Minimalista Otthon Kihívás | Kapszulagardrób

Minimalista Otthon Kihívás | Kapszulagardrób

Minimalista Otthon Kihívás | Kapszulagardrób

img_1225.JPG

A tél közeledtével az egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy ideje kicsit átrendezni és kiszelektálni a gardróbunkat. Sajnos erről videót nem tudtam készíteni, hiszen próbáltunk mindent megvalósítani, amíg Nora alszik.. természetesen a procedúra kellős közepén ő is felkelt és a továbbiakban egy kis manó minőségellenőrzése alatt folytattuk a szelektálást.  Meglepően nyugisan üldögélt a kis székében, szerintem élvezte az átmeneti kupit és repülő ruhadarabok látványát.

Pár óra munkája után fellélegzett a ruhatárunk, a nyári, lenge darabokat felváltották a vastagabb pulcsik és kabátok. Erről a pakolásról mesélek most.

A MI KAPSZULAGARDRÓBUNK

Igazából nagyon kevés ruhánk van más családhoz képest. Nem tudom, hogy ki hallott már a 33 minimalista kihívásról (melynek lényege, hogy csak 33 ruhadarabból áll a gadróbunk), mi már abban sem tudunk részt venni, hiszen kevesebb, mint 33 darab ruhánk van egyenként. Egyetlen egy gadróbunk van, amiben teljesen kényelmesen elférünk mindketten. Évszaknak megfelelően kétszer rendezzük át ezt a szekrényt - a melegebb hónapokra kikerülnek a nyári ruhák, a téli kabátok pedig az ágy alá kerülnek. Ugyanez fordítva télen - a téli kabátok kikerülnek, a nyári papucsok, vékonyabb cipők pedig átkerülnek az ágy alatti rekeszbe. Általában mindenből 1 vagy maximum 2 darab van - egyetlen egy pár papucs, egyetlen egy pár futócipő, egy pár csizma, egy pár túracipő, egy vastag télikabát, egy vízálló túrakabát, egy elegáns munkakabát és így tovább. A munkában hordott ruhák száma körülbelül 8-10 darab - a Másik Felemnek kb. ennyi inge van, nekem pedig ennyi ruhám + 1-2 blézer. Emellett pár darab nadrág (leginkább farmerek) és hétvégi pólóink, pulcsik vannak. Az edzősruháink száma is pár darabban kifullad, bár nekem talán több futós emlékpólóm van, mint kellene. :) Ezeket szeretem variálni edzés közben, így nem kell annyit mosni.

KISELEJTEZETT DARABOK

Három kupacot alakítottunk ki a szelektálás során:

1. Kiváló állapotban lévő darabok - ezeket feltöltöttem a DEPOP oldalamra eladásra. Van itt pár alig használt ruha, amelyek nem voltak jó méretben, így alig hordtuk vagy például egyszer hordott partiruha. Ezek leginkább régebben vett fast fashion darabok, amelyek vásárlásáról fokozatosan szoktunk le. Ha pár hónap alatt nem kelnek el, akkor adományozásra kerülnek.

2. Jó állapotban lévő darabok - Ezeket kimosva rászorulóknak adományoztuk. Minden ruharab jó állapotban van, nem sérült. Ezeket vagy nem hordjuk már, mert nem illik a ruhatárunkba vagy pedig a méretben nem passzolnak.

3. Sérült vagy agyonhasznált darabok - Ezek sajnos a kukában végzik, mint például a régi, teljesen agyonstrapált futócipőm. Próbálunk ezentúl olyan ruhadarabokat beszerezni, amelyek újrahasznosíthatók, mint például a Rapanui pólói és pulcsijai. Ezek a darabok organikus pamutból készülnek, a régi felsőket pedig ingyen visszaveszi a cég újrahasznosításra, emellett 5 font kedvezményt is kapunk a következő vásárlás során. Így sokkal kevesebb szemetet termelünk. Részletek az alábbi linken:

BACKTORAPANUI

ruka.JPG

NORA GARDRÓBJA

Szintén elég egyszerű, bár neki sokkal több ruhája van, mint nekünk, hiszen folyamatos növekedésben van. Eddig nem vettünk neki ruhát, mert szinte mindenki ruhát ajándékozott a születésekor, illetve sok használt ruhát is örököltünk vagy kaptunk. Nem gondolom, hogy megéri babaruhákat venni az első hónapokra, mert nagyon sokat nőnek, egy-egy ruhadarabot csak párszor tudta hordani. Minden két hétben átnézem az aktuálisan hordott ruhákat, a kinőtt darabok visszakerülnek a szekrénybe. Ezeknek a felét a várandós barátaimnak adom, a másik felét pedig megtartom egy következő babának a családban. Pár kedves darabot pedig emlékbe eltettem Nórának - az első újszülött ruháját, a rózsaszín kórházi sapkáját és az első kis farmerét is. Az aktuálisan használt darabjait egy kis vászontárolóban tartom, így sokkal könnyebben találok mindent.

A ruháink szelektálása nagyon jól sikerült, a gardróbunk tele lett extra hellyel és így sokkal átláthatóbb. A következő állomás a konyha lesz - kisebb lépésekben, de remélem teljesítem a kis kihívásomat. Nektek hogy halad a Minimalista Otthon Kihívás?

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

 

Mit csinál egy három hónapos baba

Mit csinál egy három hónapos baba

Mit csinál egy három hónapos baba


img_0765.JPG

Bizony, elértünk a harmadik hónapba is, ami hihetetlen! Nora minden nap újabb és újabb mutatvánnyal kápráztat el, egyre nagyobb, magabiztosabb és ügyesebb. Egy három hónapos baba már nem újszülött. Nem csak alszik, eszik és kakil, hanem már saját akarata van, a személyisége kezd fejlődni. Tudja, hogy mit szeret és mit nem és ezt tudtunkra is adja. Naponta több órát játszik, figyeli a környezetet, fejleszti és erősíti magát. Nap közben már nem alszik annyit, mint pár hetes korában, így kevesebb időm van a többi itthoni teendőre, illetve a blogra is, de nem bánom annyira, mert nagyon szuper egy ilyen kis emberkének a fejlődésében nap, mint nap részt venni.

NORA KEDVENC IDŐTÖLTÉSEI

Minden baba más. Van, aki szereti a színes játékokat, van, aki inkább nézelődik, figyel vagy éppen zenét hallgatni szeret. Nora kedvenc időtöltései közé tartozik az olvasás. Minden nap olvasunk magyar könyveket, este pedig az apukája angolul olvas neki. Kedvenc könyve az Iciri-piciri, amikor meglátja a borítót, hatalmas mosollyal várja, hogy elolvassam neki a történetet. Ilyenkor jól szemügyre veszi a képeket, én pedig elmagyarázok neki mindent. Elmondom neki, hogy mi van a képen, a színek neveit, leírom, hogy mi történik és ilyenkor nagyon figyel. Nagyon sok időt töltünk így együtt, szinte megunhatatlanok számára a történetek. Miután többször is áttanulmányoztuk a könyveket, éneklek neki, mert nagyon szereti nézni, ahogy mozog az arcom. Figyeli a szájmozgást és próbál ő is beszélni, gagyogni, formálja a száját. Van egy fa lógós játéka is (a képen), nagyon szeret vele játszani.

A másik kedvenc időtöltésre, amikor hasra teszem. Imád hason lenni! Ilyenkor jobban látja a világot, így jól szemügyre vesz mindent. Nézi, ahogy kiteregetem a ruhákat, teszek-veszek körülötte. Több percig képes tartani magát és már többször is átfordult hasról hátra. Ilyenkor jól ledöbben és nyögdécsel, hogy vissza szeretne menni a hasára. Mivel még hátról hasra nem tud fordulni, így visszateszem őt, így nyugodtan folytathatja a világ tanulmányozását.

Pár hete kezdünk baba-csoportokba járni, ahol éneklünk, babamasszázst csinálunk, pancsolunk. Ilyenkor minden érdekli. Új környezet, új babák, új hangok. Teljesen elvarázsolja őt a forgatag, nézelődik, ismerkedik, mosolyog. 

A babakocsiban egyre unalmasabb neki, mivel nem sok mindent lát, ezért le szoktam hajtani a tetejét, igy látja a fákat, az eget. A levelek nagy része sajnos már lehullott ősz végén, igy hamar tudtomra adja, hogy ez neki már elég unalmas. Ezért sokkal egyszerűbb hordozókendőben vinni, mivel igy jobban látja a külvilágot.

Nézegeti a lábát, a kezeit, az ujjait mozgatja, nagyon ügyesen rájött, hogy ezekkel a kis kiálló dolgokkal meg tud fogni dolgokat. A napokban elkezdett mindent a szájába venni és rágcsálni, illetve a tárgyakért is nyúl, tartja őket, alaposan szemügyre vesz, majd megkóstol mindent. 

Emellett imád a vízben lenni, pancsikolni, az esti fürdetés apával a kedvenc rutinjai közé tartozik. Utána megnyugszik, még egy utolsót eszik és szépen el is alszik.

ALVÁS 

Nora a mi szobánkban alszik egy Chicco Next-to-me ágyon, ami a mi ágyunk mellé van szorosan illesztve, így tulajdonképpen az együttalvás egy biztonságos változatát tudtuk megvalósítani. Egy karnyújtásnyira van tőlem, mégis a saját kis részében, így amikor éjszaka valami megzavarja az álmát, csak megsimagatom őt, nem kell felkelnem sem. Az éjszakai szoptatás is egyszerűbb volt így, nem kellett külön felkelnem és kivennem őt az ágyból. Nincs igazi kiságya még, hiszen az túl nagy lett volna neki és nehezíti az elalvást a kezdeti hónapokban. A mi közelségünk megnyugtatja és engem is megnyugtat, hogy hallom a szuszogását és ha valami történik, itt vagyok mellette.

Nagyon nagy szerencsénk van, hiszen 8 hetes kora körül elkezdte átaludni az éjszakákat. Először 5-6 órát aludt egyhuzamban, ma pedig már 7-8 az átlag (sőt volt már 10-11 is), így mi is tudunk pihenni. Nem erőltettünk rá semmit az elején, ügyesen kialakította magának ezt a napirendet. Amikor nagyon pici baba volt, az segített az elalvásban, hogy angol pólyába tettük, így a kezeit nem tudta mozgatni, nagyon hamar elaludt az éjszakai etetések alatt. A másik pedig a fehér zajt stimuláló bárányunk volt, amely szívhangot, illetve a méhben hallható hangokat stimulálja. Pillanatok alatt el tudott aludni így újszülött korában. Emellett azt csináltuk, hogy az egyik pokrócát felcsavartuk és a rögzített lepedő alá tettük, így egy kis fészket alakítottunk ki neki (hasonló elv, mint a SleepyHead alvóka). Fontos, hogy úgy kell ezt rögzíteni, hogy még véletlenül se tudjon feljönni a lepedő. Érdemes megemlíteni, hogy MINIDG a hátán alszik és altatjuk, a hason alvást az angol NHS abszolút nem ajánlja. A pólya, fészek és a fehér zaj együttese biztonságot nyújtott neki, olyan környezetett adott, mintha az anyaméhben lenne, így a kezdetekben sem volt gondunk az alvással. Később persze ezek elmaradtak, a pólyát már nem használhatjuk, ehelyett hálózsákban alszik. Ezt azért tartom fontosnak, mert a takarót már nagyon az arcára tudja pakolni, így nem tartom biztonságosnak a használatát. A hálózsákot viszont nem tudja magára húzni, melegen tartja őt és nagyon szeret benne aludni. 

6 hónapos kora környékén tervezünk neki venni egy kiságyat, hiszen ha a baba felül, a next-to-me ágy már nem biztonságos, hiszen kizuhanhat belőle. Addigra belenő a kiságyba is és valószínűleg nem fogja túl nagynak tartani az alvóhelyét. Az angol rendszer javaslata, hogy minimum 6 hónapig a mi szobánkban aludjon a baba, itt nem is elterjedt a légzésfigyelő használata emiatt, a legtöbb baba 9-12 hónapos korában költözik át saját szobába, amit mi is be fogunk tartani (bár van egy kis Snuza légzésfigyelőnk, amit a pelenkára lehet erősíteni).

Mi nem használunk cumit, sem alvásra, sem nap közben és nem is tervezzük. Nem hiányzik neki, hiszen nem tudja, hogy mi az, fölöslegesen pedig nem akarjuk a szájába tömni, ha sírna. De nem szokott sokat sírni, elég nyugodt és boldog baba. 

Nem hasfájós, ami lehet azért van, mert nem fogyasztok, vagy nagyon elvétve tejtermékeket, ezért szerencsére nem kellett ezzel a problémával szembenéznünk. A babot kiiktattam az étrendemből, amíg szoptatok, mert őt is felpuffasztotta kétszer, ezért a terjtermékek mellett, ezt is elhagytam.

