Wherever you stand, be the soul of that place.
Bizony közeledik az év vége és ilyenkor mindenki kicsit összegez magában. Annak ellenére, hogy még javában zajlik az élet, mindenki ezerrel pörög karácsony előtt. Ahogyan próbálom egymásra pakolni az emlékeket, úgy egyre jobban azt érzem, hogy az év minden pillanata megérte. Az egész év egy hatalmas kaland volt! Most érzem életemben először, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. Ebben az évben minden adott volt, hogy végre szívvel-lélekkel élvezzem az életet, hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék és az legyek, aki igazán én vagyok. Menczel Enikő. Ehhez hozzájárult az is, hogy Angliában élek majd 3 éve, ahol egy jól müködő rendszer aprócska részeként építem az életem. Itt kezdtem el a felnőtt lenni, dolgozni és elindítani a karrierem. Angolul gondolkodom, angolul létezem és a világ minden tájáról vannak barátaim. Én ide jövök haza.

Sosem utaztam még ennyit, amennyit ebben az évben összesen. Gyerekként sosem voltunk nyaralni, sosem láttam a magyar határnál távolabbi világot. Ahogy egyre több utazós élményem lett, úgy tisztult le bennem, hogy ez maga az élet. Körbejárni, megízlelni, meghallgatni a különböző világok zenéjét. Megismerni sorsokat, barátságokat kötni és magunkba szippantani az újdonság élményét. Végre kinyílt a világ és ezáltal én is nyitottabb lettem.
Az itteni barátságok és kapcsolatok is mélyültek. Fantasztikus emberekre leltem, akik remélem sokáig velem lesznek az úton, bár ezt sosem lehet tudni. Támogatnak, hisznek bennem és én is hiszek bennük. Sosem adom alább ezután. Megtanultam elengedni azokat az embereket, akik visszatartottak a "pillangóvá válásban". Nincs szükségem negatív energiára. Van ebben a világban éppen elég, legalább a közvetlen környezetem legyen pozitív. Sokat futottam, edzettem, inspiráltam másokat, ami egy örökmozgóként működve engem is motivált. Elvárásaim voltak és vannak magammal szemben az élet minden területén...célok és álmok, amiket sosem adtam/adok fel.
Voltak pillanatok, amikor nehéz volt a lelkem, amikor nem éreztem jól magam a bőrömben, a világban. Idegennek éreztem magam és sokszor magányosnak, aprónak egy hatalmas tömeg közepén. De rájöttem, hogy minden csak rajtam múlik. A világ olyan, amilyennek én látni szeretném. Én építem, alakítom, hozzáadom azokat a dolgokat, amiket szeretek és elengedem azokat, amelyekre nincs szükségem, még akkor is, ha ez fáj.
Azt hiszem, hogy teljes vagyok minden apróságommal együtt. Van jelentése és értelme a létemnek. És tudod miért? Mert én így akarom, gondolom és tényleg ez az egyetlen dolog, ami számít. :)
