Volt egy lány, aki sosem volt jó semmilyen sportban sem. Akit a vékonysága miatt mindenki gyengének tartott. Aki rendszeresen sportolni is csak felnőtt fejjel kezdett el és ekkor ismerhette meg az edzés adta örömöket. Ez a lány két-három éve elindult futkorászni. Ekkortájt kezdett balettozni is. Kezdetben rendes futócipő nélkül futott pár kilométert Guildford utcáin. Aztán amikor már fél óráig is bírta a lassú kocogást, hát vett rendes cipőt magának. Egy élénk pink párt, amit azóta is nagy becsben tart. Tetszett neki ez a futás dolog. Szabadnak és erősnek érezte magát ilyenkor. Jöttek az első 5 kilométerek, majd a hetek, a nyolcak. Az első futós eseménye a 10 km-es Race for Life volt 2014-ben. Ekkor kezdett megfogalmazódni benne a futóvá válás gondolata. Talán még nem merte kimondani hangosan, de a lelkében érezte. Beszippantotta az életérzés, a futás által generált energia. Elkezdett hinni magában és aztán másokban is. Elkezdett hinni az életben. :)
Na most ez a lány kigondolta, hogy jó lenne félmaratont is futni egyszer. Volt már jó pár futó eseményen, Race for Life-on, Spartan Race-en, váltófutásokon. De a félmaraton az félmaraton! Az 21 kilométer küzdés, oda kell az elme, a szív, az már nem mindenkinek megy. Hát legyen! :) De hol? Csakis egyetlen helyre gondolhatott. Egy helyre, amely szívének kedves volt. Budapest. Gyorsan lefoglalta a repjegyeket, beregisztrált és várt. Meg persze futott. Örömből, ahogy jól esett neki. :) A nagy nap előtti héten azonban elérte őt is a mélypont. Elhitte, hogy ő még mindig az a gyenge lány, aki a múltban volt. Aki nem képes nagy dolgokra. Aki nem való semmire. De kimászott, inkább kifutott a bizonytalanság gödréből. A mozgás csodákra képes. :)
Szombaton hazarepült Magyarországra és amikor megpillantotta a Margitszigetet a repülőből, összeszorult a szíve. Ez most már tényleg valóság, egy óriási kaland részese lesz nemsokára! *háttérzene*
Mosolygombóc itt már talán érezte, hogy másnap beér a célba.
És nem volt egyedül. :) Hatalmas erőt adott neki, hogy a családja is eljött a nagy eseményre. Ez azt jelentette, hogy hittek abban, hogy végig tudja csinálni. És még egy kedves futótársa is akadt, aki nem engedte, hogy bármilyen kétely is a gondolataiba férkőzzön. Végig egyenletes és biztonságos tempót diktálva, boldogan, napsugárban fürödve meglett a 21 km 2.10 alatt. A 15. km után már semmi nem állhatott az útjába, ott eldőlt, hogy meglesz ez. Sikerült az első hosszabb távot legyőznie, félmaratonista lett!! A történet pedig innen folytatódik. Mert nagyon úgy néz ki, hogy nem tud megállni..
Köszönöm a sok-sok támogatást vasárnap, hihetetlen élmény volt Magyaroszágon teljesíteni az első nagyobb megmérettetésemet. Köszönöm Máténak, hogy hozzájárult ehhez a csodához, mert nélküle ez nem ment volna így, ilyen vidáman. :) Ő egyébként lefutotta mindhárom távot aznap. MINDHÁROM TÁVOT, azaz összesen 38 km-t. :)
Itt pedig az érem, ugye milyen szép?
