Már régóta tervezem és többen is kérték, hogy írjak egy posztot azokról a nyújtásokról, amelyeket végzek. Világ életemben elég flexibilis voltam, pár éve felnőtt balettra is beiratkoztam és abban az időszakban sokat fejlődött a hajlékonyságom. A klasszikus balett szerintem egy csodálatos mozgásforma, én személy szerint minden lánynak kötelezővé tenném az iskolában legalább 1-2 évig, mert tökéletes tartásjavító, izomformáló és nem utolsósorban személyiségfejlesztő is. A balett ad egy pluszt: kecsességet, nőiességet, magabiztosságot..amire minden nőnek szüksége van (lenne). A ma használt nyújtógyakorlatok nagy részét tehát ebben az időben tanultam meg, amit most megosztok veletek is. Fontos megemlítenem, hogy én nem vagyok profi, tehát a saját, otthon is bevált nyújtásaimat mutatom be.

Nyújtás előtt érdemes egy-két bemelegítő gyakorlatot végeznünk, mint például fejkörzés, karkörzés, törzshajlítás, guggolás. Ezeket akkor is érdemes elvégezni, ha előtte sportoltunk valamit. Aztán jöhet is a stretching! Az alapelv természetesen az, mint izomépítésnél, hogy a nagyobb izomcsoportok felől haladunk a kisebbek felé, tehát törzs, gerinc, alsó, végül felső végtagok.

Lássunk is neki:

Leülünk zárt, nyújtott lábakkal és lassan megfogjuk a talpunkat, vagy a bokánkat. Próbáljunk minél tovább ebben a pozícióban maradni. Közben feszítsük be az izmainkat pár másodpercig, majd lazuljunk el. Jöhet megint a feszítés, majd ellazulás. Pár percig ismételgessük a kört, majd lassan váltsunk a következő pozícióra.

Nyújtott lábbal a hasunkra fekszünk, kezeinkkel a mellkasunk mellé tenyerelünk és "feltoljuk" a felsőtesünket. 15-30 másodpercig ebben a pozícióban maradunk, majd befeszítjük kicsit a hasizmainkat, majd megint ellazulunk. :)

Térdelő állásból lassú háthajlítással egyenként fogjuk meg a sarkainkat. Súlyunkat a kezeinket keresztül a lábfejekre helyezzük, a fejünket jó mélyen hátrahajtjuk, csípőnket és gerincünket pedig előrehajlítjuk. Tartsuk meg ezt a pózt fél percig, majd lassan helyezzük vissza a kezeinket egyenként a csípőnkre és egyenesedjünk fel térdelő pozícióba.

Üljünk le nyitott ülésben, majd az egyik lábunkat hajlítsunk be magunk mellett, hogy a combunk merőleges legyen az előrenyújtott lábunkra, az alső lábszárunk pedig derékszöget zárjon be a combunkkal. Dőljünk lassan előre, fogjuk meg a talpunkat, feszítsük be a hát- és csípőizmainkat és maradjunk ebben a pozícióban fél percig. Lazítás után próbáljuk közelebb húzni magunkat a talpunkhoz-lábunkhoz, az ügyesebbek a fejükkel meg is tudják érinteni a lábszárukat. :) Ne felejtsük el a másik lábunkat sem!

Üljünk le minél szélesebb terpeszben (ami nem fáj). Lassan dőljünk előre kinyújtott karral, egyre közeledve a talajhoz. Érintsük meg a kezünkkel a talajt, hajoljunk egyre lejjebb és lejjebb, majd tartsuk meg a pozíciót fél percig. Ezután lassan emelkedjünk ülőhelyzetbe és ismételjük meg párszor.

Menjünk le spárgába vagy spárga közeli pozícióba, mindenki addig, ameddig tud. :) Karjainkkal támaszkodjunk meg a testünk mellett. Próbáljunk minél tovább lent maradni (ez általában minimum fél perc), majd váltsunk lábat. Minden egyes alkalommal próbáljunk lejjebb és lejjebb menni.

