagyon is kellemes volt. :)

img_7998.JPG

 

 

Nektek van kedvenc fürdőbombátok?

Esetleg kipróbáltátok már ezeket a termékeket?

 

Kapcsolódó oldalak

LUSH Hungary

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

saját készítésű képek

L'Occitane Mandulás Tusolóolaj

L'Occitane Mandulás Tusolóolaj

L'Occitane Mandulás Tusolóolaj

A Minimalista Bőrápolás első bemutatkozója a L'Occitane mandulás tusolóolaja, amit kisebb kiszerelésben először tavaly kaptam, aztán miután elfogyott, beszereztem a nagytestvérét is karácsonyra, hiszen nagyon megszerettem.

Végtelen számú tusfürdőt használtam el életem során, mindig más terméket vettem, amiket igazából sosem kedveltem igazán, hiszen minden, ami habzik, kiszárítja az érzékeny bőrömet, ami után nem győztem testápolózni. A tusfürdők és a tusolóolajak nagy része szulfátot (SLS) tartalmaz, amely egy agresszív habképző és tisztító anyag. Szulfátmentes tusfürdőt tehát lehetetlen találni, hiszen ettől habzanak, de a francia márka megalkotta ezt a szuper tusolóolajat, amely a szulfátok egy gyengédebb verziójat tartalmazza kisebb mennyiségben és amely a tusolást egy újabb szintre emeli.

A L'Occitane Mandulás Tusolóolaj ugyanis nem tartalmaz alkoholt, BHA-t, BHT-t, EDTA-t, formolt vagy formaldehidet, ásványi olajokat (olajmentes), parabéneket, phenoxy-ethanolt, ftalátokat, szilikont, SLES-t és szintetikus színezőket. Viszont tartalmaz szőlőmagolajat, napraforgóolajat és édes mandulaolajat.    

250 és 500 ml-es verzióban kapható, az ára viszont elég drága egy átlagos tusfürdőhöz képest (500ml - 15-19 font), de igazából MINDEN cseppje megéri ennek az olajnak.

Nyilván ennyi pénzért az ember nem locsolja magára, vigyáz a mennyiséggel, amiből egyébént egy nagyon pici is elegendő, így tényleg sokáig tart. Decemberben szereztem be az 500 ml-es kiszerelést és azóta a fele fogyott el, szóval átlagosan 6-8 hónapig kitart, tehát havonta 2-3 fontra jön ki a költségvetés. Emellett nem kell újravenni az egész terméket, hiszen a  L'Occitane környezetbarát "Eco-Refill" újratöltőket használ, tehát a következő adagot jóval olcsóbban szerezhetjük be. 

Arról nem is beszélve, hogy ezzel a termékkel nincs szükségem egyéb testápoló termékre (ha, máris spóroltam rajta), hiszen tökéletesen hidratálja a bőröm. Különleges formula, csak nagyon minimálisan habzik, de mégis nagyon kellemes és könnyű használni, rögtön lágy és puha bőrt eredményez. Az illata pedig mennyei, mandulás-marcipános, utána a fürdőszoba is nagyon sokáig finom, édeskés illatú.

Ez a termék tényleg megváltoztatta a tusolásról alkotott véleményemet, nincs többé száraz, viszkető, vöröses bőr, nincs szükségem utólag testápolóval kenegetnem magam és várni, hogy beszívódjon. Meguntam, hogy havonta tusfürdőt váltogassak, meguntam, hogy testápolókat halmozzak fel a lakás minden területén és nagyon hálás vagyok, hogy rátaláltam erre a mindent-egyben-termékre. Ez az olajfürdő egy igazi kincs, gyengéd összetevőket tartalmaz, amelyek tényleg megadják a bőrömnek azt, amire szüksége van. Nincs is szükségem másra, a tusolás és a testápolás ezzel az egy termékkel le is van tudva.

 A képen a kisebb, 75 ml-es verziót fotóztam le, viszont a L'Occitane oldalán megnézhetitek nagyban is ITT.

Ti próbáltátok már ezt vagy bármelyik más L'Occitane terméket?

loccitane_almond_shower_oil.JPG

 

 

 saját készítésű képek

Egy vasárnap reggeli napsütés

Egy vasárnap reggeli napsütés

Egy vasárnap reggeli napsütés

A nap legjobb része, amikor felkelhetek. Amikor kinyitom a szemem, felébred a lelkem és tudom, hogy bármi megtörténhet ma. Lassan körbenézek, felülök az ágyban, talpammal megérintem a puha szőnyeget, majd a konyha felé veszem az irányt. Csak halkan, nehogy felébresszem Őt, hadd pihenjen.

Finom kávét főzni tudomány. Ha jól csinálod, akkor nem kell bele cukor sem. Megédesíted a lelkeddel. Belefőzöd a reményeidet, az aznapi teendőket és a reggeli mosolyodat. Aztán meg leülsz és figyeled a csendet. Ez a nap legtisztább pillanata. Csak a Reggel és Én.

Süt a nap, minden olyan derűs. Eszembe jut, hogy milyen régen futottam úgy szívből! Edzeni persze edzek, de az más. Most itt az ideje ismét szabadnak lennem! Besurranok a szobába, felöltöm a futóruhámat, a hajamat pedig copfba kötöm. Mi más kell még? Tavasz, szabadság, napsütés, energia egy szombat reggelen. Nem futottam gyorsan, nem futottam sokat, de minden másodpercet megéltem. Minden pillanatban ott voltam, ahol lennem kellett, Magammal, a Napsütéssel és a Tavasszal. 

Milyen kevés kell a boldogsághoz, ugye?

img_7925.JPG

tavasz2_2.jpg

 tavasz1_1.jpg

Minimalizmus - Hogyan vásárolj kevesebbet?

Minimalizmus - Hogyan vásárolj kevesebbet?

Minimalizmus - Hogyan vásárolj kevesebbet?

minshop2.jpg

 

A minimalista életmód egyik alapvető eleme, hogy kiszakadjunk ebből a materialista világból, ahol mindenki vásárol, amely reklámokkal bombáz 24/7 és vásároljunk kevesebbet. Könnyű ezt leírni, de sokaknak nagyon nehéz ezt megvalósítani. A minimalizmus nem azt jelenti, hogy nem vásárolsz semmit sem, hanem azt jelenti, hogy megválogatod, hogy mit veszel. "Buy less, choose well, make it last." Mondta Vivienne Westwood, azaz vásárolj kevesebbet, válassz tudatosan és őrizd meg. Bár elsősorban a ruhaiparra gondolt ezzel a mondatával, kritizálva az olcsón elérhető fast fashion darabokat, de ha jól megnézzük, az élet minden területére alkalmazható ez az egyszerű mondat.

Szóval hogyan is vásárolj kevesebbet, hogyan válassz tudatosabban és hogyan őrizd meg az értékeidet?

Az árak

Szerintem a legtöbb probléma innen gyökeredzik, ugyanis a olcsó ruhadarabok, az olcsó játékok és az olcsó junk food azt az attitűdöt alakította ki az emberekben, hogy ilyen kevés pénzért akkor is megéri megvenni az adott terméket, mondjuk egy pólót, ha csak egyszer vesszük fel. Hiszen olyan olcsó! Ha voltatok már Primemarkban, akkor tudjátok, hogy miről beszélek... Ha végiggondoljuk, hogy hány ilyen ruhadarab halmozódik a szekrényünk mélyén és hogy mennyit dobtunk ki vagy vált a mosás áldozatává, akkor felmerülhet a kérdés, hogy valóban megéri a mennyiséget választani a minőség helyett? Kérdezd meg magadtól, hogy akkor is megvennéd az adott tárgyat, ha mondjuk nem lenne akciós vagy ilyen olcsó?

Érdemes olyan darabokba pénzt fektetni, amely az első pillanattól fogva tetszik. Olyan dolgokra, amiben biztos vagy, hogy szeretni és használni fogod és hogy biztosan szükséged lesz rá. Érdemes klasszikus darabokat választani, mintsem a legutóbbi divatot követve, hiszek ezeket a darabokat évekig, évtizedekig megőrizhetjük.

Mert valóban szükséged van rá?

A legegyszerűbb dolog, hogy amikor vásárolni készülök valamit, akkor megkérdezem magamtól, hogy valóban szükségem van erre? Valóban szükségem van egy újabb pár farmerre, egy új telefonra vagy egy új alapozóra? Az a baj, hogy sokszor felcserélődik a SZÜKSÉGEM VAN RÁ, a KELL és az AKAROM értelmezése, hiszen ha megtetszik valami, akkor az adott pillanatban szükségesnek érzed, holott egyszerűen csak birtokolni szeretnéd azt a csodaszép új cipőt, az új szempillaspirált, a legújabb telefont vagy ipadet. Valójában semmi szükséged sincs rá, hiszen van 5 pár másik farmered otthon, egy nem a legújabb, de jól működő telefonod vagy netalántán egy tucat krémed, amit még időd sem volt elfogyasztani. Kérdezd meg magadtól és válaszolj őszintén, vajon tényleg szükségesnek érzed az adott tárgy megvásárlását, valóban használni fogod? Van már hasonló darabod?

Érzelmi vásárlás

Ugye az a kép mindenkinek megvan az amerikai filmekből, hogy amikor a megcsalt/becsapott/bántott lány  elmegy vásárlási terápiára? Utána pedig megbánja a súlyos költekezést... Érdekes, hogy sokan tényleg azért indulnak egy nagyobb shopping túrára, mert valami nincs rendben az életükben és ezzel akarják felvidítani magukat. Ilyenkor sokkal egyszerűbb leülni és átgondolni, hogy vajon mi a probléma és hogy hogyan is oldhatnám meg? Én ahelyett, hogy tárgyakkal próbálnám betömni ezeket a hiányosságokat, ha valami bánt, akkor elmegyek edzeni vagy alkotok valamit. Leülök és kirajzolom vagy kiírom magamból az érzelmeket.

