Élet egy újszülöttel

Élet egy újszülöttel

Élet egy újszülöttel

Az első 6 hét

Sokan kérdezték, hogy milyen is anyának, új szülőnek lenni, hogyan zajlottak az első napok, hetek ezzel a pici manóval. Aztán sokan kérdeztek a szülésről is, milyen élmény volt, miket használtam a kórházi táskából, mik váltak be az első napokban, hetekben.

Bevallom, hogy annyi minden történt az elmúlt 6 hétben, hogy nem is tudom, honnan fogjak neki.

Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e Nora világrajövetelét és az utolsó pár nap eseményeit a születése előtt, viszont minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább világosabbá vált számomra, hogy ezt a szeletet szeretném megtartani magunknak. A születéséig ugyebár a nevét sem osztottuk meg (még a nagyszülők sem tudták) és a teljes nevét egy hagyományos papír alapú születési bejelentőn tudattuk a családdal is. Nem hiába nem teszek róla direkt fotókat sem a social media felületeimre. Valahogy egy új élet születése számomra olyan privát és meghitt családi dolog, hogy szerettem volna ezeket a pillanatokat csakis magunknak, egy pici körnek megtartani. Emellett szeretném tiszteletben tartani az ő jogait is, hiszen még nem tudja elmondani, hogy szeretne-e bárhol is megjelenni, esetleg a Facebookon vagy Instagramon szerepelni. Ne értsétek félre, elképesztő büszke vagyok rá, szerintem Ő az egyik legcsodálatosabb és leggyönyörűbb kislány a világon és a születése előtt teljesen természetesnek gondoltam volna, hogy megosszam világrajövetelének hírét minden social media felületen. Aztán megszületett ez a csoda és valahogy megváltozott minden. Egy baba születése egy anya, egy apa, a nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik és dédik megszületését is jelenti. Valahogy az egész élményt, az első napokat ennek az új, kibővült családnak szerettem volna megtartani.

A kórházból való hazajövetel szinte minden perce elevenen él még bennem. Összebugyoláltuk ezt a pici életet a pöttyös kis takarójába és a második napon elhagytuk a kórházi falakat. A kötött, rózsaszín sapkája olyan hatalmasnak tűnt rajta. És még milyen aprónak tűnt ez a baba a kocsiülésben! Majd felhoztuk a lakásba, betettük a kosarába és csak néztük. Milyen pici, milyen tökéletes! 

Az első napok, talán az első hét nehézsége után minden fokozatosan könnyebb lett. A kezdeti aggódás is lenyugodott. Az újszülöttel való első hét mondjuk ki, a tejről és a babakakiról szól.. szín, állag, mennyiség. Mivel Nora az elején kicsit besárgult és a súlyából is veszített, így 2-2.5 óránként szoptattam, amíg vissza nem tért a születési súlya a 14. napig. Az első hét nagy részét szinte a hálószobában töltöttük a kötődés és a szoptatás beállítása miatt, de nem bántam meg. Bár kicsit féltem a szoptatástól, mert mindenhonnan sikertelen sztorikat hallottam, Nora már az aranyórában tudta, hogy mit kell tennie, a tejem is elég hamar beindult és azóta is szoptatom őt. A harmadik hét után minden könnyebb lett, igény szerint szoptathattam, ami adott nekem időt arra, hogy takarítsak, főzzek, sétáljak és pihenjek is. Ekkor még próbáltam napközben is aludni 1-2 órát, viszont ma már egyáltalán nem érzem szükségét, teljesen megvagyok az éjszakai szakaszos alvásokkal is. A 8. napon vittük először sétálni a közeli parkba, onnantól kezdve pedig nincs megállás, minden nap sétálok vele. 

A negyedik héttől kezdve kezdett beállni Nora alvási rutinja, ami a mai napig működik. Innentől tudta a különbséget a nappal és az éjszaka között. Érdekes, hogy sosem erőltettük ezt neki, magától beállt egy kisebb rutin, mi pedig követtük és segítettük benne (erről még írok egy posztot).  Éjszaka 1-2 alkalommal kel fel enni és ilyenkor szinte azonnal visszaalszik. Reggel 6-kor kel általában, ilyenkor magamra teszem és a reggeli tejadagja után még egy fél órát elszenderedik rajtam, 7-kor pedig mindannyian felkelünk. Amíg én elkészítem a reggeli kávémat, ő csendben nézelődik és ébredezik. Nappali rutinja még nincs, de nem is bánom, hiszen most kezdi felfedezni a körülötte lévő világot. Ha itthon vagyunk, akkor sokat olvasok neki, illetve képeket nézegetünk, éneklek, zongorázom, de sokszor magában nézelődik és játszik. Heti 1-2 alkalommal minimum elmegyünk a városba is, barátokkal, esetleg új anyákkal találkozom. Vagy csak kávézom és sétálok. Ezeket a túrákat általában átaludja a babakocsiban. A városban sok szoptatós szoba található, ahová elvonulhatok, amikor épp megéhezik, így egyáltalán nem találom nehéznek, ha úton vagyok vele. 

A hatodik hét első napján kezdtem el ismét jógázni is, ami nagyon jól esik. A futás világába még nem tudom mikor térek vissza, most úgy érzem, hogy egy kis időre még szükségem lesz addig, amíg ismét futócipőt húzok. A munka is elkezdett hiányozni kicsit, így heti 1-2 órát - amikor időm engedi - olvasgatok, rendszerezem az e-maileket és a munkatársaimmal és főnökömmel is tartom a kapcsolatot. Nem szeretnék kiesni teljesen és szívesen töltök egy kis időt ezzel is, amíg Nora pihen.

Igazából az első 2-3 hét káosza után minden egyre könnyebb lett, ahogy megismertük egymást és kialakult egyfajta rutinszerűség. Szerencsésnek mondhatom magam vele, hiszen nagyon nyugodt kislány és abban is szerencsés vagyok, hogy egyáltalán nem volt probléma a szoptatással sem. Nora egyre nagyobb, erősebb és kíváncsibb baba, egyre többet és gyakrabban mosolyog. Nagyon hálás vagyok, hogy az anyukája lehetek, bár sokszor még nekem is furcsa kimondani, hogy akkor most én valakinek az anyukájává váltam, ő pedig a kislányom.

img_0715.JPG

MÉG TÖBB

INSTAGRAM

FACEBOOK

Nora-csoda

Nora-csoda

Nora-csoda


img_0699.JPG

Egy hónapja beköltözött az életünkbe egy picike lány, Nora. Napról napra, percről percre növekszik, fejlődik, változik, boldogítja a mindennapjainkat, az éjszakáinkat pedig hosszabbítja. 

Egy hónapja érzem, hogy mennyire relatív az idő. Elrepültek ezek a hetek, viszont ha lebontom napokra, percekre, feladatokra, szinte alig telik - az éjszakai etetések néha örökkévalóságnak tűnnek, a reggeli kis ölelések viszont sosem elég hosszúak. 

A várandósságom alatt gyakran elképzeltem, hogy vajon milyen lesz ez a picike élet és hogy milyen lesz maga az élet egy picivel. Milyen lesz először megpillantani Őt? Vajon az apukájára vagy az anyukájára fog hasonlítani? Milyen színű lesz a haja? Mekkora súllyal jön majd világra? Milyenek lesznek a lábai, a kis kezei? Vajon nyugodt lesz-e vagy sokat fog sírni? Mennyit fogok én aludni? Bírom majd az otthoni létet? Milyen anya leszek egyáltalán?  

Aztán augusztus 23-án 39 hetesen 12:30-kor világra jött és annyira egyértelmű volt, hogy Ő az. Alig sírt, ragacsos volt és kicsit még lila. Megszeppenve feküdt a mellkasomon élete első perceiben a kis, kötött rózsaszín sapkájában, amit a szülésznők adtak rá. 

- Hát persze, hogy Te vagy az! - gondoltam magamban. 

Az egész olyan szürreális volt, mégis valóságos a maga módján. Egy kis élet, ami eddig csak a pocakomban nyújtózkodott, most végre kint van. Csak néztem, ahogy nyugisan pihegett rajtam. Néztem a pici orrát, a száját, a kis nedves haját. Az utolsó ultrahangon azt mondták, hogy hosszú haja lesz. Hátul van is neki, a feje tetejére viszont csak szőke pihe jutott.

Hogy így képzeltem el? Nem is tudom, hogy képzeltem el Őt végül, csak azt tudtam, hogy olyan tökéletes. Mély nyugodtságot árasztott magából már akkor is.

- Anya, apa, itt vagyok! Most már minden rendben lesz.

És azóta is ilyen. Mindent helyretett, kiegészített a sajátos kis újszülött káoszával. A lakásunkból otthon lett, belőlünk pedig család. Tanít minket a türelemre, a szülőségre, az életre. Megmutatta, hogy milyen nagy a szeretet valójában.

“Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.” - Micimackó


img_0679.JPG

Még több történet..

INSTAGRAM

FACEBOOK

Az első trimeszter

A második trimeszter

A harmadik trimeszter

Várandós könyvek

Várandós könyvek

Várandós könyvek

img_0577.JPG

Az előző posztban már megosztottam Veletek azokat a YouTube és Podcast csatornákat, amelyeket a várandósságom alatt hallgattam és néztem, most pedig csokorba gyűjtöttem azokat a könyveket, amelyeket hasznosnak találtam ezekben a csoda-hónapokban.

THE DAY-BY-DAY PREGNANCY BOOK

Ezt a könyvet nagyon sokszor forgattam már a tervezős időszakban is. Igazán vaskos olvasmány, hiszen a várandósság minden napja benne van a kezdetektől egészen a "negyedik trimeszterig", tehát a baba érkezése előtti és utáni időszakot is felöleli. Minden nap két oldalnyi infót találhatunk arról, hogy milyen folyamatok mennek végbe az anya testében és hogy hogyan is fejlődik ez az apró mákszem egy 3-4 kilós kisemberré 40 hét alatt. Bevallom, nem tudtam megvárni minden egyes napot, általában előre lapozgattam, olvasgattam az egész könyvet és nagyon hasznosnak találtam.

A CSECSEMŐKOR NAGY KÉRDÉSEI

A baba fejlődéséről, szoptatásáról, gondozásáról és fejlesztéséről valószínűleg ez a könyv a leginformatívabb. Emellett a szülésről, a szülés utáni felépülésről, illetve a szülővé válás hosszú és göröngyös útjáról is ebben találtam a legtöbb segítséget. Bár angol szerzője van, én magyarul kaptam meg. Hasznos dolog látható helyen tartani és olvasgatni nap közben egy keveset, illetve ha bármilyen kérdés felmerülne bennünk.

img_0587.JPG

PREGNANCY FOR MEN

Ezt a könyvet a Másik Felem kapta a munkahelyén. Mint, ahogy a címe is mutatja, eredetileg leendő apáknak íródott, viszont én is kiolvastam, mert jópofa könyv, jól szórakoztam a sorokon. Minden egyes hónapban elmagyarázza, hogy mi is zajlik a nők testében, mik azok a dolgok, amelyekben a férfi is segíthet a párjának és különféle tippek vannak benne, hogy hogyan is élhetik túl ezt az érzékeny időszakot. Már meglévő apák írták ezt a könyvet, sokszor vicces sztorikat megosztva, így inkább életszagú, mintsem egy szigorú, orvosi olvasmány.

img_0583.JPG

COMMANDO DAD

Szintén férfiaknak íródott a Commando Dad, vagy az Apakommandó könyv. A szerző maga egyébként régen a katonaságban dolgozott, ma pedig 3 gyerek apukája. Mindent megoszt arra vonatkozóan, hogy hogyan kell előkészíteni a terepet, hogyan készítsünk tápláló ételeket vagy hogy hogyan szórakoztassuk a "kiskatonánkat". Egészen három éves korig használható és ez az egyedüli könyv a témában, amelyet a Másik Felem is rendszeresen olvasgat. 

