Volt egy online naplóm régebben a b13 platformon, ami ugyan már nem aktív, de szerencsére hellyel-közzel sikerült elmentenem. A naplóm, a szárnnyal futásom, mielőtt 3 éve Angolföldre léptem. Most úgy döntöttem, hogy egy kis időutazást tartok és néha-néha megosztok egy kis darabkát belőle. Lássuk a mostani adagot, egy önismereti kódexet 2014-ből.
Önismereti Kódex
Nehéz téma. Szinte megfejthetetlen, mint maga az élet. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is kezdjek neki a feladatnak. Pontosabban melyik kérdéssel induljak el ezen a véget nem érő úton. Ahol nincsenek helyesen megfogalmazott mondatok, nincs olyan, hogy biztos, nincs fekete és fehér, a megválaszolatlan kérdések pedig csak egyre jobban halmozódnak az évek során. Ki vagyok én? Mit csinálok? Miért csinálom azt, amit éppen csinálok? Hogyan illik be ez az Egészbe? Mi is az az Egész?
Talán a legjobb út az önismerethez, ha kifelé tekintek. Ha kívülről nézem magam, ha másokat figyelek. Ha másokban figyelem önmagam. Mert különféle emberek szemében más és más vagyok. Mit látok a szemükben? Tanulok a lenéző pillantásokból, a mosolyokból, a hálától csillogó szemektől vagy az esetleges durvaságokból? Látom magam a szemükben?
Érdekes, hogy mennyire nem vesszük észre magunkat a világban. Hogy ahogy én látom az adott napot, amilyen véleményt alkotok másokról, az valójában én vagyok. Amikor rám tör a „mindent utálok” életérzés, akkor valójában magammal nem vagyok kibékülve. Ha mindenkiben csak a hibákat keresem, nyilván a gyengeségeimet próbálom leplezni. De valójában ki elől? Ha szeretek valakit, magamat is elfogadom. Ha tudom élvezni a napsütést, az elkapott mosolyogat, a kávé illatát, akkor én nagyon is jól érzem magam. Önmagammal.
Elutazhatok, új élményekkel gazdagodhatok, minden este máshonnan és máshogy láthatom a naplementét, de ezt a batyut-Magamat életem végéig cipelnem kell. A világ másik végén is a saját gondolataimmal, álmaimmal, érzéseimmel kell együtt élnem, harcolnom.
Te hogy állsz másokhoz? Vajon segítesz az idős hölgynek felszállni a villamoson? Felajánlottad már a segítséget valakinek mindenféle haszon nélkül? Hogy gondolsz a családodra, a barátaidra, a munkatársaidra? Milyen dallam, illat ugrik be először, amikor rájuk gondolsz? És ők mit érezhetnek valójában? Átérzel? Ítélkezel?
A kérdések száma végtelen, de minden válasz csakis bennem rejlik. Talán még nem tudom pontosan megfogalmazni, de sokszor érzem. Kérdés nélkül is.
Te hogy állsz önmagaddal? A te világod milyen?
Menczel Enikő, 2014. Február