Nora alvókája tökéletes éjszaka. Napközben kevesebbet alszik, hiszen túlságosan is érdekes neki a világ. De napi 2-3 alkalommal szundít egy picit, hol rövidebben, hol hosszabban. A babakocsiban, illetve a babakendőben nagyon szépen el tud aludni, de már szoktatom arra, hogy teljesen magától aludjon el, ne pedig ringatásra vagy mellre tevés után. A lényeg, hogy figyelni kell a túlstimuláció jeleit. 1.5-2 óra játszás teljesen lefárasztja, így ilyenkor tudni kell megállni, lassítani és elaltatni, mielőtt túlságosan is elfáradna és akkor hisztizni kezdene. De nem erőltetem neki az alvást - mint a szoptatást, ezt is igény szerint folytatom. Volt már, hogy pár percre magára hagytam a kis szőnyegén és mire visszajöttem, már jóízűen szundikált.

Én úgy gondolom, hogy eddig minden jól ment az elmúlt három hónapban. Nora boldog, erős és egészéges baba. Nem stresszelem túl az anyaságot, ezért szerintem ő sem stresszel. Itt vagyok, amikor szüksége van rám, este pedig az apukája foglalkozik vele 1-2 órára. Szerintem elég jó csapat vagyunk. :)

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

YOUTUBE

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Mosható Pelenkák, az első tapasztalatok

Mosható Pelenkák, az első tapasztalatok

Mosható Pelenkák, az első tapasztalatok

Miután az elmúlt hetek esetleges éjszakai etetéseit azzal töltöttem, hogy mosható pelenkákról olvastam véleményeket és néztem videókat (anya-élet..), úgy érzem, hogy szívtam magamba annyi tudást - illetve most, hogy rendszeresen mosható pelenka felhasználó vagyok - tapasztalatot is, hogy végre megoszthassam a véleményemet a mosipelusokról. 

Többféle mosható pelenkát is kipróbáltam már és érdekes, hogy nagy félelemmel kezdtem neki a használatuknak -  mint kiderült, a legtöbb anyatársam így van vele. Nem is értem, hogy mi tartott vissza, ugyanis az első pár alkalom után sokkal jobban megszerettem őket, mint az eldobhatós társaikat. Egyszerű a használatuk, jót teszünk a környezetnek, bőrbarát, több évig, több babát is ellátnak és mindemellett aranyos mintákkal (is) kaphatóak.


img_1122.JPG

Az első pár hétben mi is eldobható pelenkákat használtunk, mert úgy gondoltuk, hogy előbb szokjuk meg a rendszert, aztán válthatunk.  Mondanom sem kell, kétnaponta megtelt a kukánk használt pelenkákkal és elképzelni is szörnyű, hogy mennyi szemetet gyártottunk így pár hét alatt, aminek lebomlásához 500 év is kevés lenne. Emellett gyakran kellett boltba menni egy következő adagért (betárazni nem érte volna meg egy méretből, hiszen Nora szinte napok alatt váltott 1-es méretről 2-esre, majd 3-asra).

Aki a mosható pelenkák használatától fél, mert bonyolultnak tartja, annak elmondom, hogy szerintem semmivel sem bonyolultabb, mint az eldobhatós pelenkák használata. Sőt, a mi örökmozgó babánkra sokkal egyszerűbb volt felgombolni egy mosipelust, mint egy eldobhatót, mivel azt mindig le akarta dobni magáról. 

Természetesen egyel több lépést hozzá kell adni a művelethez, ez pedig a mosás. Mi ezt már nem kézzel végezzük, mint nagyanyáink korában, hanem mosógéppel, tehát a művelet csakis annyi, hogy összegyűjtjük a használt pelusokat (és a mosható törlőkendőket), majd betesszük őket a mosógépbe, ami 60 fokon két és fél óra alatt ki is mossa őket. Volt, hogy beáztattam őket, viszont egy idő után nem tartottam szükségesnek ezt a lépést, hiszen így is tisztára mosta a gép őket, esetleg gyorsan leöblítettem csap alatt csere után. Sosem volt problémám a mosással. Annyit hozzá kell tennem, hogy mi még az anyatejes korszakban vagyunk, tehát egyáltalán nem büdös végterméket kell kezelnem. 

Egy szó, mint száz.. az első mosipelusos posztomban a legfőbb fajtákat szeretném bemutatni Nektek, hiszen az elején nekem is nehéz volt eligazodni a rengeteg lehetőség között. A legtöbb fajtát kipróbáltam már, így körültekintőbben tudom bemutatni az előnyöket és hátrányokat.

TÍPUSOK

ALL-IN-ONE

A minden egyben pelenkák hasonlóan működnek, mint az eldobható társaik. Nem kell a rétegeket hajtogatni, mert minden benne van a csomagban - a vízzáró külső réteghez hozzá van varrva a nedvszívó rész. A BambinoMio AIO pelenkái elég népszerűek, viszont én praktikusabbnak tartottam a kivehetős pelenkákat, így nem rendeltem ilyeneket. Előnye ugyan, hogy könnyű használni, viszont minden egyes alkalommal cserélni és mosni kell a külső és a belső réteget is, így elég sok ilyen darabot kell beszerezni ahhoz, hogy 1-2 napig mosás nélkül kitartsunk(körülbelül 20 darab).

ZSEBES PELENKÁK

Szintén egyszerűek a zsebes pelenkák, amelyek egy vízzáró, külső rétegből állnak, illetve a belső rétegük puha, amely érintkezik a baba bőrével. A két réteg közé be kell bújtatni a zseben keresztül egy nedvszívó betétet és már adhatjuk is a babára. Egyszerű használni, apa-barát. Négy ilyen pelenkám van és teljesen megbízhatóan működnek, viszont a probléma ezzel, mint az All-In-One típusokkal is, hogy a külső és a belső réteget is azonnal ki kell cserélni és mosni. Én emellett egy bambusz boostert is bele szoktam helyezni, mert nem szeretem, hogy a pelenka közvetlenül piszkos lesz és a kivehető bambusz réteget könnyebb áztatni vagy gyorsan leöblíteni csere után. Egyméretes pelenkákról van szó, amelynek méretét patentokkal lehet állítani, így születéstől egészen szobatisztaságig lehet őket használni.

img_1124.JPG

TWO-IN-ONE PELENKÁK és CSÓNAKOS PELENKÁK

Ezek a kedvenceim, hiszen ez a két típus a leggazdaságosabb és a legegyszerűbben tisztíthatóak. A lényegük, hogy a külső réteghez/rétegbe kell rögzíteni a belső, nedvszívó réteget. Ezt vagy patenttal vagy egy zsebes rekesszel oldják meg. Ezek a pelenkák járnak a legkevesebb szennyessel, ugyanis itt a belsőt elég cserélni és mosni (ha a külső tiszta maradt), így naponta elég 1-2 külső és a belsők igény szerint. Előnye még, hogy szinte bármelyik nedvszívó belsővel használhatók. Két BambinoMio AI2 külsőm és jópár belső pelenkám van, amelyek eddig tökéletesen működtek, sosem kellett csalódnom bennük. Emellett van egy Bambooty Basics külsőm és két patentos belsőm. Nemrég pedig beszereztem éjszakára is egy Motherease külsőt és nagyon nagy nedvszívással bíró éjszakai belső betétet, amelyet még nem sikerült kipróbálnom, de nagy reményeim vannak.

img_1129.JPG

BambinoMio pelenka külsők és belsők


img_1132.JPGBambooty Basics pelenkák és bambusz boosterek

PELENKA BELSŐK

A belső pelenkák tárháza is igen színes.. prefold, muszlin, formázott betétek és boosterek. A prefold, vagyis előre hajtogatott pelenka tulajdonképpen egy több rétegű anyag, amelyet formára hajtogatva tehetünk bele a külső rétegbe (lásd - BambinoMio AI2). Ezek pamutból vagy bambuszból készülnek. Annyit érdemes tudni, hogy a bambusz nehezebben szárad, viszont nagyobb a nedvszívó képessége, mint a pamutnak. A muszlinkendők vagy a tetrapelenkák a 'régi mosható pelenkáknak' felelnek meg, én ezeket inkább büfiztetésre használom, nem pedig pelenkaként. A formázott betétek pedig a legkényelmesebb megoldást adhatják, de ezekkel vigyázni kell, hiszen nem minden külső pelenkához passzolnak, így általában a saját márkájú külsővel együtt érdemes venni őket. 

Bármilyen fajtájú pelenkát is választunk, érdemes beszerezni booster, vagyis kiegészítő betéteket, amelyek segítenek növelni a nedvszívó képességet és szerintem megkönnyítik a mosást is, ugyanis ezeket könnyen ki lehet öblíteni.

Remélem tudtam valamennyit segíteni ezzel a poszttal. Egy videó formájában pedig legközelebb meg is mutatom, hogy én hogy használom a különböző pelenkákat és hogy hogyan mosom őket. Kérdéseket pedig komment formájában szívesen fogadok. :)

MÉG TÖBB

Gondolatok a mosható törlőkendőkről

YOUTUBE

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Minimalista Otthon Kihívás | VLOG 2.

Minimalista Otthon Kihívás | VLOG 2.

Minimalista Otthon Kihívás | VLOG 2.

img_1037.JPG

Megérkezett a második, rövidebb vlog is, amelyben a fürdőszobai bambusztárolót fejezem be - végre! Jöhetnek a nagyobb munkák.. konyha és a leendő babaszoba is.

A MINIMALISTA OTTHON KIHÍVÁSRÓL bővebben ITT olvashatsz.

Az első vlogot pedig ITT nézheted meg.

 

Reggeli rutin

Reggeli rutin

Reggeli rutin

Babával az élet 1.


reggel3.jpg

Mindig is imádtam a reggeleket. A békét, a csendet, a kávé illatát. Talán a kedvenceim pont ezek a hidegebb őszi napok, amikor a napsugarak picivel később másznak be a szobába és olyan jól esik (esne) még egy kicsit a puha, meleg ágyban maradni. 

Mióta megszületett a kisbabánk, természetesen megváltoztak a reggelek is. A napsugarak még el sem érték a hálószoba ablakait, a csendet egy kislány nyújtózkodása és hatalmas ásítása töri meg mellettem. Ahogy meghallom a mocorgását, elönt egy eddig sosem érzett melegség és szeretet. Lassan oldalra fordítom a fejem és halkan csodálom őt pár percig. Mielőtt még ráeszmélne arra, hogy ő már pár órája nem evett és bizony éhes, magamhoz veszem. Az óra mutatója valahol 6 előtt járhat, mi pedig lassan ébredezünk, anya és lánya. Ebből a kis szeánszból a mellettünk szundító apa valószínűleg nem is érzékel semmit.

Ahogy a napsugarak bevilágítanak az ablakunkon, a kislányunk már elfogyasztotta az első reggeli tejadagját, ki lett cserélve a pelenkája és jóízűen szundikál még egy kicsit, mielőtt beindulna az élet. 

7 óra van, így mi, lányok kisurranunk a konyhába, hogy apának kávét és zabkását főzzünk. Baba ilyenkor még mindig félálomban van, így a hintaszékében békésen ücsörög és nézelődik. Nemsokára apa is felébred, a reggeli puszi után ő játszik egy kicsit a már mosolygó lánnyal, nekem pedig van időm rendbe tenni magam. Egy gyors zuhanyzás, arcmosás után hidratálás, egy kevés korrektor és szempillaspirál és már kész is van a minimál anya-smink. A hajam itthon copfba vagy kontyba fogom, így egyszerűbb. Talán a hosszasabb reggeli bíbelődés hiányzik a legjobban, ezért is hordok egy minimális sminket, még akkor is, ha itthon vagyok vele egész nap. A ruha is kényelmesebb, mint a munkahelyi outifitek, de figyelek arra, hogy azért ne legyen túl kényelmes.

7:20 - Reggeli kávé és zabkása közösen - így ősszel a fahéjas a kedvencünk. Apa a kávét feketén issza, én pedig szójatejjel. Ilyenkor van időnk beszélgetni kicsit, kinek milyen napja lesz, mik a tervek, közös programok, munka, és hogy mi legyen a vacsora. Aztán apa is elkészül, én elpakolok, kiszellőztetem a lakást, bevetem az ágyat, összekészítem az ebédjét. Ez általában már csak annyit jelent, hogy kiveszem a dobozt a hűtőből, mert előző nap megcsináltam és be is dobozoltam (de van, hogy ez nem sikerül :D).

 

8:10 - Apa munkába indul, én berakok egy mosást, leszedem és elpakolom a tegnapi adagot, mert mióta Nora megérkezett, megnövekedett a mosások száma is. 

Egy kis játék után 9 körül megint megetetem, közben egy pelenkacsere és büfiztetés is megtörtént és ezután általában Nora alszik egy-két órát. Ilyenkor szoktam blogot írni, elolvasni és rendszerezni a munkahelyi e-maileket, megszervezni az időpontokat a védőnővel, orvosokkal esetleg egy gyors takarítást is beiktatni. A nap további része változó, hiszen nem órához kötve etetem, hanem igény szerint. A növekedési napok, illetve mentális fejlődési szakaszok előtt egész nap eszik, akkor nehézkes bármit is csinálni. A Wonder Weeks appot követve ezeket a szakaszokat általában előre tudom, de nyilván ő is jelez - ilyenkor megváltozik kicsit, ragaszkodóbb, nyűgösebb és éhesebb lesz. Viszont a többi napokon nyugis, igy tudunk játszani, sétálni, kisebb programokat szervezni vele és van időm főzni, takarítani. Nem követünk szigorú rendszert, szerintem ilyen korán még felesleges is és élvezzük ezeket a mindennapokat. Egyértelműen a reggelek a kedvenceim. :)

Nektek van kedvenc napszakotok? Reggeli rutinotok?

