Az olvasottság nem publikus.

Egy csésze energia

  • Enikő és a Blog
  • Fittnapló
  • Lélekszárny
  • Könyvespolc
  • Megjelenések
  • Kontakt
  • Anglia
  • Minimalizmus
Facebook Twitter Instagram

Keresés

Facebook oldaldoboz

Legnézettebb Posztok

  1. Kezdő futók leggyakoribb hibái
  2. Kempingezés kezdőknek
  3. Mosható Pelenkák, az első tapasztalatok
  4. Hogyan lettem molekuláris biológus?
  5. Növényi alapú táplálkozás kezdőknek
  6. Minimalista babavárás
  7. Porridge, az angol zabkása
  8. A kanapétól az 5 km-ig
  9. Az egyensúly megtalálása
  10. Hogyan lettem minimalista?
  11. Minimalizmus - Hogyan vásárolj kevesebbet?
  12. Hogyan maradok motivált a mindennapokban?
  13. Koffein: Én erre jutottam 25 év után
  14. Mit eszem egy nap + egy recept
  15. Nyújtás alapok, ahogy én csinálom

Archívum

  • 2021 február (1)
  • 2020 május (2)
  • 2020 február (1)
  • 2019 december (1)
  • 2019 november (1)
  • 2019 augusztus (1)
  • 2019 június (2)
  • 2019 május (3)
  • 2019 március (1)
  • 2019 február (1)
  • 2019 január (1)
  • Tovább...
We are engaged!

We are engaged!

›
We are engaged!

2017/8/10 : Enikő Menczel Szólj hozzá!

Egy esős csütörtöki reggelen az angol fiú kigondolta, hogy elég volt a várakozásból, ma este -ha törik, ha szakad- felteszi a Nagy Kérdést annak a magyar lánynak, akivel öt és fél éve osztja meg az életét. Ez a fiú hat éve felült a repülőre, hogy Magyarországra utazzon, ahol cserediákként töltött pár hónapot. Előtte ugyan nem sokat hallott az országról, de hamar a szívébe zárta a pálinka, a lángos és a gulyás hazáját. Sok szép emléket, magyar kifejezést és barátot szerzett a majd egy év alatt, hazautazásokor pedig egy magyar lány szívét is magával vitte a repülőn. A lány otthon maradt, hogy befejezze az egyetemi teendőket, a fiú pedig szintén tette a dolgát. Keményen dolgoztak azért, hogy legyőzzék a távolságot. A fiú minden nap kézzel írott levelet és angol teát küldött a lánynak, esténként pedig virtuális jóéjt-puszi társaságában álomba szenderültek és visszaszámolták a napokat, amikor legközelebb találkozhatnak. Ez a nap végre eljött, a lány felült a repülőre és hátrahagyott mindent. Ekkor egyetlen törött bőrönddel utazott, amibe belepakolta az addigi életét. A fiú kitakarított minden zugot a lány érkezése előtt, azt szerette volna, ha otthon érezné magát abban a pici szobában, ahol először laktak. Nem volt sok mindenük; pár négyzeméter egy nyirkos angol házban, egy rossz matrac, ami mindig leengedett az éjszaka közepén, egy rózsaszín viziló, ami még mindig velük lakik és egy hatalmas adag szeretet. Időközben elköltöztek, sikerült egy mini garzont bérelniük, ahol nem kellett lakótársakkal osztozni, munkába kezdtek és együtt elindultak a felnőtté válás rögös útján. A több évnyi spórolás és munka meghozta a gyümölcsét, sikerült lefoglalniuk álmaik lakását, ahová kilenc hónapnyi várakozás után beköltözhettek. A szobák üresek voltak, de mégis tele élettel és szeretettel. Hónapok alatt otthonná teremtették ezt a majd 60 négyzetmétert, jöttek-mentek a vendégek, ők pedig boldogok voltak. Boldogabbak, mint valaha.

Július 20-án egy hatalmas vihar után este 5-kor végre kisütött a nap.

- Nézd csak, ez a napfény minket hívogat! - írta a lánynak, aki épp a munkából tartott hazafelé. - Menjünk piknikezni!

A lány fáradt volt, de mivel elég ritka a meleg, nyári napok száma Angliában, rábólintott az ötletre. Kimentek a kedvenc parkjukba, hogy egy csendes helyet keresve lepihenjenek és átbeszéljék, hogy kivel mi történt aznap. Sütkéreztek, viccelődtek, a fiú pedig megkérdezte a lánytól, hogy ugye majd mindig együtt maradnak? 

- Ugye a feleségem leszel?

- Igen, persze, tudod majd egyszer összeházasodunk. - A lány nem vette a lapot.

A fiú megkomolyodott, elővette a fehér dobozkát a zsebéből és megkérdezte:

-Akkor a feleségem leszel? 

A lány természetesen Igent mondott, hiszen ő már az első hetek után tudta, hogy ez az angol fiú -akinek a beszédét akkor még nem is értette rendesen- a férje lesz egy napon. Abban az Igenben benne volt az öt és fél év minden örömteli és nehéz pillanata; az első találkozás, a reptéri búcsúk, a közös sütések, a fogkrémen való veszekedések, az esti puszik és a hatalmas ölelések halmaza. 

Az első öt és fél év és a többi életünk végéig...

4.JPG

Ez pedig az a csodaszép gyűrű, amit a fiú a lánynak adott szerelme jeléül.

(saját kép)

 

KAPCSOLÓDÓ OLDALAK

INSTAGRAM

Angliai történetek

Facebook Tumblr Tetszik
0
Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

  • 14 napból egy év karantén 14 napból egy év karantén
  • 20 dolog, amire nem költök 20 dolog, amire nem költök
  • Tippek a ZeroWaste életmód felé Tippek a ZeroWaste életmód felé
  • Egyszerű vegán ételek | három videó Egyszerű vegán ételek | három videó
  • Minimalista Otthon Kihívás | VLOG 3. Minimalista Otthon Kihívás | VLOG 3.

A bejegyzés trackback címe:

https://youaremycupoftea.blog.hu/api/trackback/id/12733864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása
Ajánló