A minimalizmus hatalmas divathullámnak számít manapság, de a fehér és letisztult ikeás otthon vagy a fekete outfit még senkit sem változtatott minimalistává, bárhogyan is szeretnénk..
Mert miről is van szó?
A minimalizmus tulajdonképpen egy felismerés, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben. Egy felimerés, miszerint a halmozás, a vásárlás és a tárgyak úgy általában nem fognak boldoggá tenni.
Ez a felismerés nálam a költözés előtti hetekben alakult ki, amikor szortíroztuk a dolgainkat. Három év alatt rengeteg minden gyűlik fel egy lakásban, még ha egyébként az ember nem is vesz túl sok dolgot, mert amúgy nem szoktunk túlzásokba esni. Volt egy taktikánk. Ha valami nem szolgált minket évekig, sőt hónapokig, esetleg nem fűződött hozzá semmi személyes kötődés, attól megváltunk. A "majd jó lesz még valamire" kijelentést el kell felejteni, mert higgyétek el, nem lesz az jó semmire! Ha több évig ott porosodott a padláson, akkor nagy valószínűséggel ott is marad velünk életünk végéig. A költözések során pedig csak cipeljük magunkkal.
Szóval mit tettünk ezekkel a tárgyakkal? Nyilván a jó állapotban lévő dolgainkat próbáltuk eladni, de a többségét odaadtuk segélyszervezeteknek. Itt gondolok a régi bútorainkra, amelyeknek igazából semmi céljuk nem volt a lakásban vagy a nem használt ruhákra, amik csak kallódtak a szekrényben. Tehát mindentől, ami nem szükséges, megszabadultunk. Fontos kijelenteni, hogy nem dobtunk ki semmit sem, hanem odaadtuk olyanoknak, akiknek talán több szüksége van rá. Könyörtelennek hangzik, de mi igazán fellélegeztünk.
Hozzá kell tenni, hogy Angliában élek, ahol az emberek legfőbb hobbija a vásárlás. Nem hinnétek el, de a családok nagy része egy jó kis kirándulás helyett a hétvégéket a shopping centerekben tölti és olyan dolgokat vesz, amire nincs szüksége. Gondolok itt a legújabb telefonokra például. Itt annyira természetes, hogy amikor az új iPhone modell kijön, akkor egyszerűen csak eldobod a régi, amúgy tökéletesen működő telefonodat, hogy nehogy lemaradj valamiről. De mégis miből maradnál le?
Itt mindenki folyamatosan arra törekszik, hogy mindenből a legújabb és legjobb legyen a birtokában. Egyszerűen nem ismerik fel, hogy így sohasem lesznek elégedettek, hiszen mindig lesz újabb és szebb. Nyilván ettől most nem kell mindenedet eldobnod, nem kell őrülten kidobálni a ruháidat vagy a telefonodat egy egyszerűbb modellre cserélni, sőt nem kell az egész lakásodból kiírtani a színeket, mert nem erről van szó. Azt kell felismeni, hogy valójában mennyi mindenre nincs szükséged és ez alapján szelektálni.
Mindenkinek más az élete, mindenkinek más dolgok a fontosak. Nyilván ezért a minimalizmust nem lehet szigorú szabályok szerint követni. Én körülnéztem a lakásban, a szekrényben és eldöntöttem, hogy nekem mire van szükségem. Mi az, ami csak porosodik, mi az, amit mondjuk csak úgy vettünk, de igazából sosem használtunk. Le kell szögeznem, hogy nem kell aszkéta életet élni, a minimalizmus nem a nélkülözésről szól. Nem kell megválni a kedves emlékeidtől sem, gondolok itt a régi mozijegyekre az első randiről. Ha fontos Neked, akkor nehogy kidobd! Ha kell egy futócipő, mert futni szeretnél, akkor vedd meg! De a negyedik vagy ötödik pár már nem szükséges, te is beláthatod. Még ha olyan szépek is (tudom!). ;) Nekem két pár van, pedig több éve futok. Egy kintre, egy pedig az edzőterembe. Vagy például van egy karórám, ami mindenhez megy és imádom. Inkább legyen egy szuper, mint több "egynek jó lesz" darab.
Ha megtanulsz nem ragaszkodni a dolgokhoz amelyeket birtokolsz és megpróbálsz nem mindig csak halmozni és halmozni egy más típusú szabadsággal ismerkedsz meg. Fellélegzel! Ahogyan én is. Miután a tárgyaink nagy részétől megváltunk, sokkal kiegyensúlyozottabb lettem. Most már tényleg azok a dolgok vesznek körül, amelyekre szükségem van és amelyeket szeretek. A minimalizmus segített abban, hogy arra a dolgokra koncentráljak, amelyek igazán fontosak, amelyeket nem lehet pénzzel megvenni. :)
Ha elgondolkodtatott az írás, akkor nézd meg a Minimalista című film ajánlóját, a teljes film Netflixen elérhető:
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Kövesd a blogot
