Számomra még mindig hatalmas dolog, hogy egy hónapja eljutottam a félmaratoni távig (a posztot ITT találjátok). Azóta talán kicsit lenyugodtam vagy legalábbis az az érzésem, hogy kevesebbet futok. JA NEM. Közben visszanéztem a Runkeeperre és a Vivicitta óta csak 'lecsúszott' 60 km. Szóval mégsem futok kevesebbet, de talán könnyebben, magabiztosabban megy, mint előtte. Meg közben előre is nézek. Bizony, nem lehet ezzel leállni, úgy döntöttem, hogy szeptemberben ismét nekiveselkedem a távnak.
A 21 km már benne van a lábaimban, a következő lépés, hogy javítsak az időmön, így kicsit tudatosabban készülök a megmérettetésre. A terv heti 3 futás, 1 súlyzós edzés és egy balett. A három futás egyike egy gyors tempójú 4-5 km (5-5:10 körüli tempókkal, nekem ez jelenti a gyorsat jelenleg), a második egy laza futás a munkahelyi futóklubbal (itt általában beszélgetős 6 perces kilométereket diktálunk), a harmadik pedig egy hétvégi hosszútáv (10 km fölött, a tempót 6 alatt tartva, ideálisan 5:30-as kilométerekkel).
Nagyjából tudom tartani ezeket az elvárásokat, nézzétek csak:
Közben meg beneveztem pár eseményre is, mert miért ne.:) Jövő hónapban Skittles Color Run Londonban, amit már régóta ki szerettem volna próbálni, tényleg csak a buli miatt. Aztán lesz egy másik 5 km-es trail verseny, ahol tényleg egy nagyon jó időt szeretnék futni. Meglátjuk, meglátjuk. :) A lelkesedésem tehát nem hagyott alább, sőt szárnyal előre. Ez az év már így is az eddigi legjobb minden tekintetben, a futás az meg csak futás, ahogy Anna mondaná, de mindenképpen rátesz erre. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy London vagy Budapest? Mozogjunk, örüljünk. :)
“Home wasn't a set house, or a single town on a map. It was wherever the people who loved you were, whenever you were together. Not a place, but a moment, and then another, building on each other like bricks to create a solid shelter that you take with you for your entire life, wherever you may go.”