Ápold és őrizd meg, amid van

Ahhoz, hogy ne kelljen mindig például újabb táskát, ruhát vagy mondjuk egy konyhai tárgyat vennünk, meg kell őriznünk és jó állapotban kell tartanunk őket. Ruhák esetében a túl gyakori, túl magas hőmérsékleten való mosás miatt bolyhossá, fakóvá válnak. Vagy fa bútorok esetében érdemes évente kezelni az anyagot, hiszen ez megvédi az idő előtti kopástól. Általában az emberek nagy része jobban vigyáz a drágább dolgokra, ezért is jobb egy minőségi tárgyat választanunk, ha vásárlásra kerül sor. Mentálisan máshogy gondolunk rá.

Főzz, készíts ételeket

Azt mindenki tudja, hogy ha éhesen megyünk vásárolni, akkor mindent lepakolunk a polcról. Azt viszont kevesen látják be, hogy a főzött étel mennyivel olcsóbb megoldás, mintha állandóan a menzán, éttermekben, az utcán vagy a büfében vásárolnánk. Nem árt listát írni, főzési terveket készíteni, megválogatni az alapanyagokat és nemcsak az éhességi szintünk alapján bedobálni mindent a kosarunkba.

Remélem tetszett ez a pár minimalista vásárlási tipp. Ti adnátok valamit a listához?

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Hogyan lettem minimalista

FACEBOOK

INSTAGRAM

 

Hogyan lettem minimalista?

Hogyan lettem minimalista?

Hogyan lettem minimalista?

A minimalizmus hatalmas divathullámnak számít manapság, de a fehér és letisztult ikeás otthon vagy a fekete outfit még senkit sem változtatott minimalistává, bárhogyan is szeretnénk..

Mert miről is van szó?

A minimalizmus tulajdonképpen egy felismerés, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Egy felimerés, miszerint a halmozás, a vásárlás és a tárgyak úgy általában nem fognak boldoggá tenni.

Ez a felismerés nálam a költözés előtti hetekben alakult ki, amikor szortíroztuk a dolgainkat. Három év alatt rengeteg minden gyűlik fel egy lakásban, még ha egyébként az ember nem is vesz túl sok dolgot, mert amúgy nem szoktunk túlzásokba esni. Volt egy taktikánk. Ha valami nem szolgált minket évekig, sőt hónapokig, esetleg nem fűződött hozzá semmi személyes kötődés, attól megváltunk. A "majd jó lesz még valamire" kijelentést el kell felejteni, mert higgyétek el, nem lesz az jó semmire! Ha több évig ott porosodott a padláson, akkor nagy valószínűséggel ott is marad velünk életünk végéig. A költözések során pedig csak cipeljük magunkkal.

Szóval mit tettünk ezekkel a tárgyakkal? Nyilván a jó állapotban lévő dolgainkat próbáltuk eladni, de a többségét odaadtuk segélyszervezeteknek. Itt gondolok a régi bútorainkra, amelyeknek igazából semmi céljuk nem volt a lakásban vagy a nem használt ruhákra, amik csak kallódtak a szekrényben. Tehát mindentől, ami nem szükséges, megszabadultunk. Fontos kijelenteni, hogy nem dobtunk ki semmit sem, hanem odaadtuk olyanoknak, akiknek talán több szüksége van rá. Könyörtelennek hangzik, de mi igazán fellélegeztünk. 

pexels-photo-28026_1.jpg

Hozzá kell tenni, hogy Angliában élek, ahol az emberek legfőbb hobbija a vásárlás. Nem hinnétek el, de a családok nagy része egy jó kis kirándulás helyett a hétvégéket a shopping centerekben tölti és olyan dolgokat vesz, amire nincs szüksége. Gondolok itt a legújabb telefonokra például. Itt annyira természetes, hogy amikor az új iPhone modell kijön, akkor egyszerűen csak eldobod a régi, amúgy tökéletesen működő telefonodat, hogy nehogy lemaradj valamiről. De mégis miből maradnál le?

Itt mindenki folyamatosan arra törekszik, hogy mindenből a legújabb és legjobb legyen a birtokában. Egyszerűen nem ismerik fel, hogy így sohasem lesznek elégedettek, hiszen mindig lesz újabb és szebb. Nyilván ettől most nem kell mindenedet eldobnod, nem kell őrülten kidobálni a ruháidat vagy a telefonodat egy egyszerűbb modellre cserélni, sőt nem kell az egész lakásodból kiírtani a színeket, mert nem erről van szó. Azt kell felismeni, hogy valójában mennyi mindenre nincs szükséged és ez alapján szelektálni.

Mindenkinek más az élete, mindenkinek más dolgok a fontosak. Nyilván ezért a minimalizmust nem lehet szigorú szabályok szerint követni. Én körülnéztem a lakásban, a szekrényben és eldöntöttem, hogy nekem mire van szükségem. Mi az, ami csak porosodik, mi az, amit mondjuk csak úgy vettünk, de igazából sosem használtunk. Le kell szögeznem, hogy nem kell aszkéta életet élni, a minimalizmus nem a nélkülözésről szól. Nem kell megválni a kedves emlékeidtől sem, gondolok itt a régi mozijegyekre az első randiről. Ha fontos Neked, akkor nehogy kidobd! Ha kell egy futócipő, mert futni szeretnél, akkor vedd meg! De a negyedik vagy ötödik pár már nem szükséges, te is beláthatod. Még ha olyan szépek is (tudom!). ;)  Nekem két pár van, pedig több éve futok. Egy kintre, egy pedig az edzőterembe. Vagy például van egy karórám, ami mindenhez megy és imádom. Inkább legyen egy szuper, mint több "egynek jó lesz" darab.

Ha megtanulsz nem ragaszkodni a dolgokhoz amelyeket birtokolsz és megpróbálsz nem mindig csak halmozni és halmozni egy más típusú szabadsággal ismerkedsz meg. Fellélegzel! Ahogyan én is. Miután a tárgyaink nagy részétől megváltunk, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem. Most már tényleg azok a dolgok vesznek körül, amelyekre szükségem van és amelyeket szeretek. A minimalizmus segített abban, hogy arra a dolgokra koncentráljak, amelyek igazán fontosak, amelyeket nem lehet pénzzel megvenni. :)

Ha elgondolkodtatott az írás, akkor nézd meg a Minimalista című film ajánlóját, a teljes film Netflixen elérhető:

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Minimalista gondolatok

 

Kövesd a blogot

FACEBOOK

INSTAGRAM

 

 

 

 

Új célok 2017-ben

Új célok 2017-ben

Új célok 2017-ben

Tavaly valami nagyon szuper dolog indult el ezen az oldalon, végre rendszeresebbé váltak a bejegyzések, a személyesebb posztok, egyre több visszajelzést kaptam az olvasóktól is, sőt barátokra leltem a blogolás által. Szeretném ezt a lendületet megtartani és még többet írni és adni ebben az évben.

Serényen tervezgetem az átalakulást, az új rovatokat és a megjelenést is. Lassan, de biztosan haladok, bár a blogon nem sok minden tűnt még fel.. de valami alakulóban van. :)

Mielőtt bármi is történik, szerettem volna egy felvezető posztot írni, megmutatni a terveimet és kikérni a véleményeteket. Ha tetszik azért, ha meg nem, akkor meg azért írjatok, legalább rájövök, hogy jó vagy rossz irányba haladok.

pexels-photo-38892.jpg

Ami újdonság lesz:

MINIMALIZMUS, mint életmód

Bár sosem voltam gyűjtögető és vásárlásmániás, a költözés teljesen megváltoztatta az életszemléletemet. Amikor évek után végre megszabadultunk a tárgyaink körülbelül 70%-ától, mintha egy új élet kezdődött volna. Fellélegeztünk. :) Miután beköltöztünk az új lakásba, el is döntöttük, hogy ez így is marad, nem halmozunk feleslegesen semmit sem. Szeretnék írni a minimalizmusról, megmutatni, hogy mennyivel egyszerűbb is lehet az élet..természetesen személyes példákon keresztül. Az alábbi témákat választottam kezdésnek, remélem elnyeri majd a tetszéseteket.

  • Minimalista bőrápolás
    • Mit jelent a minimalizmus a bőrápolásban? Egyszerűen megfogalmazva azt, hogy használjuk azokat a termékeket, amelyek beváltak és törekedjünk arra, hogy minél kevesebb kemikáliát rakjunk magunkra.  Tegye fel a kezét, akinek van otthon legalább egy lejárt szavatosságú szempillaspirálja vagy egy beszáradt körömlakkja! Vagy egyáltalán.. ki használja el teljesen az ajakbalzsamokat? Gondolom minden táskában és kabátzsebben van legalább egy. :) Ki érzi a beauty bloggerek videóit nézve, hogy még több sminket kell vásárolnia? Ezeknek a videóknak a nézegetése során az is felmerül bennem, hogy egy fiatal lánynak miért kell 30 különböző terméket használnia egy nappali sminkhez?  (A másik kérdés pedig, hogy vajon valaki tényleg leül a terméklista alapján a monitor elé egy kis tükörrel a kezében, hogy mondjuk egy rózsás-barackos sminket varázsoljon magának a videó alapján?). A lista, a termékek, amiket ezek a bloggerek felhalmoznak egyszerűen csak TÚL SOK. Nincs szükségünk rá, ahogyan a bőrünknek sem. Ebben a posztsorozatban olyan termékeket szeretnék megmutatni, amelyek nekem beváltak, amelyek kevesebb összetevőt tartalmaznak és amelyektől természetesnek és magabiztosnak érzem magam.
  • Minimalista lakberendezés
    • Az emberek nagy része rengeteg tárgy között él. Olyan sok otthon van tele szekrényekkel, polcokkal, ahol olyan dolgokat tárolnak, amikre amúgy az égvilágon semmi szükség sincsen. A mi nappalinkban van (lesz, mert az épp érkezik) egy kanapé, egy TV, egy tükör és egy könyvespolc. A könyvespolcon olyan könyvek vannak, amelyeket legalább egyszer elolvastunk és amiket szeretünk. A konyhában a főzéshez van négy fazék, egy kicsi, egy közepes és két nagy. Ennél többet úgysem tudunk a főzőlapra tenni egyszerre. Ami kell, az kell, a többi csak helyet foglal. És nehezíti a lelkünket.
    • Minimalista ruhatár
      • Nincs túl sok ruhám, de azokat mind szeretem. Ha valamit nem hordok több hónapig, akkor azt továbbadom segélyszervezeteknek vagy a barátoknak, nem halmozom fölöslegesen, ha nem kell. Van egy pár fekete futócipőm kintre meg egy másik, amit az edzőteremben használok (meg akkor, ha a másik pár éppen mosásban van). Nem is kell ennél több.

