Nem akartam írni az egészről, de nem tudom elkerülni ezt a hatalmas elefántot a szobában. Mert itt ül a kanapén, az erkélyről néz be, a konyhában pedig már alig férünk el tőle. Madjnem egy éve beköltözött az életünkbe. Nem akartuk, de itt van. Minden reggel eszünkbe juttatja, hogy ma is csak egyszer mehetünk ki, ma is itthonról dolgozunk napi 8-10 órában és közben valami egyensúlyt keresünk. 

Amikor egy éve elkezdtem írni ezt a bejegyzést, akkor még úgy nézett ki, hogy betegen 14 napot otthon kell töltenünk. Aztán a 14.napon bejelentették az első angol országos lezárást. Iskolák, bölcsik, munkahelyek bezártak, naponta csakis egyszer hagyhattuk el a lakást, senkivel sem találkozhattunk a mi 3 emberes háztartásunkon kívül, maximum élelmiszert vehettünk. Nem sok változott. Ezt írtam akkor:

"Hajnalban már megy a mosógép, sül a kenyér, e-maileket olvasunk, párhuzamosan játszunk, gyurmázunk, rajzolunk, napi egyszer sétálunk, megint dolgozunk, meetingeken vagyunk, majd együtt tornászunk, főzünk, este pedig ismét dolgozni kell, hogy behozzuk a nap közben elvesztett órákat. Az első pár nap nehezen ment, de ma már elég jól kialakult a rendszer, kezdjük megszokni az új rutint és pozitívan megélni az egész helyzetet. Minden nap kitalálok egy kreatív projektet Norinak. Süteményt sütünk, gyurma pizzát készítünk, kavicsokat festünk. Minden nap kitalálok legalább pár olyan elfoglaltságot is neki, ami mellett én is tudok dolgozni - újrahasználható matricák ragasztgatása, krétával való rajzolás, gyurmagolyók szín szerinte szelektálása, könyvek, magazinok átlapozgatása. Minden nap együtt tornászunk, jógázunk, de együtt mosunk, takarítunk, mindenbe bevonom, mert máshogy nem lehet. A meetingeken ő is ott van, integet a főnökömnek, néha magyaráz, kirámolja a tepsiket a konyhából, kiönti a vizet és abban tapiskol. Káosz ez, édes káosz."

Azóta majdnem eltelt egy év és most ugyanott tartunk, mint akkor, de most kivételesen a bölcsik nyitva vannak (az iskolák még nem). Egyedül karácsonyoztunk, egy éve nem tudtunk hazautazni, elhalasztottuk az esküvőt, nem láttuk sem a családot, sem a barátainkat. Kizökkentünk a normális egyensúlyunkból. Amíg a legnagyobb kontrasztban Magyarországon nyáron minden nyitva volt, mindenki nyaralni ment, mi a világ másik oldalán még mindig be voltunk zárva (kisebb-nagyobb engedményekkel). Márciusban lesz egy éve. Nehéz? Most nézhetem erről az oldalról is, mert igen az. Vagy próbálok arra koncentrálni, hogy mennyit adott, mennyit tanultunk önmagunkról és arról, hogy mennyire erősek tudunk lenni egy ilyen helyzetben is. Megoldottuk az elmúlt egy évet.

Nora több időt tölthetett velünk és egy erősebb kapocs tudott kialakulni köztünk. Időközben két éves nagylány lett, aki folyamatosan beszél két nyelven (ahogy éppen jól esik neki), énekel, elmélyülten gyurmázik, rajzol, önfeledten szaladgál. Boldog. Hat hónap után augusztusban visszatérhetett a bölcsibe, barátokat szerzett, akikről itthon lefekvés előtt sokat mesél. Lefekszik mellém a földre, betakarózunk a nagy pokróccal és meséli a kis világát, mi történt vele nap közben, amíg anya és apa dolgozott. Szerencsések vagyunk, hogy tudunk dolgozni, hogy a bölcsik nyitva vannak és hogy abszolút biztonságos az itteni rendszer - folyamatos kontroll, fertőtlenítés, a csoportok elkülönítése,tesztelés van az angol intézményekben. Múlt héten éppen bicikliztünk haza és gyönyörű narancsos-piros volt a naplemente. Arra gondtoltam, hogy bár mennyi minden kimaradt az életünkből az elmúlt egy évben, mennyire szerencsések vagyunk, hogy így együtt vagyunk, hogy egészségesek vagyunk, hogy van munkahelyünk, hogy a bölcsi közel van, ahová biciklivel mehetünk, hogy az ő kis világa annyira nem fordult fel. És hogy csodálatos a naplemente, érezni a tavasz közeledtét. 

A másik nagy változás az életünkben, hogy én munkahelyet váltottam 6 év után. Az intézmény a bölcsivel szemben van, de teljes állásban itthonról is tudok dolgozni. És bár a kutatásban maradtam, már nem kell bejárnom a laborba. 

Megtanultam horgolni. Egy tucat sapkát és fejpántot biztosan készítettem már és próbálok egyre több technikát megtanulni. Pár videó-alkotás pedig felkerül a youtube csatornára is.

Több időt töltöttem a telken, mint az előző években. Nagyon szép terméseink voltak és büszke vagyok arra, hogy minden nehézség ellenére sikerült fenntartani a kis zöldségesünket. Megtanultuk még jobban értékelni azt az ételt, amiért megdolgoztunk. Sokkal többet és jobban főztem ebben az évben. Két kezünkkel alkottunk, termeltünk.

Itt éppen padot alkotok régi raklapból. 

Bár nyaralni nem tudtunk elmenni, megszerveztünk egy-egy kisebb kirándulást, ahogy a lezárások éppen engedték. Jártunk elhagyott angol tengerparton, a hegyekben és próbáltunk minél több időt biciklin tölteni.

Nem volt ez egy rossz év, csak más volt. Megtanultunk máshogy élni. Hogy mikor lesz megint minden a régi? Valószínűleg sosem, de bízunk a gyors vakcina-rendszerben*, mert számunkra ez az egyetlen fenntartható megoldás. Kutatóként ez egy egyetlen elfogadható is.

Szeretnék ismét többet írni, alkotni az online világban (is). Visszatérni ismét a karantén-álomból. Valahogy úgy éreztem, hogy velünk semmi sem történik, de visszagondolva talán mégis. Ami tárgyakban, dolgokban nem  volt mérhető, de bennünk gyökeresen megváltozott minden (nem csak magamról beszélek, hanem mindenkiről általánosan). Nem tudom, hogy mennyire tudom majd ezt szavakba önteni, de azért próbálkozom vele. 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

YOUTUBE

INSTAGRAM

FACEBOOK

*A mai adatokat nézve több, mint 10 millió ember megkapta az első adag oltását Angliában. Ez hatalmas előrelépés. A számítások szerint, mi is sorra kerülünk nyáron és reméljük, valamilyen formában haza tudunk ismét utazni.

Mióta próbálunk egyszerűbben élni, azóta sok olyan dolgot elhagytunk, amit előtte gyakran vásároltunk, esetleg halmoztunk is. Ebben a listában megmutatom, hogy melyek azok a dolgok, amire ma már nem költünk.

M o s ó s z e r

Mióta mosótojásom van (itt olvashattok róla), azóta nem kell mosószert vennem. Egyszerűbb, olcsóbb, környezetkímélőbb és ami a legfontosabb, működik. Az egyetlen dolog, amire még költök, az a mosható pelenka folteltávolító, amely ugyanattól az EcoEgg márkától van, amely a mosótojást gyártja. Természetes, lebomló termékről van szó és durva foltok esetén is jól működik.

Tippek a ZeroWaste életmód felé

Ö b l í t ő

Ide tartozik az öblítő is, mivel az EcoEgg puhán tartja az anyagot, ezért nem érzem szükségét az öblítő használatának. Tiszta illata van a ruháknak így is. Sokat számít ebben az is, hogy a mosógépet havonta átmosom.

T á s k á k, k i e g é s z í t ő k

Az ember lánya nagyon hamar rájön, hogy körülbelül három táskára van szüksége egy életen át. Egy hátitáskára, amibe a hétköznapi dolgok mennek (plusz kellékek a munkához), egy pici táskára alkalmakra, ami minden ruhához megy és egy bőröndre utazáshoz. Emellett van 1-2 vászontáskám is. Az egyik vásárláshoz, a másik Nora dolgaihoz. 

H a j b a l z s a m

A hajam elég vékonyszálú és puha sampon használata után is, így abszolút leszoktam a hajbalzsamok használatától. A sampon szappanok teljesen beváltak, nem igazán vágyom vissza a régi flakonos verziókhoz, mert sokkal kevésbé tisztították a hajam.

Gondolatok a csomagolásmentes samponokról

H a j a s  d o l g o k (hajhab és társaik)

Tavaly elfogyott az utolsó flakon hajhabom, ami szerintem több éve állt a fürdőben. Azóta sosem vettem semmilyen hajra kenhető, fújható dolgot magamnak. A sampon, kókuszolaj kombinációja tökéletesen bevált. Csatjaim, pántok, díszek szintén nincsenek, pár hajgumi van a fürdőszobában csak.

T e l e f o n o s  a p p l i k á c i ó k

Nekem a telefonom körülbelül arra való, hogy fényképeket készítsek a kislányomról, illetve a családdal kommunikáljak. A Spotify-on és Instagramon kívül nincs több applikációm és soha nem is fizettem ilyen dolgokért. Játék appok például sosem voltak és nem is lesznek a telefonomon.

B e t é t,  t a m p o n

Ez új dolog nálam. A kijárási tilalom előtt úgy döntöttem, hogy érdemes befektetnem mosható betétekbe, illetve menstruációs bugyikba, így nem kell emiatt sem boltba járnunk. El kell mondjam, hogy sokkal jobban működnek, mint az eldobhatós társaik és nem is értem, hogy miért csak most vettem elég darabot ahhoz, hogy egyáltalán ne kelljen az eldobhatós társaikat használnom. A kelyhet még nem próbáltam, de amikor visszatérünk az irodába, mindenképpen beszerzek egyet.

