Ugyan még nincs év vége, de nagyon úgy néz ki, hogy 2015-ben már nem futok többet, hiszen itt vagyok a csodás Észak-Angliában, ahol a futócipőt a túrabakancsomra cserélem és az év utolsó napjait itt fogom (sok sok túrával) tölteni. A karácsonyi időszak nagyon sok utazással telt, konkrétan körbejártam Angliát és még mindig nem a célállomáson vagyok, 30-án ismét autóba ülünk, hogy felfedezzük a Lake District gyönyörű hegységeit és tavait. Egyébként a pink cipőim velem jöttek, mert sosem lehet tudni, hogy mikor jön rám a futhatnék.. de azért úgy gondoltam, hogy az a biztos, ha összegzem ezt a hónapot, hiszen két kihívást is sikerült teljesítenem.

Gondolom emlékeztek a 10 km Karácsonyig kihívásra, amit pár nappal Szenteste előtt indítottam el és mivel elég hamar teljesítettem ezt, hozzácsaptam még egy tizest (11) és végül posztoltam a Félmaraton Karácsonyig kihívásomat, amit szintén sikerült probléma nélkül teljesíteni, kicsit talán túlteljesíteni is. :) Ugyanis ebben a hónapban 45 km-t futottam, ami kicsivel több, mint egy maraton. Azt hiszem, hogy jó kis hónap volt, bár most úgy belejöttem, hogy lehet még adok hozzá egy tizest szilveszterig. Nektek sikerült a karácsonyi hónapban futkorásznotok eleget?

A két ünnep között azért minden kicsit lassabb, van idő pihenni, sétálni, olvasni, filmeket nézni. A sok-sok cukormázas karácsonyi film után végre mutatok pár mélyebb tartalmú alkotást és könnyebb szerelmi sztorikat is. :) Ezeket mind megtalálhatjátok Netflixen is, hajrá késő esti mozizások!

Comet // A szerelem üstököse

"Vannak idő alapú művészetek. A film, a zene, a színház, mind idő alapú művészet. Van eleje, közepe és vége. Az elejétől kezdve figyelned kell. Ahhoz az időszakaszhoz vagy kötve. Csak ily módon tudod átélni. De van a festészet. Nincs eleje, nincs közepe, és nincs vége. Azt látod, amit szeretnél, és akkor, amikor szeretnéd. Nincsenek korlátok. Egyszerűen csak ott van."

Azt hiszem, hogy ez a gondolat összegzi igazán a film lényegét, ahol is egy hat éves kapcsolatot ismerhetünk meg, de nem kronológiai sorrendben. A múltban, jelenben és álmokban való ugrálások teszik különlegessé ezt a szerelmi történetet, Kudos remekművét... egyértelműen must-watch!

Shutter Island // Viharsziget

50/50

A filmet egy igaz történet ihlette, amelyben egy 27 éves srácnál tumort diagnosztizálnak és tulajdonképpen az ő harcát ismerhetjük meg. Bár elég komoly témáról van szó, a film mégis inkább nevezhető komédiának, mint drámának, szerelmi szállal, barátsággal, vidámsággal fűszerezve.

Adam: Tumor? Biztos?

Dr: Igen.

Adam: Ennek semmi értelme. Úgy értem.. én nem iszom, nem dohányzom... újrahasznosítok.

The Boy in the Striped Pajamas // A csíkos pizsamás fiú

Két fiú barátságát ismerhetjük meg ebben a drámában a második világháború idején. Bruno, a náci tiszt kisfia és Shmuel, aki a drótkerítés "másik oldalán" lakik és mindig csíkos pizsamát visel. Többet nem is árulhatok el, a trailer szerintem meggyőző lesz: 

Volt egy online naplóm régebben a b13 platformon, ami ugyan már nem aktív, de szerencsére hellyel-közzel sikerült elmentenem. A naplóm, a szárnnyal futásom, mielőtt 3 éve Angolföldre léptem. Most úgy döntöttem, hogy egy kis időutazást tartok és néha-néha megosztok egy kis darabkát belőle. Az első ilyen kocka 2013 szeptemberéből való, amikor is lezárult a csereprogramom, megszereztem a mester diplomámat és megkezdtem az álommunkám hajhászását, miközben kávét szolgáltam fel reggelente. Sokan próbáltak meggyőzni arról, hogy nem fog sikerülni, mert nekik sem sikerült. Azt hiszem, hogy nagyon jól tettem, hogy nem adtam fel. Ez volt egyébként a blog lezáró posztja. Azóta eltelt majd 3 év, életem legkalandosabb évei, amit hihetetlen nagy kihívás lenne összefoglalni. Egyszer talán megteszem. :) Az álommunkát megtaláltam, azóta pedig hihetetlen ütemben fejlődik az életem. Na de lássuk az akkori szárnyalást: 