KÖNYVESPOLC

Szeretek olvasni, imádom a könyvesboltokat, a csodaszép borítókat. A tervem az, hogy a könyvespolcomon végighaladva megmutassam a kedvenc könyvimet havonta legalább egyszer és megmutatni olyan történeteket, amelyek megérintettek, amelyek boldoggá tettek vagy amelyek motiváltak.

VIDEÓK

Nagyon sok blogger váltott a videózásra az elmúlt években, a youtube a virágkorán éli, szinte alig nézünk TV-t. Olyan sokszor szerettem volna én is leülni és mesélni Nektek. Nem érzem, hogy teljesen készen vagyok erre a lépésre, viszont a napokban azon kaptam magam, hogy kamerákat nézegetek. Az egyik kedvenc kifogásom az időhiány, hiszen a videók szerkesztése rengeteg időt vesz igénybe, ami most még nem biztos, hogy beleférne az életembe. De mindenképpen ízlelgetem a dolgot, ki tudja, mit hoz a jövő. ;) Ti szívesen látnátok videókat?

És ami marad:

FITTNAPLÓ

Nincsen Enikő sport és futás nélkül.. ezért természetesen a Fittnaplós részek folytatódnak. Szeretnék még több embert motiválni, még több személyes történetet írni ebben a témában és egy sportos közösséget kialakítani a jövőben.

MUNKA

Tavaly kezdtem először megmutatni a szakmámat, ami után nagyon sok visszajelzést kaptam. A Hogyan lettem Molekuláris biológus-posztsorozat még nem ért a végéhez, nagyon sok mondanivalóm van és természetesen válaszok a sok-sok kedves kérdésre Tőletek. :)

Hú, kicsit hosszúra sikeredett a mondanivalóm, de remélem tetszenek az ötleteim. Most pedig Ti jöttök! Írjatátok meg a véleményeteket, kérdéseiteket, szívesen fogadok minden hosszászólást. :)

 FACEBOOK

INSTAGRAM

 

Miért fontosak a keresztedzések?

Miért fontosak a keresztedzések?

Miért fontosak a keresztedzések?

A tavalyi év a Futás Éve volt számomra, ami természetesen a blogon is meglátszott, a bejegyzések nagy része a futásaimról szólt, a küzdelmekről, a sikerekről, a mozgás adta energiáról. A futás valamikor 4 éve lett az életem része, amikor kiköltöztem Angliába. A tavalyi évek előtt mindig volt más sport is, amit műveltem, a futás inkább kiegészítés volt. Tavaly viszont mindent a futás vitt el. Még év elején volt időm az erősítő edzéseimre és a balettre is, de be kellett látnom, hogy választanom kell. Elkapott a gépszíj, ahogy mondani szokták, több 10 km-es versenyen vettem részt, egy félmaratonon.. futottam a futóklubbal, volt, hogy hajnalban keltem vagy egy 12 órás munkanap után még futócipőt húztam. Hébe-hóba persze sikerült eljutnom a konditerembe is, de nyár környékén, amikor is eldöntöttem, hogy lefutom az 1000 km-t, csakis a futás maradt. Nyilván tudtam, hogy nem lesz ez így jó, hiszen a jó futóteljesítményhez elengedhetetlenek a keresztedzések és tudtam, hogy fogyni fogok, főleg izomból, de sajnos egyre nehezebb volt a munka, a magánélet és a futás mellé még beilleszteni az erősítő edzéseket is. 

untitled_2.png

Szilveszter reggelén fáradtan csoszogtam be a meleg szobába az utolsó futásom után. Sikerült az 1000 km, de tudtam, hogy jövőre ez nem így lesz, változtatni fogok. Szeretek futni, sőt imádok, de nagyon hiányzott a konditerem, a súlyzós edzések, az izomláz. Januárban még pihentem, összesen 10 kilométert futottam a hónapban, nem is kívántam többet. Figyeltem a szervezetemre, időt adtam magamnak, relaxáltam, lazító nyújtó edzéseket végeztem esténként. A futóklubból egyre többet hiányoztam, de mindenki megértette, hogy időre van szükségem.

Január vége felé úgy éreztem, hogy itt az ideje visszatérni. Tudtam, hogy erősödnöm kell, vissza akartam kapni a régi alakom, a régi formám. Ilyen is ritka, hogy valaki hízni akar. :) Eldöntöttem, hogy heti kétszer-háromszor erősítő edzéseket fogok végezni, a futást pedig mindeképpen visszafogom heti egy vagy két alkalomra egy időre, akkor is csak kisebb távokra, 5-7 kilométernél nem többet. Aztán majd jön a többi, ahogy erősödöm. A tervem, hogy megtaláljam az arany középutat, az egyensúlyt a keresztedzések és a futás között.

Miért fontosak a keresztedzések?

Sokan azt gondolják, hogy egy futóversenyre elég csak futással felkészülni. Holott ez nagyon összetett dolog, hiszen az egész testünkkel futunk.  A keresztedzések arról szólnak, hogy a futásban résztvevő izmokat erősítsük a jobb teljesítőképességért, a sérülések elkerüléséért és persze, hogy ne veszítsünk jelentősebb izomtömeget a hosszabb futások alatt.

Tehát egy hónapja visszatértem a konditerembe, hogy visszataláljak a régi önmagamhoz. Mi történt ennyi idő alatt?

Január elseje óta két kilót híztam! :) Nagyon örülök, hiszen talán ennyit még sosem mutatott a mérleg eddigi életem során. Erősebb és tónusosabb vagyok, imádom érezni az izmaimat, sőt élvezem a másnapi izomlázat is. A futás alatt leginkább csak a lábaim fáradtak el, nagyon hiányzott ez a fajta fáradtság a mell-, has- vagy karizmomban. Ahhoz, hogy egészséges maradjon a testünk, egyensúlyban kell tartanunk, minden izomcsoportot meg kell mozgatnunk.

fitt1.jpg

Emellett sokkal jobban élvezem az erősítő edzések után a futást, hiszen sokkal változatosabb a heti edzéstervem. Nem mindig csak ugyanaz a nóta.. A hétvégén terveztem egy komolyabb edzéstervet összeállítani, közben pedig majd futok, amikor jól esik, hiszen ez mindig az életem része lesz. Itt a tavasz, a napfényes hétvégék csalogatnak egy hosszabb futásra is. ;)

fitt2.jpg

Ti milyen keresztedzéseket végeztek a futás mellett?

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Hogyan futottam le 1000 km-t egy év alatt?

Hogyan legyek jó futó?

Hogyan maradok motivált a mindennapokban

Különleges szeretet ez a futás

Félmaratonista lettem

 

FACEBOOK

INSTAGRAM

11 tény rólam

11 tény rólam

11 tény rólam

Nemrég ANAMI blogján láttam a 11 Things About Me bejegyzést. Úgy gondoltam, hogy jó lenne kicsit személyesebbé tenni ezt a platformot is, így most megosztok magamról 11 tényt, amit talán nem tudtok rólam. Anami egyébként egy csodanő, aki a FAB WMN projekt elindítója, végzett politológus, designer, most pedig coachingot tanul és célja, hogy másoknak segítsen megtalálni a saját útjukat. IDE kattintva még többet megtudhattok róla. :)

És akkor most jöjjön az én verzióm, 11 tény rólam:

blogfelso.png

1. Kiskoromban csillagász akartam lenni. Volt egy hatalmas Hold poszter a szobámban, de sajnos ennél tovább nem fejlődtem, megmaradtam a nyári estéken való csillagok nézegetésénél.

2. A gimit magyar és történelem szakon kezdtem, aztán valahogy az utolsó évben kémián és biológián kötöttem ki.

3. Az egyetemen orvosi laboratóriumi és képalkotó diagnosztikát tanultam alapszakon, majd molekuláris biológia mesteren végeztem 4 éve.

4. Minimalista vagyok. Azt vallom, hogy a kevesebb több.

5. Körülbelül 6 éve kezdtem el rendszeresen kávét inni. Azóta minden reggel kávéval indítom a napom.

6. 12 éves koromban hirtelen begöndörödött az amúgy egyenes, gomba fazonú hajam és úgy néztem ki, mint egy bárány. Remélhetőleg nem maradt fénykép ebből az időszakból.

7. Kedvenc virágom a tulipán.

8. Kedvenc reggelim a mogyoróvajas toast banánnal és mézzel.

9. Suliban utáltam a tesi órákat. Angliában kezdtem el komolyabban futással és sporttal foglalkozni. Tavaly pedig 1000 km-t sikerült teljesítenem. (Hogyan futottam le 1000 km-t egy év alatt?)

10. Egészen egyetemig zongoráztam, sőt még orgonálni is tanultam gimi alatt. Azóta hiányzik a zene, a legnagyobb álmom, hogy végre vehessek egy zongorát.

11. Egy három éves angol kislány keresztanyukája vagyok.  Egy kis csoda volt megpillantani őt a születése napján, azóta imádom a gyerekeket.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Hogyan lettem molekuláris biológus 1.

Hogyan lettem molekuláris biológus 2.

Minimalista gondolatok

 

Kérdezzetek bátran

ASK

 Social Media

INSTAGRAM

FACEBOOK

Hogyan maradok motivált a mindennapokban?

Hogyan maradok motivált a mindennapokban?

Hogyan maradok motivált a mindennapokban?

Többen kérdezték, hogy hogy van mindenre energiám, hogyan maradok motivált a mindennapokban, a munkában és az edzések alatt. Most megosztok néhány olyan dolgot, ami nálam mindig beválik. Természetesen mindenki más, de sokszor apró dolgokon múlik a kiegyensúlyozottság.

iceland_1.jpgIzland, 2016

AMIT ADSZ, AZT KAPSZ

Volt egy nagyon jó idézet a Született Feleségekben (amit nem találtam meg, mert lehet, hogy nem is ebben a sorozatban volt..), amelynek a lényege, hogy a jó cselekedet visszatalál hozzád, ergo azt kapsz, amit adsz. Én például mindig kedvesen érdeklődöm, hogy az adott illető hogy van, milyen napja volt, meghallgatom a kisebb problémákat, ezáltal átveszem egy picit a terheit is. Mindig segítek felvenni a leejtett papírokat vagy boldogan asszisztálok kisebb feladatok elvégzésében, bármiben, ami segíthet egy kicsit is könnyebbé tenni a mások életét. Ezáltal átadok egy kis pozitívumot, amit majd ők is átadnak a következő személynek mondjuk egy dícséret formájában, a lánc pedig így megy tovább...egyszer pedig talán visszatalál hozzám is. Ha morcosan szólok valakihez, mert épp bal lábbal keltem fel aznap, akkor mire számítsak a másiktól?  Nálam ez a gondolkodásmód alapjaiban változtatta meg az életemet, nagyon sok pozitív energiát adok és kapok a mindennapok során.

HAGYOM MAGAM SZOMORKODNI - Egy kis ideig

Nem hiába vannak érzéseink. Ahhoz, hogy tiszta szívből boldogok legyünk, bizony meg kell ismernünk a szomorúság minden mélységét is, hiszen így marad meg az egyensúly. Ha például valami felbosszantot vagy elszomorított, akkor leülök és átadom magam az érzésnek. Öt vagy tíz percig. Duzzogok egyet, talán még sírok is, aztán átgondolom a lehetőségeket, hogy hogyan is mászok ki ebből. Az az igazság, hogy az élet tele van nehézségekkel és ha nem tudjuk ezt elviselni, akkor veszíteni fogunk. Fontos, hogy mindig tudatosítom magamban, hogy én irányítom az életem.

A NEGATÍV ENERGIA FELHASZNÁLÁSA

Van egy olyan mondás, hogy Art never comes from Happiness, amire számos példa van a történelemben. És ez nálam is működik. Ha szomorú vagyok, akkor kiírom vagy kirajzolom magamból az érzéseket. Ilyenkor sokkal jobban jönnek a szavak, mint a boldogság mámorában. Máris felhasználásra került az energia.

A RUHA TESZI AZ EMBERT

Én úgy mondom, hogy hangulatba öltöztetem magam. Például ha magabiztosnak kell lennem aznap, mert prezentálok az egész cég előtt vagy éppen tréningelek valakit, akkor elegáns ruhát fogok felvenni, mert tudom, hogy ettől magabiztosnak érzem majd magam. Ha a laborban töltöm az egész napot, akkor feltűzöm a hajam.. és így tovább. Mindig az adott célnak öltözöm, alakítom a hajam, mert így könnyebb azonosulni a "szerepemmel".  Fontos, hogy mindig ápolt legyek, ha találkozom valakivel, hiszen ezzel tiszteletet adok a másiknak. Megint visszajön az első pont; azt kapsz, amit adsz.

HIBÁZNI EMBERI DOLOG

A hibákból tanulunk és fejlődünk a legtöbbet. Sosem voltam rest bevallani, ha hibáztam valamiben. Sőt ezek után inkább még jobban érdekel a feladat, mert kihívásnak tekintem a hiba kijavítását, mintsem kudarcnak. Gyorsan túl kell lépni ezeken a problémákon önmarcangolás helyett, hiszen még rengeteg más utat ki lehet próbálni a cél elérése érdekében. Az egész élet egy folyamatos tanulás.

NAPI SÉTA A TERMÉSZETBEN

Imádok sétálni, mert kitisztítja az elmét, ellazít. Én a facebook böngészése helyett inkább engedélyezek magamnak egy 20 perces szünetet két feladat között és elmegyek egyet sétálni. Ha több időm van, akkor pedig futok vagy elmegyek a konditerembe. Szerencsés vagyok, hogy a munkahelyemen van erre lehetőség. Sokkal hatékonyabban dolgozom, mert tudom, hogy bele akarom passzírozni ezeket a dolgokat is az életembe.

RENDSZEREZÉS

Ha nem érzem magam hatékonynak a munkahelyen, akkor az legtöbbször azért van, mert szalad az íróasztalom. Ilyenkor adok magamnak pár percet, átnézem a dolgaimat, kidobom a felesleges papírokat, rendszerezem a fájlokat a gépen, aztán indulhat is a munka a kitisztult és átlátható környezetemben.

És végül - ZENÉT HALLGATOK

ZENE REGGELRE

ZENE KREATIVITÁSHOZ

ZENE SPORTHOZ

 Ti hogyan maradtok motiváltak?

 

FACEBOOK 

INSTAGRAM

 

Hogyan futottam le 1000 km-t egy év alatt

Hogyan futottam le 1000 km-t egy év alatt

Hogyan futottam le 1000 km-t egy év alatt

Kicsit talán későn érkezem ezzel a bejegyzéssel, de úgy éreztem, hogy ülepednie kell az élményeknek az 1000 km-es kihívás után, illetve a költözés miatt váratott magára az internet bekötése is. Végre leülhetek és összeszedhetem a gondolataimat életem legtöbbet futó évéről. Ami talán így is marad már. :)

Kezdjük is az elején, meghozzá Januárban, amikor is semmit sem sejtettem arról, hogy ennyit fogok majd futni 2016-ban. Kicsit lassan, mondjuk ki lustán kezdődött az év, de gyorsan helyreráztam magam, hiszen tudtam, hogy áprilisban bizony le szeretnék futni egy félmaratont. A hosszabb futások tehát kezdetét vették valamikor a hónap közepén-végén. Ekkor még nagyban készültünk a balett-csoporttal a Rómeó és Júlia előadására is. Sűrű volt a felkészülési időszak és a tervem az volt, hogy minden hétvégén 2 km-rel növelem majd a távokat, hét közben pedig a futóklubbal megyek a szokásos 5 km-re.

Nagyjából sikerült tartanom ezt a tervet, 8 km-ről tornásztam fel magam Február végéig 15-16 km-re. Nem volt egyébként szigorú edzéstervem, mint ahogyan már írtam erről, szerettem volna élvezni a felkészülés minden kilométerét. Így is lett, nagyon szuper első félévem volt, szárnyaltam az életem minden területén. :)

Márciusban Izlandon is jártam, ahová természetesen elvittem a futócipőmet is és egy szép fagyos reggelen Höfn városában sikerült pár kilométert bezsebelnem. Azt hiszem, hogy ez a 3 km volt az egyik legkülönlegesebb futóélményem, hiszen hány ember mondhatja el magáról, hogy ezen a  csodálatos helyen futott?! Kicsit ugyan fagyos volt a terep, de sosem éreztem még magam ennyire szabadnak, mint akkor. :) A leghosszabb futásomat is ebben a hónapban ejtettem meg; a 18 km teljesítése után úgy éreztem, hogy ez már meglesz pár hét múlva.

futika_1.jpg

Április hamar eljött, a félmaraton előtti hétvégén még részt vettem egy 10 km-es futáson, amit nagy kudarcként éltem meg akkor. Nem sikerült jó időt futnom, fáradt voltam és teljesen elkesedtem, hogy ha ez így megy, akkor nem fogom tudni lefutni a félmaratont. Pár napig begubóztam, aztán megráztam magam és elindultam a verseny előtti utolsó futásomra. Visszatért az életerőm, a motivációm, ott és akkor eldöntöttem, hogy semmi nem állhat az utamba, én bizony félmaratonista leszek. Így is lett! :)

"Na most ez a lány kigondolta, hogy jó lenne félmaratont is futni egyszer. Volt már jó pár futó eseményen, Race for Life-on, Spartan Race-en, váltófutásokon. De a félmaraton az félmaraton! Az 21 kilométer küzdés, oda kell az elme, a szív, az már nem mindenkinek megy. Hát legyen! :) De hol? Csakis egyetlen helyre gondolhatott. Egy helyre, amely szívének kedves volt. Budapest. Gyorsan lefoglalta a repjegyeket, beregisztrált és várt. Meg persze futott. Örömből, ahogy jól esett neki.  :) A nagy nap előtti héten azonban elérte őt is a mélypont. Elhitte, hogy ő még mindig az a gyenge lány, aki a múltban volt. Aki nem képes nagy dolgokra. Aki nem való semmire. De kimászott, inkább kifutott a bizonytalanság gödréből. A mozgás csodákra képes."

vivi.jpg

A lelkesedésem nem hagyott alább, sőt szárnyalt előre, terveztem egy második félmaratont, versenyekre jelentkeztem, motivációs videókat néztem. "Ez az év már így is az eddigi legjobb minden tekintetben, a futás az meg csak futás, ahogy Anna mondaná, de mindenképpen rátesz erre."

Nyáron aztán elindult valami. Addig mindig is egyedül futottam, élveztem az én-időt, a csendet, a gondolataimat. Aztán társakra találtam a futás által. Elindult a párban futások, a csoportos futások, a hosszú beszélgetős kilométerek ideje. És én ezt nagyon élveztem. Visszatekintve erre az időszakra úgy gondolok, mint amikor Forrest Gump elindult futni. Az elején még egyedül a városhatárig, aztán meg átszelve Amerikát, ahová mindig betársult mellé valaki. Csak nekem nem nőtt szakállam közben. :) Hozzám is sokan betársultak, futottunk, kocogtunk, sétáltunk, beszélgettünk, nevettünk, egymást motiváltuk. Annyi érdekes embert és történetet küldött mellém az élet a futás által, nagyon hálás vagyok emiatt.

forrest_biggestbeard_end_1.jpg

"Ma csillogó szemmel jött az egyik lány, hogy elment kocogni a hétvégén is. Annyira meghatott, hogy megosztotta velem ezt a büszke pillanatot. Büszke volt magára, hogy volt kitartása elindulni a kanapáról, feladni az eddigi egészségtelen életmódját és már alig várja, hogy pár hét múlva megállás nélkül fusson pár kilométert."

Júliusba értünk, amikor is 500 km-nél jártam, talán akkor fogalmazódott meg bennem, hogy akkor legyen ez a szám kerek, 1000 km! Ekkor magamhoz képest szárnyaltam, a Girton 5k-n megfutottam a PR időmet, a Color Runon pedig majdnem én voltam az egyetlen, aki végigfutotta a távot.

 

Mégsem voltam biztos benne, hogy menni fog, hiszen végül a szeptemberi félmaratonomat ki kellett hagynom egy kisebb sérülés miatt. Nem gondolok erre kudarcként, talán egy kis leckének jó volt,  ideje lenne lassítanom.  Hallgattam a szervezetemre, pihentem. Talán ez az őszi időszak volt az, amikor a legkevesebb futást pakoltam bele a napjaimba, itt kicsit el is csúsztam a tervezett távokkal. Talán el is bizonytalanodtam, hogy nem lesz meg ez a szép kerek szám. De aztán újra nekilendültem, a szombati Parkrun segítségével visszakaptam a rutinomat. Úgy döntöttem, hogy elindulok egy 10 km-es versenyen még az évben, hiszen ez a legkedvesebb távom (Cambridge Town and Gown). Ekkor Októbert írtunk, közeledett az év vége, én pedig a 800 km-hez. Azt mondtam magamnak, hogy ha meglesz a 800, onnan már tényleg csak egy ugrás (egy hosszú, 200 km-nyi ugrás..) választ el a célomtól.

14362427_556785467864860_4193618646020245446_o.jpg

"Eljött az október, beköszöntött az ősz, mondhatni drasztikusan. Én pedig elfáradtam. Ekkor kezdtem érezni, hogy akkor ez most tényleg nehéz lesz, bár sikerült tartanom a tervezett futásokat. Teljes munkaidőben dolgozom, a futásaim nagy részét este, illetve hétvégente végzem.  Sajnos volt egy kis egészségügyi problémám, így csak arra vágytam, hogy munka után hazaessek és bekuckoljam magam. Hajnali kelések, munka, sokszor túlóra, este pedig puha takaró, csoki és sorozatok. Ez így ment napokig. Aztán éreztem, hogy ez nem én vagyok. Ki kellett törnöm a téli álom-üzemmódból és vissza kellett térnem a megszokott kerékvágásba. A kezdő futóim lelkesen edzettek továbbra is, így lassan, de biztosan építgettem a kilométereket. Visszatértem... rövidebb, de gyakoribb futásokkal, így sikerült túllépnem a 100-as kilométerszámot októberben. Nehéz volt, de ez már az enyém.

Úgy érzem, hogy kellett az a pár nap pihenés, bár nem teljesen, de feltöltötte a szervezetem a következő 200 kilométeres kihívásra. Legalábbis ezt remélem. Egyébként vicces, hogy nem több, mint egy hétről beszélünk, mégis pár nap kiesés nagyon sokat számít."

Be kell vallanom, elfáradtam, de már látom a villódzó 1000-es táblát az alagút végén.

"Tehát nincs más hátra, mint előre! Kevesebb, mint 200 kilométer teljesítése vár rám az év végéig. Ez heti 25 km-t jelent durván. A téli időszámítás kezdetét vette, az év végi munkahajtásról nem is beszélve. De nem adom fel, bármilyen nehéz is elindulni a hidegben és a sötétben."

townadngown.JPG

Az utolsó 100 km-ről nem írtam eddig. December elég nehéz időszak volt az életemben. Kiderült, hogy az új lakásunk nem lesz kész karácsony előtt, viszont az albérletből ki kellett költöznünk (Decemberi személyes). Tehát felpakoltunk az életünket és egy hónapra a családhoz költöztünk. Az utolsó másfél hétre, tehát a karácsonyi szünetre még 40 km jutott. Valami őrület volt ez az időszak! De úgy döntöttem, hogy ez már meglesz, még akkor is, ha nem esik majd jól. Olyan közel voltam! :) Az első költözés napján még hajnalban futottam, aztán egész nap pakoltunk, takarítottunk. December utolsó napján még 7.3 km állt előttem. Már csak 7.3 km! Felöltöttem a pink felsőmet, a fekete futócipőmet és felavattam a karácsonyra kapott fülvédőmet is. Hideg volt és köd, én pedig hajthatatlan. Befutottam a szomszéd városba, ahol egyébként hatalmas volt a forgalom és a sár, aztán pedig vissza. Nem voltam gyors, de nem álltam meg egy pillanatra sem. 7 km-t mutotott a Runkeeper. Na akkor irány körözni a lakótelep körül, hiszen hogy nézne ki 999.7 km?! Végül fáradtan, de büszkén mentem haza, mert sikerült teljesítenem az 1000 km-t. Nem volt buli, ujjangás, inkább csak egy csendes megnyugvás, hogy sikerült (habár a szilveszteri tűzijátékot kicsit magamnak éreztem)! A buli helyett pedig aznap pihenést választottam. :)

Az elmúlt évre csakis pozitívan tekintek vissza, hiszen hatalmas kitartás és önmotiváció kellett ahhoz, hogy ez így sikerüljön. Hálás vagyok, mert van egy támogató partnerem ebben és hálás vagyok, amiért ennyi csodálatos emberrel "futottam össze" az utam során.

 

"A futás olyan egyszerűnek tűnik. Egyik lábadat a másik után pakolod gyors tempóban.  Melyik nem futó gondolná, hogy ennél sokkal többről van szó? Minél többet futsz, annál többet tanulsz az életről és saját magadról. Mennyi bölcsesség lapulhat egy reggeli csendes futásban vagy mennyit tanulhatunk az emberi kapcsolatokról egy társas futás alkalmával... csak mi, futók tudhatjuk. 
Köszönöm mindazoknak, akikkel együtt futhattam ebben az évben, csodás emberekre leltem ezalatt az 1000 km alatt!"

Kis tér, nagy lehetőségek

Kis tér, nagy lehetőségek

Kis tér, nagy lehetőségek

Hurrá Költözünk!

Az előző bejegyzésemben már meséltem a költözés hosszú és viszontagságos útjáról, de most, hogy végre tényleg költözhetünk, próbálok minél többet olvasgatni lakásrendezésről. Egy csomó szuper tippet találtam, hogy hogyan is rendezzünk be kis lakást úgy, hogy nagyobbnak tűnjön, amiket most szeretnék megosztani Veletek képek formájában, hátha ti is találtok egy-két hasznos tippet.

Kávéházi hangulat

A legjobban talán ez az ötlet tetszik, hiszen könnyen kivitelezhető és nagyszerű. Mivel nem szeretnénk az étkezőasztallal elfoglalni a konyhai teret, ezért valószínűleg egy erős polc és néhány bárszék segítségével fogjuk kialakítani a privát kis kávézónkat.

ter10.jpg

Radiátor-para

Amikor múlt hétvégén megnéztük a kész lakást, az első dolog ami feltűnt, az a fűtőtest volt a nappali falának a kellős közepén. Beindult a pánik, hogy akkor mégis hogy és hová tegyük a kanapét (ami még nem is létezik amúgy) és hogy egyáltalán mit kezdjük ezzel a dologgal itt. Hát ezt:

ter7.jpg

Nyillván nem érdemes hideg éghajlatú növényekkel telepakolni a polcot, de könyveknek és képeknek szerintem tökéletes tároló lehet.

Lebegő polcok

Zseniális ötletnek tartom a lebegő éjjeliszekrényt az ágy mellett, habár lehet nem pakolnék ide drága vázát, nehogy véletlenül leüssem a reggeli nyújtózkodás alkalmával. Karórának, telefonnak és ajakbalzsamnak viszont tökéletes.

ter5.jpg

Átlátszó kiegészítők

A tömör bútorok mindig azt a hatást keltik, hogy a lakás tele van pakolva. Viszont, ha üvegből készült dohányzóasztalt használunk, akkor azt a látszatot keltjük, hogy több helyünk van. Ugyanez műküdik a nagy felületű tükrökkel, amivel valószínűleg mi is ellátjuk majd a lakásunkat.

ter4.jpg

tukor.jpg

Képek forrása: www.lonny.com

A költözés a mai nappal kezdetét is veszi, amikor is átvehetjük a kulcsokat (jupíí), a hétvége pedig a pakolásról és még több pakolásról fog szólni. A tér kialakítása valószínűleg jó kis program lesz az elkövetkezendő hetekben. Törekszünk a minimalizmusra, mint ahogyan az élet legtöbb területén is, egyáltalán nem szeretnénk túlságosan telepakolni az életünket fölösleges dolgokkal. 