J á t é k o k

Nora 20 hónapos és az egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány játékot vettünk neki eddig. Tárgyak helyett próbáljuk a Montessori elvet követni a gyereknevelésnél, ezért mindenbe bevonjuk, amit mi csinálunk és neki a mosogatás, a kenyérsütés, takarítás, kertészkedés sokkal nagyobb móka, mint bármilyen játék. Pár játékot magam készítettem neki, mint a flakonba tett száraztésztát csörgőke gyanánt vagy a horgolt babáját, a kartonokból épített babaházát, de könyveken kívül szinte alig vettünk valamit. 

S m i n k e s  t ö r l ő k e n d ő

Én nem is értem, hogy miért használtam régebben ilyen eldobhatós kendőket, mert szerintem nem is hatásosak. A sminkemet sima arclemosó szappannal lemosom, a maradékot törölközőre tett testápolóval, arckrémmel törlöm le.

É t e l   h á z h o z s z á l l í t á s

Sosem rendeltünk kész ételt a néhány pizzán kívül eddigi életem során, mivel minden nap főzöm valamit. Munka és pici baba mellett sem volt sosem gond ebből, mindig szánok rá időt, mivel így tudom, hogy mit viszek be a szervezetembe. Ez különösen igaz, amióta megszületett Nora. Szeretnénk minél egészségesebb család lenni. A telek óta pedig van frissen termelt zöldségünk is, amit még nagyobb öröm megfőzni. 

H ú s

Nagyon ritkán van nálunk húsétel (amikor vendégek jönnek hozzánk), mivel nagy részben vegetáriánus vagy vegán ételt eszünk. Ezért az élelmiszer jóval olcsóbb így, hiszen a kenyeret is mi sütjük.

I l l a t o s í t ó

Sosem volt sem WC, sem lakásillatosítónk, nem is értem, hogy miért is kellene valami természetellenes kemikáliával körbefújni a lakást. Kinyitjuk az ablakot és nyáron szinte egész nap szellőztetünk, mert én szeretem a friss levegőt.

P a l a c k o s  ü d í t ő , v í z

Mióta Angliába költöztem, ez teljesen elmaradt az életemből. Érdekes, hogy Magyarországon mekkora hagyománya van a palackos víznek és üdítőnek. A csapvíz, a tea teljes mértékben kielégíti az igényeinket.

K ö r m ö s,  s m i n k e s

Sosem voltam sem körmösnél és most így belegondolva, sminkesnél sem. Ezeket a dolgokat magamnak is meg tudom csinálni. Fodrászhoz fél évente járok, mert magamnak nem szeretném elrontani (és imádom, amikor mossák a hajam), de teljesen feleslegesnek tartom, hogy valakinek azért fizessek, hogy kifesse a körmöm. 

Ü n n e p i  d e k o r á c i ó k

Nálunk tavaly karácsonyfa sem volt, mivel az egy éves kislányom csak ledöntötte volna. De nem csak fa, hanem karácsonyi, húsvéti vagy bármilyen szezonális díszünk sincs a lakásban. 

S a p k a  é s  s á l

Tavaly kötöttem pár sapkát és sálat a családnak, ezért ezekre már nem kell költenünk. :)

F a s t   F a s h i o n  r u h á k

Ruhák terén próbálunk inkább a kevesebb jó minőségűre adni és nem vásárolunk csak úgy, ha nincs szükségünk valamire, de éppen akciós. A munkába van pár szép ruhám, két farmerem és kb 5 blúzom, itthonra pedig póló-leggings kombinációban érzem magam jól. Nincs fölösleg, mivel egy darab szekrényt osztunk meg hárman. 

B ú t o r o k

Ha valakinek nincs sok dolga a lakásban, ahhoz nem kell sok bútor. 58 négyzetméteren nem is szeretnénk még több teret elvenni magunktól, ezért a kanapén, egy könyvespolcon, ágyakon, egy ruháspolcon, egy étkező asztalon és egy irodai asztalon kívül nincs semmink. 

G y e r e k - é s b a b a r u h á k

Használtan szerzem be Nora ruháit, esetleg csereberélek más anyákkal. Nem látom értelmét, mert egyrészt kinövi, másrészt leeszi, összesarazza, festi.. na de, akinek gyereke van, az tudja. 

T V  c s a t o r n á k

Nincs, mert alig nézünk. Este olvasunk, beszélgetünk, teázunk, podcastet hallgatunk vagy éppen kötök, horgolok, zenét hallgatok. Mióta 8 körül alszik el Nora, azóta nem sok idő van esténként magunkra. Nemsokára pedig a telekre fogok járni altatás után, úgyhogy nincs sok időnk a TV előtt punnyadni. Néha nézünk valamit a Netflixen azért, amikor már nagyon nincs kedvünk semmihez, de egyre kevesebbet a jó idő beköszöntével.

Ti mire nem vagy mire költötök?

Ha tetszett a cikk, nézd meg a csatornámat vagy az Instagramomat, hátha találsz neked tetsző dolgokat.

YOUTUBE

INSTAGRAM

Amikor szülési szabadságon voltam, akkor próbáltam úgy tekinteni arra az időszakra, hogy most akkor az a munkám teljes állásban, hogy anya legyek. És akkor arra gondoltam, hogy ha már ez így van, akkor miért ne próbálnék, tanulnék meg minden olyan dolgot, amelyek szerintem 'anyásak'. Amellett, hogy elláttam a babámat, minden nap főztem, pelenkát mostam, rendszereztem a lakást, zöldséget termesztettem, megtanultam élesztős tésztával dolgozni, sütni, befoltoztam a zoknikat és megtanultam kötni is. Babát a hordozóban altattam, közben pedig a lakásban járkáltam fel-alá két darab kötőtűvel a kezemben és egy hatalmas köteg fonállal.

Megtanultam kötni. Mert az olyan anyás. Alkotni akartam a családnak. Készítettem sapkákat, sálakat, amelyeket még most is hordunk. 

Aztán visszatértem dolgozni, kevesebb időm volt úgy általában mindenre, kicsit leparkoltam az alkotást. Nem hagytam teljesen abba, de kevesebb időt töltöttem az ilyen dolgokkal. Márciusban szülinapomra otthonról érkezett egy csomag. Telis-tele fonállal, horgolótűvel és kézimunka magazinokkal. Esténként videókat néztem, hogy megtanuljam az alapokat és végül sikerült feltornászni a horgoló tudásomat arra a szintre, hogy elkezdhessem horgolni az első amigurumi babát. Nem tökéletesre, de sikerült alkotnom egy piros ruhás babát, amelyet nagy szeretettel fogadott Nora. Mindez a kijárási tilalom alatt született. 5-6-7 hete (ki számolja már?) kijárási tilalom van Angliában, ami azt jelenti, hogy napi egyszer hagyhatjuk el a lakást és a háztartáson kívül élőkkel nem találkozhatunk senkivel sem. Talán ennyi idő után megszoktuk ezt az új helyzetet, bár a napi egyszeri kimozdulást nehezen bírjuk. 

Na de, visszatérve a horgolásra. Mivel nem tudunk hétvégi, esti programokat szervezni, így maradt ez a pár óra arra, hogy alkossak. Amíg Nora alszik, este lefekvés után, hajnalban vagy amíg apa fürdeti őt. Apró, lopott percek, amelyeket alkotásra szánok a háztartás után (mert amúgy folyamatosan takarítok, ha van időm).

Instagramon megszavaztátok, hogy szívesen látnátok horgolós videókat. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy jó lenne olyan videókat készíteni, amelyen lehet látni, hogy mi is történik, mert a legtöbb online videó homályos, sötét és nagyjából sem látom, hogy mit akar az alkotó mutatni. Meg aztán ha valaki tud horgolni, akkor elég gyorsan is dolgozik. Tehát készítettem 3 kezdő videót, amelyben megmutatom az alapokat. Nekem nehéz tervek alapján alkotni, inkább kigondolok valamit és készítem, ahogy jónak látom. De szerintem az alapok azért fontosak, mert onnan tudunk építkezni. Ezeket a videókat a blog youtube csatornáján nézhetitek meg.

A következő videókban kicsit személyesebben ülök le és mutatom meg egy-egy darab készítését. Inkább tippeket, mint szigorú mintákat szeretnék megosztani, mert szerintem ez is egy fajta művészet és nem akarok én senkit sem korlátok közé szorítani. :) Leülős, beszélgetős, horgolós videókat szeretnék készíteni (ehhez képest az alapos videó kicsit rideg lett, de azért remélem hasznosnak találjátok őket).

Ha gondoljátok, írjátok meg a kérdéseiteket, hogy mit szeretnétek látni, szívesen fogadom az észrevételeket, kommenteket. És hogy egyáltalán hasznosak-e ezek a videók?

Mióta nyáron visszamentem dolgozni, szigorúan meg szerettem volna tartani egy napot magunknak, lányoknak. Az elején még a szabadnapjaimat használtam fel, amikor pedig elfogytak, úgy döntöttem, hogy megtartom a pénteket anya-lánya napnak (és szerencsém volt, hogy a munkahelyem ebben támogatott), így heti 4 napot dolgozom 5 helyett. Van, amikor stresszes a hét, mert szeretnék minden munkát 4 napba bezsúfolni, ami néha átcsúszik az estékre is. De pénteken nincs munka (vagyis van, mert ugye anya vagyok), ilyenkor csakis a kislányomra koncentrálok (és a háztartásra) - együtt takarítunk, főzünk, játszunk és rengeteget olvasunk, beszélgetünk. Ilyenkor több időm van kreatívkodni, vlogolni is. Így az elmúlt időszakban két videó is készült ezekről a péntekekről, amelyek fel is kerültek a YouTube csatornára. Remélem ezekkel a rövid képkockákkal sikerül átadni azokat az értékes pillanatokat, amelyeket együtt tudunk tölteni, mint egy kislány és az anyukája.

Egy itthon töltött napunk egy 15 hónapos babával

Egy 18 hónapos kislány kalandos napja

Ha pedig többet szeretnétek látni, az INSTAGRAMON jelen vagyunk.