Magyarul ITT rendelhető meg.

img_0582.JPG

Ti mit olvastatok a várandósság alatt? 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

YouTube és Podcast csatornák leendő anyáknak

YouTube és Podcast csatornák leendő anyáknak

YouTube és Podcast csatornák leendő anyáknak

 

you.jpg

Már a várandósságom előtt elkezdtem felkészülni az előttem lévő hónapokra és mint egy jó kis diák, mindent tudni akartam a babavárásról. Futás alatt podcasteket hallgattam, otthon filmek helyett youtube videókat néztem más anyák trimeszteres tapasztalairól és könyveket is rendeltem. Nagyon izgatott voltam az előttem álló útról és feladatról, alig vártam, hogy előbb várandós, majd pedig anya lehessek. Szinte mindent érezni és tapasztalni akartam. A reggeli rosszulléteket, a fáradtságot, a növekvő pocakot, az esetleges kellemetlenségeket, a baba mozgolódását és alig vártam a szülés élményét is (..igaz, hogy a várandósság utolsó két hetében kiderült, hogy a természetes szülés nem biztos, hogy a mi utunk lesz - de erről majd a későbbiekben írok is..). Imádtam eljátszani a gondolattal, hogy nemsokára én is átélhetem ezt a csoda-állapotot és bár másfél évet várni kellett az első pozitív tesztre, mégis szeretettel gondolok vissza erre az időszakra (nyilván az idő megszépíti azokat a szomorú pillanatokat, amikor hónapról hónapra csalódni kellett, hogy most sem jött el a mi időnk - bár visszatekintve minden a tökéletes pillanatban történt). Szóval összegyűjtöttem azokat az olvasni- és hallgatnivalókat, amelyek sokat segítettek a lelki felkészülésben. Most a hallgatnivalókat osztom meg Veletek, ezek közül is a kedvenc külföldi mama youtube és podcast csatornákat. :) 

YOUTUBE

Rhiannon Ashlee

Imádom Rhiannon vlogjait, mert olyan természetesek és aranyosak. Rhiannon két éve lett a tündéri Delilah anyukája és a youtube csatornáján a mindennapjaikat és anyás tapasztalatait osztja meg.

rhinannon.png

Natalie Bennett

Natalie 2 iker kisfiú és 1 kislány anyukája - vérbeli, tapasztalt anyuka. Bár a vlogjait nem igazán követem, viszont szuper videókat készített mindkét terhessége során - hétről hétre gyűjtötte össze a tapasztalatait, érzéseit és hetente mutatta meg gömbölyödő pocakját. Bevallom, gyakran hasonlítgattam a saját pocakomat az övéhez, hogy vajon hol vannak az én méreteim hozzá képest.


nat.png

Anna Saccone Joly

Nem is értem, hogy eddig, hogy NEM találtam rá Anna csatornájára, ugyanis Angliában szinte a legnagyobb vloggerek közé tartozik a Saccone Joly család - Anna, Jonathan, Emilia, Eduardo, Alessia, Andrea és 6 kutya mindennapjai. Anna külön létrehozott egy beauty és lifestlye csatornát, ahol leginkább a heti várandós videókat néztem meg. 

anna.png

 

PODCAST

Futás, séta és vezetés közben szinte az egyik elengedhetetlen partnereim a podcastek. A várandósságom előtt a két kedvencem a Hello, Bump! és a Pregnancy Confidential voltak, ahol amolyan csajos beszélgetések folytak a várandósságról, a tünetekről szülésznőkkel és orvosokkal. Nagyon élveztem ezeket a kis összefoglalókat és gyakran a várandósság alatt is újrahalgattam őket.

Később találtam rá Emma podcastjére a Mum Talkra, aki első egyébként jógaoktató és első babáját várja (két héttel későbbre volt kiírva, mint én, tehát szinte együtt mentünk végig az úton). Emma 'ökoanyunak' készül, ő vezetett be a mosi pelenkák és mosható törlőkendők világába, emellett nagyon kedves is, Instagramon gyakran cserélünk tapasztalatokat.


podcast.jpg

Hello, Bump

Pregnancy Confidential

Mum talk with Emma Jaulin

Remélem találtok valami Nektek valót az ajánlóban. Ti milyen csatornákat követtek rendszeresen a YouTube-on? És milyen Podcasteken hallgattok?

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

A harmadik trimeszter

A harmadik trimeszter

A harmadik trimeszter


img_0405.JPG

El sem hiszem, hogy ez az utolsó várandós bejegyzésem! Ma írunk 39 hetet és 1 napot, nagyon a végén járok a pocakos időszaknak, úgyhogy itt az ideje, hogy összefoglaljam az utolsó három hónap történéseit. 

A harmadik trimeszter nem igazán viselt meg, bár voltak nehézségei. Az egyre növekvő pocak és a hőség kicsit nehezítette a dolgom, de összességében nagyon jól viseltem az utolsó szakaszt is. A 34. héttől kezdve indult el a pocakom rohamos növekedése, érdekes, hogy a mérleg ezzel szemben nem igazán változott. Baba mozgása napról napra erősödött, hihetetlenül ügyesen célozza meg a húlyhólyagomat minden egyes lefekvés alkalmával és gyakran úgy néz ki a pocakom, mintha egy Alien ki szeretne szabadulni belőle. Úgy az egész bőrömön keresztül. Kellemetlen tünet volt az állandó vizelési inger az utolsó hetekben. Voltak napok, amikor 2 percenként jártam a wc-re és szinte fájdalmas volt sétálni, mert annyira ránehezedett a hólyagomra a kicsilány. Valahogy ez lett a kedvenc pihenési helye. Sokszor kellett a munkahelyemen is szaladgálnom a wc-re, a laborban ez nem volt igazán szuperul kivitelezhető, de azért megoldottam a dolgot. Emellett sokszor begörcsölt a lábam éjszaka, ami szintén nem volt kellemes. Alvás, az mi? Óránként keltem, nehezen aludtam, de Baba szerintem így képzett ki a következő pár hónapra (évre?). A rendszeres jóga és séta megmaradt az utolsó szakaszban is, bár lassabban és nehezebben mert néha bálnának éreztem magam annak ellenére, hogy azért sikerült a súlyomat kordában tartanom. Az aktív életmód sokat segített abban, hogy jól viseljem ezt az állapotot. A harmadik trimeszter emellett gazdag volt Braxton-Hicks összehúzódásokban is, de ezek általában elmúltak egy kis séta vagy egy zuhanyzás alatt. 

Az utolsó munkanapomat majdnem 38 hetesen töltöttem, nagyon energikusnak éreztem magam és kicsit bántam is, hogy akkor most pár hónapig nem leszek ott minden nap. Az utolsó előtti napon még jó sok stresszel kellett megküzdenem, de - kicsit félve vallom ezt be - nagyon is élveztem! Nagyon sok motivációt és energiát ad a hivatásom, élvezem a munkatársaim és főnökeim társaságát is és igazán hiányoznak a megoldandó feladatok és az ezzel járó stressz. Persze lesz most bőven más megoldandó feladatom is.. :) A munkatársaim pedig nagyon aranyosak voltak, tortát sütöttek nekem, kaptam babaruhákat, egy pink lufit és vásárlási utalványt. 

 

 

Ez az itthon töltött másfél hét elegendő volt ahhoz, hogy teljesen kitakarítsam a lakást, kimossak, összepakoljak mindent, sétáljak sokat, jógázzak, előre főzzek, vasaljak és lelkileg felkészüljek Baba érkezésére. Volt pár nehézségünk és jópár kórházi látogatásunk is ebben az időszakban, amelyről majd a szülési bejegyzésben szeretnék írni bővebben. Alapjában véve azért jó volt a munka és az anyaszakasz közötti pár napos szabadság. 

Úgy érzem, hogy sikerült mindent befejeznem, elrendeznem a babánk érkezése előtt, úgyhogy már csak Rá várunk, de nagyon.

Ha Instagramon még nem követtek, akkor irány az oldal és feliratkozás után láthatjátok az instastorykat is - ott valószínűleg többet fogok jelen lenni az elkövetkezendő napokban.

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

 

Mit keres egy teniszlabda a kórházi táskában?

Mit keres egy teniszlabda a kórházi táskában?

Mit keres egy teniszlabda a kórházi táskában?

img_0387.JPG

img_0374.JPG

img_0375.JPG


img_0373.JPG
img_0382.JPG


img_0372.JPG

A sok-sok kép után készítettem egy újabb videót arról, hogy mi is kerül majd be a kórházi táskámba. Tudom, tudom.. 30 hetes vagyok, de hétvégén volt időm pakolgatni és összeszedni (majdnem) mindent, amit a listán volt. Minimalista? Talán. Egy kisbabának az anyukájára és szeretetre van a legtöbb szüksége az elején. Bár pár dolog kimaradt a videóból, a kommentnél hozzáadtam a hiányzó darabokat. És hogy mit keres a teniszlabda a kórházban? A videóból kiderül! :)

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

LE PRADET - természetes bőrápolás

LE PRADET - természetes bőrápolás

LE PRADET - természetes bőrápolás

A várandósságom alatt a bőröm nagyon szárazzá vált, szinte minden nap szenvedek a húzódó, viszkető érzéssel, amit eddig sosem tapasztaltam és a kezem is nagyon kiszáradt. Mivel laborban dolgozom, a védőkesztyű használata még inkább megnehezítette a dolgom. Három féle kézkrémet halmoztam fel az irodában, mégis szinte mindig repedezett kezekkel találtam magam. Ezidáig!

Ugyanis pár hete egy ismerősömmel beszélgettem, aki elmesélte, hogy egy új természetes összetevőkből álló termékcsaládon dolgozik és hogy lenne-e kedvem megnézni a termékeit? Természetesen igent mondtam, ugyanis szeretek a minimalizmusra törekedni az életmódomban, ami a szépségápolásra is kiterjed. A várandósság alatt még inkább próbáltam kizárni a kemikáliákat az életemből, hiszen ami bejut a szervezetembe, azt a pici is megkapja kisebb dózisban. Judit is kutató laborosként dolgozik és hobbiból kezdett el foglalkozni a bőrápolással. Olyan termékeket szeretett volna előállítani, amelyek csakis természetes összetevőkből állnak és amelyek így kitűnnek a kemikáliáktól és vegyszerekkel túlcsorduló piacon. 

Nem is vártunk sokáig a találkozással, én pedig kíváncsian szagolgattam és próbálgattam a termékeket. A La Plage body mousse illata nagyon megfogott. Édes és melengető vanília, mégsem túl sok vagy zavaró. Fel is kentem a száraz kezemre, amelyből nem is kellett sok, hiszen egy nagyon koncentrált krémről van szó. Nehezebb, mint egy sima testápoló, de egyáltalán nem hagy ragacsos érzést maga után, ami nagyon tetszett.

lepradet1_1.JPG

Pár órával a találkozó után még mindig nagyon puhák voltak a kezeim. Meg is lepődtem, hogy végre valami működik, hiszen már kezdtem feladni, hogy találok egy olyan krémet, ami segít rajtam. Másnap még mindig babapuhaságú és rugalmas volt a bőröm, nem hittem a szememnek! Ekkor gondoltam, hogy akkor most valami tényleg szuper dologra leltem. Egész hétvége alatt nem kellett újrakennem a kezeimet és azt hiszem, hogy hétfőn is csak azért használtam újra, mert hiányzott az édes illata.

Ezek után egyik este kipróbáltam a könyökömön is, illetve a pocakom oldalsó részén, ahol a legtöbbet húzódik a bőröm és nagyon kellemes volt végre nem viszkető bőrrel elaludni. 

De nézzük meg közelebbről az összetevőket is! A La Plage-ben többek között megtalálható a kókuszolaj, mangóolaj, karitevaj, jojoba olaj és természetesen a vanília is. A Le Prade-t weboldalán minden termék összetevőjét megnézhetitek, egytől egyik természetesek. Mivel nem tartalmaznak tartósítószereket, ezért a szavatossági idejük kevesebb. Egyébként a termékeket itt a weboldalon tudjátok megrendelni, amelyek Angliában kézzel készülnek Judit kis laborjában, viszont szállítást biztosítanak Európa minden országába. A termékek között megtalálhatóak sport- és masszázsolajok, illetve a body mousse-ok is, mint a La Plage is.