Szeretnétek videó formájában megtekinteni a lakás alakulását? :)

Kapcsolódó cikkek:

Minimalista gondolatok

Lakberendezősdit játszom

 

Januári személyes - és akkor tényleg költözünk!

Januári személyes - és akkor tényleg költözünk!

Januári személyes - és akkor tényleg költözünk!

Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy megint leüljek egy kicsit és egy nagy bögre tea kortyolgatása mellett összegezzem az elmúlt hetek történéseit.

Hurrá költözünk!

De aztán mostmár tényleg! Ahogy már írtam is a Decemberi személyesben, tavasszal lakásvásárlásra adtuk a fejünket. Akkor még csak terveket láttunk, aztán minden héten figyelemmel kísértük, hogy hogyan is zajlanak a munkálatok, hiszen egyébként 5 percre lakunk az építés területtől (vagyis laktunk). Nagyon izgalmas időszak volt ez, fejben már tervezgettük az új otthonunkat, hétvégente a bútorboltokat jártuk és próbálgattuk az ülőgarnitúrákat. Az építkezés lassan haladt, az októberi és sajnos a decemberi költözés sem valósult meg, amit tényleg nagyon, de nagyon szerettünk volna. Az épület egyébként készen volt időre, de a biciklitároló nem épült fel karácsony előtt, így sajnos 24-én a régi, dobozokkal teli, félig üres lakásban üldögéltünk a mini karácsonyfánk mellett. Sajnos a bonyodalmat az okozta, hogy az akkori lakásból viszont ki kellett költözni december 27-én, úgyhogy tényleg nem láttuk értelmét a karácsonyfa állításnak és az ünneplésnek. Minden dobozokban állt vagy halomban, a régi bútoraink nagy részét segélyszervezeteknek adományoztuk, tehát tényleg egy kicsit szomorú, egyáltalán nem ünnepi hangulatban töltöttük a Szentestét. De! Elmentünk életünk első adventi miséjére, ami varázslatos volt, nagyon sokat énekeltünk, ami egyáltalán nem ránk vall. Örülök, hogy végül nem otthon keseregtünk, egészen karácsonyi hangulatba kerültünk arra a másfél órára.

Az utána következő napok valami elképesztő káoszban teltek. Pakolás, takarítás, utazás, még több dobozolás, közben pedig próbáltam végezni az 1000 km-es kihívásommal, futottam, amikor tudtam. Esténként pedig nagyon fáradtan és talán kicsit megtörten zuhantunk az ágyba. 27-én sikeresen átpakoltunk mindent egy tárolóhelyiségbe, leadtuk a kulcsokat és leköltöztünk ideiglenesen Essexbe. Azóta is itt vagyunk, ami miatt kicsit többet kell utaznom a munkahelyre, de ez már nem tart sokáig.

Ugyanis tegnap kaptunk egy telefonhívást Cambridgeből, hogy végre kész lett minden, már csak a papírmunka, a banki átutatalás és egyéb hivatalos hercehurca van hátra és már költözhetünk is! Ez 5-7 napot vesz igénybe, így úgy néz ki, hogy VÉGRE a következő hétvégén birtokba vehetjük az icipici lakásunkat és otthont teremhetünk. :)) Szóval lehet, hogy egy kicsit több lakásberendezős poszt lesz az elkövetkezendő hetekben, de nézzétek el nekem, hiszen tényleg nagyon izgatottak és boldogok vagyunk.

1000 km-es kihívás

Aki követi a Facebook, illetve az Instagram oldalamat, az tudja, hogy végül sikerült teljesítenem a kihívást. Lefutottam 1000 km-t egy év alatt! Nekem ez hatalmas dolog volt! És hogy mennyi helyen futottam és mennyi csodálatos emberrel egy év alatt! Egy teljes poszt keretében szeretnék beszámolni a legjobb kilométerekről, a nehézségekről és hogy végül, miért is tartottam ki. Hősiesen bevallom, hogy elfáradtam. December utolsó másfél hete nagyon leszívta az energiámat, de végül minden a helyére került. Nincs okom panaszkodni.

 

Hogy mi lesz 2017-ben? Van pár tervem, ötletem, kihívásom, de számomra a költözés után kezdődik az új év, addig próbálok lelkileg és testileg is feltöltődni, hogy még több Csésze Energiával tudjalak megkínálni Titeket.

img_6783.JPG

2016 Legjobb momentumai

2016 Legjobb momentumai

2016 Legjobb momentumai

Bár a tavalyi év nagyon sok nehézséget, kihívást és csalódást okozott, mégis van pár dolog, amire szívesen emlékszem vissza.

1. Január első munkanapján megszereztem a brit jogosítványomat, másnap pedig már kocsival jártam munkába. Ez hatalmas időmegtakarítást jelentett számomra, hiszen a másfél órás buszozást egy fél órás kocsikázással váltottam fel. Sokkal rugalmasabb és szabadabb vagyok úgy, hogy tudom, hogy bárhová bármikor eljuthatok.

2. Hosszas készülődés után elutaztunk Izlandra márciusban. 10 nap alatt körbejártuk a szigetországot, rengeteg halat ettünk és háromszor is megmutatták magukat az északi fények. Életem eddigi legnagyobb kalandja volt, ahová reméleg még visszatérünk. 

Kapcsolódó posztok:

Mitt láttunk Reykjavíkban?

10 nap alatt Izland körül

Visszatértünk

És videók:

3. A március egy kisebb szakmai előrelépést is hozott egy szakvizsga teljesítésével.

4. Végigfutottam életem első félmaratonját, méghozzá Budepesten a Vivicittán. Elképesztő élmény volt, a legjobb 21 km-es távom az évben.

Félmaratonista lettem

Így készültem a félmaratonra

vivi.jpg

5. Elindítottam a kezdő futócsoportot a munkahelyemen a haladó mellett, ami nagyon népszerű lett az elmúlt évben. Két futóm is elért az 5 km-es távhoz, egy másik pedig lefutotta élete első váltóját (3km). A sport által nagyon sok barátra leltem, amiért örökké hálás leszek.

Futni másokért, másokkal

6. Részt vehettem az első FabWMN teapartin Londonban, amelyet Anami szervezett.

Being a woman

14468516_1204341699652897_4184884800586148277_o.jpg

Kép: ANAMIBLOG

7. Kétszer is voltam Ausztriában ebben az évben. November elején Salzburgban, aztán december elején Bécsben. Eldöntöttem, hogy ebben az évben megpróbálom visszahozni a régi német tudásomat, ami teljesen a feledésbe merült az angol dominanciája mellett.

vienna6.jpg

8. Az év legnagyobb döntése a lakásvásárlás volt. Bármilyen nehéz és bonyodalmakkal teli volt az egész procedúra, már alig várom, hogy végre beköltözhessünk és otthont teremtsünk. Január végén remélhetőleg már onnan jelentkezem.

Decemberi személyes

9. Sikerült teljesítenem az 1000 km-es kihívást 2016-ban. Egy kis pihenést ezért most meg is engedek magamnak. :)

 p1040722.JPG

 Nektek mik voltak 2016 legjei?

VKP Blogmas | VKP Karácsony 2016

VKP Blogmas | VKP Karácsony 2016

VKP Blogmas | VKP Karácsony 2016

vkp_blogmas_2016.png

Ezzel a bejegyzéssel Karácsony óta késlekedem, de sajnos a költözködési és a karácsonyi mizéria közbeszólt, ezért csak így, az új évben van alkalmam beszámolni a VKP karácsonyról és arról, hogy én mit is kaptam.

A csomagom Magyarországról érkezett, amit ezúton is köszönök az Angyalkámnak, hiszen a külföldi postázás mindig sokkal több macerával jár, mint a belföldi csomagküldés. Az Angyalkám Niki volt ebben az évben, az Emlékbuborék bloggere, aki egy nagyon kedves csomagot küldött nekem. :)

Lássuk csak, hogy mi is volt benne:

blogger_1.jpg

1. Pickwick Teák

Azt hiszem, hogy nem is kell magyaráznom, hogy miért is örülök ezeknek a kis csomagoknak...hivatalos tea-függő vagyok! :) A pickwick teákat egyébként itt kint nem lehet kapni, ezért külön öröm volt, hogy "otthoni" ízű teákat szürcsölhetek a téli hónapokban.

2. Karácsonyi díszek

Sajnos a költözés miatt idén nem volt karácsonyfánk, de ezek a díszek bekerültek a karácsonyi dobozba a pakolás alkalmával, így a következő évben már mindenképpen a fánk díszei lesznek. :)

3. Szappankülönlegességek

Azt hiszem, hogy ezeknek a kis szappankáknak örültem a legjobban, hiszen imáádom a YAMUNA hidegesn sajtolt termékeit. Egy cuki is tasakban érkezett négy féle illatú termék, amelyeknek a kipróbálását már alig várom. :) Különleges helyet kapnak majd az új fürdőszobánkban és már el is döntöttem, hogy először a narancsos-fahéjas szappanka kerül majd kipróbálásra. 

