Bizony nekem is vannak nehezebb napjaim, nekem is vannak küzdelmeim. Van, amikor én is lenyomom a szundit az órámon. Sőt van, hogy kétszer is. Van, hogy lemondom az edzést vagy a futást, mert pihenni szeretnék, olvasni vagy filmet nézni csokival. Van, hogy copfba fogom a hajam és egy meleg pulcsiba bugyolálom az önbizalmamat, mert aprónak érzem magam ebben a hatalmas világban. Néha nehéz az élet, nehéz a lélek. De a legfontosabb talán az, hogy mindig kikecmeregtem ezekből a gödrökből. Nevezzük őket lustaságnak, önsajnálatnak, esetleg szégyennek vagy irigységnek. Kihalásztam a lelkem, mert ki akartam. Fejlődni akartam, lendületben maradni, kitartani. Mert rájöttem, hogy minden csak rajtam múlik. A világ olyan, amilyennek én látni szeretném. Én építem, alakítom, hozzáadom azokat a dolgokat, amiket szeretek és elengedem azokat, amelyekre nincs szükségem, még akkor is, ha ez  fáj.

Szeretem az életem. Szeretem ezt a lendületet, még akkor is, ha néha elfáradok. Szeretem azt a szenvedélyt, ami reggel felébreszti a testem és a lelkem. Szeretem az illatát, ami leginkább tavasz és kávé, de akkor is szeretem, ha odaégetem a reggeli rántottámat. Szeretem az ízét, mint az érett avokádónak vagy egy friss almának és a háttérzenéjét is, a zongoraszót, a lelkem dudorászását. Szeretem a benne lévő társakat, barátokat, akkor is, ha néha csalódok. Mert mindenből tanulok. Ez maga az élet. 

Miért írom még mindig ezt a blogot?

Meg akarom örökíteni ezeket a pillanatokat, bedozobolni az energiát, a napsütést, az életszeretet és ha éppen szükségem van rá, elővenni és mélyen beleszippantani. Ez amolyan Boldogság-hely. Ha szükséged van rá, akkor Te is kaphatsz belőle egy szeletet. Remélem, hogy inspirálni tudlak arra, hogy merj és akarj fejlődni, hogy kitarts. Mert én is kitartottam.

Mindannyian különbözőek vagyunk. Különböző méretekkel, álmokkal, célokkal, lehetőségekkel. De ettől vagyunk értékesek. Nem kell neked futnod, ha nem akarsz. De megmutatom, hogy nekem miért szép. Talán mások cikinek gondolják, hogy felnőtt fejjel kezdtem el balettozni? Én büszke vagyok rá, mert volt egy gyerekkori álmom, amit nem hagytam elveszni. Sokan gondolják, hogy nekem több lehetőségem van, hiszen Angliában élek. Hidd el, hatalmas adag bátorságot és munkát kellett befektetnem ebbe a döntésbe.  Az élet nem csak történik. Meg kell dolgozni érte.

Mit is akartam ezzel mondani?

Legyen egy mottód, egy mantrád. Ahogy Anthony Hopkins is mondta: "Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott." Nekem ez a kedvencem. És ezt most nem a szerelemre, hanem magára az Életre értem. Legyen mindig valami, ami miatt felkelsz, ami elindít, ami boldoggá tesz. Vagy legalább légy rá nyitott. :)

Sometimes life is risking everything for a dream no one can see but you.

Valahogy annyi, de annyi energiám van mostanság, hogy úgy érzem, adnom kell belőle a világnak. Jövő hónapban futom életem első félmaratonját, méghozzá otthon, Magyarországon és nagyon NAGYON várom már. Annyira szeretnék találkozni pár olvasóval, remélem lesztek páran a Vivicittán! :)