LE PRADET WEBOLDAL

lepradet3.JPG

lepradet2_1.JPG

 (saját készítésű képek)

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Motiváció a munkahelyen, előrelépés és Anglia

Motiváció a munkahelyen, előrelépés és Anglia

Motiváció a munkahelyen, előrelépés és Anglia

Sokan érdeklődtek, hogy hogyan is sikerült két előléptetést is kapnom a munkahelyemen egy év alatt, illetve hogy egyáltalán hogyan is találtam külföldön állást a diplomámmal és mi segített abban, hogy ide jussak. Úgy döntöttem, hogy most megosztom az én történetem azokkal, akik most kezdték el a munkakeresést vagy elvesztették a régi motivációjukat és egy kis löketre van szükségük.

munka.jpg

A jelenlegi munkahelyemen 4 éve dolgozom, tulajdonképpen ez volt az első igazi állásom Angliába költözésem után. Amikor kijöttem, akkor azt sem tudtam, hogy hogyan működik az élet ebben az országban. Egy kis nógrád megyei faluból indultam, Anglia előtt sosem jártam külföldön és repülőn sem utaztam. Honnan tudtam volna, hogy hogyan kell itt dolgozni, előrelépni és az emberekkel kommunikálni? Az évek során megtanultam. Sok idő volt, amíg felépítettem a mostani egzisztenciámat. Illetve még most is építem. Rengeteg energiát, szorgalmat, kitartást igényelt az, hogy ide jussok, ugyanis semmi sem szállt az ölembe. Tudatosan fejlesztettem magam.

Először is eldöntöttem, hogy találni fogok egy állást, amely a végzettségemhez kapcsolódik. Molekuláris biológus mester diplomám van, ezen belül sejt- és immunbiológiát tanultam. Nem egy gyakori végzettség és nem is egy olyan szakma, amelyre minden sarkon szükség van. 

Az első döntést már az egyetem alatt meghoztam, miszerint nem szeretnék akadémiai karriert, így nem kívánok a sokak által választott PhD útvonalra lépni. Azért döntöttem így, mert úgy gondoltam, hogy egy cégnél sokkal gyorsabban és több tapasztalatot szerezhetek, mint az egyetem kicsit lassú, döcögős évei alatt.  Így is lett. Nem akartam húzni az időt és a felnőtté válást sem, a PhD lehetősége számomra egy félmegoldás lett volna. Az anyagiak is közrejátszottak a döntésemben, ugyanis az ösztöndíj nagyon alacsony, amiből nem lett volna lehetőségem lakásra gyűjteni és a családtervezésen gondolkodni. Tudtam, hogy ez az út nem nekem való. Egy szó, mint száz, új lehetőségek után kellett keresnem. 

Anglia azért jött szóba, mivel a Másik Felem brit, nyilván ha közös jövőt szerettünk volna, akkor valakinek költöznie kellett. Nem bántam meg a kitelepedést. Nem volt egyszerű, de az évek során kifizetődött a befektetett munka. Mivel még egyetemista voltam Magyaroszágon, amikor találkoztunk, ezért tudtam, hogy mindenképpen külföldi tapasztalatot kell szereznem, ha kint szeretnék elhelyezkeni, ezért egy négy hónapos Erasmus programban vettem részt, ahol egy kis külföldi labortapasztalatot gyűjtöttem. Úgy gondoltam, hogy ez egy jó kiindulópont lesz. Az volt, viszont az álláskeresés így is csaknem 6 hónapig tartott. És mit csináltam addig külföldön? Egy kis kávézóban dolgoztam, elintéztem a papírmunkákat, önkénteskedtem, hogy minél többet tudjak kommunikálni az itteni emberekkel, tanultam, állásokra jelentkeztem, interjúkra jártam és sosem adtam fel. Ekkor kezdtem el futni és rendszeresen edzeni is. Hónapról hónapra éltünk, szinte üres volt a kis albérletünk, de tudtuk, hogy ennél már csak jobb lesz.

És láss csodát, hónapokkal később, amikor már tényleg nagy szükségem volt rá, Cambridgeben egy kis biotechnnológiai cégnél állást kaptam. Pedig mennyien mondták, hogy nem fogok olyan állást találni, amilyet szeretnék. Hogy úgysem fog sikerülni, mert nekik sem sikerült...

Az interjú 4 órás volt, hatalmas volt a verseny. De tudatosan készültem rá. Az interneten lehetséges interjúkérdéseket kerestem, az önéletrajzomat és az egyetemi projektjeimet kívülről fújtam, utánaolvastam a cégnek és minden lehetséges kérdésre kidolgoztam a válaszokat. Mintha egy vizsgára készültem volna. Sikeres volt, viszont akkor jött a neheze. Költözni kellett, rendes munkaidőben dolgozni, úgymond felnőtt életet élni. Kihívásokkal teli volt az első évem. A munkaidő után még tanultam, cikkeket olvastam, próbáltam bizonyítani. Sokszor sok minden nem sikerült, hibáztam, de igyekeztem mindenből tanulni. Kevesebb, mint egy év után elment a felettesem, egyedül maradtam és egy olyan projekten kellett dolgoznom, ami csak a háttérben ment, szinte senki nem is foglalkozott vele. Kihívásnak tekintettem és egy fél év alatt egyedül, sikeresen fejeztem be a projektet. Talán ekkor figyeltek fel rám először. Hogy mindenféle irányítás, tanácsadás nélkül dolgoztam.

Végül új felettesem lett, akitől rengeteget tanultam és végre nem kellett egyedül dolgoznom egy évig. Nagyon jól dolgoztunk együtt és elindítottuk a saját fejlesztési csoportunkat (akkor még csak ketten), amely ma már egy különálló intézményt alkot a cégen belül. Új embereket vettünk fel és bebiztosítottuk a csapat pozícióját is.

Közben tavaly márciusban megkaptam az első kitüntetésemet. És hogy hogyan? Mert eldöntöttem, hogy előre akarok lépni. Egy előléptetés sosem azért jár, mert jól végzed a munkádat, hanem azért, mert a munkakörödön kívül egyre több felelősséget vállalsz (amellett, hogy természetesen jól végzed a munkádat). Elindítottam az új munkatársaim tréningprogramját, amely arra adott lehetőséget, hogy minden kezdő hozzám fordult kérdésekkel, hiszen velem tanulták meg az alapokat, bennem bíztak. A vezetőség egyre többet hallotta a nevem. Nem álltam meg. Új lehetőségeket kerestem. Elvállaltam az egyik csapat vezetését is, amely szintén háttérmunkát végez, de amelynek szerepe nagyon is fontos a cég működésében. Szinte a semmiből épült fel ez a csapat, amely főleg támogató szerepet tölt be. Egy jól működő rendszert építettünk fel, kurzusokat szerveztünk és nem voltam rest az egész cég előtt bemutatni a csapatunkat és a munkánk jelentőségét. Direkt jelentkeztem a havi prezentációkra is, így lehetőségem volt megmutatni magam, hogy min dolgozom. Természetesen ezeken a meetingeket a vezetők is ott voltak - ez is volt a célom. Megjegyezték a nevem és látták, hogy mennyi mindent végzek a munkakörömön kívül is. Így kaptam az első előléptetésemet.

Az akkori felettesem ismét magamra hagyott szeptemberben, de ekkor már tudtam, hogy a hirtelen rám borult felelősséggel sokat nyerhetek. Az ő távozása azt jelentette, hogy a csapatunknak nem volt vezetője több hónapig, ami végzetes is lehetett volna, hiszen pont akkor indult el a csapat növekedése. Gyorsan kellett cselekedni, szó nélkül magamra vállaltam a csapattársaim mentorálását és nem hagytam, hogy széthulljon, amit addig felépítettünk. Az akkori felettesem szinte az összes felsővezetővel együtt dolgozott mielőtt elment, ami azt jelentette, hogy más híján, nekem kellett ezeket a kapcsolatokat ápolnom. Nem várta el senki sem, de én szerettem volna a többlet munkát, még akkor is, ha talán nem volt annyi tapasztalatom és bizony ez nagyon sok stresszel járt. Direkt én kezdeményeztem meetingeket és megbeszéléseket, nem szégyelltem kérdezni és pár hét múlva érdekes jelenséget figyeltem meg. Ezek a felső vezetők magunktól jöttek hozzám kérdésekkel, kikérték a véleményem és olyan feladatokat kaptam, amelyeket a saját munkakörömben senki sem várna el. A megbeszéléseken ülve azt figyeltem meg, hogy én vagyok a legfiatalabb és hogy ezek a fontos emberek figyeltek arra, hogy mit mondok.

Mivel a csapatunk fontosságát a cég is felismerte, így októberben egy magasabb pozícióra hirdettek meg állást, amihez egy nemcsak PhD, hanem pár év posztdoktori tapasztalat is előírás volt. Úgy döntöttem, hogy most vagy soha - jelentkezni fogok az állásra. Bár nincs doktori címem, úgy gondoltam, hogy van elég tapasztalatom. Na ekkor kezdődött a stressz. Hiszen nagy volt a verseny, sok külsős jelentkezett az állásra, akiknek mind több tapasztalata volt, mint nekem. Két hétig minden nap munka után éjszakába nyúlóan tanultam és készítettem a prezentációmat. A három legfontosabb vezető interjúztatott, az egész felért egy öngyilkossági kísérlettel. Valószínűleg sosem izzadtam annyit, mint azon a délutánon. Szinte darabokra szedtek. Azt hittem, hogy nem sikerült. Emlékszem, hogy teljesen ki voltam akadva azon az estén, hogy nemhogy nem kapom meg a magasabb állást, de még ki is rúgnak. Egy hétig gondolkodtak a döntésen, én minden nap rettegve mentem be dolgozni. Végül behívtak és azt mondták, hogy én kapom meg az állást, mert szerintük meg tudom csinálni és hogy az interjún a határaimat próbálták feszegetni, ami nagyon jól sikerült. Tudták, hogy rengeteg energiát fektettem eddig is a munkámba. Onnantól kezdve ismét szárnyaltam, hiszen most már be kell bizonyítanom, hogy igenis jól döntöttek. Amikor bejelentették mindenkinek az előléptetésem, nagyon sok irigy hozzászólást kaptam olyan munkatársaktól, akikkel együtt kezdtem és még mindig két lépcsőfokkal lentebb voltak. De nem foglalkoztam velük. Tudtam, hogy ki kell zárni a negatív hangokat, és csak a munkára koncentráltam.

Egy hónappal később kiderült, hogy babát várunk. Kicsit megijedtem, hogy most akkor mi lesz a munkával és a tervekkel és hogy hogyan is fogadják majd a hírt, de mindenki örült. Én pedig próbálom nem mutatni, hogy most fáradtabb vagyok a régi önmagamnál. Az egész napos hányingert próbáltam a friss levegővel enyhíteni, az ebédszünetben sétálni mentem, este pedig pihentem, hogy ne vegyék észre, hogy nekem most nehezebb dolgozni. Nem akartam a "terhes alkalmazott" lenni. Ugyanolyan tempóval dolgozom és próbálok mindent befejezni az utolsó pillanatig, hogy a csapatom és a helyetteseim át tudják venni a munka nagy részét, amíg én egy évig szülési szabadságon leszek. Számomra az, hogy Kutató-Fejlesztő lehetek, nem csak egy munka, hanem egy hivatás, egy életmód is. Ma már olyan cégekkel is kapcsolatban állok a munkám kapcsán, amelyekről régen csak álmodni mertem. Imádom ezt a világot. Ahogy beérek minden reggel, két kérdést teszek fel magamnak - Mi mindent kell ma csinálnom? Mit tudok megvalósítani ezek közül? Ezt a főnökömtől tanultam, akit az egyik példaképemnek tartok.

Azért osztottam meg a történetem, hogy lásd, szorgalommal nagyon sok mindent el lehet érni. Nagyon sok tehetségesnek tartott ember ott rontotta el, hogy azt hitték, hogy a tehetség elég. Pedig pont az a lényeg, hogy mindig fejlődni kell. Nem megállni és hátradőlni, hogy akkor ez most elég. Éveken át kitartóan éltem egyik napról a másikra, mert tudtam, hogy mindent okkal csinálok. Sok rossz napom volt, amikor sírva mentem haza, de tudtam, hogy egyszer majd minden erőfeszítésem kifizetődik majd, ezért le kellett ráznom a gyengeségeimet. Direkt olyan szituációkba helyeztem magam, amelyek kényelmetlenek voltak, amelyek kihívásokkal teliek, így sosem kényelmesedtem el és sosem maradtam a komfortzónámban. Szerintem ez a kulcsa mindennek. Így tudtam fejlődni.