 

MÉG TÖBB

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Élet egy újszülöttel

Élet egy újszülöttel

Élet egy újszülöttel

Az első 6 hét

Sokan kérdezték, hogy milyen is anyának, új szülőnek lenni, hogyan zajlottak az első napok, hetek ezzel a pici manóval. Aztán sokan kérdeztek a szülésről is, milyen élmény volt, miket használtam a kórházi táskából, mik váltak be az első napokban, hetekben.

Bevallom, hogy annyi minden történt az elmúlt 6 hétben, hogy nem is tudom, honnan fogjak neki.

Sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e Nora világrajövetelét és az utolsó pár nap eseményeit a születése előtt, viszont minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább világosabbá vált számomra, hogy ezt a szeletet szeretném megtartani magunknak. A születéséig ugyebár a nevét sem osztottuk meg (még a nagyszülők sem tudták) és a teljes nevét egy hagyományos papír alapú születési bejelentőn tudattuk a családdal is. Nem hiába nem teszek róla direkt fotókat sem a social media felületeimre. Valahogy egy új élet születése számomra olyan privát és meghitt családi dolog, hogy szerettem volna ezeket a pillanatokat csakis magunknak, egy pici körnek megtartani. Emellett szeretném tiszteletben tartani az ő jogait is, hiszen még nem tudja elmondani, hogy szeretne-e bárhol is megjelenni, esetleg a Facebookon vagy Instagramon szerepelni. Ne értsétek félre, elképesztő büszke vagyok rá, szerintem Ő az egyik legcsodálatosabb és leggyönyörűbb kislány a világon és a születése előtt teljesen természetesnek gondoltam volna, hogy megosszam világrajövetelének hírét minden social media felületen. Aztán megszületett ez a csoda és valahogy megváltozott minden. Egy baba születése egy anya, egy apa, a nagymamák, nagypapák, nagynénik, nagybácsik és dédik megszületését is jelenti. Valahogy az egész élményt, az első napokat ennek az új, kibővült családnak szerettem volna megtartani.

A kórházból való hazajövetel szinte minden perce elevenen él még bennem. Összebugyoláltuk ezt a pici életet a pöttyös kis takarójába és a második napon elhagytuk a kórházi falakat. A kötött, rózsaszín sapkája olyan hatalmasnak tűnt rajta. És még milyen aprónak tűnt ez a baba a kocsiülésben! Majd felhoztuk a lakásba, betettük a kosarába és csak néztük. Milyen pici, milyen tökéletes! 

Az első napok, talán az első hét nehézsége után minden fokozatosan könnyebb lett. A kezdeti aggódás is lenyugodott. Az újszülöttel való első hét mondjuk ki, a tejről és a babakakiról szól.. szín, állag, mennyiség. Mivel Nora az elején kicsit besárgult és a súlyából is veszített, így 2-2.5 óránként szoptattam, amíg vissza nem tért a születési súlya a 14. napig. Az első hét nagy részét szinte a hálószobában töltöttük a kötődés és a szoptatás beállítása miatt, de nem bántam meg. Bár kicsit féltem a szoptatástól, mert mindenhonnan sikertelen sztorikat hallottam, Nora már az aranyórában tudta, hogy mit kell tennie, a tejem is elég hamar beindult és azóta is szoptatom őt. A harmadik hét után minden könnyebb lett, igény szerint szoptathattam, ami adott nekem időt arra, hogy takarítsak, főzzek, sétáljak és pihenjek is. Ekkor még próbáltam napközben is aludni 1-2 órát, viszont ma már egyáltalán nem érzem szükségét, teljesen megvagyok az éjszakai szakaszos alvásokkal is. A 8. napon vittük először sétálni a közeli parkba, onnantól kezdve pedig nincs megállás, minden nap sétálok vele. 

A negyedik héttől kezdve kezdett beállni Nora alvási rutinja, ami a mai napig működik. Innentől tudta a különbséget a nappal és az éjszaka között. Érdekes, hogy sosem erőltettük ezt neki, magától beállt egy kisebb rutin, mi pedig követtük és segítettük benne (erről még írok egy posztot).  Éjszaka 1-2 alkalommal kel fel enni és ilyenkor szinte azonnal visszaalszik. Reggel 6-kor kel általában, ilyenkor magamra teszem és a reggeli tejadagja után még egy fél órát elszenderedik rajtam, 7-kor pedig mindannyian felkelünk. Amíg én elkészítem a reggeli kávémat, ő csendben nézelődik és ébredezik. Nappali rutinja még nincs, de nem is bánom, hiszen most kezdi felfedezni a körülötte lévő világot. Ha itthon vagyunk, akkor sokat olvasok neki, illetve képeket nézegetünk, éneklek, zongorázom, de sokszor magában nézelődik és játszik. Heti 1-2 alkalommal minimum elmegyünk a városba is, barátokkal, esetleg új anyákkal találkozom. Vagy csak kávézom és sétálok. Ezeket a túrákat általában átaludja a babakocsiban. A városban sok szoptatós szoba található, ahová elvonulhatok, amikor épp megéhezik, így egyáltalán nem találom nehéznek, ha úton vagyok vele. 

A hatodik hét első napján kezdtem el ismét jógázni is, ami nagyon jól esik. A futás világába még nem tudom mikor térek vissza, most úgy érzem, hogy egy kis időre még szükségem lesz addig, amíg ismét futócipőt húzok. A munka is elkezdett hiányozni kicsit, így heti 1-2 órát - amikor időm engedi - olvasgatok, rendszerezem az e-maileket és a munkatársaimmal és főnökömmel is tartom a kapcsolatot. Nem szeretnék kiesni teljesen és szívesen töltök egy kis időt ezzel is, amíg Nora pihen.

Igazából az első 2-3 hét káosza után minden egyre könnyebb lett, ahogy megismertük egymást és kialakult egyfajta rutinszerűség. Szerencsésnek mondhatom magam vele, hiszen nagyon nyugodt kislány és abban is szerencsés vagyok, hogy egyáltalán nem volt probléma a szoptatással sem. Nora egyre nagyobb, erősebb és kíváncsibb baba, egyre többet és gyakrabban mosolyog. Nagyon hálás vagyok, hogy az anyukája lehetek, bár sokszor még nekem is furcsa kimondani, hogy akkor most én valakinek az anyukájává váltam, ő pedig a kislányom.

img_0715.JPG

MÉG TÖBB

INSTAGRAM

FACEBOOK

2018/10/05 : Enikő Menczel 2 komment
Nora-csoda

Nora-csoda

Nora-csoda


img_0699.JPG

Egy hónapja beköltözött az életünkbe egy picike lány, Nora. Napról napra, percről percre növekszik, fejlődik, változik, boldogítja a mindennapjainkat, az éjszakáinkat pedig hosszabbítja. 

Egy hónapja érzem, hogy mennyire relatív az idő. Elrepültek ezek a hetek, viszont ha lebontom napokra, percekre, feladatokra, szinte alig telik - az éjszakai etetések néha örökkévalóságnak tűnnek, a reggeli kis ölelések viszont sosem elég hosszúak. 

A várandósságom alatt gyakran elképzeltem, hogy vajon milyen lesz ez a picike élet és hogy milyen lesz maga az élet egy picivel. Milyen lesz először megpillantani Őt? Vajon az apukájára vagy az anyukájára fog hasonlítani? Milyen színű lesz a haja? Mekkora súllyal jön majd világra? Milyenek lesznek a lábai, a kis kezei? Vajon nyugodt lesz-e vagy sokat fog sírni? Mennyit fogok én aludni? Bírom majd az otthoni létet? Milyen anya leszek egyáltalán?  

Aztán augusztus 23-án 39 hetesen 12:30-kor világra jött és annyira egyértelmű volt, hogy Ő az. Alig sírt, ragacsos volt és kicsit még lila. Megszeppenve feküdt a mellkasomon élete első perceiben a kis, kötött rózsaszín sapkájában, amit a szülésznők adtak rá. 

- Hát persze, hogy Te vagy az! - gondoltam magamban. 

Az egész olyan szürreális volt, mégis valóságos a maga módján. Egy kis élet, ami eddig csak a pocakomban nyújtózkodott, most végre kint van. Csak néztem, ahogy nyugisan pihegett rajtam. Néztem a pici orrát, a száját, a kis nedves haját. Az utolsó ultrahangon azt mondták, hogy hosszú haja lesz. Hátul van is neki, a feje tetejére viszont csak szőke pihe jutott.

Hogy így képzeltem el? Nem is tudom, hogy képzeltem el Őt végül, csak azt tudtam, hogy olyan tökéletes. Mély nyugodtságot árasztott magából már akkor is.

- Anya, apa, itt vagyok! Most már minden rendben lesz.

És azóta is ilyen. Mindent helyretett, kiegészített a sajátos kis újszülött káoszával. A lakásunkból otthon lett, belőlünk pedig család. Tanít minket a türelemre, a szülőségre, az életre. Megmutatta, hogy milyen nagy a szeretet valójában.

“Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.” - Micimackó


img_0679.JPG

Még több történet..

INSTAGRAM

FACEBOOK

Az első trimeszter

A második trimeszter

A harmadik trimeszter

Várandós könyvek

Várandós könyvek

Várandós könyvek

img_0577.JPG

Az előző posztban már megosztottam Veletek azokat a YouTube és Podcast csatornákat, amelyeket a várandósságom alatt hallgattam és néztem, most pedig csokorba gyűjtöttem azokat a könyveket, amelyeket hasznosnak találtam ezekben a csoda-hónapokban.

THE DAY-BY-DAY PREGNANCY BOOK

Ezt a könyvet nagyon sokszor forgattam már a tervezős időszakban is. Igazán vaskos olvasmány, hiszen a várandósság minden napja benne van a kezdetektől egészen a "negyedik trimeszterig", tehát a baba érkezése előtti és utáni időszakot is felöleli. Minden nap két oldalnyi infót találhatunk arról, hogy milyen folyamatok mennek végbe az anya testében és hogy hogyan is fejlődik ez az apró mákszem egy 3-4 kilós kisemberré 40 hét alatt. Bevallom, nem tudtam megvárni minden egyes napot, általában előre lapozgattam, olvasgattam az egész könyvet és nagyon hasznosnak találtam.

A CSECSEMŐKOR NAGY KÉRDÉSEI

A baba fejlődéséről, szoptatásáról, gondozásáról és fejlesztéséről valószínűleg ez a könyv a leginformatívabb. Emellett a szülésről, a szülés utáni felépülésről, illetve a szülővé válás hosszú és göröngyös útjáról is ebben találtam a legtöbb segítséget. Bár angol szerzője van, én magyarul kaptam meg. Hasznos dolog látható helyen tartani és olvasgatni nap közben egy keveset, illetve ha bármilyen kérdés felmerülne bennünk.

img_0587.JPG

PREGNANCY FOR MEN

Ezt a könyvet a Másik Felem kapta a munkahelyén. Mint, ahogy a címe is mutatja, eredetileg leendő apáknak íródott, viszont én is kiolvastam, mert jópofa könyv, jól szórakoztam a sorokon. Minden egyes hónapban elmagyarázza, hogy mi is zajlik a nők testében, mik azok a dolgok, amelyekben a férfi is segíthet a párjának és különféle tippek vannak benne, hogy hogyan is élhetik túl ezt az érzékeny időszakot. Már meglévő apák írták ezt a könyvet, sokszor vicces sztorikat megosztva, így inkább életszagú, mintsem egy szigorú, orvosi olvasmány.

img_0583.JPG

COMMANDO DAD

Szintén férfiaknak íródott a Commando Dad, vagy az Apakommandó könyv. A szerző maga egyébként régen a katonaságban dolgozott, ma pedig 3 gyerek apukája. Mindent megoszt arra vonatkozóan, hogy hogyan kell előkészíteni a terepet, hogyan készítsünk tápláló ételeket vagy hogy hogyan szórakoztassuk a "kiskatonánkat". Egészen három éves korig használható és ez az egyedüli könyv a témában, amelyet a Másik Felem is rendszeresen olvasgat. 