Futni valamikor 3 éve kezdtem el, mindenféle komolyabb előkészület, sőt rendes cipő nélkül. Akkor egy gyenge kislány voltam. Az első próbálkozásnál valahol 5 perc után majdnem feladtam. Aztán ahogy egyre rendszeresebbé váltak a futkározások, rájöttem, hogy bizony be kell szereznem egy frankó cipőt magamnak. A pink Nike-om azóta is hű társam. Rengeteg kilométert megjártunk együtt, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Ezeket a kilométereket már senki nem veheti el tőlem és remélem még több ezerrel gyarapodok majd. Futottam esőben, szélben, hóban, szilveszterkor, este és kora reggel. Futottam Magyaroszágon, megjártam Anglia legtöbb sarkát, északot és délt, a tengerpartot, Franciaországot, Skóciát, sőt még Izlandot is. Futottam együtt kacsákkal, hattyúkkal, sőt még a francia tehenek nem éppen kedves társaságával is. Futottam egyedül reggel, amikor még mások aludtak, este munka után, hétvégén, zenével, társasággal, ismeretlenekkel, versenyen, váltóban, sárban a Super Spartanon. A munkahelyemen futóklubot alapítottam tavaly, ami azóta is sikeres. A futás az életem része lett. Visszavonhatatlanul. Nem kényszerből, nem erőszakkal, hanem szívvel-lélekkel teszem.

A futásba fektetett energia további energiát generál, ami komolyan függővé teszi az embert. Alig bírok magammal! 3 hét múlva remélhetőleg felteszem a koronát erre a barátságra. A futás és az Enikő barátságára. :) Az edzéstervemről már írtam ITT (Így készülök a félmaratonra). Edzésterv? Inkább megérzések. Követem a szívem, figyelem a testem rezdüléseit. Futok, mert jólesik. Futok, mert úgy érzem, hogy futnom kell. Mint a Forrest Gump. :)

És te miért futsz? Vagy miért nem?

Az izlandi élménybeszámolóm legelső állomása mi más is lehetne, mint maga a főváros. Reykjavíkban két éjszakát töltöttünk, hiszen mindenképpen magunkba akartuk szippantani a világ legészakibb fővárosát. Lássuk hát mi történt és hogy mit érdemes megnézni! :)

Ahogy leszállt a repülő, rögtön elfogott az érzés, hogy egy másik bolygón járunk. Keflavík repülőtér ugyanis a semmi közepén van, gyér növényzet és vulkáni kőzet mindenhol. Innen 45 percet vesz igénybe, hogy Reykjavíkba jussunk. Erre persze az izlandiak tökéletesen fel vannak készülve. Mi előre lefoglaltuk a Flybus egyik járatát, így amikor kisétáltunk a reptérről, ők már vártak ránk. Előfoglalás  nélkül is biztosan lesz helyünk az egyik buszon, hiszen nagyon sok transzfercég várakozik a túristákra. A flybus egy nagyon kényelmes megoldás volt, hiszen minden érkezőt a hotel bejáratánál tett le, igazi luxus, hogy nem kellett a bőröndjeinkkel a hóban szerencsétlenkedni a fél városon keresztül.  

A hotelünk közel volt a belvároshoz (22 Hill Hotel), így kipakolás után el is indultunk sétálni, vásárolni, felfedezni a vidéket. Az élelmiszerboltok közül kettőt ajánlanék, a Bónust és a Nettót. Az árak hasonlóak, mint itt kint Angliában és a választék is jó. Szóval vásároltunk magunknak egy halom finomságot és medvecukrot. Ezek az északi népek imádják a medvecukrot. :) Ahogy lement a nap (7-8 között) hirtelen nagyon hideg lett, úgyhogy szaporáznunk kellett a lépteinket hazafelé. A város nem tűnt túl hatalmasnak (pedig fővárosról beszélünk). Ezt alátámasztotta a másnapi sétánk is, amikor is konkrétan végigjártunk a várost mindössze 2-3 óra alatt, illetve elintéztük a kocsibérlést. A város rendelkezik a megszokott látványosságokkal, templommal (Hallgrimur), éttermekkel, főtérrel, múzeumokkal, de a túristák, ahogy megérkeznek, már indulnak is felfedezni a természeti látványosságokat. Mi azért szerettük volna megismerni az itteni életet is és ezért hagytuk a harmadik napra a Golden Circlet.