Ülő pozícióból húzd be a lábakat, érintsd össze a talpakat, a kezeidet helyezd a lábfejekre és lassan dőlj előre és könyökkel próbáld megérinteni a padlót. Érezd, ahogy nyúlnak a belső combizmaid. :) A másik gyakorlat, amikor ugyanebben a pozícóban, de egyenes háttal a térdeidet mozgatod a talaj felé. Baletton ez volt a kedvenc "floorstretching".

Keress egy üres falfelületet, majd az egyik lábadat nyújtsd ki a falon és tartsd meg. Próbáld meg egyre közelebb nyomni a lábadat a falhoz. :)

Bevallom, ebben nem vagyok túlságosan otthon, ezért Péntek Enikő videóját mutatom meg nektek:

Remélem hasznosnak találtátok a posztot. A legfontosabb, hogy nyújtás során is ügyelni kell arra, hogy ne sérüljünk meg, tehát fájdalom esetén ne erőltessük. Vigyázzatok magatokra és nyújtsatok napi szinten, illetve edzések előtt és után. :) Meglátjátok, hogy egy hónap alatt rengeteget fejlődik majd a hajlékonyságotok. :)

Az elmúlt két-három hét nagyon sűrű volt. Minden nap reggel 6-kor kelek, edzés, túlóra..este fél 8 előtt sosem érek haza, aztán jönnek az otthoni teendők, edzés. A hétvégéim szintén reggel 6-kor indulnak, sokszor munka van akkor is, tehát mindig pörgök, nincs megállás. Úgyhogy haditervet eszeltem ki péntek estére. Méghozzá azt, hogy bizony én "nem csinálok semmit". Tehát nincs edzés, takarítás, munka és egyebek. Lehuppanok a kanapéra a vacsimmal, a teámmal és elalvásig nézem a tévét. Délután pontban ötkor hazaindultam a laborból, ami korainak számít. A városba érve egy kis jegeskávéval jutalmaztam magam, hogy túléltem a hetet, majd vettem egy nadrágot és egy arcmarszkot és már buszoztam is haza. Jöhetett a vacsi, gyümik és a sorozatok.. Egy Tökéletes Péntek este képekben..

Hosszas gondolkodás után végül én is beadtam a derekamat az Insta-láznak és letöltöttem az alkalmazást az új kis csini telómra. Azóta persze nagyon belejöttem, ezért úgy gondoltam megosztom a blogon is, hogy miként élem mindennapjaimat. :) Íme az első képeim Instán:

Take it, Love it, Pass it on!

Könyvek ingyen? Igeen! És tényleg. Pár hete betértem egy könyvesboltnak álcázott helyre, amiről kiderült, hogy nem is bolt, mivel a könyvekért nem kell fizetni, teljesen ingyen elvihetők. Először nem nagyon értettem, miről van szó, aztán felvilágosítottak. :) Igen, itt tényleg ingyen elvihető könyveket találok. A Healthy Planet mozgalom célja, hogy az kidobásra szánt könyveket összegyűjtsük, majd kijelölt központokban ezeket szépen elrerndezzük és jöhetnek is az olvasnivágyó emberek. Az elolvasott könyveket pedig visszavihetjük, továbbadhatjuk ismerőseinknek, de akár meg is tarthatjuk, ha nagyon szeretnénk. Természetesen kidobni nem ér! Egy alkalommal 3 darab könyvet lehet elhozni, ami szerintem teljesen fair ajánlat. Azt a részét mondjuk nem értem, hogy ki az aki könyveket dob ki, mert szerintem a könyv érték és nem szokás csak úgy eldobálni. A mozgalomban önkéntesek vesznek részt, akik gyakran fesztiválokon is feltűnnek kisebb könyvstanddal. :) Szerintem szuper mozgalom, főleg azoknak akik szereteknek olvani. Én aznap 3 könyvvel lettem gazdagabb és úgy döntöttem, hogy én is részt veszek ebben az Add Tovább-mozgalomban, tehát miután kiolvastam a választott könyvet, írok egy kisebb üzenetet, aláírom és tovább is küldöm az egyik ismerősömnek. Majd ő is elolvassa, továbbküldi és így tovább...reményeim szerint egyszer visszakerül hozzám, de ha nem, azt sem bánom. Remélem sok embernek fogok ezzel örömet okozni. :)