Mióta ismét dolgozom, valahogy minden hihetetlen ütemben felgyorsult. Kicsit restellem is, hogy nem tudok mostanában sokat írni. Nemcsak a munka, a baba, a rohanás miatt, hanem azért sem, mert annyi minden változik, hogy egyszerűen még magam sem tudom utolérni ezeket, nemhogy írni róluk. Ez a pici almácska, aki egy éve ilyenkor 3 hónaposan figyelte a világot, most már egy igazi kishölgy, aki megtanult járni, szavakat mondogat és még mindig egy elképesztően kedves egyéniség. 

Mi történt Norilandben? Nem is húzom tovább a szót, belecsapok a közepébe és majd jönnek a szavak ugyanabban a káoszban, amelyben most éppen érzem magam. Na jó, a helyzet azért egyáltalán nem rossz, sőt. :)

EVÉS

Nora egyik kedvenc elfoglaltsága az evés. Hihetetlenül élvezi az ízeket, a formákat, a textúrákat. 10 hónapos kora körül BLW-re váltottunk, tehát nem pürésítettünk semmit, hanem ugyanazt ette, amit mi, velünk együtt. 11 hónapos korára sikerült kiváltani a napközbeni szoptatásokat rendes ételre, pont, mikorra elkezdte a bölcsit. Mindent megeszik, sőt repetázik is sokszor. :) Reggel és este még mindig szoptatom. Nem gondolom, hogy a kalóriára szüksége lenne az anyatejből, viszont mindketten szeretjük és ekkor érzem igazán, hogy még mindig kisbaba (sajnos már nem). Nem érzem tehernek, sőt élvezem és lelkileg nem is lennék felkészülve a szoptatás abbahagyására sem. Nincs a fejemben egy szám, hogy meddig szeretnék, talán 2 év körül, de lehet tovább is, amíg nem érzem megterhelőnek.

Sokan kérdezték, hogy mi Nora kedvenc étele. Nehéz kedvencet választani, mert mindent megeszik, amit elé raknak. A bölcsődében vegetáriánus étrenden van, illetve itthon is. Sokáig vegán volt, viszont 12 hónapos kora körül bevezettük az étrendjébe a joghurtot, a tojást és a sajtot is. Ha vendégségben vagyunk, akkor megkóstolja a húsos ételeket, de nagyon ritkán van ilyen. Imádja a gyümölcsöket, a szőlőt, áfonyát, banánt (babán, ahogy ő mondja), illetve a zöldségeket is - brokkoli, cukkini. Kedvence talán a zöldséges lecsó, illetve a lencsés ragu tésztával. És imádja az áfonyás palacsintát is, amit péntekenként készítek neki, amikor szabadnapos vagyok.

Mostanában kezdett el érdeklődni a kanál és a villa iránt, mivel eddig kézzel evett. A reggeli zabkásáját már sokszor magának kanalazza, a villával pedig még próbálkozik. Van, hogy a tésztát ráteszi a másik kezével a villára, ahelyett, hogy a szájába tenné, elég vicces nézni, ahogy gondolkodik és cselekszik.

ALVÁS

13-14 hónapos kora óta a legtöbb éjszakát átalussza a kis szobájában - 12 órát, este 7-től reggel 7-ig. A fogzás vagy betegség azért ezt megzavarja. Szerencsére a bölcsi óta nem volt igazán beteg, most van az első alkalom augusztus óta, hogy szabadnapot kellett kivennem. A fogtündér kicsit megkésett nálunk, mivel eddig még csak négy foga bújt elő. Minden egyes foggal kicsit megváltozik az arca, a mimikája, a mosolya, érdekes észrevenni ezeket az apró dolgokat.

JÁR A BABA, JÁR

A legnagyobb újdonság, hogy október elején megtette az első önálló lépéseit. Két hét sem kellett neki, ma már mindenhová gyalog menne. Magabiztos, nem nagyon esett el soha. Kivárta azt a pillanatot, amikor biztos volt magában. Emlékszem az első lépésekre. Reggel épp készültünk a bölcsibe, feladtam a pulcsiját, ő pedig a kiságyba kapaszkodott. Egyszer csak rám nézett és tudtam, hogy akkor most ez az a pillanat. Láttam a tekintetében, hogy készen áll. A következő pillanatban elengedte a kiságyat és felém lépett kitárt karokkal. Azóta pedig meg sem áll.

A beszédfejlődése talán kicsit lassabb, mivel kétnyelvű baba. Én magyarul beszélek vele, az apukája pedig angolul, illetve a bölcsiben is angolul beszélnek hozzá. Nyilván az angol lesz az erősebb nyelve, de remélem, hogy a magyart is megtartja majd. Az első szavai voltak a baba, mama és a dada. A banánt babánnak hívja, az első igazi angol szava pedig a book volt. Imád olvasni, igazi kis könyvmoly. Sok mindent megért és tegnap kezdte mondogatni, hogy Nóa, Nóa, ami szerintem a neve lesz. :)

A közösséget nagyon szereti, imádja a gyerekeket, barátságos és jólelkű. Minden egyes este megbeszéljük az apukájával, hogy mekkora csoda ez a kislány, hogy itt van, hogy egészséges, hogy a családunk része. 15 hónapja velünk. 

Továbbiak..

INSTAGRAM

FACEBOOK

YOUTUBE

11 hónap után véget ért a szülési szabadságom és visszatértem a munka világába, ami azt is jelenti, hogy ezzel egyidőben Nori elkezdte a bölcsődét. Nem mondom, hogy egyszerű volt az átállás és nyilván ez egy érzelmileg nehezebb időszak egy anya és egy baba életében. Úgy néz ki, hogy mindketten jó úton haladunk, hogy beleszokjunk az új rendszerbe. Hogyan jutottunk el ide?

Először is az angol szülési szabadságról egy pár szót..

Angliában minden dolgozó anyuka maximum egy évet maradhat otthon a babájával, sőt a legtöbb európai országban ennél kevesebb jár (Amerikában 6 hét az átlag, ami borzasztó kevésnek tűnik). Támogatás az első kilenc hónapban jár, utána sajnos semmit sem kapunk az államtól, illetve a munkahelytől (és hát az a 9 hónapnyi támogatás is elenyésző egy átlag fizetéshez képest). A legtöbb anya így 9 hónap után megy vissza dolgozni. Eredetileg én is ezt terveztem, viszont 6 hónap után úgy éreztem, hogy még nem állunk készen, így végül meghosszabbítottam 11 hónapra. Jól döntöttem, ugyanis pont a visszatérés előtti hétvégén tudtam lecsökkenteni a napközbeni szoptatást kettőre (reggel és este, illetve megmaradt az egy éjszakai is), tehát sikerült kiváltani a napközbeni étkezéseket. Azóta Nora nagyon szeret enni, olyan jó nézni őt, ahogy falatozik. Imádja a lecsót, a zöldeket, a brokkoli és az uborka a kedvence, habzsolja a gyümölcsöket és a bölcsiben is minden egyes étkezésnél megeszi az elé tett ételt. Bármi legyen is az, mindent kíváncsisággal, örömmel fogad. Emellett 11 hónapos korában kezdett el jobban érdeklődni az emberek, a gyerekek iránt, sokkal függetlenebb lett és valahogy akkor kezdett el babából kislánnyá válni. Látszott rajta, hogy talán most már készen áll a változásra.

Tehát 11 hónapos korában elkezdtük a bölcsődei beszoktatást.

Az angol bölcsődékről

Angliában nincsenek állami bölcsik, csakis magánúton működnek, ami azt jelenti, hogy igen magas minőséget nyújtanak, viszont drágák. Sajnos ezt nem lehet kikerülni, hiszen a családi napközik sem sokkal olcsóbbak és igazából én jobban bízom a bölcsődékben, amelyek biztonságosak, jobban szabályozottabbak, illetve orvosi ellátással is bírnak. Itt minden babának van egy fő gondozója, akivel közelebbi kapcsolatot tud kiépíteni, de egy szobában több gondozó is van. Nori gondozója egy nagyon aranyos spanyol lány, akivel sokat játszik és olvas együtt. A bölcsiben biztosítanak étkezést, a menüt mi választhatjuk ki és nagyon szigorúan veszik az ételallergiát- illetve intoleranciákat. Minden nap dokumentálják, hogy mikor és mennyit ettek, mennyit aludtak és hogy miket csináltak napközben, mit tanultak, kikkel töltötték a napot a picúrok. Képeket készítenek és küldenek, minden kisebb baleset esetén hívnak, egyszóval egy nagyon közvetlen és erős kapcsot tudunk kiépíteni az ott dolgozókkal. 

A beszoktatásról

Bölcsőde válogatja, de általában 3 nap-3 hét beszoktatási idő van, ami nemcsak a babának, hanem a szülőnek is jót tesz, hiszen mi is kiépíthetünk egyfajta bizalmat a gondozókkal. Az első nap egy órára mentünk csak, akkor én is ott maradtam vele a szobában, Nori pedig félénken üldögélt a sarokban, az aranyhalakat nézegetve. A második nap már bátrabb volt, elmászott tőlem messzebbre is, megfogdosta a játékokat, nézegette a többi kis társát és ekkor már 2 órát töltöttünk ott, amiből másfelet nélkülem volt, ugyanis át kellett mennem a szomszéd szobába. Amikor kimentem, utánam nézett az ajtóban, mosolyogva mondtam neki, hogy minden rendben. Pár percig még vissza-visszanézett az ajtóra a gondozók elmondása szerint, aztán elindult a kis felfedező útjára. A harmadik nap szintén jól viselte a dolgokat, illetve az elkövetkezendő napok is jól alakultak, úgy nézett ki, hogy hamar be fog szokni. Aztán amikor teljes munkaidőben mentem vissza dolgozni, így ő is 9-5:30 között a bölcsiben volt, na akkor jött a feketeleves.. 

