Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy megint leüljek egy kicsit és egy nagy bögre tea kortyolgatása mellett összegezzem az elmúlt hetek történéseit.
Hurrá költözünk!
De aztán mostmár tényleg! Ahogy már írtam is a Decemberi személyesben, tavasszal lakásvásárlásra adtuk a fejünket. Akkor még csak terveket láttunk, aztán minden héten figyelemmel kísértük, hogy hogyan is zajlanak a munkálatok, hiszen egyébként 5 percre lakunk az építés területtől (vagyis laktunk). Nagyon izgalmas időszak volt ez, fejben már tervezgettük az új otthonunkat, hétvégente a bútorboltokat jártuk és próbálgattuk az ülőgarnitúrákat. Az építkezés lassan haladt, az októberi és sajnos a decemberi költözés sem valósult meg, amit tényleg nagyon, de nagyon szerettünk volna. Az épület egyébként készen volt időre, de a biciklitároló nem épült fel karácsony előtt, így sajnos 24-én a régi, dobozokkal teli, félig üres lakásban üldögéltünk a mini karácsonyfánk mellett. Sajnos a bonyodalmat az okozta, hogy az akkori lakásból viszont ki kellett költözni december 27-én, úgyhogy tényleg nem láttuk értelmét a karácsonyfa állításnak és az ünneplésnek. Minden dobozokban állt vagy halomban, a régi bútoraink nagy részét segélyszervezeteknek adományoztuk, tehát tényleg egy kicsit szomorú, egyáltalán nem ünnepi hangulatban töltöttük a Szentestét. De! Elmentünk életünk első adventi miséjére, ami varázslatos volt, nagyon sokat énekeltünk, ami egyáltalán nem ránk vall. Örülök, hogy végül nem otthon keseregtünk, egészen karácsonyi hangulatba kerültünk arra a másfél órára.
Az utána következő napok valami elképesztő káoszban teltek. Pakolás, takarítás, utazás, még több dobozolás, közben pedig próbáltam végezni az 1000 km-es kihívásommal, futottam, amikor tudtam. Esténként pedig nagyon fáradtan és talán kicsit megtörten zuhantunk az ágyba. 27-én sikeresen átpakoltunk mindent egy tárolóhelyiségbe, leadtuk a kulcsokat és leköltöztünk ideiglenesen Essexbe. Azóta is itt vagyunk, ami miatt kicsit többet kell utaznom a munkahelyre, de ez már nem tart sokáig.
Ugyanis tegnap kaptunk egy telefonhívást Cambridgeből, hogy végre kész lett minden, már csak a papírmunka, a banki átutatalás és egyéb hivatalos hercehurca van hátra és már költözhetünk is! Ez 5-7 napot vesz igénybe, így úgy néz ki, hogy VÉGRE a következő hétvégén birtokba vehetjük az icipici lakásunkat és otthont teremhetünk. :)) Szóval lehet, hogy egy kicsit több lakásberendezős poszt lesz az elkövetkezendő hetekben, de nézzétek el nekem, hiszen tényleg nagyon izgatottak és boldogok vagyunk.
1000 km-es kihívás
Aki követi a Facebook, illetve az Instagram oldalamat, az tudja, hogy végül sikerült teljesítenem a kihívást. Lefutottam 1000 km-t egy év alatt! Nekem ez hatalmas dolog volt! És hogy mennyi helyen futottam és mennyi csodálatos emberrel egy év alatt! Egy teljes poszt keretében szeretnék beszámolni a legjobb kilométerekről, a nehézségekről és hogy végül, miért is tartottam ki. Hősiesen bevallom, hogy elfáradtam. December utolsó másfél hete nagyon leszívta az energiámat, de végül minden a helyére került. Nincs okom panaszkodni.
Hogy mi lesz 2017-ben? Van pár tervem, ötletem, kihívásom, de számomra a költözés után kezdődik az új év, addig próbálok lelkileg és testileg is feltöltődni, hogy még több Csésze Energiával tudjalak megkínálni Titeket.