Csatlakozzatok ti is! :) Indítsátok el saját kis láncotokat, írjátok meg mit-honnan küldenétek és ne felejtsetek el egy kis személyes üzit hagyni a következő olvasónak!

A blog facebook csoportja: Szépség-Egészség

A választott könyv: Sex and the City :)

És aki kapja: Maja Sosebánd

Múlt héten egy meetingen frittatát rendeltem és alig tudtam figyelni arra, hogy miről tartanak éppen előadást, mert el voltam bűvölve az ebédemtől. Hihetetlenül finom, egyszerű és egészséges lakomáról van szó. Úgyhogy eldöntöttem, hogy a hétvégén én is alkotok egy tepsivel. A "nem lehet ezt elrontani" és a "mindentbele" elvekkel indultam neki. A frittata egyik változata a tésztás megoldás és mivel volt otthon egy fél zacskó organikus tönkölytészta, szépen megfőztem a frittata alapjának. Persze, ha valaki éppen diétázik, a tészta kihagyható, de akkor egy doboz tojást biztosan fel kell használni, ha szép vastag tojáslepényt akarunk. Én úgy döntöttem, jól jön nekem az az energia, ami a tésztában van. :D 

Amikor feltettük a kevéske tésztát főzni, merjünk kreatívak lenni és használjunk minél több hozzávalót a hűtőből. Én fokhagymát, paprikát, gombát, spárgát pirítottam meg olivaolajon, majd még a tepsiben hozzáadtam a megfőtt tésztát a pirított zöldségekhez és még 1-2 percig tovább sütöttem együtt. Isteni illat teljengett a lakásban. :) Közben 5 nagyobb tojást elkevertem egy kis tejjel, sóztam, borsoztam és reszelt sajtot is tettem bele. Ezután már csak annyi dolgunk van, hogy a sült zöldséges-gombás tésztát a tepsi aljára helyezzük, majd egyenletesen ráöntjük az elkevert tojásokat. Mehet is a sütőbe és 180 fokon sütjük amíg kicsit megdermed a teteje. Ezután paradicsomot karikázunk rá, mehet persze egy kis reszelt sajt is és természetesen fűszerek. :) Tovább sütjük 200 fokon, amíg szépen át nem sül az egész, ez körülbelül 20 percet vesz igénybe. Hagyjuk picit kihűlni, majd ezután szeletelhető lesz. Hűtőbe téve másnap még finomabb. :))

Próbáljátok ki mindenféle variációban: tészta nélkül a light verziót, spenóttal, sült tökkel esetleg hagymával és sonkával. :) Nem lehet elrontani. :3

A következő állomás ismét egy 10 km Race for Life lesz Cambridgeben, aztán meglátjuk, hogyan tovább...Mert a futással egyetlen baj van: az ember hihetetlenül lefogy, hiába viszek be sokkal több energiát. Tehát a múlt évben a kondiban nagy nehezen felépített izmaim szépen visszaszottyadtak. :D Ezért eldöntöttem, hogy a futással azért csínján bánok ezentúl, hiába is szeretem, heti egyszer 5-7 km-t engedek meg magamnak a következő rendezvény felkészüléséig, hogy azért fitt maradjak, de mégse legyek a mostani csontkollekció. Ismét izomépítésbe kezdek! Sajnos konditeremre nem nagyon van időm, mert napi 10-12 órát távol vagyok és azért élni is kell, úgyhogy otthonra kellett beszereznem a súlyzókészletet. El is kezdtem a "testem visszaépítését" a héten, heti 3 alkalommal, hogy pár hónap múlva ismét a legjobb formámban pompázhassak.