Az első reggelt jól viselte, este viszont fáradt volt, hiszen nem szokta meg még a társaságban alvást. A második és harmadik reggel viszont olyan drámát csapott, amit ritkán láttam (egész nyugis baba révén). Rájött ugyanis, hogy ez mindennapos dolog lesz. Amint bementünk a szobába, erősen megfogta a karom és sírni kezdett. Nehezen, végül otthagytuk. A gondozó elmondása szerint pár perc után megnyugodott és vidáman játszott a Montessori toronnyal. Este szintén nyűgös volt, hiszen még mindig alig aludt nap közben. Az utána való nap szintén nehéz volt, viszont a gondozók tapasztaltak és mindig azt javasolják, hogy a távozás gyors legyen és pozitív. Egy mosoly, ölelés, puszi és már menni is kell, hiszen a tovább maradás megnehezíti a baba (és az anya) számára az elválást. A negyedik nap végre láttam egy kis javulást, pici sírás reggel, este örömmel fogadott, napközben sikerült végre másfél órát aludnia is. Aztán a rá következő héten szintén jobban mentek a dolgok. Kezdi megszokni a reggeli rutint, az ottani alvást, a környezetet. Sokat segített, hogy elvittük az alvós bárányát, a kis hálózsákját is, így valamilyen szinten ismerős környezetben aludhat. Megbarátkozott a kis pajtásaival (maximum 10 baba van a szobában), illetve a gondozókkal is. A bölcsi óta sokkal bújósabb baba lett, nagyon igényli az anya-ölelést, a velem töltött minőségi időt. És én erre nagyon is figyelek. Amint hazaértem a munkából, akkor csakis a családra fókuszálok, nincs telefon, internet, tv. Csakis mi vagyunk.

A rutin

A reggeli rutinunk abban változott, hogy 3 embernek kell munka- és bölcsiképes állapotba kerülni reggel 8-ra. Néha a reggelek lassan indulnak, hiszen sokszor még kelnem kell éjszaka hozzá, de azt hiszem, jó csapat révén, pár nap alatt jól összehangoltuk a reggeleket. 6-kor kelés, Nori az ágyunkban vagy az ágy mellett játszik, mi kávézunk, majd együtt reggelizünk, felváltva minimális idő alatt elkészülünk. Együtt megyünk a bölcsibe általában, a kocsiban éneklünk, nevetünk, onnan pedig irány a munka. Este 5:30-kor felvesszük a bölcsiből, utána vacsi, játék, fürdés, olvasás és 7-7:30 között Baba aludni tér. Utána van időm elvégezni a háztartási teendőket, sportot, kertészkedést és időt tölteni a Másik Felemmel is. Nem gondolom, hogy sokat változott a rutin, kicsit jobban meg kell szervezni a napot, de nem lett sokkal nehezebb. Nincs idő szöszmötölni. Kevesebb időm marad takarítani viszont, ami kicsit zavar, de mivel nap közben nem vagyunk itthon, kevesebb szemét is termelődik. Hogy van-e időm magamra? Igen, nyilván nem annyi mint baba előtt, de fontos, hogy ne csak rohanás legyen az élet a bölcsi-munka-otthon között. Nekem kikapcsolódás a takarítás, a futás, a jóga, a kertészkedés, illetve a blog is. De én sosem éreztem 'soknak' a babázást sem, nem éreztem, hogy szünetre lenne szükségem, pedig sosem volt segítségem itthon, mivel a család messze lakik. Ahogy egyik ismerősöm mondta, ez az új természetes. Hogy itt van velünk, hogy a családunk tagja ez a csodálatos, szőke kislány és hogy próbáljuk Vele élni az életet és nem csak érte. És hogy megmaradjunk az eddigi szerepeinkben amellett, hogy szülők is lettünk (ami a legjobb mind közül :)).

7 óra - 'Bababababa' - Nori a nyusziját dobálja, a falat kapirgálja, énekel, hogy jelezze: Anya, gyere már, készen állok a mai napra! Mire átmegyek a szobájába, ő már a kiságyban áll és fülig ér a szája. Átviszem a nagyágyba. A napsugarak a függönyön játszadoznak, családi nagyölelés, anyatej, reggeli idill. Apa a konyhába megy kávét főzni. Nori felül, rám mosolyog, kiszedi a párnák közé szorult vízilovat, alaposan megvizsgálja a pizsamám mintáját. Hálózsákból ki, pelenkacsere és mehetünk is a nappaliba, ahol egy csomó mindent fel lehet fedezni. 

'Anya, már megszáradtak a pelenkák, segítek leszedni őket!' - gondolja magában Nori. Apa és anya nekilát a fekete nedűnek, Nori addig szétpakolja a tegnap este kiteregetett ruhákat.

Amíg felszedem a ruhákat a szoba minden pontjából, Nori a fakockához mászik, feláll és óvatosan csúsztatgatja a gyöngyöket rajta. Kiveszi a kosarából a babáját, megvizsgálja a szemeit és az orrát, majd továbbáll és a könyvekre veti magát. Egyik kedvenc időtöltése a kis könyveinek lapozgatása. Sokszor olyan komolyan nézi a szöveget és a képeket, hogy azt hiszem, tényleg érti, hogy miről szól a mese.

8 óra - Anya reggelit készít, családi falatozás. Nori menüje a köles- és zabkása, banánnal és víz. Elfogy minden az utolsó falatig. Apa munkába indul, én pedig feltakarítom a konyhapadlót, kiszedegetem az összenyomkodott banándarabokat az etetőszékből, elmosogatok. Nori addig a kanapéhoz mászik, feláll és lépeget. Elővesszük a kincsesdobozt, amiben mindenféle csoda rejlik: egy teniszlabda, csörgőkék, egy régi maci, Sophie a zsiráf, egy mikulásos zokni és egyéb apróságok. Nori egyenként kiszedi őket, alaposan megvizsgálja a dolgokat, elgurítja a teniszlabdát, utánamászik.

9:30 - Készülünk a reggeli alvásra. Gyors pelenkacsere, hálózsákba be, meseolvasás, bárány bekapcsolása (Ewan, a fehér zajt játszó bárány), jóéjtpuszi, itt a nyuszi. Másfél óra szundi garantált. Addig én főzök, mosok, takarítok és tornászok.

11 óra - Hallom, hogy valaki a szobában a nyuszijához beszél. Nori ritkán kel sírva. Általában komótosan felül, kidörzsöli az álmot a szemeiből, nézelődik kicsit, majd kiszúrja a kiságy végében lévő nyusziját és játszik vele, amíg be nem jövök. 

Porszívózás együtt (imád a porszívó után mászni), majd séta a szabadban. A közeli parkban leültünk nézelődni, virágokat és leveleket simogatni, majd hintáztunk is kicsit.

12:30 - Ebédidő. Az anya-étterem mai menüje édesburnyonya-, répa- és cukkinipüré, párolt brokkoli és egy nem túl édes barack pürésítve. Ebéd után a szokásos pakolás, takarítás. Behajtogatjuk a ruhákat, aminek a felét Nori kidobálja, majd elolvassuk az összes magyar és angol könyvet.

2-2:30 - Készülünk a következő alvásra, elolvassuk az alvós meséket, Nori pedig legszívesebben kitépkedné a lapokat és megenné őket. Újabb másfél óra alvás.

4 óra - Nagylány ismét készen áll egy újabb kalandra, így összepakolunk és lemegyünk a telekre megöntözni a zöldségeket. Nori megsimogatja az almafák levelét, megnézzük a répát, a krumplit és a hagymákat, majd egy kicsit még sétálunk a napsütésben.

5:30 - Eljött a vacsora készítés ideje, Nori magában játszadozik, majd apa is hazatér és kezdődik a családi falatozás. Vacsora után egy kis szórakozás apával, akivel a legjobb hahotázni.

6:30 - Fürdés és önfeledt pancsolás a kádban, amíg anya elpakolja a vacsora romjait. 

7 óra - Hálózsák, tej, esti mese, bárány, nyuszi, jóéjtpuszi. Szép álmokat, kiscsillag!

Továbbiak

INSTAGRAM

FACEBOOK

Már nagyon régóta készültem arra, hogy megosszam a kedvenc süteményem receptjét, de az az igazság, hogy szerettem volna mindkét verziót tökéletesíteni. És mit ne mondjak.. tucatnyi banánkenyérrel arrébb sikerült is ez a tervem. Sokáig úgy gondoltam, hogy a banánkenyér nem igazi tojás nélkül, viszont egyre több vegán receptet nézegettem és úgy döntöttem, hogy megpróbálom növényi alapon is megsütni. A lényeg, hogy a banánnak mindkét esetben túlérettnek kell lennie (minél feketébb, annál jobb).

TOJÁSOS, NEM VEGÁN VERZIÓ

HOZZÁVALÓK

130 g vaj vagy kókuszolaj

130 g cukor

2 nagy tojás

130 g liszt

1 teáskanál sütőpor

1 nagyon érett banán

ELKÉSZÍTÉS

A sütőt 170 fokra melegítem légkeveréses beállításon. A vajat és a cukrot puhára keverem, a banánt egy villával összetöröm, amíg nem darabos, majd hozzáadom a cukor-vaj keverékéhez. A két tojást külön felverem, majd ezt is hozzáadom. A lisztet és a sütőport ezután két kanalanként, lassan adom a keverékhez, hogy ne essen össze a tojáshab. A kenyérformába beleöntöm, 35 percig sütöm, majd az idő letelte után ÓVATOSAN kinyitom a sütő ajtaját RÉSNYIRE, hogy egy fakanalat bele tudjak helyezni (lásd videó lentebb) és így a sütőt lassan hagyom kihűlni, hogy a sütemény nehogy összeessen (körülbelül 10-15 perc elegendő), majd kiveszem, hagyom, hogy kihűljön és egy spatula segítségével a süti és a forma között meglazítgatom, hogy könnyen ki tudjam venni. :) TÁDÁM!

VEGÁN VERZIÓ

Semmivel sem nehezebb, sőt a tojás elhagyása miatt egyszerűbb is megcsinálni ezt a változatot. Több banán kell hozzá és nem lesz annyira porhanyós, de ízre nagyon közel vannak. :)

Erről készítettem egy videót, amelyet itt meg is tekinthettek:

Szeretitek a banánkenyeret? Melyik verziót készítenétek el?

Továbbiak

INSTAGRAM

FACEBOOK

Sokan nem tudják, de a blognak van egy YouTube csatornája is, ahol nemrég három egyszerű vegán étel elkészítését osztottam meg. A paradicsomos  lencseragu a család egyik kedvence, mert pár lépéssel egy finom és tápláló ebédet tudok készíteni. A minestrone leves szöszölősebb, több alapanyagot igényel, de heti egyszer azért sikerül összeállítanom. A vegán curry pedig szintén nagy kedvenc, a téli hónapok felmelegítője. 