 

Neked mi a motivációd forrása?

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hogyan lettem molekuláris biológus?

FACEBOOK

INSTAGRAM

 

 

Április Q&A - szülésterv, munka, egyensúly

Április Q&A - szülésterv, munka, egyensúly

Április Q&A - szülésterv, munka, egyensúly

És az első Q&A bejegyzés meg is érkezett. Ti kérdeztetetek Facebookon és Instagramon is, én pedig válaszoltam. Lássuk csak, mire voltatok kíváncsiak!

qa.jpg

Milyen szülést tervezel?

Bár még nem írtuk meg a birth plant, avagy a szüléstervet a szülésznővel, azért van ötletem, hogy mit is szeretnék. A szüléstervem igen egyszerű lenne - mindenféle fájdalomcsillapitó és epidurális érzéstelenítő nélkül, természetesen szeretném világra hozni a babót, ugyanis "hipnoszülésre" készülök. Ez most így elég hippinek hangzik, de egyáltalán nincs semmi voodoo vagy furcsa benne. A lényege, hogy az anyák nem görcsösen és félelmekkel mennek be a kórházba, hanem a várandósság alatt megtanulnak bízni abban, hogy testük tudja, hogyan kell egy gyermeket a világra hozni. Tudják, hogy milyen testi folyamatok zajlanak le szülés közben, vajúdás alatt a testük és lelkük pedig harmóniába kerül. A fájdalomtól való félelem miatt az izmok és a nő egész teste görcsössé válik, ami nyilván megakadályozza abban, hogy ezt a természetes, élettani folyamatot végrehajtsa. Nyilván ez gyakorlást igényel, így relaxációval, jógával gyakorlok és abszolút várom a szülés élményét, a fájdalommal és mindennel együtt. Gondolkodom a vízben való vajúdáson is, bár nem biztos, hogy a szülést is vízben szeretném végezni. Ahogy már írtam a blogon, Angliában élek és itt kicsit másabb a rendszer, mint otthon. Ha egészséges a kismama, akkor sem a várandósság, sem pedig a szülés során nem találkozunk szülész orvossal vagy nőgyógyásszal, hanem a midwife-ok, azaz a szülésznők vezetik le a szülést és velük is konzultálok. Mivel nem privát utat választottam, ezért általában minden kivizsgálás más szülésznővel történik és nyilván a szülés során is ahhoz kerülsz, aki épp ügyeletes. Itt a természetes szülés a legelterjedtebb, a császármetszés általában a szülésznő legutolsó választása. Ilyenkor természetesen orvost hívnak, hiszen a szülésznők csakis természetes, komplikációmentes szülést vezethetnek le. Remélem én is ide fogok tartozni és bízom abban, hogy mindenféle érzéstelenítő és komplikáció nélkül tudom világra hozni a babámat.

A Hipnoszülésről bővebben ITT olvashattok.

Számodra mi a legszebb dolog a várandósságban?

Az egész várandósság maga egy csodaszép dolog. Ha visszagondolok, hogy mondjuk négy hónapja, csak egy aprócska szezámmag volt ez a baba, most pedig minden nap érzem, hogy egyre erősebben mozog és ficánkol, akkor az már maga hatalmas dolog. Sokáig vártunk erre a picire, talán ezért is érzem így, valószínűleg a hónapok, sőt inkább évek alatt egyre erősödött bennem az érzés, hogy szeretném átélni a várandósságot minden bajával és bájával együtt. A várandósság alatt egy nő teste, lelke és gondolkodása is teljesen megváltozik. Máshogy látom magam a tükörben, teljesen más lelki állapotban vagyok és máshogy érzékelem a világot. Egyensúlyba kerültem magammal, valahogy olyan érzés ez, mintha mindig is ide szerettem volna eljutni, ebbe az állapotba. Még akkor is, ha három hónapig hányingerem volt vagy hogy alig tudok aludni (plusz az összes többi tünet, amit most nem részletezek :)). Szeretem az egyre növekvő pocakom és azt, hogy érzem, ahogy ott van egy pici élet bennem. Minden hajnal 5 óra tájban emlékeztet is rá, hogy itt van, ébren és teljes energiával ugrándozik. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan nő, napról napra nagyobb és erősebb.

Meddig tervezel otthon maradni szülés után?

Magyar viszonylathoz képest nem sokáig. Angliában maximum egy évet maradhat otthon egy anya szülés után. Ezt az egy évet a legtöbben nem használják ki, ugyanis 9 hónap után semmilyen támogatást nem kapunk az államtól. Az átlag angol nő így 6-9 hónapig marad otthon, utána pedig visszamegy dolgozni. A tervem, hogy az "utolsó pillanatig" dolgozzak a szülés előtt, ha minden jól megy, hiszen így egy picit talán több időt kapok a babával (ugyanis, ha előbb kezdem a szülési szabadságot, akkor hiába nincs még baba, az óra ketyeg). A terv tehát maximum 12 hónap, de valószínűleg picivel hamarabb vissza fogok menni, 10 és 11 hónap között. Teljes munkaidőben dolgozom, így is fognak visszavenni, de talán lesz lehetőségem heti egy napot itthonról is dolgozni. Ezeket még meg kell beszélni a munkahelyen, de a válasz a maximum 1 év. Érdekes, hogy sokan kérdezték, hogy egyáltalán szeretnék-e visszamenni dolgozni szülés után és ezt a kérdést még most sem értem. Szeretem a munkám, szeretem, amit csinálok és mindenképpen folytatni és építeni szeretném azt, amiért eddig megdolgoztam. Nekem fontos mindkettő, a család és a karrier is és nem gondolom, hogy teljesen le tudnék állni és igazából nem is szeretnék. Persze, a prioritás más lesz, a család kerül az előtérbe, de szerintem a munkám nagyban meghatározza azt, hogy ki is vagyok én. Mindenképpen a dolgozó anyák táborát szeretném erősíteni.

Miben változott meg az edzésterved, mióta babát vársz?

Azt hiszem a leginkább a futást érintette a változás, hiszen egyre kevesebbet tudok futni. Az első trimeszterben nagyon óvatosan futottam, de sokat segített a hányingeren és a fáradtságon. Ahogy a második trimeszterbe léptem, minden könnyebb lett, sokkal jobban esett az edzés. Viszont most, hogy a pocakom rohamosan növekszik, a kocogás egyre kényelmetlenebb, így a 18.héttől heti egyszer kocogok csak, normál légzéstartományban. Viszont sokat sétálok, hétköznap próbálok napi minimum 5 km-t megtenni, hétvégén pedig ennél többet, 7-8 km-t sétálni. Emellett jógázom szinte minden nap és erősítő edzéseket is végzek kisebb súlyokkal itthon vagy az edzőteremben, heti kétszer. Itt szintén vigyázok, hogy nehogy hirtelen mozdulatokat végezzek vagy bármit is meghúzzak. Utána nyújtok és természetesen vigyázok a hidratációra is. Múlt héten voltam úszni is és nagyon jól esett, valószínűleg többet fogok járni, ahogy a futás egyre inkább csökkenni fog. Próbálok fitt kismama maradni, mert nagyon sok előnye van a várandósság alatti sportnak és remélem segíteni fog a szülésnél és az első időszakban is, hogy van egy alap edzettségi szintem.

Mi volt a kezdete az Angliába költözésnek?

Ha röviden és tömören akarom megfogalmazni, akkor az a szerelem volt. A Másik Felem brit és vele ugyan Magyarországon találkoztam, de tudtam, hogy vissza fog jönni Angliába egy év Erasmus után. Terveztünk, számoltunk és úgy döntöttem, hogy én is költözöm vele az egyetem után és itt fogok munkát találni, ha törik, ha szakad. Hát így kezdődött. Erről egy bejegyzésben már írtam itt - Gondolatok az időről és Angliáról, egy kis részlet belőle:

Angliába költözni egy nagyon nagy lépés volt az életemben. Soha nem gondoltam egyébként, hogy mennyire meg fog viselni ez az egész testileg és lelkileg. Konkrétan még akkor sem hittem el, hogy ez valami nagy dolog, amikor már javában itt éltem pár hónapja. Először 4 hónapra költöztem ki egy szakmai gyakorlat erejéig, de az nem ugyanaz. Akkor csak átutazó egyetemista voltam egyetlen szakadt bőrönddel és természetesen világmegváltó gondolatokkal. Akkor még nem értettem ezt az egész felnőtt életet, minden új volt és mindent csodálatosnak tartottam ebben az esős országban. Aztán amikor véglegesnek látszódott a kiköltözésem úgy három éve, akkor kezdett minden félelmetesnek tűnni. A pár hónapra kiköltözés és a letelepedés között elképesztő különbség van. Körülbelül másfél év kellett ahhoz, hogy teljesen otthon érezzem magam, hogy hozzászokjak az itteni kultúrához, az emberi reakciókhoz, az akcentusokhoz és úgy az élethez. Mert itt minden más. Minden idegen. Nincs itt a család, a barátok, akikkel mondjuk felnőttél, de még a szomszédodat sem ismered. De nem is kell ilyen nagy dolgokra gondolni. Lemegyek a boltba és más ételek vannak, más árakkal. Ha bekapcsolom a TV-t, nem ismerem a műsorvezetőket, a politikusokat, a hírek felépítését. Mindenféle nemzetiségű és nyelvű emberek vesznek körül, teljes a káosz. Emlékszem, amikor a National Insurance okán hívtam fel az ügyfélszolgálatot, nem értettem, hogy mit beszélnek a vonal másik végén. Leacsaptam a telefont és kijelentettem, hogy én itt nem fogok tudni élni. Naponta tettem fel magamnak a kérdés, hogy mégis mit keresek én itt?

Így kezdődött.. Aztán szépen lassan sikerült minden; állást, albérletet és a saját utamat megtalálni. 

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Megint tudok linket mutatni, mert Urban:Eve ezt már nagyon szépen összeszedte egy interjúban. Itt meg is találhatod. 

Azóta két lépcsőfokkal feljebb kerültem a ranglétrán és azt hiszem, hogy azóta még jobban szeretem a munkámat. Szeretem a kihívásokat, a stresszt és a kreativitást, amit ez a szakma megkövetel. Kutató fejlesztőként új dolgokat kreálok, egy kisebb csapatért is felelek és nem tudom megunni a munkám, hiszen mindig más. Szeretem a munkatársaimat, a főnökök pedig elképesztően inspirálóak és támogatóak. Rengeteg lehetőségem van fejlődni, tanulni és én mindig is imádtam tanulni, tehát tökéletes helyen vagyok, minden klappol. Ezért is érzem azt, hogy mindenképpen szeretnék visszajönni a szülési szabadság után, mert a munkahelyen érzem azt, hogy igazán én vagyok. 

Mi a 3 következő dolog a bakancs listádon?

Hát így a várandósság fényében ezt elég nehéz összeszedni, mert az elsődleges cél, hogy egy egészséges babának adjak életet, illetve neveljem, ameddig csak tudom. Viszont mivel nem volt lehetőségünk összeházasodni az eljegyzés után, ezért szeretnék egy egyszerű, de meghitt esküvőt szervezni magunknak, babával együtt. :) Munka terén szeretnék egy következő lépcsőfokra lépni az elkövetkező három évben. A blogon szeretnék többet írni, videózni, bloggerekkel együttműködni. De szeretnénk sokat utazni a babóval is és kalandos családi életet élni. A szülés után pedig szeretnék egy újabb félmaratonra edzeni. Aztán jöhet a többi terv. :)

Mi a kiegyensúlyozottságodnak titka, illetve mit javasolnál egy olyan embernek, aki mindenre rástresszel, hogy nyugodtabb élete legyen?

