Egy hónapja beköltözött az életünkbe egy picike lány, Nora. Napról napra, percről percre növekszik, fejlődik, változik, boldogítja a mindennapjainkat, az éjszakáinkat pedig hosszabbítja.
Egy hónapja érzem, hogy mennyire relatív az idő. Elrepültek ezek a hetek, viszont ha lebontom napokra, percekre, feladatokra, szinte alig telik - az éjszakai etetések néha örökkévalóságnak tűnnek, a reggeli kis ölelések viszont sosem elég hosszúak.
A várandósságom alatt gyakran elképzeltem, hogy vajon milyen lesz ez a picike élet és hogy milyen lesz maga az élet egy picivel. Milyen lesz először megpillantani Őt? Vajon az apukájára vagy az anyukájára fog hasonlítani? Milyen színű lesz a haja? Mekkora súllyal jön majd világra? Milyenek lesznek a lábai, a kis kezei? Vajon nyugodt lesz-e vagy sokat fog sírni? Mennyit fogok én aludni? Bírom majd az otthoni létet? Milyen anya leszek egyáltalán?
Aztán augusztus 23-án 39 hetesen 12:30-kor világra jött és annyira egyértelmű volt, hogy Ő az. Alig sírt, ragacsos volt és kicsit még lila. Megszeppenve feküdt a mellkasomon élete első perceiben a kis, kötött rózsaszín sapkájában, amit a szülésznők adtak rá.
- Hát persze, hogy Te vagy az! - gondoltam magamban.
Az egész olyan szürreális volt, mégis valóságos a maga módján. Egy kis élet, ami eddig csak a pocakomban nyújtózkodott, most végre kint van. Csak néztem, ahogy nyugisan pihegett rajtam. Néztem a pici orrát, a száját, a kis nedves haját. Az utolsó ultrahangon azt mondták, hogy hosszú haja lesz. Hátul van is neki, a feje tetejére viszont csak szőke pihe jutott.
Hogy így képzeltem el? Nem is tudom, hogy képzeltem el Őt végül, csak azt tudtam, hogy olyan tökéletes. Mély nyugodtságot árasztott magából már akkor is.
- Anya, apa, itt vagyok! Most már minden rendben lesz.
És azóta is ilyen. Mindent helyretett, kiegészített a sajátos kis újszülött káoszával. A lakásunkból otthon lett, belőlünk pedig család. Tanít minket a türelemre, a szülőségre, az életre. Megmutatta, hogy milyen nagy a szeretet valójában.
“Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.” - Micimackó
Még több történet..