Remélem tudok pár ötlettel szolgálni azoknak, akik szeretnének kevesebb húst fogyasztani, de nem tudják, hogy hol kezdjék. 

A youtube csatornára pedig ITT tudtok felíratkozni. 

Nagyon régóta szemeztem a kávé- és teásszekrény átrendezésével, mert ez tipikusan Monica titkos szekrénye. Van itt bizony minden, régen lejárt puding, tea-rengeteg, elveszettnek hitt kávé, őskáosz. Nem is tudom, hogy meddig halasztottam ezt az egyébként 30 perces melót. A konyha és a lelkem egyszerre lélegzett fel, amikor levittem a szelektív hulladékgyűjtőbe a sok teásdobozt.

Itt pedig a káosz kibogozása pár percbe sűrítve:

Úgy gondoltuk, hogy 8 hónap után ideje lenne, hogy Magyarországra látogassunk Norival és hogy végre találkozzon a család magyar oldalával is. Kicsit sokat is vártunk vele, hiszen egy 8 hónapos baba már nagyon izeg-mozog, mindenbe belemenne, mászna és korántsem akar egy helyben ülni anya vagy apa ölében. Talán 2-3 hónapos korban lenne a legegyszerűbb az utazás, hiszen akkor szoptatás alatt szépen elaludna, de akkor még féltünk kicsit, hogy lebetegszik, valami baja lesz. Na jó, én féltem inkább, mert akkor még javában tomboltak a szülés utáni hormonok és félve vittem mindenhová az én egyetlen kincsem. Ma már kicsit lazultam, hiszen egy egészséges babánk van, aki már átesett pár betegségen is, így talán könnyebben kezelem ezeket a dolgokat. Na jó, azért szépen lefertőtlenítettem a repülőt, de erre majd visszatérek..

Onnan kezdem a történetet, hogy egy héttel az utazás előtt Nora lebetegedett és hirtelen jövő magas lázzal küzdöttünk 4 napig. Pont előtte szoktattuk át szépen a külön kis szobájába, ami nagyon jól ment, egyszer kelt fel éjszaka, mi is és ő is élvezte a saját ágyát. A betegség nyilván jól bezavart, mániákusan mértem a lázát és este csakis velem aludt a nagyágyban, átkarolva, hogy érezni tudjam a testhőmérsékletét. Tudni kell azt is, hogy Angliában nem nagyon vannak lázcsillapító kúpok (barbár módszernek tartják.. de tényleg..), háromszor kellett visszavinnem a csöppséget, hogy írjanak neki kúpot, mert a szirupot nem hajlandó megenni, ha pedig jutott is valamennyi a szervezetébe, azonnal kihányta. Nem hibáztatom, az édesítő mű íze nekem is felkavarná a gyomrom. Nagy nehezen kaptunk is végre, a magas lázat levitte 4 nap után, de azóta sem tudtuk meg, hogy miféle vírust szedett össze.

Az utazásra meggyógyult, de azért az alvás kellően meg volt zavarodva, így eléggé stresszeltem, hogy mi lesz majd Magyarországon. Az utazás előtti napon egy hotelben aludtunk Slough közelében, ugyanis reggel 7-kor indult a repülő a Heathrow reptérről és nem akartunk majd 2 órát kocsikázni aznap hajnalban. Bár így is hamar kellett kelnünk, hogy becsekkoljunk mindent… hajnal 3:30-kor keltettem manót, aki egyébként elég jól viselte a megszokottól eltérő kelést és a reptérre való hurcolkodást. Természetesen pont a biztonsági kapuk előtt aludt el a hurciban, úgyhogy 10 perc alvás után megint fel kellett keltenem, hiszen a hordozóból ki kellett venni a kapuknál, ahol minden babadolgot ezerszer átnéztek. Szerencsésen átmentünk minden ellenőrzésen, a repülőn pedig csak mi ültünk a sorban, mert nem volt tele a gép, így kényelmesen elfértünk babástul.

Nem vittünk sem babakocsit, sem babaülést, csakis a hurcit, ami egy ergobaby 360, hiszen ott szeret lenni Nori, tud benne aludni is, illetve kifordítva nézelődni a repülőn. Nagy hasznát vettük (meg vesszük is a mindennapokban).

A legjobb tippet kaptam Gabitól, a Frankfurti mesék írójától, aki azt tanácsolta, hogy vigyek fertőtlenítő kendőket, amellyel le tudom szépen tisztítani az ülést meg mindent ahová elér manó keze. Nem tudom, hogy mindenki engem nézett-e, de van egy olyan érzésem, hogy igen, amikor az ablaktól kezdve az egész ülésterünket lefertőtlenítettem. Gondolom nem szokták túltakarítani a fedélzetet, de legalábbis nem az én normámnak megfelelő módon. És hát baba keze mindenhová elért, mindenbe bele kellet dugnia a kis ujjait, én pedig nem azon rágódtam, hogy most akkor milyen fertőt hoz haza. 

A legnagyobb kihívás a fel- és leszállás volt, hiszen akkor le kell ülni, be kell csatolni egy örökmozgó babát, aki még nem érti, hogy akkor most miért nem lehet mozgolódni. Vittem a rágcsáit, úgyhogy azok pont lekötötték erre az időintervallumra - elszöszmögött, rágcsált, nézegette a hordozó csatjait, a zokniját, a vizes palackot. Az utazás maradék két órájában pedig sétálgattunk, nagy kíváncsisággal nézegette az utasokat, mosolygott. Aludt is fél órát a hurciban. :) Szerencse, hogy ott volt az apukája is, mert ő elsuttogta neki az esti meséjét, én pedig dúdoltam, amíg el nem szendergett. Próbáltam őt szoptatni is, de annyi minden elvette a figyelmét, hogy nem sikerült, tehát leszállás után, illetve a visszafelé úton felszállás előtt tudtam megetetni őt.

Nem volt sírás, dráma, idegeskedés, minden jól alakult a repülőn. Fél órás intervallumokban gondolkodtam a fedélzeten. Felszállás alatt rágcsa, utána babrálás a repülőn, séta, ha már nagyon megunta, pelenkacsere, kis szieszta a hordozóban, leszállás. A majd három órás út minden probléma nélkül eltelt. Azon azért elgondolkodtam, hogy vajon mit csináltam én a repülőn baba előtt? Volt időm magazint olvasgatni, elbambulni valami zenére, felhőket nézelődni. Tuti volt olyan, hogy unalmasnak találtam ezeket a repülőutakat (akkor még nem tudtam, hogy ez tulajdonképpen nem unalom, hanem béke... talán jobban kellett volna értékelni ezeket az órákat akkor).

Magyarországon visszaállt manó bioritmusa is, minden nap kétszer aludt napközben másfél órákat, este pedig 6-7 között már horkolt is fürdés után. Igaz, nem a kiságyban, hanem mellettem az ágyban, de ezt majd itthon megint nagy munkával állíthatom vissza. Közben én is lebetegedtem, ezért is döntöttem úgy, hogy mellettem aludjon, mert nem kellett felkelnem éjszaka, hogy megnyugtassam őt. 

Most már itt vagyunk Angliában, én is felépültem, de még mindig szoktatom őt vissza a kis napirendjére. Nagyjából beállt a reggeli és a délutáni másfél óra szieszta, illetve az esti fürdés utáni nagy alvás. Még fel-felkel éjszaka és van, hogy az ágyunkban köt ki hajnalban, de már látom a fényt az alagút végén. :)

Babával repülni nem is olyan nehéz, ha az embernek van egy hordozója (kendő vagy csatos), pár apró játék, illetve egy társ, ugyanis egyedül nem biztos, hogy ilyen gördülékenyen ment volna az egész. De lehet a jövőben egyedül is megpróbálom. 

Szöszi esete a fehér harisnyával

Továbbiak

INSTAGRAM

FACEBOOK

Tudom, hogy mindig azzal kezdem, hogy mennyire telik az idő, mégis nagyon igaz. Főleg kisbabával tűnik ez fel, hiszen ezek az apróságok mindig, minden nap változnak és hihetetlen gyorsasággal fejlődnek.

Nora holnap ugyan már 7 hónapos lesz, mégis szerettem volna valamilyen formában megörökíteni a 6 hónapos napirendünket - múlt héten fel is került ez a videó a blog YouTube csatornájára.

Az elmúlt napokban 3-ról 2-re csökkent a napközbeni alvások száma. Reggel általában hosszabb (1.5-2 óra), délután pedig egy kisebb alvással ajándékoz meg Nora, így 6:30-kor már ágyban is van. Éjszaka általában egyszer-kétszer kel fel enni és minden reggel 6:30-kor kukorékol.

A 6 hónap egy hatalmas fordulópont a baba életében. Egyre mozgékonyabbak, a legtöbben ülnek és ilyenkor a hozzátáplálás (vele együtt pedig a soha-véget-nem-érő-takarítás) is elkezdődik.

És hol tartunk mi?

Nora mozgásfejlődése hihetetlen, szinte folyamatosan gurul, forog, nem lehet őt egy helyben tartani. A mai napon kezdett el kúszó mozgásokat végezni, amikor is a teás bögrémért nyúlva végre rájött, hogy a karjával előre tudja magát húzni. Úgyhogy holnaptól kezdve bababiztossá tehetjük a lakást! Emellett sokkal magabiztosabban üldögél, sokszor ülve játszik a házi készítésű kincses dobozkájával.. a pakolgatás már nagyon megy.

A babaöbölből kiságyba került, így nem gurul át éjszaka hozzánk, ami szintén mindennapossá vált 6 hónapos korától. Nemsokára befejezzük a szobáját is, tehát kiköltözik tőlünk, ami szintén nagy lépés a mi és az ő életében is.

A hozzátáplálást majdnem egy héttel a fél éves szülinapja idejében kezdtük el, azóta már sok minden kipróbált és általánosságban elmondhatom, hogy nagyon élvezi az evést. Kedvence a répa, a banános zabkása és az alma. 

