Mert bizony jól eltűntél a Napsugárral együtt Angliából. Tudod, én hiányollak. Gyere vissza a tartós napsütéssel, a langyos estékkel, pulcsi helyett kisruhákkal, meggyel és fagyival! Vidd el az esőt, a random havazást (bizony itt az is van júniusban), a frontérzékenységet, a frusztrációt meg a világ összes problémáját egy kis időre. Nagy szükség lenne Rád!
Június egy furcsa hónap volt. Nem találtam a helyem, legtöbbször némán figyeltem a világot, a viharokat, az esőt, a jóság hiányát, a káoszt. Június csöndben telt, egy zavaró, frusztráló csöndben. Valahogy minden kicsit borús volt az elmúlt hetekben, pedig ahogy visszapörgetem ezt a hónapot, nincs konkrét okom arra, hogy ne lássam kereknek a világot. Talán túl érzékeny vagyok. Zavar ez a negatív zaj, ami egyre jobban erősödik itt a háttérben, hiányzik a csend, a béke csendje. Látom a gonoszságot, az irigységet, a frusztráltságot az emberek szemében és nem tetszik. Nem is tudom, hogy mi történt. Lehet, hogy mindig is így volt ez, csak időközben levetettem a rózsaszín szemüvegemet. Furcsa érzés így látni a világot. Kicsit megfáradtam, kicsit kifakult a lelkem, azt hiszem, hogy tényleg jó lenne egy igazi nyár.
Na de, nem akarok itt panaszkodni, mert amúgy jól vagyok és próbálom az élet pozitív oldalát látni. Volt ebben a hónapban nagyon sok jó dolog és napsütés is, így ezért erre szeretnék most fókuszálni.
Apró Örömök Júniusban:
1. Sokat sétáltam, sétáltunk, mert voltak napsütéses pillanatok. Szeretek sétálni, ilyenkor a világ egyensúlyban van. Meg én is a világgal.
2. Bár kevesebbet futottam ebben a hónapban, de így is összejött 70 km júniusban. Részt vettem két eseményen is, a londoni Color Runon és a Girton 5 km-es terepfutáson. A Color Run kicsit csalódás volt számomra, hiszen nagyon sokan nem is futottak, csak sétáltak, így végig kerülgettem a tömeget. Sajnos nem volt futótársam, ami miatt kicsit szomorkodtam, hiszen ez tipikusan az az esemény, amit nem egyedül művel az ember. De azért nem volt rossz élmény, a visszafelé úton teljes harci díszben utaztam a londoni metrón, ami vicces volt :) Nem gondolom, hogy részt veszek valaha is hasonló eseményen, de azért elteszem a színes emlékek dobozába. :)
A Girton 5k már tényleg a futásról szólt, hiszen a tervem az volt, hogy egy jó idővel érjek célba. Közbejött egy kis eső is a verseny előtt, ami miatt a negyedik kilométeren sokat csúszkáltunk és lassítanom kellett, de szerintem így is szép eredménnyel zártam ezt az erdős-mezős futást, amire büszke vagyok. :)
3. Már nagyon nagy ütemben épül az otthonunk, szinte minden nap megnézzük az építkezést, tervezzük a konyha és a fürdő stílusát. Pár hónap és költözünk! Itt láthattok pár inspiráció képet. :)
4. Ebben a hónapban háromszor is voltam moziban. Huhú! Egyszer a lányokkal, amikoris a Me Before You című csodafilmet néztük meg. Nevezzetek túl szentimentálisnak, én végig sírtam a történeten. Imádom Emilia Clarkot, szerintem egy elbűvölő és gyönyörű nő, a film pedig nagyon megható. Nézzétek meg, ha tehetitek. :) A Másik Felemmel megnéztük a The Nice Guyst, ami szintén nagyon tetszett, rengeteget nevettünk aznap. Russel Crowe macis teste kicsit meglepett, mert én még mindig a sudár gladiátorként emlékeztem rá, dehát az idő őt sem kíméli.. :D A héten pedig egy gyerekfilmre mentünk el, ami annyira nem kötött le, hogy végig azzal küzdöttem, hogy le ne csukódjon a szemem. Egyébként aranyos történet volt, a címe The Secret life of Pets.
Elékeztünk az év feléhez, ami kicsit megrémít, hiszen nagyon gyorsan telik az élet. Nem rosszul, csak gyorsan, néha jó lenne megállítani az értékes, boldog pillanatokat. Remélem, hogy Július több napsütést hoz majd magával, én bizakodó vagyok. :)