Magyarul ITT rendelhető meg.

img_0582.JPG

Ti mit olvastatok a várandósság alatt? 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

YouTube és Podcast csatornák leendő anyáknak

YouTube és Podcast csatornák leendő anyáknak

YouTube és Podcast csatornák leendő anyáknak

 

you.jpg

Már a várandósságom előtt elkezdtem felkészülni az előttem lévő hónapokra és mint egy jó kis diák, mindent tudni akartam a babavárásról. Futás alatt podcasteket hallgattam, otthon filmek helyett youtube videókat néztem más anyák trimeszteres tapasztalairól és könyveket is rendeltem. Nagyon izgatott voltam az előttem álló útról és feladatról, alig vártam, hogy előbb várandós, majd pedig anya lehessek. Szinte mindent érezni és tapasztalni akartam. A reggeli rosszulléteket, a fáradtságot, a növekvő pocakot, az esetleges kellemetlenségeket, a baba mozgolódását és alig vártam a szülés élményét is (..igaz, hogy a várandósság utolsó két hetében kiderült, hogy a természetes szülés nem biztos, hogy a mi utunk lesz - de erről majd a későbbiekben írok is..). Imádtam eljátszani a gondolattal, hogy nemsokára én is átélhetem ezt a csoda-állapotot és bár másfél évet várni kellett az első pozitív tesztre, mégis szeretettel gondolok vissza erre az időszakra (nyilván az idő megszépíti azokat a szomorú pillanatokat, amikor hónapról hónapra csalódni kellett, hogy most sem jött el a mi időnk - bár visszatekintve minden a tökéletes pillanatban történt). Szóval összegyűjtöttem azokat az olvasni- és hallgatnivalókat, amelyek sokat segítettek a lelki felkészülésben. Most a hallgatnivalókat osztom meg Veletek, ezek közül is a kedvenc külföldi mama youtube és podcast csatornákat. :) 

YOUTUBE

Rhiannon Ashlee

Imádom Rhiannon vlogjait, mert olyan természetesek és aranyosak. Rhiannon két éve lett a tündéri Delilah anyukája és a youtube csatornáján a mindennapjaikat és anyás tapasztalatait osztja meg.

rhinannon.png

Natalie Bennett

Natalie 2 iker kisfiú és 1 kislány anyukája - vérbeli, tapasztalt anyuka. Bár a vlogjait nem igazán követem, viszont szuper videókat készített mindkét terhessége során - hétről hétre gyűjtötte össze a tapasztalatait, érzéseit és hetente mutatta meg gömbölyödő pocakját. Bevallom, gyakran hasonlítgattam a saját pocakomat az övéhez, hogy vajon hol vannak az én méreteim hozzá képest.


nat.png

Anna Saccone Joly

Nem is értem, hogy eddig, hogy NEM találtam rá Anna csatornájára, ugyanis Angliában szinte a legnagyobb vloggerek közé tartozik a Saccone Joly család - Anna, Jonathan, Emilia, Eduardo, Alessia, Andrea és 6 kutya mindennapjai. Anna külön létrehozott egy beauty és lifestlye csatornát, ahol leginkább a heti várandós videókat néztem meg. 

anna.png

 

PODCAST

Futás, séta és vezetés közben szinte az egyik elengedhetetlen partnereim a podcastek. A várandósságom előtt a két kedvencem a Hello, Bump! és a Pregnancy Confidential voltak, ahol amolyan csajos beszélgetések folytak a várandósságról, a tünetekről szülésznőkkel és orvosokkal. Nagyon élveztem ezeket a kis összefoglalókat és gyakran a várandósság alatt is újrahalgattam őket.

Később találtam rá Emma podcastjére a Mum Talkra, aki első egyébként jógaoktató és első babáját várja (két héttel későbbre volt kiírva, mint én, tehát szinte együtt mentünk végig az úton). Emma 'ökoanyunak' készül, ő vezetett be a mosi pelenkák és mosható törlőkendők világába, emellett nagyon kedves is, Instagramon gyakran cserélünk tapasztalatokat.


podcast.jpg

Hello, Bump

Pregnancy Confidential

Mum talk with Emma Jaulin

Remélem találtok valami Nektek valót az ajánlóban. Ti milyen csatornákat követtek rendszeresen a YouTube-on? És milyen Podcasteken hallgattok?

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

A harmadik trimeszter

A harmadik trimeszter

A harmadik trimeszter


img_0405.JPG

El sem hiszem, hogy ez az utolsó várandós bejegyzésem! Ma írunk 39 hetet és 1 napot, nagyon a végén járok a pocakos időszaknak, úgyhogy itt az ideje, hogy összefoglaljam az utolsó három hónap történéseit. 

A harmadik trimeszter nem igazán viselt meg, bár voltak nehézségei. Az egyre növekvő pocak és a hőség kicsit nehezítette a dolgom, de összességében nagyon jól viseltem az utolsó szakaszt is. A 34. héttől kezdve indult el a pocakom rohamos növekedése, érdekes, hogy a mérleg ezzel szemben nem igazán változott. Baba mozgása napról napra erősödött, hihetetlenül ügyesen célozza meg a húlyhólyagomat minden egyes lefekvés alkalmával és gyakran úgy néz ki a pocakom, mintha egy Alien ki szeretne szabadulni belőle. Úgy az egész bőrömön keresztül. Kellemetlen tünet volt az állandó vizelési inger az utolsó hetekben. Voltak napok, amikor 2 percenként jártam a wc-re és szinte fájdalmas volt sétálni, mert annyira ránehezedett a hólyagomra a kicsilány. Valahogy ez lett a kedvenc pihenési helye. Sokszor kellett a munkahelyemen is szaladgálnom a wc-re, a laborban ez nem volt igazán szuperul kivitelezhető, de azért megoldottam a dolgot. Emellett sokszor begörcsölt a lábam éjszaka, ami szintén nem volt kellemes. Alvás, az mi? Óránként keltem, nehezen aludtam, de Baba szerintem így képzett ki a következő pár hónapra (évre?). A rendszeres jóga és séta megmaradt az utolsó szakaszban is, bár lassabban és nehezebben mert néha bálnának éreztem magam annak ellenére, hogy azért sikerült a súlyomat kordában tartanom. Az aktív életmód sokat segített abban, hogy jól viseljem ezt az állapotot. A harmadik trimeszter emellett gazdag volt Braxton-Hicks összehúzódásokban is, de ezek általában elmúltak egy kis séta vagy egy zuhanyzás alatt. 

Az utolsó munkanapomat majdnem 38 hetesen töltöttem, nagyon energikusnak éreztem magam és kicsit bántam is, hogy akkor most pár hónapig nem leszek ott minden nap. Az utolsó előtti napon még jó sok stresszel kellett megküzdenem, de - kicsit félve vallom ezt be - nagyon is élveztem! Nagyon sok motivációt és energiát ad a hivatásom, élvezem a munkatársaim és főnökeim társaságát is és igazán hiányoznak a megoldandó feladatok és az ezzel járó stressz. Persze lesz most bőven más megoldandó feladatom is.. :) A munkatársaim pedig nagyon aranyosak voltak, tortát sütöttek nekem, kaptam babaruhákat, egy pink lufit és vásárlási utalványt. 

 

 

Ez az itthon töltött másfél hét elegendő volt ahhoz, hogy teljesen kitakarítsam a lakást, kimossak, összepakoljak mindent, sétáljak sokat, jógázzak, előre főzzek, vasaljak és lelkileg felkészüljek Baba érkezésére. Volt pár nehézségünk és jópár kórházi látogatásunk is ebben az időszakban, amelyről majd a szülési bejegyzésben szeretnék írni bővebben. Alapjában véve azért jó volt a munka és az anyaszakasz közötti pár napos szabadság. 

Úgy érzem, hogy sikerült mindent befejeznem, elrendeznem a babánk érkezése előtt, úgyhogy már csak Rá várunk, de nagyon.

Ha Instagramon még nem követtek, akkor irány az oldal és feliratkozás után láthatjátok az instastorykat is - ott valószínűleg többet fogok jelen lenni az elkövetkezendő napokban.

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

 

Sport, munka és várandósság

Sport, munka és várandósság

Sport, munka és várandósság



c3c03c43-0cce-42c1-b648-0115606eaad9.png(Az első képen 17, a másodikon 27, a harmadikon pedig 36 hetes vagyok.)

Már régóta készültem írni a témáról, de úgy gondoltam, hogy megvárom vele az utolsó heteket, mivel ekkor beláthatóbban tudok beszélni a tapasztalataimról. A 36. héten járok és már nagyon közel érzem a várandósság végét. Valószínűleg ebben szerepet játszanak az egyre gyakrabban megjelenő Braxton-Hicks kontrakciók, illetve a növekvő nyomás a lenti tájakon. Egy hete voltam a szülésznőnél, de akkor a baba még nem fordult be a helyes pozícióba, sőt, még rossz irányba is nézett, ami majd megnehezítheti a természetes szülést, de bizakodó vagyok, hogy Babalány az utolsó hetekben a helyére kerül majd. Ha a munkahelyen nem a laborban tevékenykedem, akkor a fitlabdán ülve és pattogva gépelek a munkatársak nem kis szórakoztatására, ami segíti a baba helyes helyezkedését. Emellett különböző jógagyakorlatokkal próbálom a helyes irányba terelni a kis mazsolát. Aki nem is olyan kicsi már, ebben a korban 2.3 kg körül lehet, tehát megértem, hogy nem nagyon akar ő ide-oda fordulgatni ezen a pici helyen.

Eddig szerencsére semmilyen gond nem volt a majd 9 hónap alatt, a kezdeti rosszullétek után, a 15-16.héten visszatért az energiám és ugyanúgy éltem az életem, mint a baba előtt. Sportoltam, tudatosan aktív maradtam az élet minden területén és a mai napig dolgozom, egészen a 38. hétig, ha a baba is úgy akarja. Természetesen fáradtabb vagyok, mint régen, mert ugye mégis csak egy pici életet nevelgetek a testemben, nehéz az alvás is ezzel a hatalmas dinnyével a pocakomban, de én még mindig úgy gondolom, hogy a várandósság nem betegség és nem szeretném kifogásként használni. És szerintem ez nagyon sokat segített abban, hogy egészséges és kiegyensúlyozott maradjak ebben az időszakban és hogy valóban élvezzem ezt a különleges állapotot. 

MUNKA

Angliában a 6-9 hónapnyi szülési szabadság elég rövidnek számít az otthoni 2-3 évhez képest, így ügyesen kell gazdálkodni a hetekkel, napokkal. Mivel a szülési szabadság abban a pillanatban elindul, amikor már nem dolgozol, tehát a szülés előtti napok is beleszámítanak, ezért teljesen elfogadott, hogy a nők az utolsó pillanatokig dolgoznak. Hivatalosan a szülési szabim a kiírt napon kezdődik, de mivel volt pár szabadnapom, így a 38.héten már abbahagyhatom a munkát és talán tudok egy pár napot pihenni a pici érkezése előtt. Nem bánom, hogy ilyen sokáig dolgozom, mert aktív maradtam a várandósság végéig, bár nem tagadom, hogy voltak nehezebb napok, amikor sírva indultam dolgozni a stressz miatt. Emellett lelkileg nehéz volt elfogadni, hogy a magyar nők nagy része már otthon pakolgatja a babaruhákat ezekben az utolsó hetekben, én pedig még mindig napi 10 órában tudományos problémákat próbálok megoldani vagy éppen több órán keresztül a laborban pipettázom. Lehet a hormonok is közrejátszottak abban, hogy kicsit érzékenyebben érintett az egész téma, de mivel 9 hónapot kellett beosztanom, én úgy döntöttem, hogy inkább töltöm ezt a kevés időt a babámmal és dolgozom, amig tudok. És nem bántam meg! Sikerült befejeznem a legtöbb nagy projektemet időre, átadni a munkám nagy részét, betanítani pár munkatársat és úgy összességében pontot tenni a legtöbb feladatra. Emellett én tényleg nem akartam a "terhes nő" lenni. 100%-ot vártam el magamtól és abszolút nem gondoltam, hogy a várandósság bármilyen kifogást is adhat arra, ha nem megfelelően végzem a munkámat. Az utolsó két hétben ugyan még pár napig a laborban leszek, de nagy részét már dokumentációval töltöm és talán így egy kicsit kiereszthetek. 

A post shared by Enikő Menczel (@enikomenczel) on

 

KIVIZSGÁLÁSOK

A 28.hét után három hetente, a 32.hét után pedig kéthetente kell a szülésznőhöz mennem. Minden alkalommal megkérdezik, hogy hogyan mozog a baba, van-e valamilyen problémám, lemérik a has körfogatát, illetve végeznek egy gyors vizelet- és vérnyomás tesztet. A baba mozgását minden várandós nőnek figyelni kell, napi szinten. Ha valamilyen változást észlelünk, esetleg pár óráig nem mozog a baba, azonnal hívni kell a szülésznőt, akik ilyenkor megvizsgálják a szívhangot. Szerencsére nálunk nem volt ilyen probléma, ez a kislány nagyon aktív és mozgékony még mindig. A 20. hét után már sajnos nincs ultrahang az alapellátásban, de privátban el lehet menni, ha szeretnénk. A baba pozícióját a szülésznő kitapogatja, tehát ultrahang nélkül is meg tudják mondani, hogy éppen hol van ez a gyerek. Mivel a 34.héten nekem még nem állt be fejfekvéses helyzetbe a szülőcsatornába, így azért elgondolkodtam, hogy elmegyek egy ultrahangra a 37.héten, hogy időben kiderüljön, hogy a szülési tervem megoldható-e. Ugyanis teljesen természetes, fájdalomcsillapító nélküli szülést tervezek, aktív és/vagy vízben vajúdással (tehát nem fekve, hanem szeretnék mozgásban maradni egészen a tolási szakaszig, mivel ez segít a fájdalom természetes kezelésében), de ha a baba rossz helyen van, akkor dobhatom ki a szülési tervemet az ablakon. Reméljük mazsola észhez tér és befordul a jó irányba az utolsó napokban, hetekben. 

