Bizony nekem is vannak nehezebb napjaim, nekem is vannak küzdelmeim. Van, amikor én is lenyomom a szundit az órámon. Sőt van, hogy kétszer is. Van, hogy lemondom az edzést vagy a futást, mert pihenni szeretnék, olvasni vagy filmet nézni csokival. Van, hogy copfba fogom a hajam és egy meleg pulcsiba bugyolálom az önbizalmamat, mert aprónak érzem magam ebben a hatalmas világban. Néha nehéz az élet, nehéz a lélek. De a legfontosabb talán az, hogy mindig kikecmeregtem ezekből a gödrökből. Nevezzük őket lustaságnak, önsajnálatnak, esetleg szégyennek vagy irigységnek. Kihalásztam a lelkem, mert ki akartam. Fejlődni akartam, lendületben maradni, kitartani. Mert rájöttem, hogy minden csak rajtam múlik. A világ olyan, amilyennek én látni szeretném. Én építem, alakítom, hozzáadom azokat a dolgokat, amiket szeretek és elengedem azokat, amelyekre nincs szükségem, még akkor is, ha ez fáj.
Szeretem az életem. Szeretem ezt a lendületet, még akkor is, ha néha elfáradok. Szeretem azt a szenvedélyt, ami reggel felébreszti a testem és a lelkem. Szeretem az illatát, ami leginkább tavasz és kávé, de akkor is szeretem, ha odaégetem a reggeli rántottámat. Szeretem az ízét, mint az érett avokádónak vagy egy friss almának és a háttérzenéjét is, a zongoraszót, a lelkem dudorászását. Szeretem a benne lévő társakat, barátokat, akkor is, ha néha csalódok. Mert mindenből tanulok. Ez maga az élet.
Miért írom még mindig ezt a blogot?
Meg akarom örökíteni ezeket a pillanatokat, bedozobolni az energiát, a napsütést, az életszeretet és ha éppen szükségem van rá, elővenni és mélyen beleszippantani. Ez amolyan Boldogság-hely. Ha szükséged van rá, akkor Te is kaphatsz belőle egy szeletet. Remélem, hogy inspirálni tudlak arra, hogy merj és akarj fejlődni, hogy kitarts. Mert én is kitartottam.
Mindannyian különbözőek vagyunk. Különböző méretekkel, álmokkal, célokkal, lehetőségekkel. De ettől vagyunk értékesek. Nem kell neked futnod, ha nem akarsz. De megmutatom, hogy nekem miért szép. Talán mások cikinek gondolják, hogy felnőtt fejjel kezdtem el balettozni? Én büszke vagyok rá, mert volt egy gyerekkori álmom, amit nem hagytam elveszni. Sokan gondolják, hogy nekem több lehetőségem van, hiszen Angliában élek. Hidd el, hatalmas adag bátorságot és munkát kellett befektetnem ebbe a döntésbe. Az élet nem csak történik. Meg kell dolgozni érte.
Mit is akartam ezzel mondani?
Legyen egy mottód, egy mantrád. Ahogy Anthony Hopkins is mondta: "Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott." Nekem ez a kedvencem. És ezt most nem a szerelemre, hanem magára az Életre értem. Legyen mindig valami, ami miatt felkelsz, ami elindít, ami boldoggá tesz. Vagy legalább légy rá nyitott. :)
Sometimes life is risking everything for a dream no one can see but you.