Emellett folytatom az egészséges étkezésemet, amit már egy éve művelek, de szeretnék leszokni a kávéról, ezért beszereztem még több zöld teát a gyűjteményembe. A kávét fehér teára cserélem, a zöld tea pedig napi esti szürcs-rutinként megmarad. :) Ja és végre beszereztem gluténmentes lisztet is, amiből kenyeret sütök magamnak, mert eddig mindig készen vettem a gluténmentes kis cipómat, de mivel nem bízom a tömeggyártott, előrecsomagolt termékekben, jobban szeretek mindent előállítani magamnak. Plusz így olcsóbban is jövök ki.

Egyszer már volt a blogon egy képes beszámoló Isle of Wightról, de akkor csak egy pár órát sétáltam a szigeten, amely külön megyét képez Angliában. Múlt héten öt teljes napot tölhettem Shanklinban, ahol életemben először rohangáltam a homokos tengerparton.  Gyönyörű helyeken jártam, a időjárás pedig szokatlanul meleg és napos volt, tehát minden adva volt egy tökéletes kis nyaraláshoz. :) De jöjjenek a képek!

Nagyon rövid képes bejegyzés következik, de mindenképpen be akartam mutatni legújabb szerzeményeimet, mert nagyon izgatott voltam, amikor egy egész délutános nézelődés és próbasminkek után (...) végre kiválasztottam az új púderemet, szemtusomat és pirosító ecsetemet. Két L'oreal termékkel és egy Ecotools ecsettel gazdagabban tértem haza szombat délután, gyorsan készítettem is képeket...

Nagyon nagyon régen írtam futónaplót, nem is értem magam, pedig a rendszeres futás megmaradt az életemben a meghosszabbodott munkanapok mellett is. Költözés után egy-két hétig maradt ki a rendszeres mozgás, mert bele kellett szoknom a közlekedésbe, az új munkatempóba, ki kellett ismernem magam a környéken.. Aztán ahogy felmértem a helyzetemet, rájöttem, hogy nagyon ügyesen kell szerveznem az életem, ha minden területen jól akarok teljesíteni. Átlagosan napi 10-12 órát vagyok távol, tehát egyetlen esélyem, ha hajnalban futok vagy este a munka, háztartás és egyéb teendők elvégzése után..illetve hétvégén. Először a hajnali órákban indultam 3-4 km-eket futni, de aztán ahogy hosszabbodtak a nappalok, ma már este 7-8 körül sem okoz problémát nekiindulni, mert még viszonylag világos van. :) A heti 10-12 km-t valahogy mindig sikerül megfutnom, szóval nincs miért panaszkodnom. 

Ma csatlakoztam egy parkrun-mozgalomhoz is, így reggel 9-kor több száz emberrel indultam neki az tervezett 5 km-es távnak a közeli parkban. Szerencsére sütött a nap is, ennyi emberrel pedig nagyon motiváló volt a futás. Hátulról indultam, mert már tele volt a rajtvonal, mire odaértem, úgyhogy az első km konkrétan folyamatos előzésről, kerülgetésről szólt, ami kicsi lassított, de 27,5 perc alatt így is beértem, tehát nem produkáltam rossz eredményt sem. Persze nem versenyről van szó, inkább örömfutásról. Egyébként annak ellenére, hogy rengetegen futnak, nagyon jól szervezett eseményről van szó, mindenkit kód alapján azonosítanak és elküldik e-mailben, hogy ki mennyi idő alatt végzett (még aznap!), tehát a személyes fejlődésemet is nyomon tudom követni a hetek során. Szóval ezentúl rendszeresen futok itt is. :)

A másik nagy esemény amin részt veszek 2 hét múlva egy jótékonysági 10 km-es futás a Cancer Research UK jóvoltából. Regisztráció után pár nappal már meg is érkezett a rajtszámom, úgyhogy izgatottan várom (és persze készülök) az eseményre, ahol több ezer ember fog részt venni. :) 

Két hét múlva tehát megint jelentkezem egy kis futónaplóval, addig is mindenkinek jó futást. Ne felejtsétek, nemsokára bikiniszezon, tehát már csak ezért is érdemes elkezdeni rendszeresen mozogni illetve lemenni a közeli parkba egy kis reggeli kocogásra.

