A nap legjobb része, amikor felkelhetek. Amikor kinyitom a szemem, felébred a lelkem és tudom, hogy bármi megtörténhet ma. Lassan körbenézek, felülök az ágyban, talpammal megérintem a puha szőnyeget, majd a konyha felé veszem az irányt. Csak halkan, nehogy felébresszem Őt, hadd pihenjen.
Finom kávét főzni tudomány. Ha jól csinálod, akkor nem kell bele cukor sem. Megédesíted a lelkeddel. Belefőzöd a reményeidet, az aznapi teendőket és a reggeli mosolyodat. Aztán meg leülsz és figyeled a csendet. Ez a nap legtisztább pillanata. Csak a Reggel és Én.
Süt a nap, minden olyan derűs. Eszembe jut, hogy milyen régen futottam úgy szívből! Edzeni persze edzek, de az más. Most itt az ideje ismét szabadnak lennem! Besurranok a szobába, felöltöm a futóruhámat, a hajamat pedig copfba kötöm. Mi más kell még? Tavasz, szabadság, napsütés, energia egy szombat reggelen. Nem futottam gyorsan, nem futottam sokat, de minden másodpercet megéltem. Minden pillanatban ott voltam, ahol lennem kellett, Magammal, a Napsütéssel és a Tavasszal.
Milyen kevés kell a boldogsághoz, ugye?