Talán az, hogy eldöntöttem, hogy kiegyensúlyozott szeretnék lenni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem a mi választásunk az, hogy hogyan állunk a dolgokhoz. Én pedig eldöntöttem, hogy pozitívan fogok. Rengeteget segített ez a magánéletemben és a munkámban is, hogy átkattintottam az agyam a pozitív oldalra. Vannak nehéz pillanatok, stresszes időszakok, de próbálok mindig időt szakítani magamra. Csak ülni a csendben és hallgatni a lelkem, átélni az akkori érzelmeket. Minden nap sétálok a természetben, jógázom, illetve zongorán játszom, mindegyik kiváló stresszoldó. Valahol pedig azt olvastam, hogy ahelyett, hogy azon stresszelünk, hogy mondjuk valaki elénk tolakodik a sorban, a forgalomban, akkor érdemes arra gondolni, hogy biztos sietnie kell valahová. Lehet, hogy a felesége épp kórházba került vagy éppen rohannia kell a wc-re. Teljesen megváltozik az ember hangulata. A munkám során gyakrabban voltam stresszes, de megtanultam ezt az energiát nem aggódásra, hanem produktivitásra fordítani. Ma már segít az, ha úgymond nyomás alatt vagyok, sokkal többet tudok kihozni magamból, ha rengeteg dolgot kell egyszerre megoldanom szoros határidőkre. Megannyi negatív dolog van az életünkben a mindennapokban; aggodalom, félelem, szorongás, bűntudat, harag, önmarcangolás - sokszor valami olyasmi miatt, amit nem is tudunk irányítani. A másik oldalon viszont ott létezik a  nyugalom, az önbizalom, a megbocsátás, a szeretet és az öröm. És, hogy melyik  oldal van túlsúlyban, ez rajtunk múlik.

Bevált a tégelyes sampon?

Igen, nagyon is! Azóta nem is használok mást és még mindig hatalmas mennyiség van belőle, szerintem sokáig ki fog tartani. :) A kapcsolódó bejegyzést pedig itt találjátok - Gondolatok a csomagolásmentes samponokról.

 

Köszönöm a kérdéseket! Mi lenne, ha több alkalommal is lenne Kérdések és Válaszok?

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Túl az első trimeszteren

Túl az első trimeszteren

Túl az első trimeszteren

A 16. héten járva talán kicsit könnyebb visszatekinteni az első három hónapra. Volt itt minden. Egész napos rosszullét, spontán alvás a kanapén, szagundor mindentől és mindenkitől. De volt dúsabb haj, tiszta és egészséges bőr, jóga és kiegyensúlyozottság. Az előző posztban már említettem, hogy a Karácsony előtti héten derült ki, hogy egy kisbabót várunk. Az első 3-4 hétben lebegtem és imádtam ezt a földöntúli érzést. Nem is értettem, hogy mi ebben a nehéz. Teljesen biztos voltam abban, hogy engem majd elkerülnek ezek a tünetek. Milyen naiv voltam akkor!

video.png

TÜNETEK

Az 5. héten utaztam ki Ausztriába, hogy meglátogassam a testvéremet. Akkor még eléggé jól éreztem magam, bár kicsit lassabb voltam az átlagnál, de még minden rendben volt. Ahogy a visszaúton ültem a repülőgépen, hirtelen megcsapott a mellettem ülő bácsi lehelete. Szegény nem is nyitotta ki a száját egész úton, csak aludt mellettem és egészen biztosan csak én éreztem.. Na ekkor indult az egész. Ahogy landolt a gép, a gyomrom is ugrott egyet. Onnantól kezdve, egészen a 14-15. hétig végig kísért az egész napos hányinger. Rosszul lettem a kávétól, a mosogatószertől, a hús szagától és tulajdonképpen mindentől és mindenkitől. A szaglásom olyan szinten felerősödött, hogy alig bírtam meetingeken ülni, emberek közelében lenni, mert konkrétan éreztem, hogy aznap mit ettek. Furcsa dolog ez a várandósság. Az egyik pillanatban nagyon kívántam a zöldséglevest, mire megfőtt, már rosszul voltam a látványtól és a szagtól is. 

A másik tünetem, amit nagyon nehezen viseltem, a fáradtság volt. Régebben minden hajnalban majd kicsattantam az energiától, kiugrottam az ágyból, elmentem futni, kitakarítottam a lakást, majd elmentem dolgozni, este pedig főztem, írtam vagy ide-oda mászkáltunk. Ez az energia szinte egyik napról a másikra eltűnt. Minden reggel úgy keltem, mint aki másnapos és közben fejbevágták egy nagy lapáttal. Az utolsó pillanatig nyomogattam a szundit, majd elvonszoltam magam a munkahelyre és 8-10 órán keresztül próbáltam nem mutatni, hogy mennyire nem vagyok a toppon. Volt, hogy a mosdóban feküdtem a földön 10 percen keresztül, mert nem bírtam felállni, annyira szédültem. A laborban azon izgultam, hogy nehogy beessek a steril fülkébe a fáradtságtól, a meetingeken pedig azért, hogy nehogy szembehányjam a velem szemben ülőt. Hazatérve a kanapé sarkára kucorogtam be és emlékszem, hogy elképesztően lelkiismeretfurdalásom volt, hogy ennyire fáradt voltam és nem tudtam rendesen főzni és takarítani a nap végén. Egyik este azon sírtam, hogy milyen rossz anya leszek, ha ennyire megviselnek a rosszullétek és hogy ennyire erősen reagál a szervezetem erre a kis életre. A napok beszűkültek, három hónapig a lakás-munkahely-kanapé-ágy volt az életterem. A 14-15. héten viszont minden visszatért a normális kerékvágásba, de erről  majd a következő posztban mesélek.

SPORT

Emlékszem arra a napra, amikor nagyon halvány pozitívat teszteltem. Reggel hamar keltem, elmentem futni, délelőtt tele voltam energiával, délután viszont elfáradtam, este pedig a kádfürdőben ülve pillantottam meg a második halvány vonalat a teszten, ahogy közelebb hajoltam a gyertyafényhez. Onnantól kezdve kicsit lassítottam a tempón, csakis heti egyszer mentem el kocogni, viszont szinte minden nap jógával indítottam a napot. Az erősítő edzések is megmaradtak, de sokkal kisebb súlyokkal és vigyáztam, hogy nehogy hirtelen mozdulatokat végezzek. Persze az energiaszintem a padlón volt az ötödik héttől kezdve, mégis próbáltam egy kis sportot beiktatni az életembe, erre főleg hétvégén volt több lehetőségem. Úgy gondolom, hogy aki a várandósság előtt is sportolt, nem szabad hirtelen mindent feladnia egyik pillanatról a másikra. A szülésznő is megerősített ebben, aki nem ellenezte a kocogást, illetve az otthoni tornát sem, hiszen egy élet kihordásához és a szüléshez is kell egy alap fittség. A mozgás jót tesz a mamának és a babának is, persze túlzásokba nem szabad esni, illetve azt sem szabad, hogy kifulladjunk, hiszen akkor a baba nem kap elég oxigént. 

ORVOSI IDŐPONTOK

Angliában teljesen más az egészségügyi rendszer, mint otthon. Itt az első pozitív teszt után telefonon be kell jelentkezni a midwifehoz, azaz szülésznőhöz, aki valamikor a 6-10. hét között fogad. Itt sms-ben küldik az időpontot és szinte mindig pontosan fogadnak. Viszont nincs nőgyógyász, mint otthon és komplikációmentes terhesség esetén nem is találkozol egy orvossal sem. Nem "nyúlkálnak beléd", sőt még egy tesztet sem végeztetnek, hanem elhiszik, hogy te akkor most várandós vagy. Felvesznek a rendszerbe, begépelik az adataidat, illetve arról kérdeznek, hogy milyen betegségek voltak a családban, hogy milyen háztartásban élsz (boldog vagy-e a párkapcsolatban..), milyen munkát végzel, aztán vért vesznek, megvizsgálják a vérnyomásodat és megmérik a súlyodat. Ez nagyjából 45 percig tart, közben bátran kérdezhetsz, ha valami zavar, akkor megoszthatod ezeket a kétségeket. Nagyon kedves volt a szülésznő, aki egyébként mindig más és sosem tudod, hogy ki lesz ott veled a szülésnél, amíg oda nem kerülsz. Kaptam egy nagy mappát is, amiben benne van a terhességi kiskönyv, illetve kontakt telefonszámok és tippek. Ezután ők mindent leszerveznek neked. Levélben és sms-ben is értesítést kapunk az első ultrahang vizsgálatról, amely általában a 12-13. hétre esik. Tudom, hogy ez sok időnek tűnik, így mi egy picivel előtte bejelentkeztünk a Harmony tesztre egy ultrahanggal egybekötve. Ez egy vérvizsgálat, amelyet a 10. héttől kezdve lehet végezni, hiszen ekkor már 10-15%-ban megtalálható a magzati vér a vérkeringésedben. A vérmintából kiizolálják a baba vérét, majd DNS vizsgálatot végeznek - megnézik a genetikai rendellenességeket, illetve a baba nemét is meg tudják mondani. Egy hetet kellett várni az eredményre, amelyben kiderült, hogy egészséges a pici, illetve ekkor tudtuk meg a nemét is, amit még most nem árulok el. ;) A vizsgálat egyébként 99.9% pontosságú, viszont csak privát úton lehet elérni. Az NHS két ultrahangot biztosít ingyen, egyet a 12-13.héten, a másodikat pedig a 20.héten. Az szülésznővel havonta találkozom, amely szintén ingyenes. Itt nem kell fizetni a szülésért sem, illetve minden orvosi kezelés, szülési felkészítő és még a fogorvos is ingyenes a várandósság alatt. Na jó, nem ingyenes, mert minden hónapban fizetem a TB-t, de külön már nem kell semmiért sem fizetni, így értettem. :) Nekem eddig nagyon tetszik a rendszer, eddig csakis jó tapasztalataim vannak, még akkor is, ha nincs állandó orvosom vagy szülésznőm, én mégis biztonságban érzem magam. 

VIDEÓ

Készítettem videót is, ha valakinek könnyebb lenne itt meghallgatni az első trimeszteres tapasztalatokat. Ez az első videóm, úgyhogy nézzétek el az apró hibákat. :)

 

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Az első tizenkét hét | A kezdetek

Az első tizenkét hét | A kezdetek

Az első tizenkét hét | A kezdetek

“Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.” - Micimackó

Nagyon furcsa és nehéz volt az elmúlt három hónapban nem beszélni arról a picike (HATALMAS) dologról, ami velünk történt. Mindeközben ez a mi kis titkunk volt majdnem 12 hétig, amely az egészet még meghittebbé tette. Azt hiszem, hogy elég egyértelmű a képről, hogy miről is beszélek. :) Mert csodák igenis léteznek.

img_0250.JPGA képen már 11 hetes a kis ficánka.

Ahogy ezeket a sorokat írom, már 14 hetes várandós vagyok. Túl vagyok három és fél hónapon, az egész napos hányingereken, elképesztő fáradtságon, kávéundoron és minden tipikus első trimeszteres tüneten, ami engem mind mind megtalált szépen sorban. Persze nem is gondoltam, hogy könnyű lesz, hiszen egy aprócska életet létrehozni nagyon nagy dolog. Sokszor hihetetlen volt felfogni, hogy mi is zajlik bennem. Különféle könyveket és telefonos appokat olvasgattam nap mint nap, amelyben elmondják, hogy éppen a kis ujjacskák vagy az ízlelőbimbók fejlődnek az adott héten. Aztán végre elérkeztünk a 11.héthez, amikor is először láthattuk Őt, a mi kis csodánkat.

- Hogy mennyire vártunk Rád! Másfél év után ott vagy bent - mozogsz, ugrálsz, táncolsz és integetsz nekünk, hogy minden rendben Veled!

Körül sem tudom írni azt a szívmelengető érzést, amit akkor éreztünk. 

Az első 12 hét sok mindent tartogatott. Az első pozitív tesztet, azaz a leghaloványabb "második csíkot" a karácsonyi szünet előtt pár nappal tarthattam a kezemben. Viszont előtte én már éreztem, hogy ez most valahogy MÁS. A karácsony előtti utolsó hetek mindig nagyon stresszesek a munkahelyen, plusz ehhez jött volna a PMS, ami minden hónapban rosszul érint. Viszont stressz és idegeskedés helyett egy földöntúli, hatalmas békét éreztem magamban. Lehet furcsán hangzik, de még sosem éltem át ilyen harmóniát a testemmel és a lelkemmel, mint abban az első pár hétben. Tudtam, hogy valami készülőben volt. De csak remélni mertem, hogy elindult egy picike élet bennem és ezért látom a szürke napokat rózsaszínnek. Itt még minden nagyon korai volt (7-8 nappal a menstruáció előtt), tehát nem is tudtam volna tesztelni. Pár nap múlva viszont egy esti kádfürdő előtt pont arra gondoltam, hogy miért is ne csinálnék egy tesztet. Le is tettem a kád mellé, ültem a gyertyafényben és el is felejtetettem a nagy lazításban, hogy talán örökre megváltozik az életem. Aztán 10 perc múlva rápillantottam a papírcsíkra, de messziről nagyon negatívnak tűnt. Közelebb hajoltam, hunyorítottam, odatettem a gyertyafényhez, megint hunyorítottam, forgattam... 