"Tehát most itt vagyok. Februárban bepakoltam az álmaim, beszuszakoltam az életem a rozoga, szakadt bőröndömbe. Magammal hoztam a reményeimet és azt a kávéscsészét, rajta a Klimt képpel.

Na jó, kicsit elkapott a gépszíj és 2 futással 3 nap alatt teljesítettem a #10kmkaracsonyig kihívásomat. Mivel még rendelkezésemre áll 5 nap karácsonyig..mit is tehetnék? Futok tovább! A legújabb kihívás pedig legyen a Félmaraton Karácsonyig! Már megvan a 10.6 km, kicsit még hozzáadok és belefutok a karácsonyba. :) Miért is ne csatlakoznál hozzám?

#felmaratonkaracsonyig

#halfmarathonuntilxmas

Annyira kusza a Karácsony előtti időszak, hogy kell egy kis motiváció, egy kis játék magamnak. :) Körülbelül egy hónapja történt, november 20-án, amikor is eldöntöttem, hogy én bizony Csokimentes Hónapot tartok az ünnepek előtt. Sokan már novemberben elkezdik "edzeni" a gyomrukat a mindenféle finomságra és napi szinten annyi édeset esznek, hogy mire karácsonyhoz érnek, tele lesz a hócipőjük is a sok finomsággal. Én úgy döntöttem, hogy megadom a módját. Várok az ünnepekig a sok-sok finom falattal, mert az a pár nap pontosan arra van, hogy pihenjünk egy jót az éves munka után, Harry Potter maratont tartsunk egy kis zserbóval és ráérősen sétáljunk. Szóval pontosan egy hónapig, december 20-ig nem vagyok hajlandó csokit enni és bármit, ami csokit tartalmaz. :)

A másik kihívásom a 10 km Karácsonyig, amit ma kezdtem el és amihez remélem találok társakat. Aki rendszeresen fut, annak ez meg sem fog kottyanni, de kezdőknek is teljesen reális célnak tűnhet, hiszen még mindig van pár napunk. :) Ha szeretnétek csatlakozni, írjatok kommentben, osszatok meg futós képeket és használjátok a #10kmkaracsonyig hashtaget. :) Készüljünk együtt az ünnepekre fitten. :)

Wherever you stand, be the soul of that place.

Bizony közeledik az év vége és ilyenkor mindenki kicsit összegez magában. Annak ellenére, hogy még javában zajlik az élet, mindenki ezerrel pörög karácsony előtt. Ahogyan próbálom egymásra pakolni az emlékeket, úgy egyre jobban azt érzem, hogy az év minden pillanata megérte. Az egész év egy hatalmas kaland volt! Most érzem életemben először, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. Ebben az évben minden adott volt, hogy végre szívvel-lélekkel élvezzem az életet, hogy azt csináljam, amit igazán szeretnék és az legyek, aki igazán én vagyok. Menczel Enikő. Ehhez hozzájárult az is, hogy Angliában élek majd 3 éve, ahol egy jól müködő rendszer aprócska részeként építem az életem. Itt kezdtem el a felnőtt lenni, dolgozni és elindítani a karrierem. Angolul gondolkodom, angolul létezem és a világ minden tájáról vannak barátaim. Én ide jövök haza.

Sosem utaztam még ennyit, amennyit ebben az évben összesen. Gyerekként sosem voltunk nyaralni, sosem láttam a magyar határnál távolabbi világot. Ahogy egyre több utazós élményem lett, úgy tisztult le bennem, hogy ez maga az élet. Körbejárni, megízlelni, meghallgatni a különböző világok zenéjét. Megismerni sorsokat, barátságokat kötni és magunkba szippantani az újdonság élményét. Végre kinyílt a világ és ezáltal én is nyitottabb lettem.