A többit pedig nézzétek meg a videóban, ami remélem tetszik majd!

INSTAGRAM

FACEBOOK

Az elmúlt pár hónapban kicsit visszahúzódtam a social media világából. Nem kötött le, hogy Instagramon mások életét nézegessem, illetve egyre kevesebbet osztottam meg a magaméból is. Szomorúvá tett, hogy a kislányom abban a világban fog felnőni, ahol minden a social media és a promóciók körül forog. Mindenki lifestyle blogger, mindenki mutogat, mindenki reklámoz olyan dolgokat, amelyekben nem hisz, amiket nem használ, amiket felhalmoz, majd kidob. Az emberek fast fashion őrülete, a 14 éves lányok magamutogatása, a pazarlás, a mindenki a telefonján lóg látványa, az életöröm hiánya a szemekből, a káosz egyszerre szomorított és dühített. 

Mit csináltam az elmúlt hónapokban? Törekedtem arra, hogy JELEN legyek. Hat hónapja született meg Nora, a világ egyik legboldogabb, legkedvesebb és legkiegyensúlyozottabb babája. Figyeltem őt, tanultam tőle, jelen voltam Vele és Neki. Az ő szemén keresztül próbáltam meg szemlélni a világot. Vajon mit gondol, mit néz, mit fog fel a körülötte lévő világból? Próbáltam megfogalmazni, hogy mi is ez és végül az egyik Ruttner Kata írás döbbentett rá arra - vagy legalábbis fogalmazta meg azt, amit én is éreztem - hogy mi az, amiben a legtöbbet tudok tanulni a babámtól:

J E L E N   L E N N I

Nora percekig figyel, fókuszál, vizsgál egy-egy tárgyat, a körülötte lévő környezetet, az emberek arcát, a mimikámat. Elmentünk piknikezni és csodálattal simogatta a füvet. Ő mindig a jelenben van. Sosem gondol arra, hogy mi volt és mi lesz, a pillanatnak él, ami éppen akkor zajlik benne. Minden alvás után hatalmas boldogsággal kel fel, mert  É L.  Ilyen egyszerű - a legalapvetőbb dolog a világon, mi felnőttek mégis elsiklunk felette. Boldog, mert létezik. Mosolyog, mert itt van anya. Minden egyes ébredéssel új kaland kezdődik. Mi ez a furcsa kis tárgy? Milyen érdekes hangja van ennek a kanálnak, amikor ledobom. Mi az a kanál?

Szóval én meg próbáltam leegyszerűsiteni az életünket. Minden nap egészséges ételeket főzni, megtanulni új fogásokat, süteményeket sütni, mint egy igazi anyuka. Megtanultam kötni és elkészítettem Nora első sálját. A következő egy sapka lesz. Játékokat készítettem neki saját kézzel. Festünk, dalolunk, olvasunk, sétálunk, nevetünk. Elkezdtem kertészkedni és nagyon sok egészséges paradicsom-, paprika- és brokkoli-palánta anyukája is lettem. Hamarosan pedig a kis földünkön fogjuk termelni a zöldségeket, hogy ne a boltból kelljen vásárolnunk. Megtanultam kenyeret és pizzát sütni. Bestoppoltam a foltos zoknikat. Próbálok kevesebb szemetet termelni. Fél óránál többet valószínűleg sosem TV-zünk naponta. Lecsökkentettem a telefonon töltött időmet is. Figyelek arra, hogy amikor vele vagyok, ritkán vegyem elő és akkor is a szüleimet hívjam, akik Magyarországon laknak és nem láthatják minden nap ezt a kis csodát. Gondolkodtam azon is, hogy lecserélem az okostelefonomat, de külföldi magyarként ez azért nehéz, főleg úgy, hogy a nap nagy részében egyedül vagyok itthon. Ezen még gondolkodnom kell.

Idei paradicsompalánta.

Nora első sálja az anyukájától.

Jelen voltam, jelen leszek. Lelassultam. Magamnak, magunknak. a családnak.

INSTAGRAM

FACEBOOK

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

Mosható pelenkák, az első tapasztalatok

A tél közeledtével az egyik hétvégén úgy döntöttünk, hogy ideje kicsit átrendezni és kiszelektálni a gardróbunkat. Sajnos erről videót nem tudtam készíteni, hiszen próbáltunk mindent megvalósítani, amíg Nora alszik.. természetesen a procedúra kellős közepén ő is felkelt és a továbbiakban egy kis manó minőségellenőrzése alatt folytattuk a szelektálást.  Meglepően nyugisan üldögélt a kis székében, szerintem élvezte az átmeneti kupit és repülő ruhadarabok látványát.

Pár óra munkája után fellélegzett a ruhatárunk, a nyári, lenge darabokat felváltották a vastagabb pulcsik és kabátok. Erről a pakolásról mesélek most.

A MI KAPSZULAGARDRÓBUNK

Igazából nagyon kevés ruhánk van más családhoz képest. Nem tudom, hogy ki hallott már a 33 minimalista kihívásról (melynek lényege, hogy csak 33 ruhadarabból áll a gadróbunk), mi már abban sem tudunk részt venni, hiszen kevesebb, mint 33 darab ruhánk van egyenként. Egyetlen egy gadróbunk van, amiben teljesen kényelmesen elférünk mindketten. Évszaknak megfelelően kétszer rendezzük át ezt a szekrényt - a melegebb hónapokra kikerülnek a nyári ruhák, a téli kabátok pedig az ágy alá kerülnek. Ugyanez fordítva télen - a téli kabátok kikerülnek, a nyári papucsok, vékonyabb cipők pedig átkerülnek az ágy alatti rekeszbe. Általában mindenből 1 vagy maximum 2 darab van - egyetlen egy pár papucs, egyetlen egy pár futócipő, egy pár csizma, egy pár túracipő, egy vastag télikabát, egy vízálló túrakabát, egy elegáns munkakabát és így tovább. A munkában hordott ruhák száma körülbelül 8-10 darab - a Másik Felemnek kb. ennyi inge van, nekem pedig ennyi ruhám + 1-2 blézer. Emellett pár darab nadrág (leginkább farmerek) és hétvégi pólóink, pulcsik vannak. Az edzősruháink száma is pár darabban kifullad, bár nekem talán több futós emlékpólóm van, mint kellene. :) Ezeket szeretem variálni edzés közben, így nem kell annyit mosni.

KISELEJTEZETT DARABOK

Három kupacot alakítottunk ki a szelektálás során:

1. Kiváló állapotban lévő darabok - ezeket feltöltöttem a DEPOP oldalamra eladásra. Van itt pár alig használt ruha, amelyek nem voltak jó méretben, így alig hordtuk vagy például egyszer hordott partiruha. Ezek leginkább régebben vett fast fashion darabok, amelyek vásárlásáról fokozatosan szoktunk le. Ha pár hónap alatt nem kelnek el, akkor adományozásra kerülnek.

2. Jó állapotban lévő darabok - Ezeket kimosva rászorulóknak adományoztuk. Minden ruharab jó állapotban van, nem sérült. Ezeket vagy nem hordjuk már, mert nem illik a ruhatárunkba vagy pedig a méretben nem passzolnak.

3. Sérült vagy agyonhasznált darabok - Ezek sajnos a kukában végzik, mint például a régi, teljesen agyonstrapált futócipőm. Próbálunk ezentúl olyan ruhadarabokat beszerezni, amelyek újrahasznosíthatók, mint például a Rapanui pólói és pulcsijai. Ezek a darabok organikus pamutból készülnek, a régi felsőket pedig ingyen visszaveszi a cég újrahasznosításra, emellett 5 font kedvezményt is kapunk a következő vásárlás során. Így sokkal kevesebb szemetet termelünk. Részletek az alábbi linken:

BACKTORAPANUI

NORA GARDRÓBJA

Szintén elég egyszerű, bár neki sokkal több ruhája van, mint nekünk, hiszen folyamatos növekedésben van. Eddig nem vettünk neki ruhát, mert szinte mindenki ruhát ajándékozott a születésekor, illetve sok használt ruhát is örököltünk vagy kaptunk. Nem gondolom, hogy megéri babaruhákat venni az első hónapokra, mert nagyon sokat nőnek, egy-egy ruhadarabot csak párszor tudta hordani. Minden két hétben átnézem az aktuálisan hordott ruhákat, a kinőtt darabok visszakerülnek a szekrénybe. Ezeknek a felét a várandós barátaimnak adom, a másik felét pedig megtartom egy következő babának a családban. Pár kedves darabot pedig emlékbe eltettem Nórának - az első újszülött ruháját, a rózsaszín kórházi sapkáját és az első kis farmerét is. Az aktuálisan használt darabjait egy kis vászontárolóban tartom, így sokkal könnyebben találok mindent.

A ruháink szelektálása nagyon jól sikerült, a gardróbunk tele lett extra hellyel és így sokkal átláthatóbb. A következő állomás a konyha lesz - kisebb lépésekben, de remélem teljesítem a kis kihívásomat. Nektek hogy halad a Minimalista Otthon Kihívás?

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

FACEBOOK

Bizony, elértünk a harmadik hónapba is, ami hihetetlen! Nora minden nap újabb és újabb mutatvánnyal kápráztat el, egyre nagyobb, magabiztosabb és ügyesebb. Egy három hónapos baba már nem újszülött. Nem csak alszik, eszik és kakil, hanem már saját akarata van, a személyisége kezd fejlődni. Tudja, hogy mit szeret és mit nem és ezt tudtunkra is adja. Naponta több órát játszik, figyeli a környezetet, fejleszti és erősíti magát. Nap közben már nem alszik annyit, mint pár hetes korában, így kevesebb időm van a többi itthoni teendőre, illetve a blogra is, de nem bánom annyira, mert nagyon szuper egy ilyen kis emberkének a fejlődésében nap, mint nap részt venni.

