Paulo Coelho A győztes egyedül van (The Winner Stands Alone) című regényében egy szép kis listát gyűjtött össze arról, hogy mi mit is tartunk normális életnek. Eddig nem olvastam tőle könyveket, mert úgy gondoltam, csak közhelyekkel dobálózik (ami valljuk be igaz..), de A győztes egyedül van viszont eddig kifejezetten tetszik. A Normális Dolgok Listája elgondolkodtató, ahogy szerintem az egész könyv is, bár még nem értem a végére. A listának egy részét mutatom be, azokat a pontokat, amelyek nekem kifejezetten tetszettek és este elalvás előtt kicsit gondolkodtam rajtuk.
A Normális Dolgok Listája (részlet):
- Minden normális, ami elfelededti velünk, hogy kik vagyunk és mit akarunk és ennek eredményeképpen képesek vagyunk dolgozni és pénzt keresni.
- Éveket tölteni az egyetemen, hogy aztán ne találjunk állást.
- Reggel kilenctől délután ötig végezni egy munkát, amelyben egyáltalán nem leljük örömünket, míg végül harminc év múlva sikerül nyugdíjba vonulnunk.
- Nyugdíjba vonulni, ráébredni, hogy már nincs energiánk élvezni az életet, és pár év múlva belehalni az unalomba.
- Kinevetni azt, aki pénz helyett a boldogságot keresi, és azt mondani rá, hogy hiányzik belőle az ambíció.
- Összehasonlítani a különböző autókat, házakat, ruhákat, és ezeket az összehasonlításokat tekinteni az élet értelmének ahelyett, hogy valóban utána járnánk, hogy mi az.
- Nem beszélni idegenekkel. Szidni a szomszédokat.
- Megházasodni, gyereket nevelni, együtt maradni, akkor is, ha már rég véget ért a szerelem, abban a hiszemben, hogy a gyereknek ez az érdeke ( és közben azt gondolni, hogy nem észre semmit az állandó veszekedésekből)
- Kritizálni mindenkit, aki megpróbál más lenni.
- Az ágyunk mellé tett idegesítő ébresztőórára kelni.
- Elhinni mindent, ami nyomtatásban megjelenik.
- A nyakunkra kötve hordani egy darab színes szövetet, amelynek az égvilágon semmi értelme sincs, azon kívül, hogy a hangzatos "nyakkendő" névre hallgat.
- Soha nem egyenesen tenni föl a kérdéseket, még akkor sem, ha a másik ember nagyon jól tudja, hogy mire akarunk kilyukadni.
- Akkor is mosolyogni, ha legszívesebben zokognánk. És sajnálkozva nézni azokra, akik kimutatják az érzelmeiket.
- Alábecsülni azt, amit nem volt nehéz megszerezni, hiszen nem kellett érte meghozni a szükséges áldozatot, vagyis nyilvánvalóan nem felel meg az elvárásainknak.
- Követni a divatot akkor is, ha nevetséges és kényelmetlen.
- Rengeteg pénzt áldozni a külső szépségre, és vajmi keveset foglalkozni a belső szépséggel.
- Minden lehetség eszközt bevetni annak érdekében, hogy megmutassuk: bár normális emberek vagyunk, magasan a többiek felett állunk.
- A tömegközlekedési eszközökön soha nem nézni a szemben ülő szemébe, nehogy azt higgye, hogy elakarjuk csábítani.
- Ha belépünk a liftbe, végig az ajtó felé fordulva állni, és úgy tenni, mintha rajtunk kívül senki nem lenne ott, akkor is, ha moccanni se bírunk a zsúfoltságtól.
- Soha nem nevetni hangosan egy étteremben bármilyen jó is a sztori.
- Az idő előrehaladtával egyre bölcsebbnek képzelni magunkat, akkor is, ha még annyi tapasztalatunk sincs, hogy tisztában legyünk vele, mit csinálunk rosszul.
- Elmenni egy jótékonysági estre és elégedetten nyugtázni, hogy ezzel mindent megtettünk a világban uralkodó társadalmi egyenlőtlenség kiküszöböléséért.
- Naponta háromszor enni, akkor is, ha nem vagyunk éhesek.
- Elhinni, hogy a többiek mindig jobbak mindenben: szebbek, ügyesebbek, gazdagabbak, okosabbak. Nagyon kockázatos átlépni a korlátainkat, jobb ha nem is csinálunk semmit.
- Azt gondolni, hogy a gyerekeink azért követnek el hibákat, mert rossz társaságba keveredtek.
- Mindig azt mondani, hogy én megpróbáltam, akkor is, ha semmit nem próbáltunk meg.
- Lemondani arról, hogy megéljünk a világ legérdekesebb dolgait, amikor már nincs erőnk az ilyesmihez.
- Mindennap egy jó adag tv, hogy ne legyünk depressziósak.
- Hinni, hogy amit már egyszer megszereztünk, az a miénk marad.