Elindultunk hát megízlelni Reyjkjavíkot. A neten nézegettem blogokat, hol érdemes enni, így ez alapján választottuk ki a Fish and More nevezetű éttermet, ahol a világ legfantasztikusabb halpörköltjét és hallevesét ettük. Komolyan nem ettem még életemben ilyen finomat! Az árakat tekintve kb. 1500-2500 korona között lakhatunk jól, de minden egyes korona megérte ezt a lakomát. Ezután a Babalú kávézóba vezetett az utunk, ami konkrétan az utca másik oldalán volt. A Babalú egy elképesztően cuki kávézó, ahová besűrítették  a világ összes játékát, térképét, porcelánfiguráját, innen-onnan összehordott régi bútorzatot és a világ legremekebb zenéit egy helyre. Ehhez adódik a házi chai latte és Reykjavík leghíresebb sajttortája, amit mindenkinek meg kell kóstolnia, ha arra jár. Nem utolsósorban a WC-s szelfi kötelező, hiszen az illemhelyen Han Solóval, R2D2-val és Leia Hercegnővel futhatunk össze.

Fish and More belülről

Babalú Kávézó

Arany Háromszög

A leghíresebb túristalátványosságokat foglalja magába a Golden Circle, amit autóval simán bejárunk egy nap alatt. Kocsival szerintem sokkal egyszerűbb, mint szervezett busszal, hiszen adott a szabadság. Bárhol, bármikor, bármeddig megállhatunk és élvezhetjük a csodákat. Ajánlott helyek: Geysir (a Strokkur 6-8 percenként kitör), Gullfoss, Faxifoss vízesés (nekünk ez volt a kedvenc). A szállásunkra, a Hellisholar Cottages egyik kunyhójába este érkeztünk, ahol csodálatos ajándékot kaptunk; az északi fények több órán keresztül kápráztattak el minket. :) Jöjjön még több kép!

Geysir @Golden Circle

Faxifoss @Golden Circle

Geysir @Golden Circle

Gullfoss @Golden Circle

A következő posztokban a déli vidéket mutatom be, ami kocsival szintén pár óra alatt bejárható Reykjavíkból.. remélem velem tartotok. :)

Én hiszek abban, hogy - mint minden más is - egy félmaratoni edzés személyre szabott kell, hogy legyen. Keresgéltem, nézegettem én is előre megkreált terveket, de valahogy egyik terv sem jött be igazán (sőt el is vették a kedvemet az egésztől), így a saját időbeosztásomat és fittségemet figyelemve véve kreáltam egy durván 3 hónapos felkészülést. Nem véstem kőtáblára, nem készítettem precíz excel táblázatot sem. Mert nem hiszek benne. Mivel a motivációm adott volt, így úgy döntöttem, hogy figyelem a testem rezdüléseit és nem szigorú szabályokat fogok követni. Ahogy már többször is írtam, én szeretek futni. Nem a versenyek miatt csinálom, nem az érmekért, én csak egyszerűen imádom a szabadság és a bármire-képes-vagyok érzését. Nekem ne mondja meg senki, hogy heti ötször ennyit és ennyit fussál ilyen tempóval, mert az megöli az élvezetet, pont azt a "szabadságot", amiért futok.

Szóval a tervem egyszerű volt. 10 km volt a kiindulás, mert többször is lefutottam kényelmesen, minden probléma nélkül. Januárra és februárra minimum heti két futást terveztem és eldöntöttem, hogy azért legyen meg az 50 km havonta, legyen egy alap. A minimum az volt, hogy futok egy rövidebbet (5-6 km, intervallal), illetve egy jólesős hosszútávot a hétvégén, minden alkalommal kicsit emelve a távokat. De volt, hogy nem is emeltem, inkább arra fókuszáltam, hogy a 10 km-eimet gyorsítsam. Először egy óra alatt, majd 58 perc alatt, most pedig durván 55-56 percnél járok. Nem rossz ez, bár az álom az 52 perc. Persze volt, hogy elmentem heti 3x, de sosem azért mert ez volt a terv. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy futnom kell. Lehet, hogy ennyi futás kevésnek tűnik egy félmaraton felkészülésre, de emellett én rendszeresen edzőtermebe járok (heti 2 alkalommal), illetve balettozom és nyújtok is. Ha így nézzük, akkor van 1-2 nap pihenőnapom a héten, tehát több futást egyszerűen nem akartam belepasszírozni az életembe.