Húsvét vasárnap részt vettem egy GoApe Kaladtúrán a Cockfosters erdejében, ami fantasztikus élmény volt. A túra eredetileg 3 órát ölel fel, de sajnos az utolsó órában eleredt az eső, ami kicsit lelassította a menetet, így több, mint 4 órát töltöttünk a hatalmas fák között Tarzan-módra ugrálva, mászva, csúszva (és a végén egy kicsit fázva is). Az akadálypálya teljesítése előtt egy rövid oktatáson kellett részt venni, ahol megismertettek a védőfelszerelés használatával és elláttak pár tanáccsal. Majd indulhattunk is. :) A kalandtúra lényege, hogy a fák lombkorona szintjén mesterséges kötélhidak, csúszkák segítségével végig kell haladnunk. A pályák folyamatosan nehezülnek, illetve mindig van egy könnyebb út azoknak, akik picit félősebbek, tehát úgy van kialakítva, hogy mindenki végig tudja csinálni. Persze mi dönthetünk arról, hogy az adott állomást végigcsináljuk-e, illetve ha felakadunk vagy bármi baj történik, egy kis sípot megfújva a csapat tagjai a segítségünkre sietnek. A Cockfosters erdejében hatalmas ősfák vannak, a legmagasabb pontban 16 méter magasan voltunk. Mi természetesen mindenre felmásztunk és kipróbáltunk: tarzan-hinta, kötélhíd, kötélháló mászás tarzan-ugrásból :D és persze hatalmas csigás csúszókák. Szóval nagyon jó élmény volt, az eső pedig külön löketet adott ahhoz, hogy ne adjuk fel és végigcsináljuk az utolsó csúszós részeket is. Most pedig jöjjenek a képek. :)

Az a kis pink pötty én vagyok a csúszkán. :)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az én bőröm mindig megszenvedi a tél és tavasz közti átmenetet. Ez idei év volt a legrosszabb, mert szuperszárazzá vált a bőröm annak ellenére, hogy rengeteg folyadékot iszom és próbálok egészségesen élni...de sajnos látszik, hogy öregszem..

Most megmutatom, hogy melyek azok a termékek, amelyeknek nagyon hálás vagyok, mert mire előkerültek a tavaszi napsugarak, az én bőröm is rendebejött. :)

A Nivea zuhanyzás közbeni testápolójáról már sok helyen olvastam. Szerintem nagyszerű találmány, főleg mikor reggeli rohanásban vagyunk és nincs időnk vagy kedvünk testápolóval kenegetni magunkat és várni, amíg beszívódik. Eddig három féle változatban láttam, de valahogy én ragaszkodom a "jó öreg" Nivea illathoz. Egyetlen hibája, hogy viszonylag gyorsan fogy, ezért nem is minden nap használom, csak amikor reggel futni megyek.
A Lush egyik legnépszerűbb terméke a levendula-illatú Dream Cream, amely tökéletes kiegészítője lett a lefekvés előtti rituálémnak. Meglepő volt számomra, hogy nem parabénmentes (lehet, hogy csak én misztifikáltam túl a márkát - de a sok organikus összetevő mellett csúnyán mutatnak a parabénszármazékok).
Az Olay termékeket már régóta nézegettem, mert hasonló érzést kelt bennem (gondolom a csomagolás és a reklámok miatt), mint az otthon kapható Helia D termékek (amit nagyon szeretek). A BB krémen sokat gondolkodtam, mert még mindig az első generációs Garnier BB-jének hű használója vagyok, de a féláras akció adott egy erős löketet ahhoz, hogy adjak neki egy esélyt. Nem csalódtam a leheletnyi alapozót tartalmazó krémben, imádom. Az illata talán másoknak túl erős lenne, de én szeretem. Sajnos nem parabénmentes, ami miatt valószínűleg visszatalálok majd a jól megszokott Garnieremhez.
A The Body Shop mangós illatú ajakbalzsamját leginkább csak az illatáért használom, mert ápoló hatásában nyomába sem érhet a kedvenc Neutrogena balzsamomhoz és a tégelyes megoldás sem túl praktikus. De hát nőből vagyok... a napsütéses mangóillattal engem kilóra megvettek.
A körmeim is sajnos elég rossz állapotban voltak (eredetileg is elég gyengék, de az utóbbi időben töredezetté váltak :( ) tehát be kellett szereznem egy erősítő lakkot. A Miss Sporty 5in1 termékét választottam, ami nyilván nem fogja megoldani a problémámat, de a körmeim jobb állapotba kerültek, mióta használom. Nyilván ebben az is közrejátszott, hogy nem használok színes körömlakkokat egy ideje, így a lemosóm sem szárítja, sérti a körmöm felszínét.

