Három hete ismét visszatértem régi jó szokásomhoz, szombat reggelente futni járok. Nem egyedül, hanem körülbelül 400-500 másik futóbolonddal, akik képesek korán kelni, hidegben, esőben, szerencsés esetben napsütésben futócipőt húzni, hogy egy jóleső 5 km-t gyűjtsenek be még mielőtt magához tér a város.
A Parkrun az Egyesült Királyságban megrendezett ingyenes futó rendezvény, amelynek minden magára adó város helyszínt biztosít. Minden korosztály és nem számára nyitott. A futók között találhatunk olimpikonokat, hírességeket, hobbifutókat és természetesen kezdő kocogókat is. Vannak, akik a reggeli kutyasétáltatást oldják meg így, vannak, akik speciális futóbabakocsival száguldoznak, miközben kisbabájuk kiváncsiskodva figyeli az eseményeket és szippantja magába a sport szeretetét, illetve vannak professzionális futók is, akik a következő versenyükre edzenek. Az egész rendezvény talán ebben különleges. Összeköt kicsit és nagyot, profit és kezdőt, mindenkit, aki szeret futni. :) Természetesen, mint minden ilyen rendezvényen, itt is külön rajtcsoportok vannak, tehát a hasonló tempójú futók nagyjából együtt indulnak, így a kocogók nem gátolják a gyorsabbakat.
Ahogy láthatjátok a térképen, az Egyesült Királyság szinte minden szegletében tudtok csatlakozni egy Parkrunhoz.
Cambridgeshire megyében Milton Park biztosít helyszínt ennek az eseménynek. Szerintem nem is találhattak volna tökéletesebb terepet, hiszen a park gyönyörű. Az 5 km nagy részét kis erdei utakon teljesítjük, amely néha kész akadálypálya egy nagyobb esőzés után. Nem baj, több a kihívás. Hiába a sok résztvevő, sosem éreztem, hogy ezek a kis utak túl zsúfoltak lennének. A futók tisztelik egymást, utat adnak a gyorsabbaknak, egymást bíztatják az utolsó pár szár méteren és megköszönik az önkéntes szurkolóknak, hogy a szombat reggelüket erre áldozzák. A park két tavat is magában foglal, amelyben futás során gyönyörködhetünk. Egyedül futunk, csöndben, de mégis együtt, hiszen cinkostársak vagyunk (futóbolondok), ezért számomra nagyon meghitt a légkör. Úgy gondolom, hogy nem is lehetne jobban kezdeni a hétvégét.
Az elmúlt hónapokban nem egyedül, hanem másokkal futottam hétközben, ezért mindig az ő termpójukat követtem, amitől úgy éreztem, hogy kicsit lelassultam. De a Parkrun más. Felvehetem a saját tempóm és igazán élvezem, hogy hétről hétre egyre gyorsabb vagyok. Két hete még 10. voltam a saját korkategóriámban, tegnap már a 4. helyen értem be és ismét 5:20-as kilométereket teljesítek korán reggel (reggelente én mindig lassabb vagyok). Motiváló, hogy beoszthatom a saját ritmusomat, hiszen már ismerem a terepet, tudom és érzem, hogy mennyi van még hátra, mennyit kell tartalékolnom. Visszakaptam a versenyszellemet is, hiszen mindig kinézek egy futót, akit majd megelőzhetek. Aztán jön a következő és a következő... igazán jó móka. :) A verseny végén pedig mindenki a parkban üldögél és beszélget. Mi, futók mindig találunk valamit, amiről csevegni tudunk. Új cipők, események, félmaratonok, tervek, rekordidő, a friss levegő és a mozgás öröme. Kicsit olyan sznobságnak tűnhet egy kívülállónak, nem is kell érteni, de a futás valahogy tényleg összeköti ezeket a különböző embereket; szigorú ügyvédeket, tiniket, anyákat és ősz hajú néniket. Futás közben és után mindenki egyenlő; izzadt, esetleg sáros, a hajunk pedig össze-vissza áll, de mégis örülünk. Mindenki olyan igazi ilyenkor, jó ezt látni.
Itt pedig én futok a tegnapi Parkrunon.
