Egy kicsit hosszabb poszt következik munka témakörben, amelyben megosztom a személyes önmotivációmat így évkezdés alkalmából. Tudom, hogy a hétvégét senki sem szereti a munka gondolatával tölteni (azok olvassák el hétfőn... ;)), de én szeretek vasárnap este ráhangolódni a következő hétre és lelkiekben felkészülni arra, ami rám vár.
A munkahelyemen minden évben írni kell egy performance reviewt, azaz teljesítmény értékelőt az elmúlt évről. Az értékelő első fele tartalmazza a tavaly felállított gólokat, projekteket, illetve a személyes céljaimat. Most pedig -majd egy év után- össze kellett foglalnom, hogy miket sikerült elérnem, miben és hogyan fejlődtem és hogy milyen végkifejlettel végződtek a projektjeim. Először is nehéz volt leülni és pontról pontra elemezni, hogy akkor "miből mi is lett". De szerintem tökéletes a januári időzítés, hiszen a karácsonyi pihenés után kell egy nagyobb löket a következő 12 hónapra... jó visszanézni, hogy mennyi mindent sikerült összehoznom tavaly, mennyi mindent tanultam és hogy merre fejlődött a személyiségem. A munkahelyemen én vagyok az egyik legfiatalabb és ahogy bepottyantam a nagyok közé, szinte mindent magamnak kellett megtanulnom, kitapasztalnom. Senkinek nem volt ideje, hogy egy pillanatra is megálljon és lássa, hogy mennyire kétségbeesetten számolgatom, hogy vajon tényleg jó koncentrációkat használok-e a kísérleteimben (én meg persze sosem kérdeztem..), hogy minden rendben van-e a sejtekkel...persze az első hetekben teljesen frusztrált voltam. Komolyan úgy éreztem, hogy bármihez hozzányúlok, az tönkremegy, a sejtvonalak elpusztulnak, a rendelt antitestjeim nem érkeznek meg időben, a kísérleteim nem úgy alakulnak, ahogy kellene. Teljesen új módszerek használatát kellett önerőből elsajátítanom, majd optimalizálnom mindent, hogy végül minden úgy működjön, ahogy azt elvárják.
Az első pánik után lenyugodtam, kapkodás helyett átgondoltam minden lehetséges variációs utat és bekerültem egy nagyon inspiráló csapatba is. :) Rengeteget tanultam, soha életemben nem fejlődtem még ennyit, teljesen új területek váltak ismerőssé és már én tanítgatom az "új generációt". A labormunka mellett pedig a legtöbb társasági megmozdulást és közös sportot is én szervezem. Ismét elindult a futóklub, aminek már én vagyok a vezetője. Érzem, hogy motiválok másokat, hogy szívesen csatlakoznak a fitt megmozdulásaimhoz és ezáltal én is mindig motivált maradok. :) Na de, hogy miért is írtam le mindent... Sokan sokszor elveszítik a hitüket magukban, illetve a munkájukban. Pár sikertelen nap után az ember tényleg frusztrált tud lenni, de ha leülünk és visszatekintünk arra, hogy miket sikerült elérnünk, az nagyon sok löketet adhat. Bármilyen pici is volt a siker, az bizony siker volt. :) Ezt az érzést kell visszahozni, amikor valami nem úgy alakul, ahogy szerettük volna. Visszatérni abba a "kishős-állapotba", amikor tényleg beleadtunk mindent és tényleg elhittük, hogy sikerülhet. Ha a te munkahelyeden, sulidban nincs évértékelő, mindenképpen ajánlom, hogy ülj le és gondold végig hónapról hónapra az óévet. A kudarcok kellenek, hogy legyen miből tanulni és fejlődni, a sikerélmények pedig azt mutatják, hogy ha egyszer sikerült, akkor igenis képes vagy egy új feladatra, egy új kihívásra. :)
Készíts egy teát így vasárnap este és gondolkodj el egy kicsit, összegezz, hogy holnap újult erővel és energiával indítsd a hétfőt!
"Dreams don't work unless you do!"
