Visszatértem egy kisebb szünet után. Nem is tudom, hogy honnan kezdhetném. Gyorsan eltelt a nyár, talán túl gyorsan is. Legtöbbször hideg volt, esős és szürke. Fáztam és semmire sem vágytam jobban, mint egy kis napsütésre, amely felmelegíti a lelkem. Egy kicsi jutott nekem is. Hihetetlen, hogy alig szippantottam magamba ezt a kis meleget, már a reggeli dér csípi az arcomat, a szél pedig az ősz illatát hordozza.
Életem legérdekesebb nyarát éltem át. A nyár nagy része csöndben telt, egy frusztráló csöndben. Akkor is némán ültem, figyeltem és hallgattam, amikor belül káosz volt. Amikor nem hallottam a gondolataimtól a világot, kerestem a béke csendjét. Színes ceruzák helyett feketével és szürkével színeztem, próbáltam felnőtt lenni. (Ha! Ha az olyan érdekes lenne..)
Próbálgattam a szárnyaimat, de végül a földön maradtam. Kerülőutakat kerestem, végül visszatértem a saját ösvényemre. Lehet, hogy kicsit unalmasabb, de most épp ez visz el a célállomásig. Szóval akkor most jó, de dolgozom az út kiszélesítésén. Az ötleteimet egy dobozba pakolgatom, nézegetem, hozzáadok, elveszek, majd egy kis idő múlva előveszem. Mert mindennek eljön az ideje és akkor most nagyon titokzatos voltam. :)
És akkor, hogy legyenek konkrét számok, tények, nézzük csak, hogy mi is történt ezen a nyáron. Mik voltak azok a pillanatok, amelyek mosolyt csaltak az arcomra.
NAPSÜTÉS
Nyaralni nem jutottunk el ugyan az idén, de végül sikerült egy kis napfényt magamba szippantanom. Egyik hétvégén ugyanis felkerekedtünk és ellátogattunk az egyik angol tengerpartra (Holkham Beach). Csodálatos élmény volt, hiszen nagyon jó időt fogtunk ki és igazából még sosem jártam igazi tengerparton. Bár láttam a tengert Izlandon, de az nem hasonlítható a homokos tengerparton, mezítláb szaladgálós élményéhez. Remélem lesz még lehetőségem még ebben az évben visszatérni és egy jót fagyizni, mert hihetetlen jól éreztük magunkat. :) És még egy kis színt is kapott a bőröm.
HAZALÁTOGATÁS
Szeptember elején hazalátogattam Magyarországra is, ahol természetesen a családi programok voltak előtérben. Érdekes, hogy amikor leértem a repülővel és átverekedtem magam Budapesten, akkor az agyam még mindig angolul működött. Nem tudtam egy repülőút alatt visszaállni magyarra, teljesen természetesen jött, hogy elnézés helyett sorry-t vagy köszönöm helyett pedig thank you-t mondjak. Kőbánya-Kispesten pedig annyira nem éreztem magam magabiztosnak az anyanyelvemen, hogy japán diákokat kérdeztem meg angolul, hogy merre van a metró... Tudom, nevetséges! Aztán természetesen az 5 nap alatt teljesen átfodult az agyam magyarra és az Angliába való visszatérés volt nehézkes. A londoni repülőtéren és a vonatállomáson hatalmas volt a tömeg. Mindenki rohant, zajongott.. én a magyar kisfalu csendje után teljesen meg voltam rökönyödve, hogy hová sietnek ezek? (Hová sietünk?) A Cambridgebe robogó vonaton mindenki a telefonba merülve ücsörgött, kint pedig 15 fok volt és esett az eső.. eltörött a mécses. És tudjtátok mi volt a meglepő? Hogy senki észre nem vette, hogy pandásra sírtam a szemem, hiszen belemerültek a telefonba (vagy pedig egyszerűen nem akartak tudomást venni rólam). Más világ az tény és kell egy kis idő, hogy visszarázódjak ebbe az őrületbe.
EMLÉK
Még amikor Izlandon voltam, pár lávakövet gyűjtöttem magamnak, amelyekből négyből készült nyaklánc ezen a nyáron Erika kezei által (EriQa jewel and design). Annyira csodálatos dolgokat készít ez a lány! Kettőt tartottam meg magamnak, egyet a testvérem, egyet pedig az anyukám kapott. :) Erika nagyon tehetséges és professzionális. Közösen terveztük meg a nyakláncok dizánját, tanácsokat adott az anyagokat, színeket illetően, a munka során pedig folyamatosan küldött nekem infókat, hogy hogyan is áll a műalkotásokkal, esetleg mit szeretnék még hozzátenni. A végkifejlet gyönyörű lett. Nagyon örülök, hogy az első igazi külföldi utam ilyen formában is megőrződött. :)
FUTÁS
Bár a Race for Life félmaratonjára nem jutottam el, nagyon jó emlékeim vannak a nyári futásokról. A sport által nagyon sok barátságot kötöttem és úgy érzem, hogy végre társas futóvá váltam. Eddig mindig úgy gondoltam, hogy a futás magányos sport, ahol kikapcsolhatom az agyam és csak élvezhetem a mozgást, a természetet, a nyugalmat. Aztán az első félmaratonon áprilisban egy nagyon kedves futótársam akadt és rájöttem, hogy ez jó móka. Közben beszélhetünk, segíthetjük, bíztathatjuk egymást. És onnantól kezdve, hogy nyitott voltam erre a dologra, csak úgy jöttek az új barátságok. :) Elindítottam a kezdő futócsoportot a munkahelyemen a haladó mellé, hiszen nagyon sokan azért nem csatlakoztak hozzám, mert azt hitték, hogy én majd jó gyorsan lehagyom őket az elején, pedig eszem ágában sincs ilyen merényletet elkövetni. Szóval három új tagja van ennek a kibővült futókörnek, emellett minden szerdán egy új barátságot ünnepelek egy hosszabb futással összekötve. A Másik Felemet is ismét elkapta a futási láz, tehát heti 1-2 alkalommal vele futok. Augusztusban ismét 100 km fölött teljesítettem, nagyon közeledek a 700 km-hez. Így nagy eséllyel meglesz az 1000 km teljesített táv 2016-ban. Az új futócipőm pedig egy teljes posztot érdemel.. :)
KEDVENC KÖNYV
Ördög Nóra blogját mindig követem, mert szeretem a babás írásait és szeretek minden létező információt összegyűjteni a témában, ezért nem is volt kérdés, hogy megveszem a könyvét, amely Pozitív címmel jelent meg. Három nap alatt kiolvastam a 400 oldalas könyvet (ami talán sokat elmond arról, hogy mennyire nem lehetett letenni), éppen az Angliába tartó gépen fejeztem be. Imádtam az őszinte sorait, az orvosokkal történő beszélgetéseit, a kutatási eredményeit, illetve azt, hogy különböző nők, anyák történeteit mutatja be. Bevallom, hogy kicsit meg is rémisztett a dolog. Egészséges fiatalként sokan nem is gondoljuk, hogy mennyi komplikációval járhat a teherbe esés, maga a terhesség és a szülés. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem árt időben elkezdeni készülni az anyaságra, rendszeres kivizsgálásokon részt venni, illetve figyelni a testünk jelzéseire. Így nem gondolom, hogy ez a könyv csakis azoknak szól, akiknek nehezen jön össze a baba (bár nagyon sok pozitív történetet ismerhetünk meg), hanem minden nőnek, aki szeretne kicsit körültekintőbb lenni ebben a témában.