ELSŐ TRIMESZTER VIDEÓ

MÁSODIK TRIMESZTER VIDEÓ

 

SPORT

Ésszerű határokon belüli testmozgásnak nincs semmilyen hatása egy komplikációmentes várandósságra. Így ha előtte is sportoltunk valamit, akkor lehet folytatni ezeket a tevékenységeket (nyilván nem bokszra vagy szumóra gondolok). Én sokat futottam, jógáztam és súlyokat is emeltem a teherbe esésem előtt, így próbáltam ezeket valamilyen formában megtartani a várandósság alatt is. Nem akartam elhagyni magam, viszont az első trimeszterben kicsit féltem, hogy mi van ha valami történik az éppen beágyazódó élettel, így az első pozitív teszt utáni kocogásom elég nagymamásra sikeredett. De aztán beláttam, hogy nincs értelme annyit aggódnom, így csökkentve a távot és a sebességet, egészen a 20. hét környékéig kocogtam. Fontos, hogy ha bármilyen fájdalmat, vérzést észlelünk, azonnal meg kell állni. Az is fontos, hogy nem ilyenkor kell megdönteni a rekordunkat, én például mindig figyeltem arra, hogy a kényelmes tartományban, alacsony pulzusszámmal sportoljak. Tehát sosem szabad abba a helyzetbe kerülnünk, hogy kapkodjuk a levegőt és esetleg felmegy a vérnyomásunk és persze nem szabad a kimerülésig hajtanunk magunkat. Emellett az első trimeszterben minden reggel jógáztam, ami nagyon jól esett, sokat segített a rosszulléteken és a hányingeren. 

A második trimeszterben sokkal több energiám volt, így visszatértem a kisebb súlyok emeléséhez is, bátrabb voltam a kocogásnál is. A 20. hét környékén viszont már nem esett olyan jól a futás, hiszen egyre növekedett a pocakom, ezért innentől kezdve napi szinten 5-7 km-eket sétáltam, ahogy az időm engedte esténként. Közben podcasten pozitív szüléstörténeteket és hipnoszülést hallgattam, ami a lelki felkészülésben is segített. A második trimesztertől kezdve várandós jógára váltottam, ugyanis pár pozíciót ilyenkor már nem lehet végezni, például kerülni kell a háton fekvést, mivel a magzat súlya miatt lassulhat a vér visszajutása a szívbe, ami oxigénhiányos állapotot alakíthat ki. Nem ajánlják a háton alvást sem, innentől kezdve én szigorúan csak az oldalamon aludtam. Emiatt is kerülik az angolszász országokban a passzív vajúdást, amikor háton fekve vagy. Ez a pozíció egyébként a legrosszabb a természetes szülés esetén is, hiszen megakadályozza, hogy a baba optimálisan forduljon a szülés közben, sokkal nagyobb tolóerőre van szükség, illetve több a veszélye annak, hogy beszorul a baba. 

A harmadik trimeszterben leginkább már csak jógázok és sétálok szinte minden nap, ezt kiegészítem pici súlyok emelésével még heti egy alkalommal. Voltam párszor úszni is, ami nagyon jól esett, szinte súlytalannak éreztem magam ilyenkor. A sport és az aktív életmód nagyon sokat segített a várandósságom alatt, még mindig sokkal jobban esik mozgásban maradni, mint leülni a kanapéra ezzel a hatalmas dinnyével a pocakomban. Emellett kevesebbet híztam, teljesen az optimális tartományban vagyok, a vérképem tökéletese, elkerült a cukorbetegség és a magas vérnyomás is. Még most is azt vallom, hogy az ésszerű, rendszeresen mozgás csakis jót tesz a babának és a mamának is, nem érdemes elhagyni magunkat.

Az utolsó hetek, napok remélem ugyanilyen jól telnek majd, illetve magát a szülés-élményt is nagyon várom! Már tényleg nem sok van hátra a nagy találkozásig. :) 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

Mit keres egy teniszlabda a kórházi táskában?

Mit keres egy teniszlabda a kórházi táskában?

Mit keres egy teniszlabda a kórházi táskában?

img_0387.JPG

img_0374.JPG

img_0375.JPG


img_0373.JPG
img_0382.JPG


img_0372.JPG

A sok-sok kép után készítettem egy újabb videót arról, hogy mi is kerül majd be a kórházi táskámba. Tudom, tudom.. 30 hetes vagyok, de hétvégén volt időm pakolgatni és összeszedni (majdnem) mindent, amit a listán volt. Minimalista? Talán. Egy kisbabának az anyukájára és szeretetre van a legtöbb szüksége az elején. Bár pár dolog kimaradt a videóból, a kommentnél hozzáadtam a hiányzó darabokat. És hogy mit keres a teniszlabda a kórházban? A videóból kiderül! :)

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

LE PRADET - természetes bőrápolás

LE PRADET - természetes bőrápolás

LE PRADET - természetes bőrápolás

A várandósságom alatt a bőröm nagyon szárazzá vált, szinte minden nap szenvedek a húzódó, viszkető érzéssel, amit eddig sosem tapasztaltam és a kezem is nagyon kiszáradt. Mivel laborban dolgozom, a védőkesztyű használata még inkább megnehezítette a dolgom. Három féle kézkrémet halmoztam fel az irodában, mégis szinte mindig repedezett kezekkel találtam magam. Ezidáig!

Ugyanis pár hete egy ismerősömmel beszélgettem, aki elmesélte, hogy egy új természetes összetevőkből álló termékcsaládon dolgozik és hogy lenne-e kedvem megnézni a termékeit? Természetesen igent mondtam, ugyanis szeretek a minimalizmusra törekedni az életmódomban, ami a szépségápolásra is kiterjed. A várandósság alatt még inkább próbáltam kizárni a kemikáliákat az életemből, hiszen ami bejut a szervezetembe, azt a pici is megkapja kisebb dózisban. Judit is kutató laborosként dolgozik és hobbiból kezdett el foglalkozni a bőrápolással. Olyan termékeket szeretett volna előállítani, amelyek csakis természetes összetevőkből állnak és amelyek így kitűnnek a kemikáliáktól és vegyszerekkel túlcsorduló piacon. 

Nem is vártunk sokáig a találkozással, én pedig kíváncsian szagolgattam és próbálgattam a termékeket. A La Plage body mousse illata nagyon megfogott. Édes és melengető vanília, mégsem túl sok vagy zavaró. Fel is kentem a száraz kezemre, amelyből nem is kellett sok, hiszen egy nagyon koncentrált krémről van szó. Nehezebb, mint egy sima testápoló, de egyáltalán nem hagy ragacsos érzést maga után, ami nagyon tetszett.

lepradet1_1.JPG

Pár órával a találkozó után még mindig nagyon puhák voltak a kezeim. Meg is lepődtem, hogy végre valami működik, hiszen már kezdtem feladni, hogy találok egy olyan krémet, ami segít rajtam. Másnap még mindig babapuhaságú és rugalmas volt a bőröm, nem hittem a szememnek! Ekkor gondoltam, hogy akkor most valami tényleg szuper dologra leltem. Egész hétvége alatt nem kellett újrakennem a kezeimet és azt hiszem, hogy hétfőn is csak azért használtam újra, mert hiányzott az édes illata.

Ezek után egyik este kipróbáltam a könyökömön is, illetve a pocakom oldalsó részén, ahol a legtöbbet húzódik a bőröm és nagyon kellemes volt végre nem viszkető bőrrel elaludni. 

De nézzük meg közelebbről az összetevőket is! A La Plage-ben többek között megtalálható a kókuszolaj, mangóolaj, karitevaj, jojoba olaj és természetesen a vanília is. A Le Prade-t weboldalán minden termék összetevőjét megnézhetitek, egytől egyik természetesek. Mivel nem tartalmaznak tartósítószereket, ezért a szavatossági idejük kevesebb. Egyébként a termékeket itt a weboldalon tudjátok megrendelni, amelyek Angliában kézzel készülnek Judit kis laborjában, viszont szállítást biztosítanak Európa minden országába. A termékek között megtalálhatóak sport- és masszázsolajok, illetve a body mousse-ok is, mint a La Plage is.

LE PRADET WEBOLDAL

lepradet3.JPG

lepradet2_1.JPG

 (saját készítésű képek)

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Motiváció a munkahelyen, előrelépés és Anglia

Motiváció a munkahelyen, előrelépés és Anglia

Motiváció a munkahelyen, előrelépés és Anglia

Sokan érdeklődtek, hogy hogyan is sikerült két előléptetést is kapnom a munkahelyemen egy év alatt, illetve hogy egyáltalán hogyan is találtam külföldön állást a diplomámmal és mi segített abban, hogy ide jussak. Úgy döntöttem, hogy most megosztom az én történetem azokkal, akik most kezdték el a munkakeresést vagy elvesztették a régi motivációjukat és egy kis löketre van szükségük.

munka.jpg

A jelenlegi munkahelyemen 4 éve dolgozom, tulajdonképpen ez volt az első igazi állásom Angliába költözésem után. Amikor kijöttem, akkor azt sem tudtam, hogy hogyan működik az élet ebben az országban. Egy kis nógrád megyei faluból indultam, Anglia előtt sosem jártam külföldön és repülőn sem utaztam. Honnan tudtam volna, hogy hogyan kell itt dolgozni, előrelépni és az emberekkel kommunikálni? Az évek során megtanultam. Sok idő volt, amíg felépítettem a mostani egzisztenciámat. Illetve még most is építem. Rengeteg energiát, szorgalmat, kitartást igényelt az, hogy ide jussok, ugyanis semmi sem szállt az ölembe. Tudatosan fejlesztettem magam.

Először is eldöntöttem, hogy találni fogok egy állást, amely a végzettségemhez kapcsolódik. Molekuláris biológus mester diplomám van, ezen belül sejt- és immunbiológiát tanultam. Nem egy gyakori végzettség és nem is egy olyan szakma, amelyre minden sarkon szükség van. 

Az első döntést már az egyetem alatt meghoztam, miszerint nem szeretnék akadémiai karriert, így nem kívánok a sokak által választott PhD útvonalra lépni. Azért döntöttem így, mert úgy gondoltam, hogy egy cégnél sokkal gyorsabban és több tapasztalatot szerezhetek, mint az egyetem kicsit lassú, döcögős évei alatt.  Így is lett. Nem akartam húzni az időt és a felnőtté válást sem, a PhD lehetősége számomra egy félmegoldás lett volna. Az anyagiak is közrejátszottak a döntésemben, ugyanis az ösztöndíj nagyon alacsony, amiből nem lett volna lehetőségem lakásra gyűjteni és a családtervezésen gondolkodni. Tudtam, hogy ez az út nem nekem való. Egy szó, mint száz, új lehetőségek után kellett keresnem. 

Anglia azért jött szóba, mivel a Másik Felem brit, nyilván ha közös jövőt szerettünk volna, akkor valakinek költöznie kellett. Nem bántam meg a kitelepedést. Nem volt egyszerű, de az évek során kifizetődött a befektetett munka. Mivel még egyetemista voltam Magyaroszágon, amikor találkoztunk, ezért tudtam, hogy mindenképpen külföldi tapasztalatot kell szereznem, ha kint szeretnék elhelyezkeni, ezért egy négy hónapos Erasmus programban vettem részt, ahol egy kis külföldi labortapasztalatot gyűjtöttem. Úgy gondoltam, hogy ez egy jó kiindulópont lesz. Az volt, viszont az álláskeresés így is csaknem 6 hónapig tartott. És mit csináltam addig külföldön? Egy kis kávézóban dolgoztam, elintéztem a papírmunkákat, önkénteskedtem, hogy minél többet tudjak kommunikálni az itteni emberekkel, tanultam, állásokra jelentkeztem, interjúkra jártam és sosem adtam fel. Ekkor kezdtem el futni és rendszeresen edzeni is. Hónapról hónapra éltünk, szinte üres volt a kis albérletünk, de tudtuk, hogy ennél már csak jobb lesz.

És láss csodát, hónapokkal később, amikor már tényleg nagy szükségem volt rá, Cambridgeben egy kis biotechnnológiai cégnél állást kaptam. Pedig mennyien mondták, hogy nem fogok olyan állást találni, amilyet szeretnék. Hogy úgysem fog sikerülni, mert nekik sem sikerült...

Az interjú 4 órás volt, hatalmas volt a verseny. De tudatosan készültem rá. Az interneten lehetséges interjúkérdéseket kerestem, az önéletrajzomat és az egyetemi projektjeimet kívülről fújtam, utánaolvastam a cégnek és minden lehetséges kérdésre kidolgoztam a válaszokat. Mintha egy vizsgára készültem volna. Sikeres volt, viszont akkor jött a neheze. Költözni kellett, rendes munkaidőben dolgozni, úgymond felnőtt életet élni. Kihívásokkal teli volt az első évem. A munkaidő után még tanultam, cikkeket olvastam, próbáltam bizonyítani. Sokszor sok minden nem sikerült, hibáztam, de igyekeztem mindenből tanulni. Kevesebb, mint egy év után elment a felettesem, egyedül maradtam és egy olyan projekten kellett dolgoznom, ami csak a háttérben ment, szinte senki nem is foglalkozott vele. Kihívásnak tekintettem és egy fél év alatt egyedül, sikeresen fejeztem be a projektet. Talán ekkor figyeltek fel rám először. Hogy mindenféle irányítás, tanácsadás nélkül dolgoztam.

Végül új felettesem lett, akitől rengeteget tanultam és végre nem kellett egyedül dolgoznom egy évig. Nagyon jól dolgoztunk együtt és elindítottuk a saját fejlesztési csoportunkat (akkor még csak ketten), amely ma már egy különálló intézményt alkot a cégen belül. Új embereket vettünk fel és bebiztosítottuk a csapat pozícióját is.

