All I need is less..
Azt hiszem, hogy besokkaltam a digitális világtól. Attól, hogy mindent látok, hogy mindenki és minden elérhető, hogy megszűntek a határok a privát és a közösségi élet között, megszűntek a személyes találkozások, az igazi mély beszélgetések. Besokkaltam, hogy az óvodás ismerőseimtől kezdve a közelebbi barátaim és még a családom életét is a közösségi médiából tudom meg először. Az esküvői vagy a pocakos képeket a Facebookon közlik legelőször ahelyett, hogy egy személyes találkozó vagy egy telefonhívás alkalmával elmeséljék nekem, hogy hogyan is alakul az életük. Szokott még valaki telefonálni a mobilján? Nyilván bonyolultabb az én helyzetem, hiszen külföldön élek, legtöbbször az internet az egyetlen kommunikációs eszköz az otthoni családtagokkal és a barátokkal. Nehéz ez, de mégsem akarok úgy kezdeni egy találkozót egy rég nem látott ismerőssel, hogy napra pontosan tudom, mit tett ez elmúlt hónapokban. "Ja, láttam a facebookon, hogy itt meg ott nyaraltál." "Igen, olvastam, hogy eljegyeztek." "Láttam, hogy lecserélted a kapcsolati státuszodat.."
Borzasztó látni, ahogy a kismamák a telefonjukon csüngenek, amikor a babájukkal sétálnak a parkban és betegesnek tartom azokat a találkozókat, randikat, ahol az emberek egymás helyett mások életét nézik a neten. A folyamatos selfizőkről pedig már ne is beszéljünk. Besokkaltam attól, hogy mindenki youtube videókat készít arról, hogy hogyan készíti el a sminkjét, hogy mit eszik egy nap és hogy abból keres nem is kevés pénzt, hogy a privát életét mutatja meg idegeneknek. Besokkaltam attól is, hogy a bloggerek webdizájnja teljesen azonos, hogy mindenki alapozókról és szempillaspirálokról beszél csak (amit épp a cégek küldtek nekik), szigorúan fehér háttérrel, hogy a fehér ikeás vázát ne is említsem. Pár napja láttam Katie Snooks Decluttering Mac lipsticks videóját, amelyben fél órán keresztül mutatja be a rúzs, szájfény, ajakbalzsam, szájceruza és még ki tudja milyen ajakra való kollekcióját és pakolja egyik dobozból a másikba, közben próbál pár darabtól megszabadulni. Szerintem több száz darabot mutatott be első körben, amit egy teljes élet alatt is lehetetlen lenne elhasználni. (Közben elgondolkodom, hogy tényleg ez lenne a munkája/hivatása egy fiatal lánynak?) Egyszerűen túlzásnak tartom, mint ahogy azt is, hogy minden második lány önjelölt, online fitneszoktatónak vallja magát és napi szinten osztják meg a vegán-zöld-smoothie csodájukat az Instagramon.
Manapság túl sok inger ér bennünket és mégis elsiklunk a fontos dolgok felett. Nem figyelünk egymásra, a környezetünkre. Mások életét figyeljük (legtöbbször nem is ismerjük őket), ezzel kelünk és ezzel fekszünk le. Tegye fel a kezét az, akinek a reggeli első dolgai között szerepel, hogy elolvassa az e-maileket, megnézze mások csillogó képeit az Instagramon vagy a Facebookon? Vagy netalántán este lefekvés előtt még felnéz a közösségi oldalakra? Na ugye..
Szeretek a természetben lenni, futni, sétálni, figyelni a világra. Szeretem a hús-vér emberi találkozásokat, hallgatni mások történetét, figyelni a gesztusokat és a tekinteteket. Szeretem a könyvek illatát, a lapozás élményét. Szeretem hallgatni a reggel csendjét, este pedig inkább olvasok pár oldalt a kedvenc könyvemből minthogy a Netflixet pörgessem végig (nekünk nincs TV és laptop a halószobában..). De így is besokkaltam a digitalis világtól, a youtube-tól, a magamutogatástól, attól, hogy a Facebookos ismerőseim felével több éve vagy egyáltalán nem találkoztam (mégis akarva-akaratlanul tudom, hogy mit csinálnak épp), a Netflixtől, az iPhoneom állandó jelenlététől, attól, hogy a nap 24 órájában elérhető vagyok. Úgy döntöttem, hogy egy kis időre elvonulok, legalábbis lecsökkentem a digitális ingereket magam körül. Kevesebbre van szükségem, hogy többet kapjak a világtól. :)
Jövő héten utazom haza 4 napra, amikor is próbálom mentesíteni magam a digitalis világból. Otthon nincs Netflix, nem fogok Youtube videókat nézni, illetve Instagramra és Facebookra sem fogok felnézni egy ideig. A munka e-maileket tekintve kicsit csalnom kell, mivel új munkatársam jön pénteken, akinek a betanulásáért én vagyok a felelős, tehát a vele kapcsolatos e-maileket rendeznem kell, amíg nem vagyok ott. Emellett apróbb változtatásokat iktatok be a héten. Első lépésként letöröltem a Facebook alkalmazást a telefonomról, csakis a Messenger funkciót tartottam meg. Így nem veszélyeztet, hogy unalmamban felmenjek a Facebookra napközben. Kiiktattam az emlékeztetőket a Runkeeperről, illetve az Instagram értesítőket is eltávolítottam. Egyedül a WhatsApp marad a régiben, hiszen nagyon sok baráttal, családdal itt tartom a kapcsolatot. Nincs Twitterem, Snapchatem és játékot, szórakoztató alkalmazásokat sem tartok a telefonomon. Cikkeket olvasni a laptopon szoktam, könyveket pedig csakis könyv formájában vagyok hajlandó elfogadni. Tehát nem vagyok vészes, mégis túl soknak érzem ezt az információáramlást a mai világban. Bár lehet, hogy csak öregszem..
Ti hogy álltok a közösségi médiával? Mennyire érzitek magatokat függőknek? Tartanátok Digital Detoxot pár napig?
Holkham Beach, 2016.
