Egy hetes francia pihenés után hazatértem. Fura egyébként, hogy majd másfél év után érzem, hogy végre az otthon Cambridge-t jelenti, ahová hazatérhetek, ami hiányzik. Picit mindig is idegennek éreztem a várost, talán túl soknak, túl mozgalmasnak, ahol mindenki csak megszáll egy időre, átmenet egy nagyobb lépés előtt... A lényeg, hogy itthon vagyok és gondolkodom, hogy mi is történt az elmúlt két hétben. Volt sok munka, sport és túrós süti, változások, színek, munkatársam búcsúztatója, rohanás a reptérre.. majd megérkezni a világ legnyugodtabb, legeldugodtabb francia városkájába. Napsütés, francia bor, sajt és kenyér. Inkább sajt- és kenyértúladagolás. ;) Voltam futni háromszor is a farmok között, egyszer még a francia tehenek elől is, mert a buták megkergettek futás közben (nem tagadom, kicsit megijedtem, hogy akkor itt és most vége mindennek, a felbőszült tehenek elveszik az életemet..), de végülis sikerült elrejtőznöm a fák között és egy hatalmas mezei kerülővel hazatérni. Volt itt ping-pong, úszás, együttfőzés és még a napozásból is kijutott. Végre van egy kis emberi színem az angol évek után.. És akkor most mutatok képeket is!
Az első kettő még Cambridgeben, aztán az első francia reggelen kuporodva egy bögre (már elfogyasztott teával), majd már Cambridgeben. Kipakolás után mentem is futni, hitetetlenül hiányzott a megszokott tókör. :)
Béke, kávék és napsütés. :)
Ők pedig a fent említett tehenek, még békésen nézelődve..
Jó volt kicsit visszahúzódni, de azért örülük, hogy visszatértem a dolgos hétköznapokba, mert sok teendőm és tervem van az elkövetkezendő hónapkra.. ;)
Dallam Vasárnapra