- Hiszen mintha ott lenne egy második csík! 

Olyan halvány volt és olyan "mintha" volt az a csík, hogy azóta sem találom. Akkor csak a szívemmel láttam. Viszont nem hagytam annyiban a dolgot, másnap reggel csináltam még egy tesztet. Talán picit erősebb..

- Ott van ez, csak egy kis bátorítás kell neki!

Fel is keltettem a Másik Felem, hogy nézze meg "mit találtam a fürdőben". Nem tudom, hogy ekkor mit gondolhatott, valószínűleg, hogy elment az eszem hajnal 6-kor, de azért kibattyogott velem a fürdőbe összegyűrt arccal, hogy "na mi az".

- Ott a második csík! Látod?

Hát nem nagyon látta és így visszanézve én sem, ezért nem volt nagy összeborulás vagy örömtánc, mint a filmekben. De azért valami megváltozott. Kaptunk egy aprócska Reményt, de még magunk sem mertük elhinni. Ez a kis Remény napról napra erősödött és Karácsony napján már nagyon magabiztosan mutogatta magát.

- Higgyétek már el, én bizony itt vagyok és nemsokára érkezem!

Az első ultrahangig szinte csigatempóban kecmeregtünk. Az angol rendszer teljesen más, mint a magyarországi, de erről a következő posztban hosszasan mesélek. Nem rosszabb, csak más. Itt 12 hétig nem vizsgálnak meg, hiszen addig bármi történhet. Ekkor utalnak be az első ultrahangra. Az egész rendszer a természetességre törekszik és azt vallják, hogy a várandósság nem betegség. Itt a nők az utolsó pillanatig dolgoznak, élik a mindennapokat, sportolnak (persze kíméletesebb tempóban) és az ambuláns, természetes szülést pártolják, tehát ha minden rendben, akkor aznap már haza is küldenek, hogy otthoni, nyugodt környezetben hangolódj rá az anyaságra. Császármetszés után ez 2 nap. Orvosok helyett midwife-ok vannak, vagyis bábák és valahogy az egész várandósságot hatalmas nyugalommal kezelik. A céljuk, hogy az anyák megtalálják a kapcsolatot a babájukkal már az első percektől kezdve, figyeljenek a testükre, a baba mozgására és mindenféle beavatkozás nélkül (a legtöbben érzéstelenítés nélkül) hozzák világra a kicsit. Először kicsit megijesztett a rendszer, de mióta találkoztam az egyik bábával, teljesen lenyugodtam. Hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga és látom és érzem is, hogy a testem tudja, hogy mit kell tennie. Eddig legalábbis minden rendben volt, remélem ez így is marad. :)

A következő posztban beszélek az első trimeszteres tünetekről és arról, hogy miben változott meg az életmódom az első három hónapban.

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Hajápolási rutin

Hajápolási rutin

Hajápolási rutin

Az alapok

Régóta szerettem volna írni a hajápolási rutinomról, mert szerintem nehéz megtalálni az évszaknak, kornak és hajtípusnak megfelelő rutint, kicsit mindig változtatnom kell. A hajam ugyanis vékonyszálú és érzékeny. A mostani termékek több hónapja vagy éve a kedvenceim és örülök, hogy rájuk találtam. 

DADDY-O SAMPON | LUSH

Jó sampont találni nagyon nehéz. Mióta jobban megismerkedtem a Lush-sal, azóta gondolkodom, hogy vajon érdemes lenne-e kipróbálni a hajápolási termékeket is, ugyanis eddig leginkább a fürdő- és tusolócsodákat vásároltam náluk. Sokáig nézelődtem, szagolgattam, mire kiválasztottam két terméket: az eladók pedig örömmel csomagoltak nekem egy-egy pici mintát a Daddy-O samponból és az American Cream balzsamból, amely pont egy hajmosásra volt elegendő. Egy ideig el is feledkeztem ezekről a mintákról, de amikor Barcelonába készültem tavaly, pont jól jött a kis kiszerelés a repülőre. Azonnal beleszerettem a termékekbe. Be is szereztem a nagytesókat.

A Daddy-O sampon egy igazán különleges termék, élénk lila színe a hamvasító samponokra emlékeztet és pont jókor jött, hogy felfrissítse a szőkés tincseimet. Sampon még nem tisztította ilyen hatékonyan és kíméletesen a hajam, minden használat után szinte fellélegzik a fejbőröm. Nem tartalmaz szilikont, nem nehezíti el a hajat és az a tipikus szilikonos-mű érzet is elmarad. Pont ezért nekem mindenképpen hidratálnom kell használat után a hajszálaim végét. Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan is írhatnám körül az illatát, mert szerintem nagyon egyedi és különleges. Talán leginkább Tim Burton filmjeire emlékeztet, olyan mesebeli az illatkompozíció. Valószínűleg a csillogó mélylila színe is hozzájárul ahhoz a gondolathoz, hogy ez a sampon csodaországból jött. Már csak a stílusos, kis üvegcse hiányozik a képből.

p1060076.JPG

AMERICAN CREAM | LUSH

Ha jól tudom, akkor ez a Lush egyik legnépszerűbb hajápolási terméke, amin nem is csodálkozom. Az krém leginkább egy sűrű smoothie-ra emlékeztet, krémes, tejszínes és édes illatú, de egyáltalán ne arra a zavaróan édes-mű illatra gondoljatok. Az összetevők között található a friss eper, a friss bio narancs, levendulaolaj és muskotályzsálya. Én a hajbalzsamokat általában csak a hajam végére szoktam felvinni, mert általában elnehezítik a hajam, de ezt a terméket fel tudom vinni az egész hosszra anélkül, hogy zsíros és lapos érzetet hagyna maga után. 

A hajam minden mosás után természetesen csillogó és szuper illatú lesz, plusz kevésbé zsírosodik. A Másik Felem imádja ennek a samponnak és balzsamnak az illatát és valóban, több napig érződik az illatkompozíció, ami mindig is egy elérhetetlen álom volt számomra. 

p1060079.JPG

EXTRAORDINARY OIL-IN-CREAM | LOREAL

Ez a termék egy nagyon régi favorit és eszem ágában sincs lecserélni bármi másra, ez a krémes olaj valami csodaszer. Miután óvatosan kifésültem a hajam mosás után, egy aprócska mennyiséget oszlatok el egyenletesen a szárítás előtt. Fontos, hogy a kevesebb több-elvet kövessük, egy borsónyi mennyiség bőven elég, én egy leheletnyit szoktam felvinni, mert vékonyszálú a hajam. IMÁDOM. Száraz hajon is működik, de ne essünk túlzásokba a mennyiséget illetően. 

p1060085.JPG

SZÁRAZ SAMPON | BATISTE

Vannak napok, amikor nincs idő hajat mosni, ekkor szoktam bevetni a Batiste száraz samponját. Több márkát is kipróbáltam, de eddig csak a Batiste száraz samponjai váltak be, mert tényleg felfrissíti a hajat, ahelyett, hogy még jobban elnehezítené. Az illatok közül talán az eredeti zöld és a fresh and breezy vált be leginkább, a többi illat nekem túl sok és nehéz. Sokan nem tudják, hogy hogyan kell normálisan száraz sampont használni, hiszen több lányt is láttam már fehér hajtővel szaladgálni a városban. A trükk a következő: 

1. Alaposan rázd fel a terméket.

2. 20-30 cm távolságról fújd a hajtövekre rétegenként. Ne ess túlzásokba, a kevesebb több.

3. Ezután hagyd állni egy fél percig majd fogd meg a törölköződet és masszírozd bele a hajadba. Én pont azokat a mozdulatokat használom, amelyeket hajmosás után szoktam.

4. Fésüld ki a hajad, majd egy fél percig fújd át hajszárítóval és kész is vagy!

p1060088.JPG

 

Nektek van bevált rutinotok vagy csak levesztek egy sampont a polcról?

 

 

iNSTAGRAM

FACEBOOK

Vajon mit hoz 2018?

Vajon mit hoz 2018?

Vajon mit hoz 2018?

Köszöntelek 2018 első bejegyzésével! Talán egy kicsit elkéstem így Január vége felé, de most éreztem úgy, hogy ideje lenni leülni és összefoglalni, hogy mit is várok ettől az évtől. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de azért  jó összegezni, hogy miben és hogyan szeretnék változtatni magamon és az életmódomon.

img_0179.JPG

SLOW LIFE

2017 nagyon sűrű volt. Költözés, megszámlálhatatlan repülőút, edzések, futások, munka, munka, munka. December végére kicsit elfáradtam és úgy döntöttem, hogy bár nagyon szeretem a munkám, kicsit lassítani fogok. A novemberi előléptetés nyilván nem segít ebben, hiszen több és nagyobb az elvárás, főleg úgy, hogy a csapatom kisebb lett, a feladatok száma pedig exponenciálisan növekszik napról napra. De minden nap találok egy-egy fél órát, akár az ebédidőmből lecsípve, akár két meeting között, hogy sétáljak egyet. Ezt szigorúan betartom, hiszen ha nem teszem meg, akkor egyáltalán nem látom a napot, hiszen reggel és este még mindig sötét van a világ ennek a táján, a mesterséges fény pedig elég lélekölő. Emellett időt szánok jógára is. Január elsején egy 4 órás flow jógával indítottam az évet a CAMYOGA csapatával. Elképesztő löketet adott a másnapi évkezdéshez a laborban. Azóta is próbálok minden nap becserkészni egy-egy 20-30 percet estéként, amikor csakis magamra, a légzésemre és az egyensúlyra figyelek. 

CREATIVITY WITHOUT EXPECTATIONS

A kreatívkodás nagyon könnyen kiesik az ember életéből. Szerintem ez az első, amelyet elvesztünk vagy feladunk, amikor túl sok a munka, otthon takarítani, főzni kell és különben is nyűgösek és fáradtak vagyunk. Pedig mennyi mindent kaphatunk egy-egy kis otthoni projekttől! Sokan mondják, hogy nekik ihlet kell ahhoz, hogy valamibe belekezdjenek, viszont én pont fordítva gondolom - a rendszeres alkotás ad igazi inspirációt. A TV előtt üldögélés valószínűleg nem fog ihletet adni, ha eddig sem adott. Az inspirációt keresni, a kreativitáson pedig dolgozni kell. Olyan ez, mint az izom. Nem várhatjuk el, hogy nehéz súlyokat emeljünk rendszeres edzés nélkül. Nem fognak brilliáns ötletek sem megtalálni minket, ha nem tréningeljük az agyunkat.

Ebben az évben szeretnék ismét alkotni - rajzolni, többet zongorázni, írni. Viszont elvárások nélkül! Abban a pillanatban, amikor célokat tűzök ki a hobbimmal kapcsolatban, valahogy az egész elveszti az alkotni akarás varázsát. Hiszen a célt látom a szemem előtt, nem pedig a pillanatot élvezem. A másik probléma az, hogy mindig tökéleteset szeretnék alkotni és amikor ez nem jön össze feladom/bedobom a sarokba/valami másba kezdek.  Ebben az évben játszani fogok a színekkel, a szavakkal és ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltem, elteszem tanulódarabnak. Ahelyett, hogy a végeredményt nézzem, az elsődleges célom az lesz, hogy élvezzem a kreálás minden pillanatát - mint a gyerekek. Az ő egyetlen céljuk a játék és a szórakozás, és milyen jól teszik. Az egyetlen ember, akinek meg szeretnék felelni a kreativkodásommal ebben az évben, csakis én leszek. 

MOZIBA, MÚZEUMBA ÉS LONDONBA JÁRNI

Hiányzik egy kicsit az emberek nyüzsgése, a barátokkal való mozizások és kávézások. A hideg idő mindenkit kicsit magába fordít. Ebben az évben szeretnék többet járni múzeumokba, kiállításokra és szeretnék bloggerekkel találkozni, inspirációt cserélni vagy csak csevegni az élet apróbb dolgairól. Londonban is régen voltam már, ott pedig mindig történik valami. 

