Az év elején még nem igazán fogalmazódott meg bennem, hogy mennyit, hogyan, kivel is szeretnék futni. Akkor még nem tudtam, hogy hatalmas mennyiségű élménnyel, energiával és baráttal leszek gazdagabb a futás révén. Azt viszont tudtam, hogy végre szembenézek a félmaratoni távval és bíztam benne, hogy sikerülni fog...még akkor is, ha nem volt szigorú tervem a felkészülés során. Sikerült. :)
Részlet; Így készülök a félmaratonra
Nem véstem kőtáblára, nem készítettem precíz excel táblázatot sem. Mert nem hiszek benne. Mivel a motivációm adott volt, így úgy döntöttem, hogy figyelem a testem rezdüléseit és nem szigorú szabályokat fogok követni. Ahogy már többször is írtam, én szeretek futni. Nem a versenyek miatt csinálom, nem az érmekért, én csak egyszerűen imádom a szabadság és a bármire-képes-vagyok érzését. Nekem ne mondja meg senki, hogy heti ötször ennyit és ennyit fussál ilyen tempóval, mert az megöli az élvezetet, pont azt a "szabadságot", amiért futok.
Azóta hány száz kilométer telt el! Volt olyan, amikor szárnyaltam, erősnek és megállíthatatlannak éreztem magam. De voltam sokszor magányos is. Sírtam és nevettem. Ólomlábakkal kerestem a reggel békéjét, máskor pedig elméláztam a naplemente szépségében. Sokan csatlakoztak hozzám, visszaadták az együttmozgás örömét, én pedig bíztattam és reményt adtam nekik. Együtt sírtunk, nevettünk, izzadtunk, közben pedig csakis a pillanatnak éltünk. Nem adták fel, velük pedig én sem.
Részlet; Parkrun
Futás közben és után mindenki egyenlő; izzadt, esetleg sáros, a hajunk pedig össze-vissza áll, de mégis örülünk. Mindenki olyan igazi ilyenkor, jó ezt látni.
Két pár cipőm van és 700 lefutott kilométerem ebben az évben. Meg még annál is többet jelentő pár igaz barátom a mozgás által, reggeli gondolatom, mosolyom, örömöm, hideg napfelkeltém, szívmelengető naplementém. A terv a hónapok alatt kezdett megfogalmazódni... 1000 km, vajon meglesz? Nem is tűnik megvalósíthatatlannak ennyi minden után. Nem fogom mániákusan üldözni ezt a számot, de megteszek minden tőlem telhetőt. Ha fáradt vagyok, akkor pihenek, ha pedig úgy érzem, hogy futni szeretnék, akkor futni fogok. :) Én már így is büszkén és hálásan gondolok erre az évre és azokra csodákra, amik futás közben ás által történtek velem.
Akkor tehát nincs más hátra, mint előre! Kevesebb, mint 300 km megtétele vár még rám ebben az évben. Kinek és minek és miért? Magamnak, Nektek, minden futónak, kocogónak, a reggeli koránkelőknek, az esti sprintelőknek és azoknak, akik még csak barátkoznak a futás gondolatával. Bárhol is vagyunk a világban, ez majd összeköt minket.
