Kicsit talán eltűntem a blogról, de az életem nagyon is nagy mértékben zajlott, illetve zajlik. Elkezdődött a költözés, a pakolás, a stresszelés, hogy készen lesz-e a lakásunk karácsony előtt, emellett rengeteg-rengeteg munka zúdult rám, ami egyet jelent a túlórával, a hétvégi extra munkákkal így az ünnepek előtt. De voltam kétszer is Ausztriában az elmúlt három vagy négy hétben, ami segített abban, hogy végre nekem is karácsonyi hangulatom legyen és kiengedjem kicsit a gőzt. Szóval van mit mesélnem..
Hurrá költözünk!.. de mikor is?
Párszor már említettem a blogon, hogy hatalmas fába vágtuk a fejszénket tavasszal, ugyanis úgy döntöttünk, hogy ideje megteremteni a saját otthonunkat. A lakásvásárlás egy hosszú és nagyon is nehéz folyamat, lelkileg és a bankszámlát tekintve is megterhelő, nagyon sok dologra nem voltunk felkészülve. Főleg, ha az ember Cambridgeben szeretne letelepedni, ahol az ingatlanpiac háborús övezetnek számít. Minden ingatlan szinte napok alatt (gyakran percek alatt) elkel, az árak valahol a csillagos ég fölött vannak, amire még rátesz a vásárlók licitje, ami nyilván azoknak kedvez, akiknek több van a bankszámlájukon. Tehát nem nekünk. Istenem, mennyi, de mennyi lakást "veszítettünk el", mert hiába ajánlottunk a kért árnál többet, valaki egy órával később többet ajánlott, elkezdve a háborút, amihez még vagy öt másik pár csatlakozott. Valahol a második licitünknél mindig fel kellett adnunk, mert elértünk a határainkat. Így fájdalmas búcsút vettünk sok olyan lakástól, amibe már beleképzeltük magunkat, ahogy főzzük a vacsorát, az esti teázásokat és a jövőbeli kis családunkat. De aztán ránk talált a szerencse, ugyanis az egyik salesman segített nekünk bekerülni az első csoportba, akik megtekinhették az új építésű lakások terveit éppen azon a környéken, ahol mi lakunk. Az alap még le sem volt téve, de azon a napon, mind az összes lakás el is kelt. Ha nem mi lettünk volna az elsők, akik megnézhetik a terveket és ott azonnal nem foglaljuk le az egyiket, akkor még jó pár hónapig keresgéltünk volna reménytelenül. Szóval tervek és számítógépes grafikák alapján döntöttünk egy óra alatt az otthonunkról (megelőzve a következő párt), ami így visszatekintve elég rizikós döntés volt. Az építkezések valamikor nyáron kezdődtek el, lassabban, mint, ahogy terveztük, az októberi ígért költözés emiatt elmaradt. Már teljesen feladtuk, hogy április előtt pakolunk, amikor is novemberben extra sebességre kapcsoltak az építők és most úgy néz ki, hogy legkésőbb januárban (lehet, hogy karácsony előtt) beköltözhetünk az új otthonunkba. Ezúton szeretném ismételten kérni a Jézuskát, a Télapót, az ő összes kis manóját, rénszarvasát és angyalkáját, hogy segítsenek abban, hogy az idei karácsonyfánkat az új otthonunkba állítsuk fel, ugyanis jövő héten derül ki, hogy mi lesz. :) Én már most hálás vagyok, hogy eljutottunk ide, nagyon várom már, hogy végre a saját kis otthonunkat rendezgessük. A dobozolás, szortírozás már is elkezdődött, ami elég jól megy. Mutatok egy pár inspirációs képet, amit a Pinteresten gyűjtöttem. Leginkább a bordó és a szürke kombinációja tetszik.
Hurrá Utazunk!
Ausztriában kétszer is voltam, novemberben Salzburgba utaztam egy hétvégére, ahol meglátogattam a tesómat, december elején pedig Bécsbe utaztunk. Ausztria csodálatos hely, remélem jövőre is lesz alkalmam ellátogatni ide. Sajnos a költözés miatt nem tudunk Magyarországra utazni karácsonykor, ezért nagyon jót tett a lelkemnek, hogy a bécsi kirándulás alkalmával megkaptam az ünnepi hangulatot. És akkor mutatok pár képet is:
Futás
Sikerült futnom is az elmúlt hetekben, bár kicsit nehéz volt belesűrítenem a napjaimba. Vittem Bécsbe is futócipőt, ahol az utolsó napon sikerült pár kilométert bezsebelnem. Az utazás előtt egyébként sikerült elérnem a 900 km-t, tehát a véghajrában vagyok. :) Elkezdtem hinni abban, hogy december 31-ig sikerül teljesíteni az áhított 1000 km-t, de addig még sokat kell tenni. Más sportra sajnos nincs időm most, januárban viszont ismét visszatérek a konditerembe és a súlyokkal való edzésekhez, mert hiányzik és érzem, hogy a futás miatt sajnos fogytam.
Egyébként december 23-án lesz az utolsó munkanapunk ebben az évben, addig még kicsit káoszkodom, futok és persze dobozoljuk az életünket a költözéshez. Ajándékvásárlás? Na, azt még mindig nem tudom, hogy fogom megoldani.. eddig a mézeskalács és a mince pie sütés tűnik megoldásnak a közelebbi ismerősöknek.
Mindenkinek kellemes készülődést az ünnepekre, remélem nektek nyugisabban telik az év utolsó hónapja.
Megosztok Veletek egy tradícionális karácsonyi videót innen Cambridgeből, idén remélem én is eljutok az egyik ünnepi koncentre:
