Ez most egy kicsit eltérőbb témájú poszt lesz, de remélhetőleg lesznek olyanok, akik hasznosnak találják ezeket a sorokat is. Sok időbe telt összeszedni a bátorságot, hogy erről a témáról is írjak valamilyen formában a blogon, mert igen, ez egy igen személyes téma. Sokan tabuként kezelik, ennek ellenére minden ötödik ember szenved tőle, a legtöbben csendben, talán nem is tudva a pontos diagnózist..
Amiről ma beszélni fogok, az az IBS, azaz Irritábilis Bél Szindróma.
Az IBS egy gyomor- és bélrendszeri elváltozás, amelynek hátterében még részletes klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal sem lehet igazolni szervi rendellenességet, ami megnehezíti az orvos és a beteg dolgát egyaránt. A tünetek kialakulásában a bél fokozott érzékenysége (irritabilitása), az bélmozgás zavara és a fokozott fájdalomérzés játszik szerepet. A betegség hosszú távon nem okoz szövődményeket, de a mindennapi életet meglehetősen megnehezíti. Éjjel-nappal, 24/7. Éppen ezért egy borzasztó állapotról van szó. Én sajnos tudom, hogy mennyire kínosak az IBS tünetei. A leggyakoribb tünet a rendszeres hasi fájdalom, ami ellen még egyetlen fájdalomcsillapító sem hatott eddig. Emellett a mindennapi diszkomfort érzet a puffadás, a belek feszülése miatt, fura bélmozgások és a mellékhelységek gyakori látogatása... és akkor még nem beszéltünk az emiatt kialakult szorongásról és szégyenérzetről.
Persze vannak jobb időszakok is. Az a pár napig tartó boldog lebegés állapota, amikor teljesen elfelejtem, hogy valaha is volt valami "rendellenességem". Aztán sajnos a tünetek megint felerősödnek, ami kihat a szociális életemre, a munkámra és a sportra is.
Bár tavaly diagnosztizáltak IBS-sel, bizony már több éve szenvedő vagyok. Régebben én sem gondoltam semmi komolyra. Hiszen mindenki felpuffad alkalmanként és az alhasi görcsöknek sem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. Aztán kezdett túl sok lenni, hogy szinte minden nap visszatérnek a tünetek hol enyhébb, hol erőteljesebb formában. Nem, nem normális napi 4-5 alkalommal a mellékhelység látogatása és a rendszeres puffadás sem... végre kezdtem belátni, hogy nem túlreagálásról van szó, itt bizony van valami. Az orvosok persze nem tudtak elsőre segíteni, a glutén intolerancia tesztem negatív lett és krónikus betegségre utaló jeleket szintén nem tudtak kimutatni. Nem nyugtatott meg a dolog, ekkor kezdtem figyelni az étkezésemre. Étkezési naplót vezetni talán a legjobb megoldás volt rájönni, hogy mi is okozza a legtöbb problémát, de erre még később visszatérek.
Az IBS egy fájdalmas, kínos és fárasztó állapot, ami negatívan befolyásolja az életminőséget. A legrosszabb az egészben talán, hogy nincs rá pontos ellenszer, a kezelése komlex és teljesen egyedi.
Még nem volt alkalmam találkozni olyan emberekkel, akik szintén IBS szenvedők (bár a statisztika szerint sokan vagyunk). Ezért kezdtem el írni ezt a poszt-sorozatot...annak reményében, hogy találok sorstársakat. Tudom, hogy ezekről nehéz beszélni, de az IBS pont az, amit nem hagyhatunk szó nélkül. A tervem, hogy alkalmanként próbálom megközelíteni ezt az állapotot különböző aspektusokból, személyes tapasztalatokkal és táplálkozástudományi segítséggel is. Szeretnék létrehozni egy közösséget, egy helyet, ahol nyíltan beszélhetünk a problémáinkról, illetve tanácsokat adhatunk, segíthetjük egymást. Kérlek írjatok bátran akár itt a blogon, akár személyes levélben, hogy aztán kiépíthessünk egy nagyobb közösséget. Ami a legfontosabb, hogy nem vagy egyedül!