Nem erőszakkal, de jókedvvel és energiával minden hónapban összejött 65-70 km összesen. A hosszútávok nem túl megterhelőek, 5:30-40-es kilométerek jönnek össze hosszabb távon is, kényelmesen. A leghosszabb távom eddig egyébként 15 km volt. A mostani hétvégén tervezek egy minimum 18 km-es futást, majd a következő héten 20 km-t, tartva a hétközbeni kisebb távokat. És akkor remélem, hogy úgy érzem, készen állok.

Egy kis Runkeeper..

Csak pár futást mutatok Runkeeperen az átlagos tempóról. Remélem tudom tartani a jövőben is.

Már csak egy hónap van! Reménykedem benne, hogy minden jól sikerül, kudarc nélkül, vidáman fogok célba érni.

Szóval találkozunk a Vivicittán?

A csodálatos 10 napos kalandunk után vasárnap visszatértünk Angliába. Most, hogy kezdek visszarázódni a hétköznapi rutinomba és ez a rengeteg élmény kezd leülepedni, végre tudok pár gondolatot írni erről a gyönyörű helyről.

Március 4-én, pénteken indultunk neki a nagy kalandnak a Heathrow reptérről. Ahogy egyre közeledtünk a 3 és fél órás útunk végére, úgy lettünk egyre izgatottabbak.. én legalábbis. Amikor megpillantottam a szigetet madártávlatból, már kezdtem is kattingatni a telefonomon. Ezt a jó szokásomat egyébként 10 nap alatt is szépen megtartottam, folyamatosan fényképeztem és videóztam a látottakat. :D Két napot Reykjavíkban töltöttünk, majd innen indultunk felfedezni a Golden Circle-t: gejzírek, vízesések, csodák világát. A harmadik éjszakát egy kunyhóban töltöttük a világ végén, ahol hatalmas meglepetést kaptunk, miután lement a nap. Bizony, előbújtak a varázslatos északi fények, mi pedig tátott szájjal meredve az égre majdnem elfelejtettünk képet csinálni. Szerencsére időben észbe kaptam és már bújtam is a "hogyan csináljunk képet az északi fényekről" posztokat, mert egyáltalán nem voltam felkészülve az égi jövevényekre, de végül sikerült pár képet készítenem, nézzétek csak:

A Ring Roadot egyébként az óramutató járásával ellenkező irányban kezdtük felfedezni: először bejártuk a déli partokat (imádtam a napsütést!), majd a hóviharos, jeges északra tartottunk. Minden nap másik szállásunk volt, hihetetlenül izgalmas volt az egész kaland.

Szeretnék minden napról egy kicsit hosszabban írni, hiszen annyi minden történt, hogy egy posztba nem tudnám belepasszírozni ezt a 10 napot, de előre is mutatok pár képet, amelyek nagy részét INSTAGRAMon is láthattok.