Közben tavaly márciusban megkaptam az első kitüntetésemet. És hogy hogyan? Mert eldöntöttem, hogy előre akarok lépni. Egy előléptetés sosem azért jár, mert jól végzed a munkádat, hanem azért, mert a munkakörödön kívül egyre több felelősséget vállalsz (amellett, hogy természetesen jól végzed a munkádat). Elindítottam az új munkatársaim tréningprogramját, amely arra adott lehetőséget, hogy minden kezdő hozzám fordult kérdésekkel, hiszen velem tanulták meg az alapokat, bennem bíztak. A vezetőség egyre többet hallotta a nevem. Nem álltam meg. Új lehetőségeket kerestem. Elvállaltam az egyik csapat vezetését is, amely szintén háttérmunkát végez, de amelynek szerepe nagyon is fontos a cég működésében. Szinte a semmiből épült fel ez a csapat, amely főleg támogató szerepet tölt be. Egy jól működő rendszert építettünk fel, kurzusokat szerveztünk és nem voltam rest az egész cég előtt bemutatni a csapatunkat és a munkánk jelentőségét. Direkt jelentkeztem a havi prezentációkra is, így lehetőségem volt megmutatni magam, hogy min dolgozom. Természetesen ezeken a meetingeket a vezetők is ott voltak - ez is volt a célom. Megjegyezték a nevem és látták, hogy mennyi mindent végzek a munkakörömön kívül is. Így kaptam az első előléptetésemet.

Az akkori felettesem ismét magamra hagyott szeptemberben, de ekkor már tudtam, hogy a hirtelen rám borult felelősséggel sokat nyerhetek. Az ő távozása azt jelentette, hogy a csapatunknak nem volt vezetője több hónapig, ami végzetes is lehetett volna, hiszen pont akkor indult el a csapat növekedése. Gyorsan kellett cselekedni, szó nélkül magamra vállaltam a csapattársaim mentorálását és nem hagytam, hogy széthulljon, amit addig felépítettünk. Az akkori felettesem szinte az összes felsővezetővel együtt dolgozott mielőtt elment, ami azt jelentette, hogy más híján, nekem kellett ezeket a kapcsolatokat ápolnom. Nem várta el senki sem, de én szerettem volna a többlet munkát, még akkor is, ha talán nem volt annyi tapasztalatom és bizony ez nagyon sok stresszel járt. Direkt én kezdeményeztem meetingeket és megbeszéléseket, nem szégyelltem kérdezni és pár hét múlva érdekes jelenséget figyeltem meg. Ezek a felső vezetők magunktól jöttek hozzám kérdésekkel, kikérték a véleményem és olyan feladatokat kaptam, amelyeket a saját munkakörömben senki sem várna el. A megbeszéléseken ülve azt figyeltem meg, hogy én vagyok a legfiatalabb és hogy ezek a fontos emberek figyeltek arra, hogy mit mondok.

Mivel a csapatunk fontosságát a cég is felismerte, így októberben egy magasabb pozícióra hirdettek meg állást, amihez egy nemcsak PhD, hanem pár év posztdoktori tapasztalat is előírás volt. Úgy döntöttem, hogy most vagy soha - jelentkezni fogok az állásra. Bár nincs doktori címem, úgy gondoltam, hogy van elég tapasztalatom. Na ekkor kezdődött a stressz. Hiszen nagy volt a verseny, sok külsős jelentkezett az állásra, akiknek mind több tapasztalata volt, mint nekem. Két hétig minden nap munka után éjszakába nyúlóan tanultam és készítettem a prezentációmat. A három legfontosabb vezető interjúztatott, az egész felért egy öngyilkossági kísérlettel. Valószínűleg sosem izzadtam annyit, mint azon a délutánon. Szinte darabokra szedtek. Azt hittem, hogy nem sikerült. Emlékszem, hogy teljesen ki voltam akadva azon az estén, hogy nemhogy nem kapom meg a magasabb állást, de még ki is rúgnak. Egy hétig gondolkodtak a döntésen, én minden nap rettegve mentem be dolgozni. Végül behívtak és azt mondták, hogy én kapom meg az állást, mert szerintük meg tudom csinálni és hogy az interjún a határaimat próbálták feszegetni, ami nagyon jól sikerült. Tudták, hogy rengeteg energiát fektettem eddig is a munkámba. Onnantól kezdve ismét szárnyaltam, hiszen most már be kell bizonyítanom, hogy igenis jól döntöttek. Amikor bejelentették mindenkinek az előléptetésem, nagyon sok irigy hozzászólást kaptam olyan munkatársaktól, akikkel együtt kezdtem és még mindig két lépcsőfokkal lentebb voltak. De nem foglalkoztam velük. Tudtam, hogy ki kell zárni a negatív hangokat, és csak a munkára koncentráltam.

Egy hónappal később kiderült, hogy babát várunk. Kicsit megijedtem, hogy most akkor mi lesz a munkával és a tervekkel és hogy hogyan is fogadják majd a hírt, de mindenki örült. Én pedig próbálom nem mutatni, hogy most fáradtabb vagyok a régi önmagamnál. Az egész napos hányingert próbáltam a friss levegővel enyhíteni, az ebédszünetben sétálni mentem, este pedig pihentem, hogy ne vegyék észre, hogy nekem most nehezebb dolgozni. Nem akartam a "terhes alkalmazott" lenni. Ugyanolyan tempóval dolgozom és próbálok mindent befejezni az utolsó pillanatig, hogy a csapatom és a helyetteseim át tudják venni a munka nagy részét, amíg én egy évig szülési szabadságon leszek. Számomra az, hogy Kutató-Fejlesztő lehetek, nem csak egy munka, hanem egy hivatás, egy életmód is. Ma már olyan cégekkel is kapcsolatban állok a munkám kapcsán, amelyekről régen csak álmodni mertem. Imádom ezt a világot. Ahogy beérek minden reggel, két kérdést teszek fel magamnak - Mi mindent kell ma csinálnom? Mit tudok megvalósítani ezek közül? Ezt a főnökömtől tanultam, akit az egyik példaképemnek tartok.

Azért osztottam meg a történetem, hogy lásd, szorgalommal nagyon sok mindent el lehet érni. Nagyon sok tehetségesnek tartott ember ott rontotta el, hogy azt hitték, hogy a tehetség elég. Pedig pont az a lényeg, hogy mindig fejlődni kell. Nem megállni és hátradőlni, hogy akkor ez most elég. Éveken át kitartóan éltem egyik napról a másikra, mert tudtam, hogy mindent okkal csinálok. Sok rossz napom volt, amikor sírva mentem haza, de tudtam, hogy egyszer majd minden erőfeszítésem kifizetődik majd, ezért le kellett ráznom a gyengeségeimet. Direkt olyan szituációkba helyeztem magam, amelyek kényelmetlenek voltak, amelyek kihívásokkal teliek, így sosem kényelmesedtem el és sosem maradtam a komfortzónámban. Szerintem ez a kulcsa mindennek. Így tudtam fejlődni.

 

Neked mi a motivációd forrása?

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hogyan lettem molekuláris biológus?

FACEBOOK

INSTAGRAM

 

 

Április Q&A - szülésterv, munka, egyensúly

Április Q&A - szülésterv, munka, egyensúly

Április Q&A - szülésterv, munka, egyensúly

És az első Q&A bejegyzés meg is érkezett. Ti kérdeztetetek Facebookon és Instagramon is, én pedig válaszoltam. Lássuk csak, mire voltatok kíváncsiak!

qa.jpg

Milyen szülést tervezel?

Bár még nem írtuk meg a birth plant, avagy a szüléstervet a szülésznővel, azért van ötletem, hogy mit is szeretnék. A szüléstervem igen egyszerű lenne - mindenféle fájdalomcsillapitó és epidurális érzéstelenítő nélkül, természetesen szeretném világra hozni a babót, ugyanis "hipnoszülésre" készülök. Ez most így elég hippinek hangzik, de egyáltalán nincs semmi voodoo vagy furcsa benne. A lényege, hogy az anyák nem görcsösen és félelmekkel mennek be a kórházba, hanem a várandósság alatt megtanulnak bízni abban, hogy testük tudja, hogyan kell egy gyermeket a világra hozni. Tudják, hogy milyen testi folyamatok zajlanak le szülés közben, vajúdás alatt a testük és lelkük pedig harmóniába kerül. A fájdalomtól való félelem miatt az izmok és a nő egész teste görcsössé válik, ami nyilván megakadályozza abban, hogy ezt a természetes, élettani folyamatot végrehajtsa. Nyilván ez gyakorlást igényel, így relaxációval, jógával gyakorlok és abszolút várom a szülés élményét, a fájdalommal és mindennel együtt. Gondolkodom a vízben való vajúdáson is, bár nem biztos, hogy a szülést is vízben szeretném végezni. Ahogy már írtam a blogon, Angliában élek és itt kicsit másabb a rendszer, mint otthon. Ha egészséges a kismama, akkor sem a várandósság, sem pedig a szülés során nem találkozunk szülész orvossal vagy nőgyógyásszal, hanem a midwife-ok, azaz a szülésznők vezetik le a szülést és velük is konzultálok. Mivel nem privát utat választottam, ezért általában minden kivizsgálás más szülésznővel történik és nyilván a szülés során is ahhoz kerülsz, aki épp ügyeletes. Itt a természetes szülés a legelterjedtebb, a császármetszés általában a szülésznő legutolsó választása. Ilyenkor természetesen orvost hívnak, hiszen a szülésznők csakis természetes, komplikációmentes szülést vezethetnek le. Remélem én is ide fogok tartozni és bízom abban, hogy mindenféle érzéstelenítő és komplikáció nélkül tudom világra hozni a babámat.

A Hipnoszülésről bővebben ITT olvashattok.

Számodra mi a legszebb dolog a várandósságban?

Az egész várandósság maga egy csodaszép dolog. Ha visszagondolok, hogy mondjuk négy hónapja, csak egy aprócska szezámmag volt ez a baba, most pedig minden nap érzem, hogy egyre erősebben mozog és ficánkol, akkor az már maga hatalmas dolog. Sokáig vártunk erre a picire, talán ezért is érzem így, valószínűleg a hónapok, sőt inkább évek alatt egyre erősödött bennem az érzés, hogy szeretném átélni a várandósságot minden bajával és bájával együtt. A várandósság alatt egy nő teste, lelke és gondolkodása is teljesen megváltozik. Máshogy látom magam a tükörben, teljesen más lelki állapotban vagyok és máshogy érzékelem a világot. Egyensúlyba kerültem magammal, valahogy olyan érzés ez, mintha mindig is ide szerettem volna eljutni, ebbe az állapotba. Még akkor is, ha három hónapig hányingerem volt vagy hogy alig tudok aludni (plusz az összes többi tünet, amit most nem részletezek :)). Szeretem az egyre növekvő pocakom és azt, hogy érzem, ahogy ott van egy pici élet bennem. Minden hajnal 5 óra tájban emlékeztet is rá, hogy itt van, ébren és teljes energiával ugrándozik. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan nő, napról napra nagyobb és erősebb.

Meddig tervezel otthon maradni szülés után?

Magyar viszonylathoz képest nem sokáig. Angliában maximum egy évet maradhat otthon egy anya szülés után. Ezt az egy évet a legtöbben nem használják ki, ugyanis 9 hónap után semmilyen támogatást nem kapunk az államtól. Az átlag angol nő így 6-9 hónapig marad otthon, utána pedig visszamegy dolgozni. A tervem, hogy az "utolsó pillanatig" dolgozzak a szülés előtt, ha minden jól megy, hiszen így egy picit talán több időt kapok a babával (ugyanis, ha előbb kezdem a szülési szabadságot, akkor hiába nincs még baba, az óra ketyeg). A terv tehát maximum 12 hónap, de valószínűleg picivel hamarabb vissza fogok menni, 10 és 11 hónap között. Teljes munkaidőben dolgozom, így is fognak visszavenni, de talán lesz lehetőségem heti egy napot itthonról is dolgozni. Ezeket még meg kell beszélni a munkahelyen, de a válasz a maximum 1 év. Érdekes, hogy sokan kérdezték, hogy egyáltalán szeretnék-e visszamenni dolgozni szülés után és ezt a kérdést még most sem értem. Szeretem a munkám, szeretem, amit csinálok és mindenképpen folytatni és építeni szeretném azt, amiért eddig megdolgoztam. Nekem fontos mindkettő, a család és a karrier is és nem gondolom, hogy teljesen le tudnék állni és igazából nem is szeretnék. Persze, a prioritás más lesz, a család kerül az előtérbe, de szerintem a munkám nagyban meghatározza azt, hogy ki is vagyok én. Mindenképpen a dolgozó anyák táborát szeretném erősíteni.

Miben változott meg az edzésterved, mióta babát vársz?

