És az első Q&A bejegyzés meg is érkezett. Ti kérdeztetetek Facebookon és Instagramon is, én pedig válaszoltam. Lássuk csak, mire voltatok kíváncsiak!
Milyen szülést tervezel?
Bár még nem írtuk meg a birth plant, avagy a szüléstervet a szülésznővel, azért van ötletem, hogy mit is szeretnék. A szüléstervem igen egyszerű lenne - mindenféle fájdalomcsillapitó és epidurális érzéstelenítő nélkül, természetesen szeretném világra hozni a babót, ugyanis "hipnoszülésre" készülök. Ez most így elég hippinek hangzik, de egyáltalán nincs semmi voodoo vagy furcsa benne. A lényege, hogy az anyák nem görcsösen és félelmekkel mennek be a kórházba, hanem a várandósság alatt megtanulnak bízni abban, hogy testük tudja, hogyan kell egy gyermeket a világra hozni. Tudják, hogy milyen testi folyamatok zajlanak le szülés közben, vajúdás alatt a testük és lelkük pedig harmóniába kerül. A fájdalomtól való félelem miatt az izmok és a nő egész teste görcsössé válik, ami nyilván megakadályozza abban, hogy ezt a természetes, élettani folyamatot végrehajtsa. Nyilván ez gyakorlást igényel, így relaxációval, jógával gyakorlok és abszolút várom a szülés élményét, a fájdalommal és mindennel együtt. Gondolkodom a vízben való vajúdáson is, bár nem biztos, hogy a szülést is vízben szeretném végezni. Ahogy már írtam a blogon, Angliában élek és itt kicsit másabb a rendszer, mint otthon. Ha egészséges a kismama, akkor sem a várandósság, sem pedig a szülés során nem találkozunk szülész orvossal vagy nőgyógyásszal, hanem a midwife-ok, azaz a szülésznők vezetik le a szülést és velük is konzultálok. Mivel nem privát utat választottam, ezért általában minden kivizsgálás más szülésznővel történik és nyilván a szülés során is ahhoz kerülsz, aki épp ügyeletes. Itt a természetes szülés a legelterjedtebb, a császármetszés általában a szülésznő legutolsó választása. Ilyenkor természetesen orvost hívnak, hiszen a szülésznők csakis természetes, komplikációmentes szülést vezethetnek le. Remélem én is ide fogok tartozni és bízom abban, hogy mindenféle érzéstelenítő és komplikáció nélkül tudom világra hozni a babámat.
A Hipnoszülésről bővebben ITT olvashattok.
Számodra mi a legszebb dolog a várandósságban?
Az egész várandósság maga egy csodaszép dolog. Ha visszagondolok, hogy mondjuk négy hónapja, csak egy aprócska szezámmag volt ez a baba, most pedig minden nap érzem, hogy egyre erősebben mozog és ficánkol, akkor az már maga hatalmas dolog. Sokáig vártunk erre a picire, talán ezért is érzem így, valószínűleg a hónapok, sőt inkább évek alatt egyre erősödött bennem az érzés, hogy szeretném átélni a várandósságot minden bajával és bájával együtt. A várandósság alatt egy nő teste, lelke és gondolkodása is teljesen megváltozik. Máshogy látom magam a tükörben, teljesen más lelki állapotban vagyok és máshogy érzékelem a világot. Egyensúlyba kerültem magammal, valahogy olyan érzés ez, mintha mindig is ide szerettem volna eljutni, ebbe az állapotba. Még akkor is, ha három hónapig hányingerem volt vagy hogy alig tudok aludni (plusz az összes többi tünet, amit most nem részletezek :)). Szeretem az egyre növekvő pocakom és azt, hogy érzem, ahogy ott van egy pici élet bennem. Minden hajnal 5 óra tájban emlékeztet is rá, hogy itt van, ébren és teljes energiával ugrándozik. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan nő, napról napra nagyobb és erősebb.
Meddig tervezel otthon maradni szülés után?