Lehet a hideg idő az oka, kicsit nehezebben esik most bármibe is belekezdeni, elmenni valahová vagy kreatívkodni. De ahogy az idő is melegszik majd (remélem) és a nappalok is hosszabbak lesznek, a természettel együtt mi is éledezünk lassan, kikecmergünk a kis barlangunkból, hogy új célokat valósítsunk meg, hogy új dolgokat fedezzünk fel vagy csak, hogy élvezzük a létezés pillanatát és figyeljünk a belső hangra.

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

 

 

 

És Neked milyen volt 2017?

És Neked milyen volt 2017?

És Neked milyen volt 2017?

Mert nekem hosszú. Sűrű. Kedves. Izgalmakkal teli. Bonyolult. Fáradtságos. Boldog.

Annyi minden történt ebben az évben, hogy visszaemlékezni is nehéz, de azért megpróbálom.

p1060033_1.JPG

JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS

Hosszas pakolások, szervezkedések, kiköltözés után végül Januárban beköltöztünk az újonnan épült lakásunkba. A költözés előtt kiszortíroztuk az életünket és rájöttünk, hogy igazából nem sok kell a boldogsághoz. Ha valami nem szolgált minket évekig, sőt hónapokig, esetleg nem fűződött hozzá semmi személyes kötődés, attól megváltunk vagy odaadtuk olyanoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá. Ezt a minimalista elvet követtük a 2017-es évben, próbáltunk nem halmozni az új lakásban, amely igazán letisztulttá és rendezetté tette az otthonunkat. 

"Lenyugodtam. Reggel elidőzöm az erkélyen, elszöszmötölök a reggelimmel, sütit sütök hétvégente, elmegyek sétálni a napsütésben, délután nem bánom, ha egy picit túlóráznom kell. Nem sietek sehová, nem siettetem az életet, mert ott vagyok, ahol lennem kell." - A SÁRGA FOTEL ÉS A SZÜLINAP

"Süt a nap, minden olyan derűs. Eszembe jut, hogy milyen régen futottam úgy szívből! Edzeni persze edzek, de az más. Most itt az ideje ismét szabadnak lennem! Besurranok a szobába, felöltöm a futóruhámat, a hajamat pedig copfba kötöm. Mi más kell még? Tavasz, szabadság, napsütés, energia egy szombat reggelen. Nem futottam gyorsan, nem futottam sokat, de minden másodpercet megéltem. Minden pillanatban ott voltam, ahol lennem kellett, Magammal, a Napsütéssel és a Tavasszal."  - EGY VASÁRNAP REGGELI NAPSÜTÉS

img_7925.JPG

p1040999.JPG

Márciusban a munkám során majd 48 órát Olaszországban tölthettem, amely nagyon sűrű, de mindenképpen izgalmas volt. Szerintem 3 óránál nem aludtam többet, amikor pedig hazaértem, egy előléptetést is átvehettem. Ez volt az első az évben, ősszel még egy előléptetéssel lettem gazdagabb, visszafordíthatatlanul is elindult valami jó.

ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS

Az évben sokat kirándultunk - a hegyekben, Bolognában, Firenzében, voltunk Magyarországon is, ismét hegyet másztunk, közben pedig fogszabályzós lettem. Nem bántam meg, bár szokatlan volt az elején, de minden hónapban, héten látszik, hogy mennyit alakulnak a fogaim és alig várom, hogy végre lekerüljön a "szörnyecske".

"Így hát elutaztam. Két hétvégén is. Először Délre vettem az irányt, aztán Északra. Közben pedig figyeltem magamra, a világra, a pillanatokra. Mindegyik olyan értékes volt! Csak ülni és hallgatni a madarakat. Vagy reggel sétálni menni, amikor még senki sincs ébren. Ülni a napsütésben és csak élvezni, ahogy a lelkem felmelegszik. Mezítláb járkálni a fűben, hegyet mászni, friss levegőt szívni, barátokkal lenni, beszélgetni vagy csendben ülni egymás mellett, oda menni, ahol nincs internet, ahová nem kell make-up, ahol önmagam vagyok." - UTAZÁS A LELKEM KÖRÜL

p1050584.JPG

p1050203.JPG18194916_1309572939096446_7550467621911098630_n.jpg

Nyáron eljegyeztek! Bár azóta nem sokat szerveztük a saját esküvőnket (vagyis elkezdtük, de végül változtattunk egy kicsit a terveinken), de jövőre szeretnénk mindenképpen megtartani az esküvőt és nem a végtelenségig húzni a jegyességet.

"Ez a fiú hat éve felült a repülőre, hogy Magyarországra utazzon, ahol cserediákként töltött pár hónapot. Előtte ugyan nem sokat hallott az országról, de hamar a szívébe zárta a pálinka, a lángos és a gulyás hazáját. Sok szép emléket, magyar kifejezést és barátot szerzett a majd egy év alatt, hazautazásokor pedig egy magyar lány szívét is magával vitte a repülőn." - WE ARE ENGAGED

4.JPG

Nyár végén változtattam az életmódomon és feladtam az állati eredetű termékek fogyasztását. A reggeli tejeskávémba növényi tej került, a húsokat amúgy sem nagyon ettem, de végül elhagytam, a sajtoktól pedig egy hatalmas pizza formájában búcsúztam el. Így az ünnepek környékén azért nem tartom be szigorúan ezt az étrendet (például az otthonról küldött mákos bejglit megeszem, amibe anya belesütötte a lelkét), de azért ezeket a kilengéseket eltekintve sikerült áttértem a növényi életmódra. 

"És hogy hogyan érzem magam? Elképesztően energikusnak és motiváltnak az élet minden területén, amit nem gondoltam volna. A munkahelyemen szárnyalok, produktívabb vagyok, mint valaha, a sport jobban megy, az edzőteremben több súlyt emelek, a futás alatt nem fáradok ki, este hazaérve pedig izgatottan állok neki főzni."

img_0516.JPG

Ősszel Máltán jártam egy konferencián, amely hatalmas löketet adott a karrieremnek. Rengeteg inspirációt kaptam, novemberben pedig bezsebelhettem a második előléptetésemet is az évben, amely hatalmas ugrás volt a ranglétrán. Azóta mondjuk a munkaidőm eléggé megnövekedett, de most még nem bánom annyira túlórákat - ha van értelme és megéri. Novemberben Amszterdamba utaztam egy kurzusra és ez volt az év utolsó repülőútja.

Közben futottam, edzettem, erősödtem és jógázni is elkezdtem a hideg beköszöntével. És még a zenéhez is visszatértem, ugyanis ismét zongoratulajdonos lettem (elektromos). Minden nap jut egy kis idő a zenére, ilyenkor teljesen kikapcsol az agyam és szárnyal a lelkem. 

 

Energikus, sok jó emberrel, utazással, történettel, színnel, illattal, dallammal, munkával teli évem volt.

ÉS NEKTEK?

Már alig várom, hogy 2018 mit hoz magával!

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Reggeli rutin

Reggeli rutin

Reggeli rutin

p1060014.JPG

Mindig is "morning person" voltam. Imádom a reggeleket, az új lehetőségek és a kávém illatát, az alvó város békéjét és a fényeket. Viszont a téli hónapok kicsit engem is megviselnek. Amikor elindulok a munkába MÉG, amikor hazajövök pedig MÁR sötét van. Rövidebbek a nappalok, hidegebbek az éjszakák és a takaró valahogy mindig akkor a legpuhább és legmelegebb, amikor fel kellene kelni. 

Egy hete úgy döntöttem, hogy kicsit felrázom a reggeleimet és új rendszert vezetek be mielőtt teljesen berendezkedem a téli álomra. Általában reggel 6:30 és 7 között kelek és 8:30 körül kezdek dolgozni (hivatalosan 9-kor kezd a munkaidő). Mostanában nem sok időm volt ebédszünetben edzeni, ezért estére hagytam a mozgást, ami a téli időszakban leggyakrabban jóga volt, hétvégén pedig futottam. Viszont hiányzott a futás adta energia a hétköznapokban, ezért úgy döntöttem, hogy heti kétszer - kedd és csütörtök reggel még munka előtt futok egy kicsit a reggeli cidriben (szeretem ezt a szót).

Már hétfőn este felkészültem a másnap reggeli edzésre. Kikészítettem a futóruhámat, a sapkámat és a kesztyűmet, korán aludni tértem. Így amikor kedden reggel 6 előtt 5 perccel megszólalt az ébresztőm, már ugrottam is ki az ágyból, be a futóruhába és futottam a félálom és ébrenlét között valahol. Mire visszatértem, felkelt testem és a lelkem is. Volt időm egy frissítő zuhanyra, majd ráérősen kávét és reggelit készíettem. Szinte minden reggel kávézom, amelyet bio édesíett szójatejjel készítek mióta feladtam a tejtermékek fogyasztását. Aznap reggelire pedig zabkását ettem gyümölcsökkel. Imádom a zabkását, mert meleg, finom és tápláló. Általában ezt vagy mogyoróvajas toastot eszem banánnal. Sosem hagyom el a lakást reggeli nélkül.

Nem is kell mondanom, hogy aznap vigyorogva mentem dolgozni. :)

Csütörtökön hasonló tervekkel ébredtem, viszont a jógát választottam a futás helyett. Egy kiadós nyújtásért kiáltott a testem, ezért egy fél órás programot választottam. Mostanában Adriene jógavideóit követem, szerintem nagyon jól követhetőek a gyakorlatok és szinte mindenre van egy videója - morning yoga, power yoga, yoga for weight loss, yoga for balance, yoga for stress relief. Mindig találok egy hangulatomhoz illő videót, még akkor is, ha csak 10 percem van egy kis átmozgatásra.

Itt egy reggeli energizáló videó:

A kocsiúton általában Podcastot hallgatok, a mostani kedvencem Estée Lalonde The Heart of it. Mindig is szerettem Estée videóit, de a Podcastjai szerintem sokkal összeszedettebbek és érdekesebbek, mint egy-egy youtube videó. Ha pedig zene, akkor legyen ma ez:

..We'll sing it's a beautiful day and it's gonna be my beautiful day.. 

 

Hogy is lehetne ezek után egy rossz reggelem? :)

Nektek van bevált rutinotok?

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

 *saját képek

Jógás, utazós, személyes

Jógás, utazós, személyes

Jógás, utazós, személyes

Az elmúlt hónapokban eltűntem a blogról. Sokszor ültem neki az írásnak, mint sok minden másnak is, aztán valahogy nem jöttek a szavak. Olyan sok minden történt velem, hogy egyszerűen nem tudtam rendezett mondatokba állítani a gondolataimat, mint ahogyan az életemet sem. Egyszerűen nem tudtam megállni, Málta után szinte beszippantottak a lehetőségek, a munka és az élet maga. Fáradtan, összetörten is magabiztosan mosolyogtam és tettem a dolgom, szinte minden nap 200%-on teljesítettem. Talán pótolni akartam valamit. Valamit, amit nem lehet semmivel sem helyettesíteni.

Tisztán emlékszem arra a reggelre, amikor realizáltam, hogy mennyire túlhajtottam magam. A kávém a szőnyegen landolt, én pedig több percig csak meredten néztem a rendetlenséget, amit okoztam. Aztán lassan feltakarítottam a szőnyeget és elindultam dolgozni. Egész nap csöndben voltam. Ebédszünetben elindultam sétálni a közeli erdőben és terveket készítettem. Rájöttem, hogy mennyire hiányzott a futás, mert nem tudtam annyi energiát fektetni a sportba, mint régen. Hiányzott a blog, hiányoztak az apró dolgok az életemből. Azok a dolgok, amiket csak magamért tettem. A könyveim, a zene, a magányos séták, a sport, az írás.. a lelki békém.