Az itteni barátságok és kapcsolatok is mélyültek. Fantasztikus emberekre leltem, akik remélem sokáig velem lesznek az úton, bár ezt sosem lehet tudni. Támogatnak, hisznek bennem és én is hiszek bennük. Sosem adom alább ezután.  Megtanultam elengedni azokat az embereket, akik visszatartottak a "pillangóvá válásban". Nincs szükségem negatív energiára. Van ebben a világban éppen elég, legalább a közvetlen környezetem legyen pozitív. Sokat futottam, edzettem, inspiráltam másokat, ami egy örökmozgóként működve engem is motivált. Elvárásaim voltak és vannak magammal szemben az élet minden területén...célok és álmok, amiket sosem adtam/adok fel.

Voltak pillanatok, amikor nehéz volt a lelkem, amikor nem éreztem jól magam a bőrömben, a világban. Idegennek éreztem magam és sokszor magányosnak, aprónak egy hatalmas tömeg közepén. De rájöttem, hogy minden csak rajtam múlik. A világ olyan, amilyennek én látni szeretném. Én építem, alakítom, hozzáadom azokat a dolgokat, amiket szeretek és elengedem azokat, amelyekre nincs szükségem, még akkor is, ha ez  fáj.

Azt hiszem, hogy teljes vagyok minden apróságommal együtt. Van jelentése és értelme a létemnek. És tudod miért? Mert én így akarom, gondolom és tényleg ez az egyetlen dolog, ami számít. :)

Régen volt már Koffein rovat, pedig a szürke és hideg hétköznapok igényelnék. Hát miért is ne nézegessünk szép képeket, motivációs idézeteket és hallgassunk olyan zenét, ami helyreteszi a világot? Na, most ezek jönnek egy békés káoszban, ahogyan én szeretem. Péntekre, a hideg időre, a forró csoki mellé.. én valahogy így érzem magam.

"Be soft. Do not let the world make you hard. Do not let pain make you hate. Do not let the bitterness steal your sweetness."

Háttérzene

"Azt hiszed, hogy akkor nem volt hiábavaló az életed, ha emlékeznek rád a tömegek, ha nem felejt el a világ. Alkotni akarsz, maradandót, hogy ha te nem is, legalább az emléked maradhasson. S ez valóban fontos. De nem lényeges. Mert nem az a lényeg, mit fog fel belőled a világ, hanem az, hogy mit fogtál fel belőle Te. Nem az a lényeg, hogy emlékeznek-e rád, hanem az, hogy mire emlékezel Te. Nem az a lényeg, hogy mennyire ismert el a világ, hanem az, hogy mennyire ismerted meg a világot Te. Mert nem az számít, mit hagysz itt, hanem az, amit magaddal viszel."

"You have two hands, One for helping Yourself, the other for helping Others."

Kicsit jól eltűntem a novemberi ködben, de most úgy érzem, hogy ideje megint írnom. Nem volt inspirációm, valahogy belesüppedtem a mindennapokba, teljesen átlagosnak éreztem magam. Fura ez. Olyan közömbös volt minden. Talán a novemeberi szürkeség, a hideg, az átmenet a tél és az ősz között ezt művelte a lelkemmel? Hiányzott a szenvedély, ami éltetett minden nap. Szenvedély apró dolgok iránt. A reggeli kávé illata, a munkám, a futás, a közeledő karácsony, a vega szenvedélyem, egy nagy piros alma, a leveseim, az edzések, a balett, az emberek körülöttem, az apró boldog pillanatok. Nem éltettek. Elvégeztem a feladataimat, mint egy robot. Felkeltem, munkába mentem, dolgoztam, elmentem edzeni, majd este a tévét nézve vasaltam vagy mosogattam. És ez így ment majd egy hónapig. Elkezdett nagyon frusztrálni. És akkor eldöntöttem, hogy visszanyerem a régi önmagamat. Ugyan hogyan? Persze, hogy futással. Múlthét pénteken hajnalban nekiindultam. Nem is tudom, hogyan történt, mert az egyik pillanatban még a pizsamámban fészkelődtem az ágyban, majd egyszer csak a sötét utcákon találtam magam egyedül, hangos zenével a fülemben. Nem érdekelt, hogy mi történt, csak futni akartam vissza az életbe. Azt hiszem, hogy az volt a fordulópont, az élmény, ami visszabillentett abba, az életbe, amiben imádtam létezni. Amikor hazaértem, még mindig sötét volt, még mindig aludt a város. Lezuhanyoztam, majd elindultam a dolgomra. Nem történt semmi világrengető, de valahogy mégis más volt minden. Ráérős reggelit készítettem finom kávéval, rámosolyogtam emberekre, akik visszamosolyogtak, köszöntem a reggeli megszokott arcoknak a buszon, hatalmas élvezettel rágcsáltam az almám, daloltam a laborban...jelentem visszatértem minden kis mániámmal, boldogságommal, energiámmal együtt! :) Azóta pedig decemberbe léptünk, én pedig nagyon várom az új évet minden új kihívásával és kalandjával együtt.