NORA KEDVENC IDŐTÖLTÉSEI

Minden baba más. Van, aki szereti a színes játékokat, van, aki inkább nézelődik, figyel vagy éppen zenét hallgatni szeret. Nora kedvenc időtöltései közé tartozik az olvasás. Minden nap olvasunk magyar könyveket, este pedig az apukája angolul olvas neki. Kedvenc könyve az Iciri-piciri, amikor meglátja a borítót, hatalmas mosollyal várja, hogy elolvassam neki a történetet. Ilyenkor jól szemügyre veszi a képeket, én pedig elmagyarázok neki mindent. Elmondom neki, hogy mi van a képen, a színek neveit, leírom, hogy mi történik és ilyenkor nagyon figyel. Nagyon sok időt töltünk így együtt, szinte megunhatatlanok számára a történetek. Miután többször is áttanulmányoztuk a könyveket, éneklek neki, mert nagyon szereti nézni, ahogy mozog az arcom. Figyeli a szájmozgást és próbál ő is beszélni, gagyogni, formálja a száját. Van egy fa lógós játéka is (a képen), nagyon szeret vele játszani.

A másik kedvenc időtöltésre, amikor hasra teszem. Imád hason lenni! Ilyenkor jobban látja a világot, így jól szemügyre vesz mindent. Nézi, ahogy kiteregetem a ruhákat, teszek-veszek körülötte. Több percig képes tartani magát és már többször is átfordult hasról hátra. Ilyenkor jól ledöbben és nyögdécsel, hogy vissza szeretne menni a hasára. Mivel még hátról hasra nem tud fordulni, így visszateszem őt, így nyugodtan folytathatja a világ tanulmányozását.

Pár hete kezdünk baba-csoportokba járni, ahol éneklünk, babamasszázst csinálunk, pancsolunk. Ilyenkor minden érdekli. Új környezet, új babák, új hangok. Teljesen elvarázsolja őt a forgatag, nézelődik, ismerkedik, mosolyog. 

A babakocsiban egyre unalmasabb neki, mivel nem sok mindent lát, ezért le szoktam hajtani a tetejét, igy látja a fákat, az eget. A levelek nagy része sajnos már lehullott ősz végén, igy hamar tudtomra adja, hogy ez neki már elég unalmas. Ezért sokkal egyszerűbb hordozókendőben vinni, mivel igy jobban látja a külvilágot.

Nézegeti a lábát, a kezeit, az ujjait mozgatja, nagyon ügyesen rájött, hogy ezekkel a kis kiálló dolgokkal meg tud fogni dolgokat. A napokban elkezdett mindent a szájába venni és rágcsálni, illetve a tárgyakért is nyúl, tartja őket, alaposan szemügyre vesz, majd megkóstol mindent. 

Emellett imád a vízben lenni, pancsikolni, az esti fürdetés apával a kedvenc rutinjai közé tartozik. Utána megnyugszik, még egy utolsót eszik és szépen el is alszik.

ALVÁS 

Nora a mi szobánkban alszik egy Chicco Next-to-me ágyon, ami a mi ágyunk mellé van szorosan illesztve, így tulajdonképpen az együttalvás egy biztonságos változatát tudtuk megvalósítani. Egy karnyújtásnyira van tőlem, mégis a saját kis részében, így amikor éjszaka valami megzavarja az álmát, csak megsimagatom őt, nem kell felkelnem sem. Az éjszakai szoptatás is egyszerűbb volt így, nem kellett külön felkelnem és kivennem őt az ágyból. Nincs igazi kiságya még, hiszen az túl nagy lett volna neki és nehezíti az elalvást a kezdeti hónapokban. A mi közelségünk megnyugtatja és engem is megnyugtat, hogy hallom a szuszogását és ha valami történik, itt vagyok mellette.

Nagyon nagy szerencsénk van, hiszen 8 hetes kora körül elkezdte átaludni az éjszakákat. Először 5-6 órát aludt egyhuzamban, ma pedig már 7-8 az átlag (sőt volt már 10-11 is), így mi is tudunk pihenni. Nem erőltettünk rá semmit az elején, ügyesen kialakította magának ezt a napirendet. Amikor nagyon pici baba volt, az segített az elalvásban, hogy angol pólyába tettük, így a kezeit nem tudta mozgatni, nagyon hamar elaludt az éjszakai etetések alatt. A másik pedig a fehér zajt stimuláló bárányunk volt, amely szívhangot, illetve a méhben hallható hangokat stimulálja. Pillanatok alatt el tudott aludni így újszülött korában. Emellett azt csináltuk, hogy az egyik pokrócát felcsavartuk és a rögzített lepedő alá tettük, így egy kis fészket alakítottunk ki neki (hasonló elv, mint a SleepyHead alvóka). Fontos, hogy úgy kell ezt rögzíteni, hogy még véletlenül se tudjon feljönni a lepedő. Érdemes megemlíteni, hogy MINIDG a hátán alszik és altatjuk, a hason alvást az angol NHS abszolút nem ajánlja. A pólya, fészek és a fehér zaj együttese biztonságot nyújtott neki, olyan környezetett adott, mintha az anyaméhben lenne, így a kezdetekben sem volt gondunk az alvással. Később persze ezek elmaradtak, a pólyát már nem használhatjuk, ehelyett hálózsákban alszik. Ezt azért tartom fontosnak, mert a takarót már nagyon az arcára tudja pakolni, így nem tartom biztonságosnak a használatát. A hálózsákot viszont nem tudja magára húzni, melegen tartja őt és nagyon szeret benne aludni. 

6 hónapos kora környékén tervezünk neki venni egy kiságyat, hiszen ha a baba felül, a next-to-me ágy már nem biztonságos, hiszen kizuhanhat belőle. Addigra belenő a kiságyba is és valószínűleg nem fogja túl nagynak tartani az alvóhelyét. Az angol rendszer javaslata, hogy minimum 6 hónapig a mi szobánkban aludjon a baba, itt nem is elterjedt a légzésfigyelő használata emiatt, a legtöbb baba 9-12 hónapos korában költözik át saját szobába, amit mi is be fogunk tartani (bár van egy kis Snuza légzésfigyelőnk, amit a pelenkára lehet erősíteni).

Mi nem használunk cumit, sem alvásra, sem nap közben és nem is tervezzük. Nem hiányzik neki, hiszen nem tudja, hogy mi az, fölöslegesen pedig nem akarjuk a szájába tömni, ha sírna. De nem szokott sokat sírni, elég nyugodt és boldog baba. 

Nem hasfájós, ami lehet azért van, mert nem fogyasztok, vagy nagyon elvétve tejtermékeket, ezért szerencsére nem kellett ezzel a problémával szembenéznünk. A babot kiiktattam az étrendemből, amíg szoptatok, mert őt is felpuffasztotta kétszer, ezért a terjtermékek mellett, ezt is elhagytam.

Nora alvókája tökéletes éjszaka. Napközben kevesebbet alszik, hiszen túlságosan is érdekes neki a világ. De napi 2-3 alkalommal szundít egy picit, hol rövidebben, hol hosszabban. A babakocsiban, illetve a babakendőben nagyon szépen el tud aludni, de már szoktatom arra, hogy teljesen magától aludjon el, ne pedig ringatásra vagy mellre tevés után. A lényeg, hogy figyelni kell a túlstimuláció jeleit. 1.5-2 óra játszás teljesen lefárasztja, így ilyenkor tudni kell megállni, lassítani és elaltatni, mielőtt túlságosan is elfáradna és akkor hisztizni kezdene. De nem erőltetem neki az alvást - mint a szoptatást, ezt is igény szerint folytatom. Volt már, hogy pár percre magára hagytam a kis szőnyegén és mire visszajöttem, már jóízűen szundikált.

Én úgy gondolom, hogy eddig minden jól ment az elmúlt három hónapban. Nora boldog, erős és egészéges baba. Nem stresszelem túl az anyaságot, ezért szerintem ő sem stresszel. Itt vagyok, amikor szüksége van rám, este pedig az apukája foglalkozik vele 1-2 órára. Szerintem elég jó csapat vagyunk. :)

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

YOUTUBE

INSTAGRAM

FACEBOOK

Miután az elmúlt hetek esetleges éjszakai etetéseit azzal töltöttem, hogy mosható pelenkákról olvastam véleményeket és néztem videókat (anya-élet..), úgy érzem, hogy szívtam magamba annyi tudást - illetve most, hogy rendszeresen mosható pelenka felhasználó vagyok - tapasztalatot is, hogy végre megoszthassam a véleményemet a mosipelusokról. 

Többféle mosható pelenkát is kipróbáltam már és érdekes, hogy nagy félelemmel kezdtem neki a használatuknak -  mint kiderült, a legtöbb anyatársam így van vele. Nem is értem, hogy mi tartott vissza, ugyanis az első pár alkalom után sokkal jobban megszerettem őket, mint az eldobhatós társaikat. Egyszerű a használatuk, jót teszünk a környezetnek, bőrbarát, több évig, több babát is ellátnak és mindemellett aranyos mintákkal (is) kaphatóak.

Az első pár hétben mi is eldobható pelenkákat használtunk, mert úgy gondoltuk, hogy előbb szokjuk meg a rendszert, aztán válthatunk.  Mondanom sem kell, kétnaponta megtelt a kukánk használt pelenkákkal és elképzelni is szörnyű, hogy mennyi szemetet gyártottunk így pár hét alatt, aminek lebomlásához 500 év is kevés lenne. Emellett gyakran kellett boltba menni egy következő adagért (betárazni nem érte volna meg egy méretből, hiszen Nora szinte napok alatt váltott 1-es méretről 2-esre, majd 3-asra).

Aki a mosható pelenkák használatától fél, mert bonyolultnak tartja, annak elmondom, hogy szerintem semmivel sem bonyolultabb, mint az eldobhatós pelenkák használata. Sőt, a mi örökmozgó babánkra sokkal egyszerűbb volt felgombolni egy mosipelust, mint egy eldobhatót, mivel azt mindig le akarta dobni magáról. 

Természetesen egyel több lépést hozzá kell adni a művelethez, ez pedig a mosás. Mi ezt már nem kézzel végezzük, mint nagyanyáink korában, hanem mosógéppel, tehát a művelet csakis annyi, hogy összegyűjtjük a használt pelusokat (és a mosható törlőkendőket), majd betesszük őket a mosógépbe, ami 60 fokon két és fél óra alatt ki is mossa őket. Volt, hogy beáztattam őket, viszont egy idő után nem tartottam szükségesnek ezt a lépést, hiszen így is tisztára mosta a gép őket, esetleg gyorsan leöblítettem csap alatt csere után. Sosem volt problémám a mosással. Annyit hozzá kell tennem, hogy mi még az anyatejes korszakban vagyunk, tehát egyáltalán nem büdös végterméket kell kezelnem. 