4. Balea hidratáló krém

Titkon reméltem, hogy találok majd a csomagban egy Balea terméket, ugyanis nálunk nem lehet kapni, viszont nagyon szeretem a hidratáló krémjeiket. A narancsos-grapefruitos illat telitalálat volt, be is került ez a krém a táskámba, hogy hű társam legyen a téli hónapokban.

5. Karácsonyi képeslap

Az egész csomagot nagyon személyessé tette a képeslap Niki kedves üzenetével. Ezúton szeretném megköszönni a figyelmes pakkot, már alig várom, hogy kipróbálhassam mindegyik terméket. :) Niki blogját ITT tekinthetitek meg. Nemcsak a blog dizájnja, hanem a tartalma is nagyon tetszik. Nagyon sok motiváló gondolatot és blogolási tippeket is olvashattok ezen az oldalon. :)

Igazán szerencsés vagyok, hogy ebben az évben ilyen gondos Angyalkát sorsolt ki számomra Szilvi, a Pillecukor blog írója (akinek egyébként én küldtem ebben az évben ajándékot). Köszönöm a VKP-közösségnek ezt az évet, sok új posztot kívánok Mindenkinek 2017-ben!

 

 

Hogyan lettem molekuláris biológus?

Hogyan lettem molekuláris biológus?

Hogyan lettem molekuláris biológus?

Második rész - Erasmus Guildfordban

A történetem pedig már Angliában folytatódik, ahová 2013 februárjában költöztem ki először 4 hónapra. Olyan gyorsan történtek az események ebben az évben, hogy szinte fel sem fogtam a kiköltözés jelentőségét és súlyát. Tettem a dolgom, hiszen az volt rengeteg. Hatalmas káosz volt az élet, de amolyan rendezett káosz. Ekkor voltam végzős a mesterképzésen és úgy döntöttem, hogy Angliában szeretnék tölteni pár hónapot, hogy több esélyem legyen később egy külföldi munkára. Elég komplikált volt a kinti kutatómunkát az Erasmus irodában elfogadtatni úgy, hogy ne csússzak egy félévet sem. Így hát be kellett sűrítenem a két félévet egybe. Letudtam a végzéshez szükséges krediteket, befejeztem a magyar diplomamunkámat és a kutatómunkát, angol kurzusra jártam, mert a tudásom kicsit foghíjas volt. (Egyébként itt említeném meg a debreceni MySchool nyelviskolát, ahová Anglia előtt jártam, mert szuper, személyre szabott felkészítést kaptam a lányoktól.)  Szóval egy pillanatra sem álltam meg. A kiköltözés előtti napokban még konferenciáztam, aztán beleszuszakoltam az életemet a kis rozoga bőröndömbe és felültem a gépre. Irány Anglia! "Akkor én most elköltözöm és nem tudom, mi lesz."

A repülőn kezdtem el felfogni, hogy mi is történik. A szüleim kivittek a debreceni repülőtérre és sosem felejtem el ahogyan összeszorult a szívem, amikor visszapillantottam a biztonsági kapuknál.  Az egész repülőutat végigsírtam. Több hónapnyi fáradtság, szomorúság, félelem és lelkiismeretfurdalás volt a könnyeimben. Ott valahol Európa felett volt egy kis időm ücsörögni és gondolkodni. Hirtelen hatalmas súlya lett a lelkemnek. Egyrészt lelkiismeretfurdalásom volt, mert otthagytam mindent. A családomat, a barátaimat, az otthonomat, az egész addigi, megszokott életemet. Egy bőröndnyi lét, ennyi lennék? Másrészt pedig félelmetes volt az egész szituáció. Be tudok majd illeszkedni? Én, aki sosem illeszkedett be igazán sehová sem... Elfogadnak majd? Találok majd barátokat? Jó lesz ez nekem? Mit akarok én egyáltalán?

Most, évek múltán már úgy érzem, hogy igen, megérte. De akkor ott a levegőben semmi sem tűnt biztosnak. Aztán földet értünk. Emlékszem, hogy mindenki rohant, nem értettem a brit akcentust, minden drágának tűnt és hideg volt. Amikor a lakásba értünk, akkor már sötét volt, mindenki aludt. Csak annyit tudtam, hogy rajtunk kívül még 4 másik emberrel osztjuk meg a régi, kicsit romos házat. Nem volt tökéletes, de legalább végre együtt lakhattunk a Másik Felemmel. Emlékszem, hogy mennyire fáztam, egész éjszaka remegtem, aztán reggel nagy fáradtan besétáltunk a campusra. Elmúltak a kétségeim, megláttam az egyetem épületét és kisütött a nap. Regisztráció után bemutatták a labort, a munkatársakat és a kis dolgozósarkamat. Kaptam saját bögrét, mindenki mosolygott és elképesztően kedves volt. A napjaim nagy részét a laborban töltöttem, ahol tumoros szövetekkel dolgoztam és nagyon tetszett a laborok felszereltsége, a dolgozók segítőkészsége és úgy éreztem, hogy megbecsülnek. Sokat dolgoztam, hiszen írnom kellett még egy szakdolgozatot angol nyelven, de volt időm kicsit felfedezni Angliát. Annyira más volt minden az otthonhoz képest. Az első pár nap után a következő tényeket állapítottam meg és jegyeztem fel:

  • Az angolok naponta literszámra isszák a tejes teát. Ezzel kelnek és fekszenek.
  • A kamillateára rá van írva, hogy ezt tej nélkül kell inni. (Ezen még mindig elmosolyodom.)
  • Háromszög alakú szendvicset és csipszet esznek ebédre, amit teljesen horrorisztikus áron árulnak a boltokban.
  • Az angol ételek nagy részének semmi köze a megfelelő és kiegyensúlyozott táplálkozáshoz. Valószínűleg ezért is sokkal több a túlsúlyos.
  • Minden be van csomagolva, majd dobozolva, majd megint becsomagolva, teljesen fölöslegesen.
  • Az angolok nem értenek a csapokhoz. A forró és a hideg csapok teljesen el vannak szeparálva. Tehát vagy nagyon forró vagy nagyon hideg vízzel mosok kezet. Nincs langyos.
  • A lámpák kapcsolója fordítva van. Ami nálunk fent, itt lent.
  • Mindenki elképesztően udvarias és mindenki bocsánatot kér mindenért és megköszön mindent. Még ha nincs mit megköszönni, akkor is! (Arra később jöttem rá, hogy ha te nem így teszel, akkor te bunkó vagy.)
  • Az angolok megkérdezik, hogy hogy vagy, de nem várják meg a választ.
  • Az angolok szeretnek sorban állni. Egyenes sorban szállnak fel a buszra is és sosem tolakodnak.

A négy hónap alatt egyébként nem sikerült életre szóló barátságokat kötnöm, sőt számomra az Erasmus ténylegesen kemény munkáról szólt, nem pedig a bulizásról. Hazatérve le kellett még államvizsgáznom, majd megtervezni az egyetem utáni életemet, hiszen ekkor már csakis Angliában gondolkodtam. Nehéz időszak következett, de ez a folytatásban kiderül.. :) 

És akkor pár kép Guildfordból:

gui2.jpg

gui1.jpg

gui3.jpgA munkatársaimmal az utolsó napon.

 

ELSŐ RÉSZ

INSTAGRAM

FACEBOOK

2016/12/16 : Enikő Menczel 2 komment
Decemberi személyes

Decemberi személyes

Decemberi személyes

Kicsit talán eltűntem a blogról, de az életem nagyon is nagy mértékben zajlott, illetve zajlik.  Elkezdődött a költözés, a pakolás, a stresszelés, hogy készen lesz-e a lakásunk karácsony előtt, emellett rengeteg-rengeteg munka zúdult rám, ami egyet jelent a túlórával, a hétvégi extra munkákkal így az ünnepek előtt. De voltam kétszer is Ausztriában az elmúlt három vagy négy hétben, ami segített abban, hogy végre nekem is karácsonyi hangulatom legyen és kiengedjem kicsit a gőzt. Szóval van mit mesélnem..

Hurrá költözünk!.. de mikor is?

Párszor már említettem a blogon, hogy hatalmas fába vágtuk a fejszénket tavasszal, ugyanis úgy döntöttünk, hogy ideje megteremteni a saját otthonunkat. A lakásvásárlás egy hosszú és nagyon is nehéz folyamat, lelkileg és a bankszámlát tekintve is megterhelő, nagyon sok dologra nem voltunk felkészülve. Főleg, ha az ember Cambridgeben szeretne letelepedni, ahol az ingatlanpiac háborús övezetnek számít. Minden ingatlan szinte napok alatt (gyakran percek alatt) elkel, az árak valahol a csillagos ég fölött vannak, amire még rátesz a vásárlók licitje, ami nyilván azoknak kedvez, akiknek több van a bankszámlájukon. Tehát nem nekünk. Istenem, mennyi, de mennyi lakást "veszítettünk el", mert hiába ajánlottunk a kért árnál többet, valaki egy órával később többet ajánlott, elkezdve a háborút, amihez még vagy öt másik pár csatlakozott. Valahol a második licitünknél mindig fel kellett adnunk, mert elértünk a határainkat. Így fájdalmas búcsút vettünk sok olyan lakástól, amibe már beleképzeltük magunkat, ahogy főzzük a vacsorát, az esti teázásokat és a jövőbeli kis családunkat. De aztán ránk talált a szerencse, ugyanis az egyik salesman segített nekünk bekerülni az első csoportba, akik megtekinhették az új építésű lakások terveit éppen azon a környéken, ahol mi lakunk. Az alap még le sem volt téve, de azon a napon, mind az összes lakás el is kelt. Ha nem mi lettünk volna az elsők, akik megnézhetik a terveket és ott azonnal nem foglaljuk le az egyiket, akkor még jó pár hónapig keresgéltünk volna reménytelenül. Szóval tervek és számítógépes grafikák alapján döntöttünk egy óra alatt az otthonunkról (megelőzve a következő párt), ami így visszatekintve elég rizikós döntés volt. Az építkezések valamikor nyáron kezdődtek el, lassabban, mint, ahogy terveztük, az októberi ígért költözés emiatt elmaradt. Már teljesen feladtuk, hogy április előtt pakolunk, amikor is novemberben extra sebességre kapcsoltak az építők és most úgy néz ki, hogy legkésőbb januárban (lehet, hogy karácsony előtt) beköltözhetünk az új otthonunkba. Ezúton szeretném ismételten kérni a Jézuskát, a Télapót, az ő összes kis manóját, rénszarvasát és angyalkáját, hogy segítsenek abban, hogy az idei karácsonyfánkat az új otthonunkba állítsuk fel, ugyanis jövő héten derül ki, hogy mi lesz. :) Én már most hálás vagyok, hogy eljutottunk ide, nagyon várom már, hogy végre a saját kis otthonunkat rendezgessük. A dobozolás, szortírozás már is elkezdődött, ami elég jól megy. Mutatok egy pár inspirációs képet, amit a Pinteresten gyűjtöttem. Leginkább a bordó és a szürke kombinációja tetszik.

sofa3.jpg

Hurrá Utazunk!