I run no to escape life, but for life not to escape me.

Az ősz szinte hihetetlen gyorsasággal érkezett meg és rohan is tovább, hiszen már a novembert tapossuk. Hihetetlen, nem? Én nem is értem, hogy mi történt ezzel az évvel, olyan gyorsan szalad. Azért élményekben nincs hiány, sok minden történt októberben is. Nézzünk csak egy kis visszatekintőt az Instagram segítségével. :)

Hányszor, de hányszor hallottam azt a kifogást a futásra, hogy "én nem szeretek futni, mert hamar elfáradok" vagy a "neked jó, mert te szeretsz futni". Hát képzeld el, hogy én sem szerettem mindig futni. Sőt! Kifejezetten utáltam a tesiórákat és a cooper futás volt a rémálmom. Hidd el, senki sem úgy születik, hogy szeret futni. Ez olyan, mint az olivabogyó evés. Azt sem szereti senki elsőre, de meg kell szokni (nálam még mindig nem 100%-os a siker..).

Ebben a pillanatban bárhol lehetnél, bármit csinálhatnál. Ehelyett egyedül ülsz egy képernyő előtt. Szóval mi állít meg attól, hogy azt csináljuk, amit akarunk? Hogy ott legyünk, ahol akarunk?  

Olyan dolgokat veszünk, amire nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk.

A mai napra ezt a videót hoztam. Nem kell egyetérteni vele, de elgondolkodni érdemes. Ti mit gondoltok? Beszélgessünk!

Van az a reggeli fajta terápiás futás.. amikor az utcák még üresek, a reggeli napsugarak éppen csak elkezdték az arcomat simogatni. Amikor csak futok gondolatok nélkül, hallgatom a madarakat, a légzésemet, koordinálom az ébredező testemet...ilyenkor nem kell a zene, nem kell, hogy bármi is megtörje a reggel harmóniáját.

Ha viszont tempósabb futásra készülök, akkor kell zene. Nem a tempót adja elsősorban, hanem a motivációt. Felpörget és nem hagyja, hogy feladjam, hogy lelassuljak. Megszűnik a világ, csakis én vagyok és a sebesség. Ilyenkor nem számít semmi, nem fáj semmi, csak futok, ahogy kifér... zene nélkül viszont zavarna a környezet zaja, talán még a saját légzésem is. Persze mindenki más, de én így működöm. És hogy mit hallgatok? Mostanában ezeket (a TOVÁBB gombra és a linkekre kattinva elérhetitek őket youtubon). Nem csodálkoznék, ha aztán véletlenül elindulnátok futni a zenék meghallgatása után..

Ez most egy kicsit eltérőbb témájú poszt lesz, de remélhetőleg lesznek olyanok, akik hasznosnak találják ezeket a sorokat is. Sok időbe telt összeszedni a bátorságot, hogy erről a témáról is írjak valamilyen formában a blogon, mert igen, ez egy igen személyes téma. Sokan tabuként kezelik, ennek ellenére minden ötödik ember szenved tőle, a legtöbben csendben, talán nem is tudva a pontos diagnózist..

Amiről ma beszélni fogok, az az IBS, azaz Irritábilis Bél Szindróma.

Falevelek, gesztenye, alma, narancssárga, bordó és pumpkin chai latte... igazából csak tegnap tudatosult bennem, hogy bizony idén is beköszöntött a kedvenc évszakom, az ŐSZ. El is kezdtem Pinteresten inspirációs képeket nézegetni, aztán rájöttem, hogy mennyi mindent posztoltam tavaly, sőt tavaly előtt is az Őszről. Ezért úgy döntöttem, hogy írok egy kis visszatekintőt...nézzük csak, miket szerettem/mit csináltam az elmúlt években. Kattintsatok a linkekre a teljes posztokért! :)

ŐSZI ÖSSZEGZŐ FITTNAPLÓ

És akkor most nagyon ötletes voltam a címadással.. :)