Este elindítottam egy jógavideót és fél órán keresztül figyeltem a légzésemre. Ellazult a testem és a lelkem, arra a fél órára egyensúlyba kerültem magammal. Nem gondolkodtam, nem figyeltem semmi másra. 28 év után végre értékelni tudtam ezt a mozgásformát. Emellett elmentem egy csontkovácshoz, aki szintén megerősítette, hogy mennyire kilendült a belső békém és hogy vigyáznom kell magamra. Azóta próbálok figyelni a légzésemre, tanulom, hogy hogyan kell "csak lenni" és "semmit sem tenni", valamikor csak pár percre, valamikor egy fél órára. A jóga a csendben létezés átélése, szokták mondani. Mennyire igaz! Azóta szinte minden nap szánok rá időt.

Egy héttel később kiderült, hogy ismét előléptettek egy magasabb pozícióba. Egyrészt büszke voltam, mert a befektetett energia végül meghálálta magát, a másik oldalon pedig pont azon gondolkodtam, hogy mennyi extra munkát fog ez nekem jelenteni. Sokat, nagyon sokat. Meg tudom csinálni? Ismét elindultam sétálni és átgondoltam mindent. Úgy döntöttem, hogy igen, ez egy csodálatos lehetőség a fejlődésre és igyekezni fogok megfelelni az elvárásoknak. De szigorúan szánok időt azokra a dolgokra, amelyek boldoggá tesznek. Visszatértem az edzőterembe, ismét futok és végre úgy érzem, hogy szeretnék irni. Minden fejben dől el. Én élem az életem, én vagyok felelős azért, ha jó vagy rossz irányba megyek, én vagyok felelős a saját boldogságomért, a stresszért, azért, hogy hogyan nézek ki, hogy mennyire vagyok olvasott, mennyire vagyok sportos, hogy hogy áll a hajam, hogy hogyan beszélek másokkal és hogy mit gondolok az emberekről. Én döntök arról, hogy lejjebb süllyedek, vagy kihúzom magam a gödörből és tanulok a fájdalmakból. Én úgy döntöttem, hogy tanulni fogok belőlük. Nem hagyom magam, hogy ismét eljussak arra a reggelre, amikor összetörtem a csészémet.

Holnap pedig Amszterdamba utazom három napra egy kurzusra és nagyon szerettem volna vlogot készíteni. Viszont valami mindig visszatart attól, hogy kamerát ragadjak. Valaki még érez hasonlóan a blogvilágban?

Úgy döntöttem, hogy első lépésként bejelentkezem az Instagramon egy LIVE videó formájában, remélem sokan velem tartotok. Ha még nem követtek Instagramon, akkor ITT ezt meg tudjátok tenni. Az első bejelentkezés kidőpontja November 26 - este 8 óra lesz. Remélem találkozunk!

bloggi.jpg

 

KAPCSOLÓDÓ POSZTOK

Utazás a lelkem körül

Utazások Európában

A LUSH Fashion Streeten jártam

A LUSH Fashion Streeten jártam

A LUSH Fashion Streeten jártam

img_2426.JPG

Otthoni villámlátogatásom során sikerült eljutnom a LUSH újonnan nyitott üzletébe, a Fashion Streetre is, ahol végignéztem a Halloween-i és a Karácsonyi kínálatot. A WestEnd csodaszép, rendezett üzlete és professzionális asszisztenciája után természetesen nagyok voltak az elvárásaim, de nem kellett csalódnom. A hely gyönyörűen rendezett, az eladók  kedvesek, közvetlenek, minden termékről és összetevőről részletesen beszámoltak - angol és magyar nyelven egyaránt. 

ÉS AMI A LEGFONTOSABB - Az ünnepi újdonságok már kint vannak a polcokon és mind arra várnak, hogy felfedezzük őket. A LUSH-tól megszokottan a termékek szuper kreatívak - nemcsak a formát, illatot, hanem a nevet nézve is nagyon találóak - a kedvenceim a Santa's Belly, avagy Télapó pocakja tusfürdőzselé vagy a Just to Clarify zselés arcmarszk ("csak hogy tisztázzuk").

HALLOWEEN

Sosem voltam nagy Halloween-fan, de mivel 4 éve Angliában élek, kezdem megízlelni ezt az ünnepet is. Tavaly például faragtunk töklámpást és a ház elé rakva jeleztük, hogy jöhetnek a gyerekek, akik zombiknak és boszorkányoknak öltözve a kis vödröcskében csokit és cukorkát gyűjtöttek  - jó móka volt, nagyon cuki sereg rohamozott meg bennünket! Az idén pedig a munkahelyen is beöltözünk az egész napra. Vicces lesz a laborban köpenyes macskának öltözve kísérletezni. Szóval elkapott a varázs és nagyon kíváncsian vártam a LUSH Halloween-i felhozatalát is, amit szerintem nagyon eltaláltak. A színek és a formák nagyon szellemesre sikerültek; Vidám tökfej és Szörnyen szuper fürdőbomba, csak hogy egy pár példát említsek. Az üzletben szerencsém volt kipróbálni az új zselébombákat is, amelyek különleges textúrát képeznek a vízben és a bőrt extra puhává varázsolják. Ilyen például a Bűbájos fürdő is - titokzatos, mintha a Sötét Oldal egy szeletét hoztam volna magammal a repülőn. És ki tudja, hogy mit rejt a belseje.

HALLOWEEN Ti készültök a Halloweenre? Bevallom, hogy eddig én sosem ünnepeltem, viszont négy év Anglia után tavaly vé...

Posted by Egy csésze energia on Tuesday, 24 October 2017

KARÁCSONY

Mindenki kedvenc ünnepére természetesen a LUSH is előrukkolt újdonságokkal és nem is akárhogy. Ahogy körbenéztem a színesebbnél színesebb termékek között, rögtön karácsonyi hangulatba kerültem. Irtó cuki hóemberek, medvék, csillámló csillagok, tündérporok, az Ünnepi körte, a Télapó pocakja és a pulóvermintás fürdőbombák. Ha a karácsony egy illat lenne, akkor az biztosan egy LUSH kompozíció lenne. 

Felcsillant a szemem, amikor a  Bûche de Noël arctisztítóhoz értünk. Kinézetre diós bejli, illatra pedig mandulás sütemény. Mivel a Let the Good Times Roll bőrradírja abszolút kedvenc termékem, ezért nem is volt kérdéses, hogy velem tart egy tégely karácsonyi arctisztító is. Aznap még a hotelben ki is próbáltam és természetesen nem csalódtam. Az édesmandula és kaola kombinációjához egy kis vizet kell adni, hogy krémes állagot kapjunk, ezután jöhet is az arctisztítás. Az illata valami elképesztő. Alig várom, hogy az ünnepi időszakban ezzel a csodával tisztítsam az arcom. :)

img_2320.JPG

egzutt2.jpg

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de ilyenkor ősszel én mindig több időt töltök szépségápolással és kádfürdőzéssel is. Ilyenkor az édesebb illatok felé fordulok és emellett jobban figyelek a hidratációra is. A LUSH őszi-téli termékeit pedig nagyon eltalálták ebben az évben, szinte az egész boltot felpakoltam volna, csak sajnos a kis kézipottyászomba nem tudtam volna belegyömöszölni ezt a sok vidámságot, színt és illatot. 

Ti jártatok már a LUSH Fashion Streeten? Mit gondoltok az őszi és karácsonyi termékekről?

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Utazások Európában

Utazások Európában

Utazások Európában

A utóbbi időben nem voltam túl aktív itt a blogon, aminek számos oka van. Sokat utaztam, személyes motiváció után kutatodtam, olvastam, tanultam, figyeltem és fejlesztettem magam. Építgettem, kihívásokat állítottam fel és most ezekért az álmokért dolgozom.

Aki követi az Instagram oldalamat, az láthatta, hogy sokszor ültem repülőn és még fogok is a karácsony előtt. Szeptemberben Máltára utaztam egy konferenciára, ahol három inspiráló napot tölthettem egy rendkívül tudományos környezetben. Imádtam minden percét és a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam, hogy kutató-fejlesztő lehetek. Ez a három nap olyan löketet adott a karrieremben, hogy azóta sem tudok lenyugodni. Nem egyszer fordul elő, hogy hajnal 5-kor kipattanok az ágyból, mert eszembe jutott valami "elképesztő ötlet"  és azonnal papírra kell vetnem. Nem állok meg, jövő hónapban Amszterdamba utazom egy következő tanulmányútra, hogy még több tudást és inpirációt szippantsak magamba.

malta.jpg

Magyarországra is utaztam pár napra, amelynek fénypontja a családi hétvége mellett a Lushban tett látogatásom volt. A Fashion Streeten újonnan nyílt üzlet barátságos légköre és csodálatos illatkavalkádja azonnal elvarázsolt, de erről a látogatásról a következő posztban hosszabban is írok majd. A karácsonyi újdonságok már kint vannak a polcokon, mindenképpen nézzetek be, mert hatalmas a választék!

budapest.jpg

És hogy hol találtam motivációt?

Bárhová mentem az elmúlt pár hónapban, mindenhol kaptam valamit. Szeretem a reptereket az emberek kavalkádja és a különböző élettörténetek végtelensége miatt. Emlékszem két idősebb hölgy ült a reptéren, 70 év körüliek lehettek, de talán még több is volt az. Elővették a kenyeret, a paradicsomot és a szalámit a táskából, majd jóizűen ettek és kacarásztak. Kicsit kilógtak a komoly üzletemberek és a nyaralni vágyó párok csoportjából. Nem tudtam nem figyelni rájuk. Mennyi mindent megélhettek, mégis itt ülnek vidáman, éppen finoman vájják ki a rossz részeket a paradicsomból és világot látnak 70 évesen. Én is ilyen szeretnék lenni. Csakis előre nézni és soha nem feladni. Utazni, tanulni, beszippantani a világ minden egyes illatát, megismerni minden színét, árnyalatát és nyitottnak maradni, még ha sokszor nehéz is.

Két hét múlva Barcelónába veszem az irányt egy nagyon rövid hétvégére, ahol régi munkatársakkal találkozom majd. Aztán ki tudja, lehet, hogy Ausztriában és Budapesten is kikötök még a karácsony előtt.

Utazás az élet.. nem csak a világ körül, hanem magunkkal is. Ha nem is tudom minden szegletét bejárni a világnak, a lelkem bebarangolásához egyre közelebb jutok.

 

 

Utazás a lelkem körül

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Áfonyás muffin növényi alapon

Áfonyás muffin növényi alapon

Áfonyás muffin növényi alapon

p1050616.JPG

A szombat esti bekuckoláshoz szerettem volna sütni egy növényi alapú süteményt, így nekiláttam recepteket, növényi alternatívákat, illetve otthoni hozzávalókat keresni. Találtam egy könnyű, illetve a kommentek alapján finom receptet, így kicsit változtatva az összetevőkön, megalkottam a saját vegán áfonyás muffinomat. Nem akarom fényezni magam, de mennyei csodát sütöttem. :D Olyan puha és könnyű tésztát kaptam, amelyet a régi, nem vegán, vajas-tojásos recepteket követve még sosem értem el. Le is jegyeztem gyorsan a recepteskönyvembe, nehogy feledésbe merüljön az Eddigi Legfinomabb Vegán Muffin, Amit Valaha Kóstoltam elkészítési módja. Bizony, így lett feljegyezve abba a bizonyos könyvben. A tetejére tört Oreo kekszet tettem, mivel a növényi alapú étrendre átállva bespájzoltam pár csomaggal (mint megtudtam, az Oreo kekszek teljesen vegánok).

8 összetevő, 5 perc keverési idő és 25 perc sütés

Hozzávalók: 

 

1 bögre liszt

Fél bögre őrölt lenmag

Fél bögre barnacukor

1 kávéskanál só

2 kávéskanál sütőpor

34 bögre szójatej vagy bármilyen növényi tej

14 bögre kókuszolaj vagy bármilyen növényi olaj

1 bögre áfonya

Oreo keksz díszítéshez 

 

Elkészítés:

Először keverjük össze a száraz összetevőket, majd adjuk hozzá a növényi tejet, illetve az olajat, végül pedig óvatosan forgassuk bele az áfonyákat. Szépen terítsük el a muffinformákban, majd Oreo darabkákkal, esetleg dióval-mandulával díszíthetjük és mehet is az előmelegített sütőbe, ahol 180 fokon sütjük 25-30 percig.

Ennyi tényleg. Jön az ősz, itt az ideje sütögetni! 

Írjátok meg, hogy sikerült a Ti verziótok!

 

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

süti beállítások módosítása