Nem is tudom szavakba önteni, hogy mennyire izgatott vagyok a holnapi utazás miatt. Több hónapnyi tervezés után holnap végre felülünk a British Airways Izlandi járatára és nekilátunk életünk egyik legnagyobb kalandjának, felfedezzük Izlandot. :) Ahogy a cím is mutatja, 10 napot fogunk eltölteni ezen a csodás helyen, ami alatt körbeutazzuk az egész szigetet. Mivel minden nap máshol töltjük az éjszakát, hatalmas szervezést igényelt a hotelek lefoglalása, a kocsi bérlése és a látnivalók besűrítése ebbe a majd másfél hétbe. Imádom a cuki kis skandináv fakunyhókat, így szinte nem is volt kérdés, hogy pár éjszakát egy ilyen kis kunyhóban töltünk majd. Sikerült 3 különböző helyen is lefoglalnom 3 kis házikót, a többi napot pedig "átlagos szállásokon" fogjuk tölteni. Ami rögtön feltűnt, az a magas ár. Mivel már 3 éve Angliában élek, így már megszoktam (nem mondom, hogy megbékéltem vele, de megszoktam), hogy egy kávéért 2-3 fontot, egy átlagos éttermi vacsoráért 30-40 fontot elkérnek vagy egy havi átlagos albérlet 700-1000 font körül van (nyilván Londonban ennél még magasabb az ár), de arra nem voltam felkészülve, hogy Izlandon még ennél is drágább az élet. Egy átlagos szállás egy éjszakára 50-60 fonttól kezdődik. Emellett szemfülesnek kellett lenni, mert sok szálláson "shared bathroom" van alapjáraton (amit komolyan nem értek) és extra 10-20 fontba kerül éjszakánként, hogy az ember lánya privátban végezze el a tisztálkodási rituálékat. Ezért is jó kunyhót bérelni, hiszen egy komplett mini lakást kapunk ugyanazért az árért. :)

Tehát 10 napot és 9 éjszakát fogunk Izlandon tölteni és ezalatt az idő alatt szeretnénk körbekocsikázni a szigetet. A terv, hogy napi 2-3 órát vezetünk, ami persze ennél sokkal hosszabb lesz, hiszen út közben megállunk majd túrázni, fotózni vagy csak szimplán rácsodálkozni a gyönyörű természetre és örömtáncot járni a vízeséseknél.. :) Az itteni képen megtekinthetitek a tervünket. 2 éjszakát fogunk a fővárosban, Rejkjavikban tölteni, majd természetesen végigjárjuk a Golden Circle csodálatos helyeit. Ezután kezdődik a nagy kaland, hiszen minden nap másik helyen fogunk kikötni: Helisholar-Vík-Egilsstadir--Myvatn-Akureyri-Hvammstangi-Fossatún és végül Keflavik a cél. A google szerint összesen 20 órát fogunk vezetni az egész szigeten, ami így elsőre soknak tűnik, de napi 2-3 órát egyáltalán nem tartom problémásnak.

Élelemről nagyjából mi magunk gondoskodunk, a legtöbb szálláson lesz reggelink, illetve van konyha is, tehát esténként főzünk magunkra. Azért szeretnénk pár izlandi specialitást is kipróbálni, erre leginkább Rejkjavikban lesz lehetőségünk. A sziget többi részén nem vitték túlzásba az éttermek számát, mivel az izlandi populáció 90%-a a fővárosban tartózkodik. Megeshet, hogy a Ring Roadon csak pár kocsival fogunk találkozni utazásunk során.

Amit mindenképpen be kell pakolni Izland előtt: vízálló kabát, vízálló nadrág, vízálló túrabakancs, sportcipő, meleg túrazokni, aláöltözet (nem tudom másként lefordítani a "thermal layers"-t), síkesztyű, vízálló, meleg sapka, GoPro kamera, fényképezőgép, gyógyszerek (patika alig van a Ring Roadon), termosz, száraz ételek, konzervek vészhelyzet esetére. :)

Nem is árulok el többet, íme az utazási tervem borítója. Kövessétek a mindennapjainkat Instagramon, illetve itt a blogon is megosztok nagyon nagyon sok képet, videót, érdekességet. :)

 INSTAGRAM:

Egy átlagos napnak indultunk neki, mit sem sejtve a különleges találkozás élményéről. Ahogy pakoltam egymás után a teendőket és vészesen figyeltem az óramutatót, nehogy egy másodperccel is tovább maradjak ezen a fakó, színhiányos helyen, egyszercsak történt valami. Kinyílt az ajtó. És akkor beléptünk egymást életébe. Szótlanul, akaratlanul. Felismertem a tekinteted és pár másodpercig úgy is maradtam. Nem is ismertelek, de tudtam, hogy nem vagy idegen. Emberek jönnek-mennek, de ez mégis más volt. Nekik nem egyezik a tekintetük. Nem azonos a lelkük. Visszafordultam és próbáltam fókuszálni a feladataimra, mintha nem is történt volna semmi. De közben hallottam a lépteidet. Még mindig ott voltál, kíváncsian nézelődtél az új helyen. Visszapillantottunk egymásra. Egy életet sűrítettünk abba a másodpercbe. Megnyugodtam, mert megtaláltalak. Szóval Te vagy az. Szóval Mi vagyunk azok.

