Emlékeztek arra a Szex és New York jelenetre, amikor Carrie felébred az éjszaka közepén, hogy lecserélje a nyári takarókat őszire? Hát elérkezett az új évszak. A tegnap reggeli köd már nagyon sokat sejtető volt, de délután úgy kisütött a nap, hogy elfeledtette az ősz közeledtét. Ma viszont már nem is próbálkozott többet a napsütés. A nyár drasztikusan távozott Cambridge utcáiról, helyét a fakó reggelek és a komor esőzések vették át.
Nem búsolok, mert szerintem az ősz csodaszép, minden rozsda, narancs és sárga, a reggel illata pedig magában hordozza a régi emlékeket, a tél vágyakozását, a tavasz frissességét és a nyár kavalkádját. Az ősz arra való, hogy lenyugodjunk kicsit. Rövidebbek a nappalok, ezért több időnk van magunkkal foglalkozni, bekuckolni egy kedves könyvvel a sarokba és olvasni akár órákon át. Vagy hétvégén sétálni menni és hallgatni a lábunk alatt zörgő leveleket, elfogadni az elmúlást, megbékélni a jelennel. A hideg limonádé helyett meleg szilvás teát kortyolunk és a pörgős nyári dallamokat felváltja a nyugtató zongoraszó. Olyan barátságos hely ez.
Az ősz számomra egy piros alma, egy narancssárga tök, egy fűszeres chai latte és egy mustársárga pulóver, az illata pedig biztosan fahéjas.
Az ősz itt van, megérkezett. Nem is írok most terveket, elvárásokat. Most nem kell semmi. Hátra dőlök és a kislámpa fényénél elszürcsölöm a teámat. Élvezem a csendet, az ősz békéjét.