Magyar viszonylathoz képest nem sokáig. Angliában maximum egy évet maradhat otthon egy anya szülés után. Ezt az egy évet a legtöbben nem használják ki, ugyanis 9 hónap után semmilyen támogatást nem kapunk az államtól. Az átlag angol nő így 6-9 hónapig marad otthon, utána pedig visszamegy dolgozni. A tervem, hogy az "utolsó pillanatig" dolgozzak a szülés előtt, ha minden jól megy, hiszen így egy picit talán több időt kapok a babával (ugyanis, ha előbb kezdem a szülési szabadságot, akkor hiába nincs még baba, az óra ketyeg). A terv tehát maximum 12 hónap, de valószínűleg picivel hamarabb vissza fogok menni, 10 és 11 hónap között. Teljes munkaidőben dolgozom, így is fognak visszavenni, de talán lesz lehetőségem heti egy napot itthonról is dolgozni. Ezeket még meg kell beszélni a munkahelyen, de a válasz a maximum 1 év. Érdekes, hogy sokan kérdezték, hogy egyáltalán szeretnék-e visszamenni dolgozni szülés után és ezt a kérdést még most sem értem. Szeretem a munkám, szeretem, amit csinálok és mindenképpen folytatni és építeni szeretném azt, amiért eddig megdolgoztam. Nekem fontos mindkettő, a család és a karrier is és nem gondolom, hogy teljesen le tudnék állni és igazából nem is szeretnék. Persze, a prioritás más lesz, a család kerül az előtérbe, de szerintem a munkám nagyban meghatározza azt, hogy ki is vagyok én. Mindenképpen a dolgozó anyák táborát szeretném erősíteni.
Miben változott meg az edzésterved, mióta babát vársz?
Azt hiszem a leginkább a futást érintette a változás, hiszen egyre kevesebbet tudok futni. Az első trimeszterben nagyon óvatosan futottam, de sokat segített a hányingeren és a fáradtságon. Ahogy a második trimeszterbe léptem, minden könnyebb lett, sokkal jobban esett az edzés. Viszont most, hogy a pocakom rohamosan növekszik, a kocogás egyre kényelmetlenebb, így a 18.héttől heti egyszer kocogok csak, normál légzéstartományban. Viszont sokat sétálok, hétköznap próbálok napi minimum 5 km-t megtenni, hétvégén pedig ennél többet, 7-8 km-t sétálni. Emellett jógázom szinte minden nap és erősítő edzéseket is végzek kisebb súlyokkal itthon vagy az edzőteremben, heti kétszer. Itt szintén vigyázok, hogy nehogy hirtelen mozdulatokat végezzek vagy bármit is meghúzzak. Utána nyújtok és természetesen vigyázok a hidratációra is. Múlt héten voltam úszni is és nagyon jól esett, valószínűleg többet fogok járni, ahogy a futás egyre inkább csökkenni fog. Próbálok fitt kismama maradni, mert nagyon sok előnye van a várandósság alatti sportnak és remélem segíteni fog a szülésnél és az első időszakban is, hogy van egy alap edzettségi szintem.
Mi volt a kezdete az Angliába költözésnek?
Ha röviden és tömören akarom megfogalmazni, akkor az a szerelem volt. A Másik Felem brit és vele ugyan Magyarországon találkoztam, de tudtam, hogy vissza fog jönni Angliába egy év Erasmus után. Terveztünk, számoltunk és úgy döntöttem, hogy én is költözöm vele az egyetem után és itt fogok munkát találni, ha törik, ha szakad. Hát így kezdődött. Erről egy bejegyzésben már írtam itt - Gondolatok az időről és Angliáról, egy kis részlet belőle:
Angliába költözni egy nagyon nagy lépés volt az életemben. Soha nem gondoltam egyébként, hogy mennyire meg fog viselni ez az egész testileg és lelkileg. Konkrétan még akkor sem hittem el, hogy ez valami nagy dolog, amikor már javában itt éltem pár hónapja. Először 4 hónapra költöztem ki egy szakmai gyakorlat erejéig, de az nem ugyanaz. Akkor csak átutazó egyetemista voltam egyetlen szakadt bőrönddel és természetesen világmegváltó gondolatokkal. Akkor még nem értettem ezt az egész felnőtt életet, minden új volt és mindent csodálatosnak tartottam ebben az esős országban. Aztán amikor véglegesnek látszódott a kiköltözésem úgy három éve, akkor kezdett minden félelmetesnek tűnni. A pár hónapra kiköltözés és a letelepedés között elképesztő különbség van. Körülbelül másfél év kellett ahhoz, hogy teljesen otthon érezzem magam, hogy hozzászokjak az itteni kultúrához, az emberi reakciókhoz, az akcentusokhoz és úgy az élethez. Mert itt minden más. Minden idegen. Nincs itt a család, a barátok, akikkel mondjuk felnőttél, de még a szomszédodat sem ismered. De nem is kell ilyen nagy dolgokra gondolni. Lemegyek a boltba és más ételek vannak, más árakkal. Ha bekapcsolom a TV-t, nem ismerem a műsorvezetőket, a politikusokat, a hírek felépítését. Mindenféle nemzetiségű és nyelvű emberek vesznek körül, teljes a káosz. Emlékszem, amikor a National Insurance okán hívtam fel az ügyfélszolgálatot, nem értettem, hogy mit beszélnek a vonal másik végén. Leacsaptam a telefont és kijelentettem, hogy én itt nem fogok tudni élni. Naponta tettem fel magamnak a kérdés, hogy mégis mit keresek én itt?
