Van az a reggeli fajta terápiás futás.. amikor az utcák még üresek, a reggeli napsugarak éppen csak elkezdték az arcomat simogatni. Amikor csak futok gondolatok nélkül, hallgatom a madarakat, a légzésemet, koordinálom az ébredező testemet...ilyenkor nem kell a zene, nem kell, hogy bármi is megtörje a reggel harmóniáját.
Ha viszont tempósabb futásra készülök, akkor kell zene. Nem a tempót adja elsősorban, hanem a motivációt. Felpörget és nem hagyja, hogy feladjam, hogy lelassuljak. Megszűnik a világ, csakis én vagyok és a sebesség. Ilyenkor nem számít semmi, nem fáj semmi, csak futok, ahogy kifér... zene nélkül viszont zavarna a környezet zaja, talán még a saját légzésem is. Persze mindenki más, de én így működöm. És hogy mit hallgatok? Mostanában ezeket (a TOVÁBB gombra és a linkekre kattinva elérhetitek őket youtubon). Nem csodálkoznék, ha aztán véletlenül elindulnátok futni a zenék meghallgatása után..
Van, hogy csak ez megy az egész futás alatt végtelenítve. Drog.
Azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. :D
Deadmau5 - Professional Griefers
Valami őrült ez a zene, de hát Máté Péterre nem lehet futni.. Nem tudom végtelenítve hallgatni, mert valószínűleg bekattannék egy 5 km végére. :D
Ez is valami iszonyat gyors, szintén nem egy reggeli békefutásra való, de hihetetlen dinamikus.
Steve Aoki feat Linkin Park - Darker Than Blood
Levezetőnek szerintem nem rossz az előzőek után :)