Azóta csukott szemmel is látjuk egymást.

Így történt, hogy megtaláltam a legjobb barátom.

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik ez az év és hihetetlen, hogy nemsokára márciusra fordítjuk a naptárunkat. Minden egyes nappal közelebb kerülünk a tavaszhoz, azért ez elég bíztató, nem? :) Nemsokára gyűjtögethetjük tehát a napsugaras, tavaszillatú emlékeket, hogy a kiszárított virágainkkal együtt belepakoljuk a boldogság-dobozkánkba. Egy kicsit most visszatekintek egy komorabb időszakra, a februárra. Nézzük, mi fért bele. :) A szokásos Instagramos-kommentes-mindenes poszt következik. :)

Rögtön egy tavaszi fotóval. Angliában nem volt igazi tél idén sem, valahogy ez mindig egy átmeneti-káosz időszak az időjárást tekintve. Szegény fák azt sem tudták, hogy virágba boruljanak-e már vagy még másnap lefagynak a rügyeik. Végül győzött a tavasz (és a globális felmelegedés), a természet nagy erővel virágzik. :) Hidegnek azért még mindig hideg van, de ki tudja ezt már követni..

Ha már jó idő.. a sárga nárciszok is belelendültek a tavaszkodásba. Ez az első munkahelyi kiscsapat, a szürke hétköznapok vidámsárga megmentői. Hát nem édesek? A második képen pedig egy észak-angliai kávé-élményt örökítettem meg, ahol egy egész hétvégés esküvőn vettünk részt. Nagyon jól éreztem magam annak ellenére, hogy teljesen más hangulata volt a megszokott magyar lakodalmakhoz képest.

A február nagy részben egyébként a balettről szólt. Hatalmas energiát fektettük az idei Rómeó és Júlia előadás-sorozatunkba, ami nagyon jól sikerült. De erről egy egész posztot szeretnék majd írni. :) Addig is pár előzetes kép. Imádtam a showban szerepelni, csodás csapattal dolgoztam együtt. Örök emlék marad, az biztos.

Futás nélkül persze ez a hónap sem telt el. Nagy erőkkel készülök az áprilisi félmaratonra, a budapesti Vivicittára. Bizony, hazautazom erre a jeles alkalomra. :) Eddig heti 2 futás fért bele az időmbe. Hétköznap a futóklubbal rövidebb távú intervall-edzéseket tartunk (5-6 km), hétvégén pedig hosszabb távokat teljesítek. Minden hétvégén kicsit növelem a távot, tegnap pl. 14 km-t teljesítettem. A következő adag tehát 16 km körül lesz. Próbálom tartani a súlyzós edzéseimet is, mert a futással sajnos sok izmot veszítek. Most, hogy sűrű balett-időszak véget ért, többet fogok járni edzőterembe, hogy kompenzáljam kicsit a hosszútávú futkározást.

Aktív, eseménydús hónapot tudhatok magam mögött és nagyon nagyon várom már a márciust, ugyanis 4-én hatalmas kalandra indulok, 10 napot Izland körbeutazásával fogok tölteni. :) Beszámolók, kisfilmek, képek pedig hatalmas mennyiségben lesznek a blogon dokumentálva. :)

Végül jöjjön egy kis inspiráció a következő napokra is, kedvenc idézetek Pinterestől:

Bár tavaly volt nagy sikere a sportcipő-szoknya kombinációnak (lehet, hogy volt az már régebben is!..), az én tudatomig konkrétan csak most jutott el, hogy mennyire jól néz ki. Bár van pár alapszabálya ennek a trendnek is, de szerintem nagyon könnyen beépíthető a hétköznapokba ez a kényelmes viselet. A lényeg szerintem a minimalizmus és a színek egymáshoz passzolása. Mutatok pár képet, amelyek engem is inspiráltak, hogy ezt a kombinációt viseljem hétköznapokon. :)

Ti mit gondoltok erről a kombinációról?