Így kezdődött.. Aztán szépen lassan sikerült minden; állást, albérletet és a saját utamat megtalálni.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Megint tudok linket mutatni, mert Urban:Eve ezt már nagyon szépen összeszedte egy interjúban. Itt meg is találhatod.
Azóta két lépcsőfokkal feljebb kerültem a ranglétrán és azt hiszem, hogy azóta még jobban szeretem a munkámat. Szeretem a kihívásokat, a stresszt és a kreativitást, amit ez a szakma megkövetel. Kutató fejlesztőként új dolgokat kreálok, egy kisebb csapatért is felelek és nem tudom megunni a munkám, hiszen mindig más. Szeretem a munkatársaimat, a főnökök pedig elképesztően inspirálóak és támogatóak. Rengeteg lehetőségem van fejlődni, tanulni és én mindig is imádtam tanulni, tehát tökéletes helyen vagyok, minden klappol. Ezért is érzem azt, hogy mindenképpen szeretnék visszajönni a szülési szabadság után, mert a munkahelyen érzem azt, hogy igazán én vagyok.
Mi a 3 következő dolog a bakancs listádon?
Hát így a várandósság fényében ezt elég nehéz összeszedni, mert az elsődleges cél, hogy egy egészséges babának adjak életet, illetve neveljem, ameddig csak tudom. Viszont mivel nem volt lehetőségünk összeházasodni az eljegyzés után, ezért szeretnék egy egyszerű, de meghitt esküvőt szervezni magunknak, babával együtt. :) Munka terén szeretnék egy következő lépcsőfokra lépni az elkövetkező három évben. A blogon szeretnék többet írni, videózni, bloggerekkel együttműködni. De szeretnénk sokat utazni a babóval is és kalandos családi életet élni. A szülés után pedig szeretnék egy újabb félmaratonra edzeni. Aztán jöhet a többi terv. :)
Mi a kiegyensúlyozottságodnak titka, illetve mit javasolnál egy olyan embernek, aki mindenre rástresszel, hogy nyugodtabb élete legyen?
Talán az, hogy eldöntöttem, hogy kiegyensúlyozott szeretnék lenni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szerintem a mi választásunk az, hogy hogyan állunk a dolgokhoz. Én pedig eldöntöttem, hogy pozitívan fogok. Rengeteget segített ez a magánéletemben és a munkámban is, hogy átkattintottam az agyam a pozitív oldalra. Vannak nehéz pillanatok, stresszes időszakok, de próbálok mindig időt szakítani magamra. Csak ülni a csendben és hallgatni a lelkem, átélni az akkori érzelmeket. Minden nap sétálok a természetben, jógázom, illetve zongorán játszom, mindegyik kiváló stresszoldó. Valahol pedig azt olvastam, hogy ahelyett, hogy azon stresszelünk, hogy mondjuk valaki elénk tolakodik a sorban, a forgalomban, akkor érdemes arra gondolni, hogy biztos sietnie kell valahová. Lehet, hogy a felesége épp kórházba került vagy éppen rohannia kell a wc-re. Teljesen megváltozik az ember hangulata. A munkám során gyakrabban voltam stresszes, de megtanultam ezt az energiát nem aggódásra, hanem produktivitásra fordítani. Ma már segít az, ha úgymond nyomás alatt vagyok, sokkal többet tudok kihozni magamból, ha rengeteg dolgot kell egyszerre megoldanom szoros határidőkre. Megannyi negatív dolog van az életünkben a mindennapokban; aggodalom, félelem, szorongás, bűntudat, harag, önmarcangolás - sokszor valami olyasmi miatt, amit nem is tudunk irányítani. A másik oldalon viszont ott létezik a nyugalom, az önbizalom, a megbocsátás, a szeretet és az öröm. És, hogy melyik oldal van túlsúlyban, ez rajtunk múlik.
Bevált a tégelyes sampon?
Igen, nagyon is! Azóta nem is használok mást és még mindig hatalmas mennyiség van belőle, szerintem sokáig ki fog tartani. :) A kapcsolódó bejegyzést pedig itt találjátok - Gondolatok a csomagolásmentes samponokról.
Köszönöm a kérdéseket! Mi lenne, ha több alkalommal is lenne Kérdések és Válaszok?
KAPCSOLÓDÓ OLDALAK