Azt hiszem a leginkább a futást érintette a változás, hiszen egyre kevesebbet tudok futni. Az első trimeszterben nagyon óvatosan futottam, de sokat segített a hányingeren és a fáradtságon. Ahogy a második trimeszterbe léptem, minden könnyebb lett, sokkal jobban esett az edzés. Viszont most, hogy a pocakom rohamosan növekszik, a kocogás egyre kényelmetlenebb, így a 18.héttől heti egyszer kocogok csak, normál légzéstartományban. Viszont sokat sétálok, hétköznap próbálok napi minimum 5 km-t megtenni, hétvégén pedig ennél többet, 7-8 km-t sétálni. Emellett jógázom szinte minden nap és erősítő edzéseket is végzek kisebb súlyokkal itthon vagy az edzőteremben, heti kétszer. Itt szintén vigyázok, hogy nehogy hirtelen mozdulatokat végezzek vagy bármit is meghúzzak. Utána nyújtok és természetesen vigyázok a hidratációra is. Múlt héten voltam úszni is és nagyon jól esett, valószínűleg többet fogok járni, ahogy a futás egyre inkább csökkenni fog. Próbálok fitt kismama maradni, mert nagyon sok előnye van a várandósság alatti sportnak és remélem segíteni fog a szülésnél és az első időszakban is, hogy van egy alap edzettségi szintem.

Mi volt a kezdete az Angliába költözésnek?

Ha röviden és tömören akarom megfogalmazni, akkor az a szerelem volt. A Másik Felem brit és vele ugyan Magyarországon találkoztam, de tudtam, hogy vissza fog jönni Angliába egy év Erasmus után. Terveztünk, számoltunk és úgy döntöttem, hogy én is költözöm vele az egyetem után és itt fogok munkát találni, ha törik, ha szakad. Hát így kezdődött. Erről egy bejegyzésben már írtam itt - Gondolatok az időről és Angliáról, egy kis részlet belőle:

Angliába költözni egy nagyon nagy lépés volt az életemben. Soha nem gondoltam egyébként, hogy mennyire meg fog viselni ez az egész testileg és lelkileg. Konkrétan még akkor sem hittem el, hogy ez valami nagy dolog, amikor már javában itt éltem pár hónapja. Először 4 hónapra költöztem ki egy szakmai gyakorlat erejéig, de az nem ugyanaz. Akkor csak átutazó egyetemista voltam egyetlen szakadt bőrönddel és természetesen világmegváltó gondolatokkal. Akkor még nem értettem ezt az egész felnőtt életet, minden új volt és mindent csodálatosnak tartottam ebben az esős országban. Aztán amikor véglegesnek látszódott a kiköltözésem úgy három éve, akkor kezdett minden félelmetesnek tűnni. A pár hónapra kiköltözés és a letelepedés között elképesztő különbség van. Körülbelül másfél év kellett ahhoz, hogy teljesen otthon érezzem magam, hogy hozzászokjak az itteni kultúrához, az emberi reakciókhoz, az akcentusokhoz és úgy az élethez. Mert itt minden más. Minden idegen. Nincs itt a család, a barátok, akikkel mondjuk felnőttél, de még a szomszédodat sem ismered. De nem is kell ilyen nagy dolgokra gondolni. Lemegyek a boltba és más ételek vannak, más árakkal. Ha bekapcsolom a TV-t, nem ismerem a műsorvezetőket, a politikusokat, a hírek felépítését. Mindenféle nemzetiségű és nyelvű emberek vesznek körül, teljes a káosz. Emlékszem, amikor a National Insurance okán hívtam fel az ügyfélszolgálatot, nem értettem, hogy mit beszélnek a vonal másik végén. Leacsaptam a telefont és kijelentettem, hogy én itt nem fogok tudni élni. Naponta tettem fel magamnak a kérdés, hogy mégis mit keresek én itt?

Így kezdődött.. Aztán szépen lassan sikerült minden; állást, albérletet és a saját utamat megtalálni. 

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Megint tudok linket mutatni, mert Urban:Eve ezt már nagyon szépen összeszedte egy interjúban. Itt meg is találhatod. 

Azóta két lépcsőfokkal feljebb kerültem a ranglétrán és azt hiszem, hogy azóta még jobban szeretem a munkámat. Szeretem a kihívásokat, a stresszt és a kreativitást, amit ez a szakma megkövetel. Kutató fejlesztőként új dolgokat kreálok, egy kisebb csapatért is felelek és nem tudom megunni a munkám, hiszen mindig más. Szeretem a munkatársaimat, a főnökök pedig elképesztően inspirálóak és támogatóak. Rengeteg lehetőségem van fejlődni, tanulni és én mindig is imádtam tanulni, tehát tökéletes helyen vagyok, minden klappol. Ezért is érzem azt, hogy mindenképpen szeretnék visszajönni a szülési szabadság után, mert a munkahelyen érzem azt, hogy igazán én vagyok. 

Mi a 3 következő dolog a bakancs listádon?

Hát így a várandósság fényében ezt elég nehéz összeszedni, mert az elsődleges cél, hogy egy egészséges babának adjak életet, illetve neveljem, ameddig csak tudom. Viszont mivel nem volt lehetőségünk összeházasodni az eljegyzés után, ezért szeretnék egy egyszerű, de meghitt esküvőt szervezni magunknak, babával együtt. :) Munka terén szeretnék egy következő lépcsőfokra lépni az elkövetkező három évben. A blogon szeretnék többet írni, videózni, bloggerekkel együttműködni. De szeretnénk sokat utazni a babóval is és kalandos családi életet élni. A szülés után pedig szeretnék egy újabb félmaratonra edzeni. Aztán jöhet a többi terv. :)

Mi a kiegyensúlyozottságodnak titka, illetve mit javasolnál egy olyan embernek, aki mindenre rástresszel, hogy nyugodtabb élete legyen?

Talán az, hogy eldöntöttem, hogy kiegyensúlyozott szeretnék lenni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem a mi választásunk az, hogy hogyan állunk a dolgokhoz. Én pedig eldöntöttem, hogy pozitívan fogok. Rengeteget segített ez a magánéletemben és a munkámban is, hogy átkattintottam az agyam a pozitív oldalra. Vannak nehéz pillanatok, stresszes időszakok, de próbálok mindig időt szakítani magamra. Csak ülni a csendben és hallgatni a lelkem, átélni az akkori érzelmeket. Minden nap sétálok a természetben, jógázom, illetve zongorán játszom, mindegyik kiváló stresszoldó. Valahol pedig azt olvastam, hogy ahelyett, hogy azon stresszelünk, hogy mondjuk valaki elénk tolakodik a sorban, a forgalomban, akkor érdemes arra gondolni, hogy biztos sietnie kell valahová. Lehet, hogy a felesége épp kórházba került vagy éppen rohannia kell a wc-re. Teljesen megváltozik az ember hangulata. A munkám során gyakrabban voltam stresszes, de megtanultam ezt az energiát nem aggódásra, hanem produktivitásra fordítani. Ma már segít az, ha úgymond nyomás alatt vagyok, sokkal többet tudok kihozni magamból, ha rengeteg dolgot kell egyszerre megoldanom szoros határidőkre. Megannyi negatív dolog van az életünkben a mindennapokban; aggodalom, félelem, szorongás, bűntudat, harag, önmarcangolás - sokszor valami olyasmi miatt, amit nem is tudunk irányítani. A másik oldalon viszont ott létezik a  nyugalom, az önbizalom, a megbocsátás, a szeretet és az öröm. És, hogy melyik  oldal van túlsúlyban, ez rajtunk múlik.

Bevált a tégelyes sampon?

Igen, nagyon is! Azóta nem is használok mást és még mindig hatalmas mennyiség van belőle, szerintem sokáig ki fog tartani. :) A kapcsolódó bejegyzést pedig itt találjátok - Gondolatok a csomagolásmentes samponokról.

 

Köszönöm a kérdéseket! Mi lenne, ha több alkalommal is lenne Kérdések és Válaszok?

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Túl az első trimeszteren

Túl az első trimeszteren

Túl az első trimeszteren

A 16. héten járva talán kicsit könnyebb visszatekinteni az első három hónapra. Volt itt minden. Egész napos rosszullét, spontán alvás a kanapén, szagundor mindentől és mindenkitől. De volt dúsabb haj, tiszta és egészséges bőr, jóga és kiegyensúlyozottság. Az előző posztban már említettem, hogy a Karácsony előtti héten derült ki, hogy egy kisbabót várunk. Az első 3-4 hétben lebegtem és imádtam ezt a földöntúli érzést. Nem is értettem, hogy mi ebben a nehéz. Teljesen biztos voltam abban, hogy engem majd elkerülnek ezek a tünetek. Milyen naiv voltam akkor!

video.png

TÜNETEK

Az 5. héten utaztam ki Ausztriába, hogy meglátogassam a testvéremet. Akkor még eléggé jól éreztem magam, bár kicsit lassabb voltam az átlagnál, de még minden rendben volt. Ahogy a visszaúton ültem a repülőgépen, hirtelen megcsapott a mellettem ülő bácsi lehelete. Szegény nem is nyitotta ki a száját egész úton, csak aludt mellettem és egészen biztosan csak én éreztem.. Na ekkor indult az egész. Ahogy landolt a gép, a gyomrom is ugrott egyet. Onnantól kezdve, egészen a 14-15. hétig végig kísért az egész napos hányinger. Rosszul lettem a kávétól, a mosogatószertől, a hús szagától és tulajdonképpen mindentől és mindenkitől. A szaglásom olyan szinten felerősödött, hogy alig bírtam meetingeken ülni, emberek közelében lenni, mert konkrétan éreztem, hogy aznap mit ettek. Furcsa dolog ez a várandósság. Az egyik pillanatban nagyon kívántam a zöldséglevest, mire megfőtt, már rosszul voltam a látványtól és a szagtól is. 

A másik tünetem, amit nagyon nehezen viseltem, a fáradtság volt. Régebben minden hajnalban majd kicsattantam az energiától, kiugrottam az ágyból, elmentem futni, kitakarítottam a lakást, majd elmentem dolgozni, este pedig főztem, írtam vagy ide-oda mászkáltunk. Ez az energia szinte egyik napról a másikra eltűnt. Minden reggel úgy keltem, mint aki másnapos és közben fejbevágták egy nagy lapáttal. Az utolsó pillanatig nyomogattam a szundit, majd elvonszoltam magam a munkahelyre és 8-10 órán keresztül próbáltam nem mutatni, hogy mennyire nem vagyok a toppon. Volt, hogy a mosdóban feküdtem a földön 10 percen keresztül, mert nem bírtam felállni, annyira szédültem. A laborban azon izgultam, hogy nehogy beessek a steril fülkébe a fáradtságtól, a meetingeken pedig azért, hogy nehogy szembehányjam a velem szemben ülőt. Hazatérve a kanapé sarkára kucorogtam be és emlékszem, hogy elképesztően lelkiismeretfurdalásom volt, hogy ennyire fáradt voltam és nem tudtam rendesen főzni és takarítani a nap végén. Egyik este azon sírtam, hogy milyen rossz anya leszek, ha ennyire megviselnek a rosszullétek és hogy ennyire erősen reagál a szervezetem erre a kis életre. A napok beszűkültek, három hónapig a lakás-munkahely-kanapé-ágy volt az életterem. A 14-15. héten viszont minden visszatért a normális kerékvágásba, de erről  majd a következő posztban mesélek.

SPORT

Emlékszem arra a napra, amikor nagyon halvány pozitívat teszteltem. Reggel hamar keltem, elmentem futni, délelőtt tele voltam energiával, délután viszont elfáradtam, este pedig a kádfürdőben ülve pillantottam meg a második halvány vonalat a teszten, ahogy közelebb hajoltam a gyertyafényhez. Onnantól kezdve kicsit lassítottam a tempón, csakis heti egyszer mentem el kocogni, viszont szinte minden nap jógával indítottam a napot. Az erősítő edzések is megmaradtak, de sokkal kisebb súlyokkal és vigyáztam, hogy nehogy hirtelen mozdulatokat végezzek. Persze az energiaszintem a padlón volt az ötödik héttől kezdve, mégis próbáltam egy kis sportot beiktatni az életembe, erre főleg hétvégén volt több lehetőségem. Úgy gondolom, hogy aki a várandósság előtt is sportolt, nem szabad hirtelen mindent feladnia egyik pillanatról a másikra. A szülésznő is megerősített ebben, aki nem ellenezte a kocogást, illetve az otthoni tornát sem, hiszen egy élet kihordásához és a szüléshez is kell egy alap fittség. A mozgás jót tesz a mamának és a babának is, persze túlzásokba nem szabad esni, illetve azt sem szabad, hogy kifulladjunk, hiszen akkor a baba nem kap elég oxigént. 