Egy szó, mint száz.. az első mosipelusos posztomban a legfőbb fajtákat szeretném bemutatni Nektek, hiszen az elején nekem is nehéz volt eligazodni a rengeteg lehetőség között. A legtöbb fajtát kipróbáltam már, így körültekintőbben tudom bemutatni az előnyöket és hátrányokat.

TÍPUSOK

ALL-IN-ONE

A minden egyben pelenkák hasonlóan működnek, mint az eldobható társaik. Nem kell a rétegeket hajtogatni, mert minden benne van a csomagban - a vízzáró külső réteghez hozzá van varrva a nedvszívó rész. A BambinoMio AIO pelenkái elég népszerűek, viszont én praktikusabbnak tartottam a kivehetős pelenkákat, így nem rendeltem ilyeneket. Előnye ugyan, hogy könnyű használni, viszont minden egyes alkalommal cserélni és mosni kell a külső és a belső réteget is, így elég sok ilyen darabot kell beszerezni ahhoz, hogy 1-2 napig mosás nélkül kitartsunk(körülbelül 20 darab).

ZSEBES PELENKÁK

Szintén egyszerűek a zsebes pelenkák, amelyek egy vízzáró, külső rétegből állnak, illetve a belső rétegük puha, amely érintkezik a baba bőrével. A két réteg közé be kell bújtatni a zseben keresztül egy nedvszívó betétet és már adhatjuk is a babára. Egyszerű használni, apa-barát. Négy ilyen pelenkám van és teljesen megbízhatóan működnek, viszont a probléma ezzel, mint az All-In-One típusokkal is, hogy a külső és a belső réteget is azonnal ki kell cserélni és mosni. Én emellett egy bambusz boostert is bele szoktam helyezni, mert nem szeretem, hogy a pelenka közvetlenül piszkos lesz és a kivehető bambusz réteget könnyebb áztatni vagy gyorsan leöblíteni csere után. Egyméretes pelenkákról van szó, amelynek méretét patentokkal lehet állítani, így születéstől egészen szobatisztaságig lehet őket használni.

TWO-IN-ONE PELENKÁK és CSÓNAKOS PELENKÁK

Ezek a kedvenceim, hiszen ez a két típus a leggazdaságosabb és a legegyszerűbben tisztíthatóak. A lényegük, hogy a külső réteghez/rétegbe kell rögzíteni a belső, nedvszívó réteget. Ezt vagy patenttal vagy egy zsebes rekesszel oldják meg. Ezek a pelenkák járnak a legkevesebb szennyessel, ugyanis itt a belsőt elég cserélni és mosni (ha a külső tiszta maradt), így naponta elég 1-2 külső és a belsők igény szerint. Előnye még, hogy szinte bármelyik nedvszívó belsővel használhatók. Két BambinoMio AI2 külsőm és jópár belső pelenkám van, amelyek eddig tökéletesen működtek, sosem kellett csalódnom bennük. Emellett van egy Bambooty Basics külsőm és két patentos belsőm. Nemrég pedig beszereztem éjszakára is egy Motherease külsőt és nagyon nagy nedvszívással bíró éjszakai belső betétet, amelyet még nem sikerült kipróbálnom, de nagy reményeim vannak.

BambinoMio pelenka külsők és belsők

Bambooty Basics pelenkák és bambusz boosterek

PELENKA BELSŐK

A belső pelenkák tárháza is igen színes.. prefold, muszlin, formázott betétek és boosterek. A prefold, vagyis előre hajtogatott pelenka tulajdonképpen egy több rétegű anyag, amelyet formára hajtogatva tehetünk bele a külső rétegbe (lásd - BambinoMio AI2). Ezek pamutból vagy bambuszból készülnek. Annyit érdemes tudni, hogy a bambusz nehezebben szárad, viszont nagyobb a nedvszívó képessége, mint a pamutnak. A muszlinkendők vagy a tetrapelenkák a 'régi mosható pelenkáknak' felelnek meg, én ezeket inkább büfiztetésre használom, nem pedig pelenkaként. A formázott betétek pedig a legkényelmesebb megoldást adhatják, de ezekkel vigyázni kell, hiszen nem minden külső pelenkához passzolnak, így általában a saját márkájú külsővel együtt érdemes venni őket. 

Bármilyen fajtájú pelenkát is választunk, érdemes beszerezni booster, vagyis kiegészítő betéteket, amelyek segítenek növelni a nedvszívó képességet és szerintem megkönnyítik a mosást is, ugyanis ezeket könnyen ki lehet öblíteni.

Remélem tudtam valamennyit segíteni ezzel a poszttal. Egy videó formájában pedig legközelebb meg is mutatom, hogy én hogy használom a különböző pelenkákat és hogy hogyan mosom őket. Kérdéseket pedig komment formájában szívesen fogadok. :)

MÉG TÖBB

Gondolatok a mosható törlőkendőkről

YOUTUBE

INSTAGRAM

FACEBOOK

Megérkezett a második, rövidebb vlog is, amelyben a fürdőszobai bambusztárolót fejezem be - végre! Jöhetnek a nagyobb munkák.. konyha és a leendő babaszoba is.

A MINIMALISTA OTTHON KIHÍVÁSRÓL bővebben ITT olvashatsz.

Az első vlogot pedig ITT nézheted meg.

Meg is érkezett az első videó, egy kisebb, sminkes szortírozással. Egy pár szemceruzával és rúzzsal könnyebb lettem, nézzétek meg a videót és csatlakozzatok a kihíváshoz Ti is!

KAPCSOLODÓ OLDALAK 

MINIMALISTA OTTHON PROJEKT

Mindig is imádtam a reggeleket. A békét, a csendet, a kávé illatát. Talán a kedvenceim pont ezek a hidegebb őszi napok, amikor a napsugarak picivel később másznak be a szobába és olyan jól esik (esne) még egy kicsit a puha, meleg ágyban maradni. 

Mióta megszületett a kisbabánk, természetesen megváltoztak a reggelek is. A napsugarak még el sem érték a hálószoba ablakait, a csendet egy kislány nyújtózkodása és hatalmas ásítása töri meg mellettem. Ahogy meghallom a mocorgását, elönt egy eddig sosem érzett melegség és szeretet. Lassan oldalra fordítom a fejem és halkan csodálom őt pár percig. Mielőtt még ráeszmélne arra, hogy ő már pár órája nem evett és bizony éhes, magamhoz veszem. Az óra mutatója valahol 6 előtt járhat, mi pedig lassan ébredezünk, anya és lánya. Ebből a kis szeánszból a mellettünk szundító apa valószínűleg nem is érzékel semmit.

Ahogy a napsugarak bevilágítanak az ablakunkon, a kislányunk már elfogyasztotta az első reggeli tejadagját, ki lett cserélve a pelenkája és jóízűen szundikál még egy kicsit, mielőtt beindulna az élet. 

7 óra van, így mi, lányok kisurranunk a konyhába, hogy apának kávét és zabkását főzzünk. Baba ilyenkor még mindig félálomban van, így a hintaszékében békésen ücsörög és nézelődik. Nemsokára apa is felébred, a reggeli puszi után ő játszik egy kicsit a már mosolygó lánnyal, nekem pedig van időm rendbe tenni magam. Egy gyors zuhanyzás, arcmosás után hidratálás, egy kevés korrektor és szempillaspirál és már kész is van a minimál anya-smink. A hajam itthon copfba vagy kontyba fogom, így egyszerűbb. Talán a hosszasabb reggeli bíbelődés hiányzik a legjobban, ezért is hordok egy minimális sminket, még akkor is, ha itthon vagyok vele egész nap. A ruha is kényelmesebb, mint a munkahelyi outifitek, de figyelek arra, hogy azért ne legyen túl kényelmes.

7:20 - Reggeli kávé és zabkása közösen - így ősszel a fahéjas a kedvencünk. Apa a kávét feketén issza, én pedig szójatejjel. Ilyenkor van időnk beszélgetni kicsit, kinek milyen napja lesz, mik a tervek, közös programok, munka, és hogy mi legyen a vacsora. Aztán apa is elkészül, én elpakolok, kiszellőztetem a lakást, bevetem az ágyat, összekészítem az ebédjét. Ez általában már csak annyit jelent, hogy kiveszem a dobozt a hűtőből, mert előző nap megcsináltam és be is dobozoltam (de van, hogy ez nem sikerül :D).

8:10 - Apa munkába indul, én berakok egy mosást, leszedem és elpakolom a tegnapi adagot, mert mióta Nora megérkezett, megnövekedett a mosások száma is. 

Egy kis játék után 9 körül megint megetetem, közben egy pelenkacsere és büfiztetés is megtörtént és ezután általában Nora alszik egy-két órát. Ilyenkor szoktam blogot írni, elolvasni és rendszerezni a munkahelyi e-maileket, megszervezni az időpontokat a védőnővel, orvosokkal esetleg egy gyors takarítást is beiktatni. A nap további része változó, hiszen nem órához kötve etetem, hanem igény szerint. A növekedési napok, illetve mentális fejlődési szakaszok előtt egész nap eszik, akkor nehézkes bármit is csinálni. A Wonder Weeks appot követve ezeket a szakaszokat általában előre tudom, de nyilván ő is jelez - ilyenkor megváltozik kicsit, ragaszkodóbb, nyűgösebb és éhesebb lesz. Viszont a többi napokon nyugis, igy tudunk játszani, sétálni, kisebb programokat szervezni vele és van időm főzni, takarítani. Nem követünk szigorú rendszert, szerintem ilyen korán még felesleges is és élvezzük ezeket a mindennapokat. Egyértelműen a reggelek a kedvenceim. :)

Nektek van kedvenc napszakotok? Reggeli rutinotok?

MÉG TÖBB

INSTAGRAM

FACEBOOK