Köszöntelek 2018 első bejegyzésével! Talán egy kicsit elkéstem így Január vége felé, de most éreztem úgy, hogy ideje lenni leülni és összefoglalni, hogy mit is várok ettől az évtől. Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, de azért jó összegezni, hogy miben és hogyan szeretnék változtatni magamon és az életmódomon.
SLOW LIFE
2017 nagyon sűrű volt. Költözés, megszámlálhatatlan repülőút, edzések, futások, munka, munka, munka. December végére kicsit elfáradtam és úgy döntöttem, hogy bár nagyon szeretem a munkám, kicsit lassítani fogok. A novemberi előléptetés nyilván nem segít ebben, hiszen több és nagyobb az elvárás, főleg úgy, hogy a csapatom kisebb lett, a feladatok száma pedig exponenciálisan növekszik napról napra. De minden nap találok egy-egy fél órát, akár az ebédidőmből lecsípve, akár két meeting között, hogy sétáljak egyet. Ezt szigorúan betartom, hiszen ha nem teszem meg, akkor egyáltalán nem látom a napot, hiszen reggel és este még mindig sötét van a világ ennek a táján, a mesterséges fény pedig elég lélekölő. Emellett időt szánok jógára is. Január elsején egy 4 órás flow jógával indítottam az évet a CAMYOGA csapatával. Elképesztő löketet adott a másnapi évkezdéshez a laborban. Azóta is próbálok minden nap becserkészni egy-egy 20-30 percet estéként, amikor csakis magamra, a légzésemre és az egyensúlyra figyelek.
CREATIVITY WITHOUT EXPECTATIONS
A kreatívkodás nagyon könnyen kiesik az ember életéből. Szerintem ez az első, amelyet elvesztünk vagy feladunk, amikor túl sok a munka, otthon takarítani, főzni kell és különben is nyűgösek és fáradtak vagyunk. Pedig mennyi mindent kaphatunk egy-egy kis otthoni projekttől! Sokan mondják, hogy nekik ihlet kell ahhoz, hogy valamibe belekezdjenek, viszont én pont fordítva gondolom - a rendszeres alkotás ad igazi inspirációt. A TV előtt üldögélés valószínűleg nem fog ihletet adni, ha eddig sem adott. Az inspirációt keresni, a kreativitáson pedig dolgozni kell. Olyan ez, mint az izom. Nem várhatjuk el, hogy nehéz súlyokat emeljünk rendszeres edzés nélkül. Nem fognak brilliáns ötletek sem megtalálni minket, ha nem tréningeljük az agyunkat.
Ebben az évben szeretnék ismét alkotni - rajzolni, többet zongorázni, írni. Viszont elvárások nélkül! Abban a pillanatban, amikor célokat tűzök ki a hobbimmal kapcsolatban, valahogy az egész elveszti az alkotni akarás varázsát. Hiszen a célt látom a szemem előtt, nem pedig a pillanatot élvezem. A másik probléma az, hogy mindig tökéleteset szeretnék alkotni és amikor ez nem jön össze feladom/bedobom a sarokba/valami másba kezdek. Ebben az évben játszani fogok a színekkel, a szavakkal és ha valami nem úgy alakul, ahogy elképzeltem, elteszem tanulódarabnak. Ahelyett, hogy a végeredményt nézzem, az elsődleges célom az lesz, hogy élvezzem a kreálás minden pillanatát - mint a gyerekek. Az ő egyetlen céljuk a játék és a szórakozás, és milyen jól teszik. Az egyetlen ember, akinek meg szeretnék felelni a kreativkodásommal ebben az évben, csakis én leszek.
MOZIBA, MÚZEUMBA ÉS LONDONBA JÁRNI
Hiányzik egy kicsit az emberek nyüzsgése, a barátokkal való mozizások és kávézások. A hideg idő mindenkit kicsit magába fordít. Ebben az évben szeretnék többet járni múzeumokba, kiállításokra és szeretnék bloggerekkel találkozni, inspirációt cserélni vagy csak csevegni az élet apróbb dolgairól. Londonban is régen voltam már, ott pedig mindig történik valami.
Lehet a hideg idő az oka, kicsit nehezebben esik most bármibe is belekezdeni, elmenni valahová vagy kreatívkodni. De ahogy az idő is melegszik majd (remélem) és a nappalok is hosszabbak lesznek, a természettel együtt mi is éledezünk lassan, kikecmergünk a kis barlangunkból, hogy új célokat valósítsunk meg, hogy új dolgokat fedezzünk fel vagy csak, hogy élvezzük a létezés pillanatát és figyeljünk a belső hangra.
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK
