El sem hiszem, hogy ez az utolsó várandós bejegyzésem! Ma írunk 39 hetet és 1 napot, nagyon a végén járok a pocakos időszaknak, úgyhogy itt az ideje, hogy összefoglaljam az utolsó három hónap történéseit.
A harmadik trimeszter nem igazán viselt meg, bár voltak nehézségei. Az egyre növekvő pocak és a hőség kicsit nehezítette a dolgom, de összességében nagyon jól viseltem az utolsó szakaszt is. A 34. héttől kezdve indult el a pocakom rohamos növekedése, érdekes, hogy a mérleg ezzel szemben nem igazán változott. Baba mozgása napról napra erősödött, hihetetlenül ügyesen célozza meg a húlyhólyagomat minden egyes lefekvés alkalmával és gyakran úgy néz ki a pocakom, mintha egy Alien ki szeretne szabadulni belőle. Úgy az egész bőrömön keresztül. Kellemetlen tünet volt az állandó vizelési inger az utolsó hetekben. Voltak napok, amikor 2 percenként jártam a wc-re és szinte fájdalmas volt sétálni, mert annyira ránehezedett a hólyagomra a kicsilány. Valahogy ez lett a kedvenc pihenési helye. Sokszor kellett a munkahelyemen is szaladgálnom a wc-re, a laborban ez nem volt igazán szuperul kivitelezhető, de azért megoldottam a dolgot. Emellett sokszor begörcsölt a lábam éjszaka, ami szintén nem volt kellemes. Alvás, az mi? Óránként keltem, nehezen aludtam, de Baba szerintem így képzett ki a következő pár hónapra (évre?). A rendszeres jóga és séta megmaradt az utolsó szakaszban is, bár lassabban és nehezebben mert néha bálnának éreztem magam annak ellenére, hogy azért sikerült a súlyomat kordában tartanom. Az aktív életmód sokat segített abban, hogy jól viseljem ezt az állapotot. A harmadik trimeszter emellett gazdag volt Braxton-Hicks összehúzódásokban is, de ezek általában elmúltak egy kis séta vagy egy zuhanyzás alatt.
Az utolsó munkanapomat majdnem 38 hetesen töltöttem, nagyon energikusnak éreztem magam és kicsit bántam is, hogy akkor most pár hónapig nem leszek ott minden nap. Az utolsó előtti napon még jó sok stresszel kellett megküzdenem, de - kicsit félve vallom ezt be - nagyon is élveztem! Nagyon sok motivációt és energiát ad a hivatásom, élvezem a munkatársaim és főnökeim társaságát is és igazán hiányoznak a megoldandó feladatok és az ezzel járó stressz. Persze lesz most bőven más megoldandó feladatom is.. :) A munkatársaim pedig nagyon aranyosak voltak, tortát sütöttek nekem, kaptam babaruhákat, egy pink lufit és vásárlási utalványt.
Ez az itthon töltött másfél hét elegendő volt ahhoz, hogy teljesen kitakarítsam a lakást, kimossak, összepakoljak mindent, sétáljak sokat, jógázzak, előre főzzek, vasaljak és lelkileg felkészüljek Baba érkezésére. Volt pár nehézségünk és jópár kórházi látogatásunk is ebben az időszakban, amelyről majd a szülési bejegyzésben szeretnék írni bővebben. Alapjában véve azért jó volt a munka és az anyaszakasz közötti pár napos szabadság.
Úgy érzem, hogy sikerült mindent befejeznem, elrendeznem a babánk érkezése előtt, úgyhogy már csak Rá várunk, de nagyon.
Ha Instagramon még nem követtek, akkor irány az oldal és feliratkozás után láthatjátok az instastorykat is - ott valószínűleg többet fogok jelen lenni az elkövetkezendő napokban.