Imádom a fehéret a lakásban, mert letisztult és elegáns. Bár nálunk inkább a meleg színek uralkodnak, mint a tejeskávé, de egyre több fehér dekorációs elemet próbálok becsempészni az otthonunkba (..azért persze nem akarok túlzásokba esni, mert mégsem egy rideg kórházban lakunk..). 

Gyűjtöttem nektek pár "Valami Szép és Fehér"-inspirációs képet, remélem elnyeri a tetszéseteket.

Bocsánat a késői posztért, sajnos a költözés óta nem volt netem, de most próbálok mindenkit kárpótolni és megmutatni azt a gyönyörű várost, ahol élem a mindennapjaimat. Az első tavaszi hétvégén sikerült pár képet készítenem séta közben Cambridgeről. :) A város híres az egyeteméről, a városközpontban lépten-nyomon gyönyörű épületek tornyosulnak, tökéletesen ápolt parkokkal... itt sétálni valóban olyan érzés, mintha egy Harry Potter filmben lennénk. Ráadásul a college-ok jellegzetessége a formális többfogásos vacsora, ahol a diákok minden este talárban étkeznek a hatalmas történelmi asztaloknál gyertyafénynél (ahogy a varázslótanoncok is tennék a Roxfordban). :) Szuper nem?

De most jöjjön az első adag innen, ebből a varázslatos városból.  

Reggeli rohanás, egész napos munka, otthon vacsi, pihenés, alvás, majd kezdődik minden elölről. Kialakul egy megszokott rendszer, melyben a tudatalattink biztonságban érzi magát, ez a komfortzóna. Megszokjuk, hogy mindig ugyanúgy hordjuk a hajunkat, ugyanazt a sampont vesszük, a reggeli kávét a megszokott kis bögrénkbe töltjük, edzeni az adott napokon megyünk, ahol ugyanazokat a gyakorlatsorokat végezzük, mivel annyira nem nehéz, nem is izzaszt, nem is fáj, de mégis megnyugtatja a kis lelkünket, hogy csináltunk valamit. Beleszokunk a mókuskerékbe, belefásulunk a munkába, amit már mondjuk egy jó ideje nem is élvezünk és nem változtatunk akkor sem, ha legbelül érezzük, hogy ez nem elég. A legtöbb emberre sajnos igaz, hogy csak nagyon ritkán lép ki ebből a kényelmi zónájából. A saját kis burkukban lebegnek, melyben nem okoz feszültséget élni, hiszen már majdnem minden szegletét ismerik és ebben persze mindent rutinszerűen végeznek. A komfortzóna nem egy rossz dolog, de nem is jó. Mivel itt nem fogunk fejlődni. Természetesen vannak nehéz döntések: költözés vagy munkahelyváltás, amelyek elég sok rizikóval járhatnak. De ha csak azért nem akarunk valamit megtenni, mert "nem esik jól", akkor egyszerűen csak induljunk neki, szánjuk rá magunkat. Persze butaság lenne mondjuk egyik napról a másikra munkanélkülivé válni, nyilván egy nagyobb változás az életünkben rengeteg előkészülettel jár.