ORVOSI IDŐPONTOK

Angliában teljesen más az egészségügyi rendszer, mint otthon. Itt az első pozitív teszt után telefonon be kell jelentkezni a midwifehoz, azaz szülésznőhöz, aki valamikor a 6-10. hét között fogad. Itt sms-ben küldik az időpontot és szinte mindig pontosan fogadnak. Viszont nincs nőgyógyász, mint otthon és komplikációmentes terhesség esetén nem is találkozol egy orvossal sem. Nem "nyúlkálnak beléd", sőt még egy tesztet sem végeztetnek, hanem elhiszik, hogy te akkor most várandós vagy. Felvesznek a rendszerbe, begépelik az adataidat, illetve arról kérdeznek, hogy milyen betegségek voltak a családban, hogy milyen háztartásban élsz (boldog vagy-e a párkapcsolatban..), milyen munkát végzel, aztán vért vesznek, megvizsgálják a vérnyomásodat és megmérik a súlyodat. Ez nagyjából 45 percig tart, közben bátran kérdezhetsz, ha valami zavar, akkor megoszthatod ezeket a kétségeket. Nagyon kedves volt a szülésznő, aki egyébként mindig más és sosem tudod, hogy ki lesz ott veled a szülésnél, amíg oda nem kerülsz. Kaptam egy nagy mappát is, amiben benne van a terhességi kiskönyv, illetve kontakt telefonszámok és tippek. Ezután ők mindent leszerveznek neked. Levélben és sms-ben is értesítést kapunk az első ultrahang vizsgálatról, amely általában a 12-13. hétre esik. Tudom, hogy ez sok időnek tűnik, így mi egy picivel előtte bejelentkeztünk a Harmony tesztre egy ultrahanggal egybekötve. Ez egy vérvizsgálat, amelyet a 10. héttől kezdve lehet végezni, hiszen ekkor már 10-15%-ban megtalálható a magzati vér a vérkeringésedben. A vérmintából kiizolálják a baba vérét, majd DNS vizsgálatot végeznek - megnézik a genetikai rendellenességeket, illetve a baba nemét is meg tudják mondani. Egy hetet kellett várni az eredményre, amelyben kiderült, hogy egészséges a pici, illetve ekkor tudtuk meg a nemét is, amit még most nem árulok el. ;) A vizsgálat egyébként 99.9% pontosságú, viszont csak privát úton lehet elérni. Az NHS két ultrahangot biztosít ingyen, egyet a 12-13.héten, a másodikat pedig a 20.héten. Az szülésznővel havonta találkozom, amely szintén ingyenes. Itt nem kell fizetni a szülésért sem, illetve minden orvosi kezelés, szülési felkészítő és még a fogorvos is ingyenes a várandósság alatt. Na jó, nem ingyenes, mert minden hónapban fizetem a TB-t, de külön már nem kell semmiért sem fizetni, így értettem. :) Nekem eddig nagyon tetszik a rendszer, eddig csakis jó tapasztalataim vannak, még akkor is, ha nincs állandó orvosom vagy szülésznőm, én mégis biztonságban érzem magam. 

VIDEÓ

Készítettem videót is, ha valakinek könnyebb lenne itt meghallgatni az első trimeszteres tapasztalatokat. Ez az első videóm, úgyhogy nézzétek el az apró hibákat. :)

 

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Az első tizenkét hét | A kezdetek

Az első tizenkét hét | A kezdetek

Az első tizenkét hét | A kezdetek

“Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.” - Micimackó

Nagyon furcsa és nehéz volt az elmúlt három hónapban nem beszélni arról a picike (HATALMAS) dologról, ami velünk történt. Mindeközben ez a mi kis titkunk volt majdnem 12 hétig, amely az egészet még meghittebbé tette. Azt hiszem, hogy elég egyértelmű a képről, hogy miről is beszélek. :) Mert csodák igenis léteznek.

img_0250.JPGA képen már 11 hetes a kis ficánka.

Ahogy ezeket a sorokat írom, már 14 hetes várandós vagyok. Túl vagyok három és fél hónapon, az egész napos hányingereken, elképesztő fáradtságon, kávéundoron és minden tipikus első trimeszteres tüneten, ami engem mind mind megtalált szépen sorban. Persze nem is gondoltam, hogy könnyű lesz, hiszen egy aprócska életet létrehozni nagyon nagy dolog. Sokszor hihetetlen volt felfogni, hogy mi is zajlik bennem. Különféle könyveket és telefonos appokat olvasgattam nap mint nap, amelyben elmondják, hogy éppen a kis ujjacskák vagy az ízlelőbimbók fejlődnek az adott héten. Aztán végre elérkeztünk a 11.héthez, amikor is először láthattuk Őt, a mi kis csodánkat.

- Hogy mennyire vártunk Rád! Másfél év után ott vagy bent - mozogsz, ugrálsz, táncolsz és integetsz nekünk, hogy minden rendben Veled!

Körül sem tudom írni azt a szívmelengető érzést, amit akkor éreztünk. 

Az első 12 hét sok mindent tartogatott. Az első pozitív tesztet, azaz a leghaloványabb "második csíkot" a karácsonyi szünet előtt pár nappal tarthattam a kezemben. Viszont előtte én már éreztem, hogy ez most valahogy MÁS. A karácsony előtti utolsó hetek mindig nagyon stresszesek a munkahelyen, plusz ehhez jött volna a PMS, ami minden hónapban rosszul érint. Viszont stressz és idegeskedés helyett egy földöntúli, hatalmas békét éreztem magamban. Lehet furcsán hangzik, de még sosem éltem át ilyen harmóniát a testemmel és a lelkemmel, mint abban az első pár hétben. Tudtam, hogy valami készülőben volt. De csak remélni mertem, hogy elindult egy picike élet bennem és ezért látom a szürke napokat rózsaszínnek. Itt még minden nagyon korai volt (7-8 nappal a menstruáció előtt), tehát nem is tudtam volna tesztelni. Pár nap múlva viszont egy esti kádfürdő előtt pont arra gondoltam, hogy miért is ne csinálnék egy tesztet. Le is tettem a kád mellé, ültem a gyertyafényben és el is felejtetettem a nagy lazításban, hogy talán örökre megváltozik az életem. Aztán 10 perc múlva rápillantottam a papírcsíkra, de messziről nagyon negatívnak tűnt. Közelebb hajoltam, hunyorítottam, odatettem a gyertyafényhez, megint hunyorítottam, forgattam... 

- Hiszen mintha ott lenne egy második csík! 

Olyan halvány volt és olyan "mintha" volt az a csík, hogy azóta sem találom. Akkor csak a szívemmel láttam. Viszont nem hagytam annyiban a dolgot, másnap reggel csináltam még egy tesztet. Talán picit erősebb..

- Ott van ez, csak egy kis bátorítás kell neki!

Fel is keltettem a Másik Felem, hogy nézze meg "mit találtam a fürdőben". Nem tudom, hogy ekkor mit gondolhatott, valószínűleg, hogy elment az eszem hajnal 6-kor, de azért kibattyogott velem a fürdőbe összegyűrt arccal, hogy "na mi az".

- Ott a második csík! Látod?

Hát nem nagyon látta és így visszanézve én sem, ezért nem volt nagy összeborulás vagy örömtánc, mint a filmekben. De azért valami megváltozott. Kaptunk egy aprócska Reményt, de még magunk sem mertük elhinni. Ez a kis Remény napról napra erősödött és Karácsony napján már nagyon magabiztosan mutogatta magát.

- Higgyétek már el, én bizony itt vagyok és nemsokára érkezem!

Az első ultrahangig szinte csigatempóban kecmeregtünk. Az angol rendszer teljesen más, mint a magyarországi, de erről a következő posztban hosszasan mesélek. Nem rosszabb, csak más. Itt 12 hétig nem vizsgálnak meg, hiszen addig bármi történhet. Ekkor utalnak be az első ultrahangra. Az egész rendszer a természetességre törekszik és azt vallják, hogy a várandósság nem betegség. Itt a nők az utolsó pillanatig dolgoznak, élik a mindennapokat, sportolnak (persze kíméletesebb tempóban) és az ambuláns, természetes szülést pártolják, tehát ha minden rendben, akkor aznap már haza is küldenek, hogy otthoni, nyugodt környezetben hangolódj rá az anyaságra. Császármetszés után ez 2 nap. Orvosok helyett midwife-ok vannak, vagyis bábák és valahogy az egész várandósságot hatalmas nyugalommal kezelik. A céljuk, hogy az anyák megtalálják a kapcsolatot a babájukkal már az első percektől kezdve, figyeljenek a testükre, a baba mozgására és mindenféle beavatkozás nélkül (a legtöbben érzéstelenítés nélkül) hozzák világra a kicsit. Először kicsit megijesztett a rendszer, de mióta találkoztam az egyik bábával, teljesen lenyugodtam. Hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga és látom és érzem is, hogy a testem tudja, hogy mit kell tennie. Eddig legalábbis minden rendben volt, remélem ez így is marad. :)

A következő posztban beszélek az első trimeszteres tünetekről és arról, hogy miben változott meg az életmódom az első három hónapban.

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

 

 

Hajápolási rutin

Hajápolási rutin

Hajápolási rutin

Az alapok

Régóta szerettem volna írni a hajápolási rutinomról, mert szerintem nehéz megtalálni az évszaknak, kornak és hajtípusnak megfelelő rutint, kicsit mindig változtatnom kell. A hajam ugyanis vékonyszálú és érzékeny. A mostani termékek több hónapja vagy éve a kedvenceim és örülök, hogy rájuk találtam. 

DADDY-O SAMPON | LUSH

Jó sampont találni nagyon nehéz. Mióta jobban megismerkedtem a Lush-sal, azóta gondolkodom, hogy vajon érdemes lenne-e kipróbálni a hajápolási termékeket is, ugyanis eddig leginkább a fürdő- és tusolócsodákat vásároltam náluk. Sokáig nézelődtem, szagolgattam, mire kiválasztottam két terméket: az eladók pedig örömmel csomagoltak nekem egy-egy pici mintát a Daddy-O samponból és az American Cream balzsamból, amely pont egy hajmosásra volt elegendő. Egy ideig el is feledkeztem ezekről a mintákról, de amikor Barcelonába készültem tavaly, pont jól jött a kis kiszerelés a repülőre. Azonnal beleszerettem a termékekbe. Be is szereztem a nagytesókat.

A Daddy-O sampon egy igazán különleges termék, élénk lila színe a hamvasító samponokra emlékeztet és pont jókor jött, hogy felfrissítse a szőkés tincseimet. Sampon még nem tisztította ilyen hatékonyan és kíméletesen a hajam, minden használat után szinte fellélegzik a fejbőröm. Nem tartalmaz szilikont, nem nehezíti el a hajat és az a tipikus szilikonos-mű érzet is elmarad. Pont ezért nekem mindenképpen hidratálnom kell használat után a hajszálaim végét. Sokáig gondolkodtam, hogy hogyan is írhatnám körül az illatát, mert szerintem nagyon egyedi és különleges. Talán leginkább Tim Burton filmjeire emlékeztet, olyan mesebeli az illatkompozíció. Valószínűleg a csillogó mélylila színe is hozzájárul ahhoz a gondolathoz, hogy ez a sampon csodaországból jött. Már csak a stílusos, kis üvegcse hiányozik a képből.

p1060076.JPG

AMERICAN CREAM | LUSH

Ha jól tudom, akkor ez a Lush egyik legnépszerűbb hajápolási terméke, amin nem is csodálkozom. Az krém leginkább egy sűrű smoothie-ra emlékeztet, krémes, tejszínes és édes illatú, de egyáltalán ne arra a zavaróan édes-mű illatra gondoljatok. Az összetevők között található a friss eper, a friss bio narancs, levendulaolaj és muskotályzsálya. Én a hajbalzsamokat általában csak a hajam végére szoktam felvinni, mert általában elnehezítik a hajam, de ezt a terméket fel tudom vinni az egész hosszra anélkül, hogy zsíros és lapos érzetet hagyna maga után. 

A hajam minden mosás után természetesen csillogó és szuper illatú lesz, plusz kevésbé zsírosodik. A Másik Felem imádja ennek a samponnak és balzsamnak az illatát és valóban, több napig érződik az illatkompozíció, ami mindig is egy elérhetetlen álom volt számomra. 

p1060079.JPG

EXTRAORDINARY OIL-IN-CREAM | LOREAL

Ez a termék egy nagyon régi favorit és eszem ágában sincs lecserélni bármi másra, ez a krémes olaj valami csodaszer. Miután óvatosan kifésültem a hajam mosás után, egy aprócska mennyiséget oszlatok el egyenletesen a szárítás előtt. Fontos, hogy a kevesebb több-elvet kövessük, egy borsónyi mennyiség bőven elég, én egy leheletnyit szoktam felvinni, mert vékonyszálú a hajam. IMÁDOM. Száraz hajon is működik, de ne essünk túlzásokba a mennyiséget illetően. 

p1060085.JPG

SZÁRAZ SAMPON | BATISTE

Vannak napok, amikor nincs idő hajat mosni, ekkor szoktam bevetni a Batiste száraz samponját. Több márkát is kipróbáltam, de eddig csak a Batiste száraz samponjai váltak be, mert tényleg felfrissíti a hajat, ahelyett, hogy még jobban elnehezítené. Az illatok közül talán az eredeti zöld és a fresh and breezy vált be leginkább, a többi illat nekem túl sok és nehéz. Sokan nem tudják, hogy hogyan kell normálisan száraz sampont használni, hiszen több lányt is láttam már fehér hajtővel szaladgálni a városban. A trükk a következő: 

1. Alaposan rázd fel a terméket.

2. 20-30 cm távolságról fújd a hajtövekre rétegenként. Ne ess túlzásokba, a kevesebb több.

3. Ezután hagyd állni egy fél percig majd fogd meg a törölköződet és masszírozd bele a hajadba. Én pont azokat a mozdulatokat használom, amelyeket hajmosás után szoktam.

4. Fésüld ki a hajad, majd egy fél percig fújd át hajszárítóval és kész is vagy!

p1060088.JPG

 

Nektek van bevált rutinotok vagy csak levesztek egy sampont a polcról?

 

 

iNSTAGRAM

FACEBOOK