Hú, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap is. Ma még pakolok, magyar zenét hallgatok és alig bírok magammal. Két nap múlva futom életem első félmaratonját, méghozzá Budapesten! Úgy gondoltam, hogy az első ilyen megmérettetést Magyarországon kell teljesítenem, magyar lányka módra. :) Hogy készen állok-e? Múlt vasárnap még nem éreztem. Elmentem egy 10 kilométeres trail versenyre és 2 km után egyedül maradtam a gondolataimmal, a kételyeimmel. Berögzült az agyamba, hogy én ezt nem tudom megcsinálni és végig szenvedtem a távot, 4 perccel lassabb voltam a valós önmagamnál.
Az ominózus futás..azért próbáltam mosolyogni. :) Végülis nem álltam meg egyszer sem.
Nem hagyott nyugodni ez a kudarc. Elmentem hát egy gyors örömfutásra kedden. Nem fog ki rajtam a saját elmém! :) Sikerült nagyon szuper időt futnom, 4.5 km-en. :)
Ez meg egy őrült örömfutás. :) Mondtam én, hogy megy ez nekem.
A leghosszabb távom a felkészülés alatt egyébként 18 km volt, ahová fokozatosan jutottam el. Először 8, majd 10, 12, 14 és 17 km-es távokat futottam 5.40-6.10-es kilométerekkel. Erre a tempóra számítok a Vivicittán is, talán kicsivel döcögősebbre a végén. A szívem majd viszi a lábaimat. :) Vagy a Máté becipel.. :D
Hát akkor pakolás, reggel indulás a reptérre, majd repülés Budapestre. VIVICITTÁ!!