DE! Nem is gondolnánk, hogy apró lépésekkel mennyire kitágíthatjuk a kényelmi zónánkat, amelyek mind bátrabbá tehetnek minket egy későbbi, komolyabb döntés meghozatalánál. Ilyen apróbb lépéseket gyűjtöttem most össze.. és szívesen várok további ötleteket kommentben! :)

• Ha mindig ugyanúgy hordod a hajad, de már egy ideje nézegeted a hajfestékeket a boltban vagy régóta gondolkodsz a frufrun, akkor ne habozz, hívd fel a fodrászod és válts.

• Tanulj meg valamilyen hangszeren. Mert sosem késő! Én gimis koromban egyik napról a másikra döntöttem, hogy orgonálni szeretnék (persze előtte több éves zongoramúlttal) és mai napig büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen hatalmas és bonyolult hangszert meg tudtam szólaltatni. :)

• Önkénteskedj! Életem során viszonylag sok helyen önkénteskedtem és minden egyes alkalommal feltöltődött a boldogságraktáram. A kutyamenhelyek például sokszor hirdetnek sétáltatási lehetőséget. Nagyon nagy öröm látni a rohangáló, ugráló kutyákat, illetve cardionak sem utolsó, mert ők aztán tényleg nem állnak meg egy másospercre sem. :D Rengeteg új emberrel találkoztam, akikkel lehet, hogy "normális" körülmények között sosem ismertem volna meg. Nagyon jó érzés volt egy csapathoz tartozni és együtt tenni valami jót. Szóval irány önkénteskedni, választék bőven van. :)

• Menj el diákmunkára, ha még diák vagy. Én gimi/egyetem alatt kezdtem el különböző gyárakban dolgozni. Nem egy álom-munkahely nyilván, de betekintést nyertem az ottani világba, hihetetlen sorsokat ismertem meg és megtanultam értékelni azt, amim van. És büszke voltam a munkával megszerzett zsebpénzemre is.

• Kezdj el sportolni/találj új sportolási lehetőséget. Mondjuk régóta tervezed, hogy elmész futni, de mindig találtál valami kifogást? Nekiindulni a legnehezebb, hidd el. Tegyél be egy jó kis pörgős zenét, cipőt fel és már indulhatsz is. Nem fogod megbánni. :)

• Ha mindig ugyanazokat a gyakorlatokat csinálod az edzőteremben vagy otthon, akkor az izmaid szépen hozzászoknak és egy idő után megáll a fejlődés. Nehezíts mindig, változtass, emeld a súlyokat!

• 
  
• Jelentkezz cserediáknak, ha egyetemista vagy. Még akkor is, ha úgy érzed, nem tökéletes a nyelvtudásod. Hatalmas élmény és nagyon sok bátorságot ad az, hogy egy külföldi országban is megállod a helyed. 

• Most, hogy itt a tavasz sétálj haza a munkahelyedről, ha eddig a kocsit vagy a tömegközlekedést választottad.

• Ülj be egy kávózóba egyedül azzal a könyvvel, ami már régóta ott porosodik a szekrényeden, mert nem volt időd kiolvasni. :)

• Ha meghívnak bármilyen eseményre, buliba, tánciskolába, sportrendezvényre, menj csak el. Lehet, hogy kényelmesebb pizsiben filmet nézni esténként, de arra kevésbé fogsz emlékezni később.

Az angolszász országokban Húshagyó Kedd napját Pancake Dayként vagy Palacsinta Napként ünneplik. Már hetekkel ezelőtt kiemelt helyen jelentek meg a boltokban a legfinomabb palacsinta hozzávalók, nutellától kezdve az angoloknál elterjedt citromszószig.