Ha követtek az Instagramon, akkor bizonyára láthatáttok, hogy mozgalmas szeptemberem volt. Azt hiszem, hogy a fókuszban megint a  futás volt és még lesz is a téli óraváltásig. Persze nem a cidri és a sötétség a fő oka a váltásnak.. inkább szeretnék jobban a súlyzós edzésekre és a balettre koncentrálni és a futást amolyan kiegészítő edzésnek megtartani. Bár már visszatértem a rendes kondis edzésekre is, hogy visszakapjam a "versenyformám", azért még mindig inkább a futás az, amit nagyon nagy motivációval művelek. Történt ugyanis, hogy nagyon felgyorsultam, ami hatalmas lendületet ad arra, hogy újra és újra elinduljak. Az 5 km-eimet 24 perc alá sikerült szorítanom, a legjobb időm 22:57 volt, tehát átlag 4:35-ös kilométerekkel suhantam. És hogy hogyan is sikerült ide eljutnom?

A smink és a sport kapcsolata egy igen megosztó témakör. Van, aki szerint a kettő összeférhetetlen, mégis a nők harmada megy sminkben sportolni. Mindkét oldalt meg lehet érteni valahol, de szerintem itt is mértéken van a hangsúly. Én teljesen megértem a sminkelős oldalt, hiszen a női léleknek egyszerűen kell, hogy szebbnek és magabiztosabbnak lássa magát... még edzés közben is. Bevallom, én is legtöbbször sminkben sportolok. Kivételt képeznek ezalól a nagyon hajnali futások, amikor egyáltalán nem számít, hogy a felkelő nap és a szunnyadó város hogyan is lát.. na meg ilyenkor általában félig még alszom én is és inkább a mozgáskoordinációmra koncentrálok, mintsem a hosszú pillákra. :) Persze a sportsminkem teljesen eltér a hétköznapi, esetleg a kimenős sminkemtől.  A minimálra törekszem. Régebben BB-krém is felkerült, ha kondiba mentem, ma már nem használok ezt sem, hiszen próbálom csökkenteni az esélyét annak, hogy eltömítsem a pórusaimat. Az edzés óhatatlan velejárója az izzadás (ha nem izzadsz, akkor nem edzel keményen:)..!), ami során méreganyagok távoznak a szervezetünkből. Na most képzeld el, ha egy réteg vakolat van rajtad... hiába a minőség, az a kosz-izzadtság-alapozótrutyi fogja a faggyúmirigyeidet sokkolni.

Na de akkor mit érdemes használni? 

Azért nem jellemző, hogy sokat töltök film- vagy sorozatnézéssel, de ha TV elé kerülök, akkor általában a Netflixen böngészek valami jó kis néznivaló után. A Netflix itt Angliában pár éve vette át a hatalmat az Amazon által üzemeltett Lovefilmtől, ami szintén egy hatalmas online filmes adatbázis és streaming szolgáltalás. Havi 6-7 fontért korlátlan mennyiségben sorozatozhatunk és filmezhetünk, ami szerintem szuper ajánlat. :) Összegyűjtöttem pár személyes kedvencet egy kis ajánlóként, hátha találtok Ti is pár magatoknak valót, ha a cidri őszi napokon inkább bekuckolnátok a nappaliba egy nagy bögre teával és takaróval. :)

Most jöttem rá, hogy milyen régen mutattam képeket a mindennapjaimból. Pedig sok minden minden történik velem mostanság - mint mindig.. de beszéljenek a képek. Ha még nem követtek Instagramon, ITT megtehetitek. :)

Kattints a képekért a tovább gombra!

Idejét sem tudom már, hogy mikor írtam Haul posztot. De most végre válogattam egy kicsit az Avon angol katalógusából, mert rájöttem, hogy tudok online rendelni itt is (naná), csak valamivel többe kerül plusz szállítási költséget is felszámolnak. Szóval egyáltalán nem éri meg, de tényleg szerettem volna pár őszi dolgot beszerezni magamnak és nem tudtam várni még egy hónapot, amikoris hazautazom pár napra. Valahogy mindig is "otthon érzés" nekem az Avon, hiszen minden hazarepülésemkor kapok egy Avon pakkot anyától, amit nagyon szeretek és minden egyes darabot nagy becsben tartok. :) (Azt hiszem a következő Avon poszt egy kisebb gyűjteményes összefoglaló lesz.)

De nézzük csak miket szereztem be magamnak az őszre..