A utóbbi időben nem voltam túl aktív itt a blogon, aminek számos oka van. Sokat utaztam, személyes motiváció után kutatodtam, olvastam, tanultam, figyeltem és fejlesztettem magam. Építgettem, kihívásokat állítottam fel és most ezekért az álmokért dolgozom.
Aki követi az Instagram oldalamat, az láthatta, hogy sokszor ültem repülőn és még fogok is a karácsony előtt. Szeptemberben Máltára utaztam egy konferenciára, ahol három inspiráló napot tölthettem egy rendkívül tudományos környezetben. Imádtam minden percét és a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam, hogy kutató-fejlesztő lehetek. Ez a három nap olyan löketet adott a karrieremben, hogy azóta sem tudok lenyugodni. Nem egyszer fordul elő, hogy hajnal 5-kor kipattanok az ágyból, mert eszembe jutott valami "elképesztő ötlet" és azonnal papírra kell vetnem. Nem állok meg, jövő hónapban Amszterdamba utazom egy következő tanulmányútra, hogy még több tudást és inpirációt szippantsak magamba.
Magyarországra is utaztam pár napra, amelynek fénypontja a családi hétvége mellett a Lushban tett látogatásom volt. A Fashion Streeten újonnan nyílt üzlet barátságos légköre és csodálatos illatkavalkádja azonnal elvarázsolt, de erről a látogatásról a következő posztban hosszabban is írok majd. A karácsonyi újdonságok már kint vannak a polcokon, mindenképpen nézzetek be, mert hatalmas a választék!
És hogy hol találtam motivációt?
Bárhová mentem az elmúlt pár hónapban, mindenhol kaptam valamit. Szeretem a reptereket az emberek kavalkádja és a különböző élettörténetek végtelensége miatt. Emlékszem két idősebb hölgy ült a reptéren, 70 év körüliek lehettek, de talán még több is volt az. Elővették a kenyeret, a paradicsomot és a szalámit a táskából, majd jóizűen ettek és kacarásztak. Kicsit kilógtak a komoly üzletemberek és a nyaralni vágyó párok csoportjából. Nem tudtam nem figyelni rájuk. Mennyi mindent megélhettek, mégis itt ülnek vidáman, éppen finoman vájják ki a rossz részeket a paradicsomból és világot látnak 70 évesen. Én is ilyen szeretnék lenni. Csakis előre nézni és soha nem feladni. Utazni, tanulni, beszippantani a világ minden egyes illatát, megismerni minden színét, árnyalatát és nyitottnak maradni, még ha sokszor nehéz is.
Két hét múlva Barcelónába veszem az irányt egy nagyon rövid hétvégére, ahol régi munkatársakkal találkozom majd. Aztán ki tudja, lehet, hogy Ausztriában és Budapesten is kikötök még a karácsony előtt.
Utazás az élet.. nem csak a világ körül, hanem magunkkal is. Ha nem is tudom minden szegletét bejárni a világnak, a lelkem bebarangolásához egyre közelebb jutok.