 

 

Ezen a napon véget ér a farsang, jönnek a böjtös idők. A Palacsinta Nap lényege tehát, hogy még utoljára összeszedjük a maradék lisztet, tojást, vajat és minden otthon található földi jót: lekvárt, kakaót, túrót és palacsinta-hadat  készítsünk belőle, hogy elfogyjon minden és ne is kísértsen minket a böjti időben. Én nem igazán tervezek böjtöt, de a palacsintát szeretem, ezért hát természetesen megünneplem ezt a napot. :))

 

Itt Angliában kapcsoldik hozzá egy érdekes verseny is, a Pancake Race, vagyis a Palacsinta Futás, amikor is a nők serpenyővel a kezükben, palacsintát dobálva futnak végig a városon. Maga a történet régre nyúlik vissza és elég mulatságos. 1445-ben egy Olney nevű faluban egy szorgos, de kicsit szétszórt háziasszony úgy elmerült a palacsintasütésben, hogy megfeledkezett az aznapi miséről. Csak a harangszó juttatta az eszébe, de akkor már késő volt, ezért futásnak eredt. Úgy sietett, hogy a palacsintasütőt is elfelejtette lerakni, futott végig a falun serpenyőstül, palacsintástul.  

 

 

 

Ahány ház, illetve ország annyi palacsinta. Igazából én csak a vastagabb amerikai, illetve a magyar vékonyabb palacsintát készítettem el eddig sós és édes verzióban, de egy kis böngészés után rátaláltam igazán érdekes palcsikra, amit most meg is mutatnék.

 

 

Én ma hagyományos magyar palacsintát fogok készíteni sok sok túrótöltelékkel. Na jó, igazából teljes kiőrlésű lisztet és zablisztet fogok használni, tehát annyira nem "hagyományos", de egyszerűen nem tudom rávenni magam (és nem is akarom), hogy fehér lisztet pakoljak be a bevásárlókosaramba. Az íze és az állaga így is nagyon hasonló, a hangsúly úgyis a tölteléken van. :)

 

 

Karácsony óta tervezem, hogy írok erről a kis fura szerzeményről, de valahogy mindig közbejött valami. Most végre bemutatom az én véleményemet is erről a szempillaspirálról, amelyet tavaly dobott piacra az Avon. 

A biginen és weheartiten böngészve gyönyörű képeket találtam a Sminksarokról, ami szerintem minden nő álma. Legalábbis én mindig is nagyon szerettem volna egy tükrös szépítkező asztalt profi világítással, mint a színésznőknek van. :) Nemsokára megint költözöm, úgyhogy remélhetőleg belevághatok ebbe a projektbe. Addig is jöjjenek inspirációs képek, remélem elnyeri a tetszéseteket a gyűjtemény.

A téli időjárás nem tett túl jót az arcbőrömnek, illetve a primeremtől mitesszeres lettem, ezért a zöld Neutrogena arclemosó-bőrradír kombinációt a narancssárga termékekre cseréltem le. Az illata nagyon tetszik, eddig egyszer használtam, tehát még nem tudok nyilatkozni arról, hogy mennyire működnek a bőrömön...én remélem a legjobbakat, mert szeretem a márkát.

A The Body Shop E-vitaminos arckrémjét ajándékba kaptam egy nagyobb rendelés után. Egyébként imádom, de most egy Avon Solutions arckrémet használok, úgyhogy tavaszig még érintetlenül pihen az éjjeliszekrényen. 

Valamelyik nap azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne vásárolni valamit, mire rájöttem, hogy az égvilágon semmire nincs már szükségem, komolyan nem találtam egyetlen hiánycikket sem a szekrényemben, gadróbomban, fürdőszobában...szóval egy ideig off téma lesz a haul a részemről (szomorúfej).

De nektek jó vásárolgatást, ha gondoljatok küldjetek ti is Haul képeket és írjátok meg melyik termék vált be és miért. :)