Ausztriában kétszer is voltam, novemberben Salzburgba utaztam egy hétvégére, ahol meglátogattam a tesómat, december elején pedig Bécsbe utaztunk. Ausztria csodálatos hely, remélem jövőre is lesz alkalmam ellátogatni ide. Sajnos a költözés miatt nem tudunk Magyarországra utazni karácsonykor, ezért nagyon jót tett a lelkemnek, hogy a bécsi kirándulás alkalmával megkaptam az ünnepi hangulatot. És akkor mutatok pár képet is:

vienna7.jpg

vienna6.jpg

INSTAGRAM

Futás

Sikerült futnom is az elmúlt hetekben, bár kicsit nehéz volt belesűrítenem a napjaimba. Vittem Bécsbe is futócipőt, ahol az utolsó napon sikerült pár kilométert bezsebelnem. Az utazás előtt egyébként sikerült elérnem a 900 km-t, tehát a véghajrában vagyok. :) Elkezdtem hinni abban, hogy december 31-ig sikerül teljesíteni az áhított 1000 km-t, de addig még sokat kell tenni. Más sportra sajnos nincs időm most, januárban viszont ismét visszatérek a konditerembe és a súlyokkal való edzésekhez, mert hiányzik és érzem, hogy a futás miatt sajnos fogytam.

Egyébként december 23-án lesz az utolsó munkanapunk ebben az évben, addig még kicsit káoszkodom, futok és persze dobozoljuk az életünket a költözéshez. Ajándékvásárlás? Na, azt még mindig nem tudom, hogy fogom megoldani.. eddig a mézeskalács és a mince pie sütés tűnik megoldásnak a közelebbi ismerősöknek.

Mindenkinek kellemes készülődést az ünnepekre, remélem nektek nyugisabban telik az év utolsó hónapja.

Megosztok Veletek egy tradícionális karácsonyi videót innen Cambridgeből, idén remélem én is eljutok az egyik ünnepi koncentre:

 

 

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} -Karácsonyi Mixtape

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} -Karácsonyi Mixtape

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} -Karácsonyi Mixtape

vkp_blogmas_2016.png

Advent második vasárnapjához értünk, ezért a VKP-s blogcsoport elkezdett ráhangolódni az ünnepekre, elindult a BLOGMAS. Az első témához - amelyben egy karácsonyi kívánságlistát kellett írni - nem csatlakoztam, hiszen ebben az évben csakis egyetlen kívánságom van: hogy sikerüljön beköltöztünk az új lakásunkba. Még mindig nem tudjuk (pedig közel a dátum), hogy az építők befejezik-e a munkálatokat az ünnepek előtt, de én nagyon szépen kérem a Jézuskát, a Télapót és a kis manókat, hogy segítsenek abban, hogy ebben az évben a saját lakásunkban állítsuk fel a karácsonyfánkat. :)

..és énekeljünk karácsonyi énekeket (ezzel vissza is térve a BLOGMAS-ra). Ezen a héten ugyanis egy karányocsi mixtape-et állítunk össze Nektek, mindenki a személyes kedvenceit megosztva. A karácsonyi zenékkel az a bajom, hogy karácsony előtt egy hónappal mindenhol, minden nap hallom őket, mire pedig Szentestéhez érek, már rég meguntam az összeset. Éppen ezért csak 4 kedvencet mutatok, amelyek tényleg a szívemhez nőttek. Hallgassátok őket szeretettel:

CAROL OF BELLS

Amely elméletileg a Reszkessetek betörőkben szerepelt, viszont én is a Harry Potterből ismerem. Imádom a kóruséneket, szerintem a Carol of Bells egy örök klasszikus, visszaadja a karácsony igazi (műanyag- és csilivi-mentes) hangulatát.

BABY IT'S COLD OUTSIDE

Bárhogy is ellenkeztem ellene, Michael Bublé ugyanúgy a Karácsony része lett, mint a sok sok süti és fénysor:

HAVE YOURSELF A MERRY LITTLE CHRISTMAS

Nem klasszikus, igazából pár napja fedeztem fel, de tetszik. Sam Smith hangja egyedivé teszi ezt a verziót:

ALL I WANT FOR CHRISTMAS

A Love Actually karácsonyi dalát természetesen nem hagyhattam ki:

Nektek van kedvenc karácsonyi zenétek?

 

2016/12/04 : Enikő Menczel 2 komment
Hidratálás Ausztriából

Hidratálás Ausztriából

Hidratálás Ausztriából

Két hete meglátogattam a testvéremet Salzburgban és természetesen benéztünk az egyik DM üzletbe is. Angliában nincs DM és Rossmann, mi helyette a Bootsba vagy a Superdrugba járunk. Ami jó is meg nem is, hiszen van Rimmel, MUA, Sleek, No. 7, Soap and Glory, Smashbox, Benefit, Clinique és még ezer és ezer márka egy helyen, de sajnos nincs Alverde és Balea, amelyeket mindig is imádtam otthon. Nyilván ezeket nem is fogom itt megtalálni, hiszen a DM saját bőrápolási márkáiról van szó, de nem igazán sikerült olyan termékeket találnom itt Angliában, amelyek árban és minőségben hasonlóak lennének ezekhez a termékekhez.

ALVERDE testvaj makadámdióval és karitévajjal

Az Alverde a DM natúr kozmetikum vonala, amelyek nem tartalmaznak tartósítószereket, színezékeket és főleg növényi eredetű összetevőkből állnak. Ahogy öregszem, egyre inkább a természetes összetevők mellett teszem le a voksom, az Alverde termékekben pedig sosem csalódtam még, emellett rendkívül kedvező áron kaphatóak.

A tél közeledte és a fűtési szezon teljesen kiszárítja a bőröm. Kezdek kifogyni a The Body Shop testvajamból, amit egyébként annyira nem is szerettem. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen fura, de egy idő után a testápolók már nem nyújtják azt a hidratáló hatást, mint a tubus elején tapasztaltam, emellett az illatát és az állagát is meguntam. Kellett valami, amit szeretek, amiben még sosem csalódtam és amit az utazótáskámban is visszahozhatok. Ezért az Alverde népszerű makadámdiós testvajának a kicsi verzióját (50 ml) tettem be a kosaramba és nem bántam meg, mert imádom. Nem nehéz állagú (mint például a The Body Shop testvajai), gyorsan beszívódik és nagyon diszkrét, de finom illata van. Azt hiszem, hogy visszatérek ehhez a jól bevált márkához és ha bármikor is otthon vagy Ausztriában járok, betárazok a következő hónapokra.

BALEA ránctalanító arckrém

Éreztem, hogy kellett egy kis extra hidratálás a arcbőrömnek, mert nemcsak érzékeny, hanem így télen jól ki is szárad, ráadásul foltokban. Még mindig nem sikerült megtalálnom a tökéletes arckrémet, ezért is kísérletezgetem, hátha rátalálok egy általános és elérhető nappali krémre. Úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljam ki a Balea egyik termékét? Kedvező áron kapható, tetszik az édeskés az illata, jó a fényvédő faktora (LSF 15) és hátha működik. Eddig egyébként nem is gondolkodtam ránctalanító krémek használatán, de 27 év az 27 év, az már nagyon közeledik a 30-hoz. A bőr kollagéntartalma 25 éves kor után csökken, ezért a kozmetikusok szerint ajánlott már a húszas éveinkben elkezdeni ránctalanító krémek használatát. Úgyhogy velem jött. Eddig nagyon is tetszik. A krémnek selymes állaga van, kicsit nehezebb, mint a legtöbb nappali krém. Sokan írják, hogy zsírosít, én nem éreztem ezt eddig, inkább örülök, hogy táplálja valami a bőröm, ami sokkal egészségesebben néz ki - bár ez lehet a szilikonnak köszönhető, ami miatt egyébként primernek is beválik. Reggel és este arctisztítás után használom és tetszik, hogy puha lett a bőröm, nincseneki száraz szakaszok, nem húzódik az arcom és imádom az illatát is. Nyáron nem biztos, hogy kísérletezgetnék vele, de remélem, hogy a téli cidriben hű társam lesz. :)

Örülök, hogy velem jött ez a két termék, nagyon hiányoztak a DM termékek az otthonomból.

Próbáltátok már valamelyik terméket? Nektek beváltak? Van kedvenc krémetek a téli hónapokra?

p1040838.JPG

p1040839.JPG

p1040856.JPG