A bakancslistám írása közben (a bejegyzést ITT találhatjátok) gyakran elkaladozom és néha teljesíthetetlennek tűnő álmokat kergetek, ezért most egy jóval földhözragadtabb listát mutatok be, az öt kívánságlistás termékeimet. Nagyon egyszerűen működöm, ugyanis könyvek és cipők kerültek fel erre a listára, amit csakis a hideg időre tudok fogni. Már jópár éve van egy csokibarna UGGom, amit IMÁDOK, mert puha, meleg, kényelmes. Már kicsit leharcolt, ezért a vezetős mamuszomként használom..milyen nagymamás vagyok. :D Szeretnék egy mini klasszikot is beszerezni ebben az évben, mini szoknyával szerintem jól mutat és mert kell. :) A másik cipőálmom a sárga Timberland, amit tavaly majdnem megvettem, de végül egy nőiesebb párra esett a választásom, amit egyébként azóta is imádok. De a sárga az csak a sárga, Izlandon és az esős Angliában is jó hasznát venném.

És akkor most térjünk át könyvekre. Szoktam angol könyveket is olvasni, de az anyanyelvemet nyilván jobban átérzem, ezért három magyar könyv került fel a listára. D. Tóth Kriszta Húszezer Éjszakáját már régebben kinéztem, érdekesnek találom az alaptörténetet. Grecskó Kisztián műveivel nem találkoztam még, ezért kicsit utánajártam és beleolvastam a könyv részleteibe. Megragadt a stílus, kíváncsivá tett. Müller Péter új könyve pedig természetesen nem maradhatott le a listáról, hiszen nagyon szeretem az alkotásait. Minden ember művész. Alkotása: önmaga és az egész élete.  

 Nektek mi kerülne a kívánságlistára?

A világ egy káosz. Mindenki rohan, látástól-vakulásig dolgozik, vásárol, halmoz. Szinte mindenhonnan zúdul ránk az információ, hogy milyen tágyaktól fogjuk jobban érezni magunkat. Minél többet akarunk birtokolni, mert elhisszük, hogy így boldogok leszünk. Aztán nem leszünk.

"Olyan dolgokat veszünk, amire nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk." Mekkora igazság.

A kevesebb több. Ezt a minimalista életfelfogást követem. Ez a gondolat határozza meg azt, hogyan és mivel töltöm az időmet, az energiámat és a pénzemet. Ez az a felfogás, ami alapjaiban forgatja fel ezt a káoszt, amiben élünk. Mondhatjuk helyreteszi. Ez az az életmód, ami felszabadít, ami tompítja a frusztráltságot, a törtetést és az ezzel járó stresszt, ami sokak mindennapjait jellemzi. Nem vásárlásellenesség, hanem tudatosság, leszámolás olyan szokásokkal, amelyek nem visznek előre.

Mert nem kell 3 pár fekete farmer, ha már van egy, amit szívesen hordunk. Nem kell megvenni a tizedik meggypiros rúzst, ha az első kilencből is alig fogyott. Nem kell tévénézéssel vagy értelmetlen facebookozással, internetezéssel töltenünk a szabadidőnket, hiszen ezzel nem fejlődünk. Nem kell túlzsúfolni a lakást hatalmas bútorokkal, nem kell évente váltani a telefonunkat a legújabb modellre. Nem kell karácsonyra 20 féle ajándékot venni, mert egyetlen figyelmességgel többet érünk. Nem kell olyan emberekkel találkoznunk és időt pazarolnunk, akik nem érdemlik meg a figyelmünket, akik visszahúznak, akik nem támogatnak. Nem kell fölöslegesen felhalmoznunk régi tárgyakat és rossz emlékeket sem.

Próbálom ezt az elvet követni és nem pazarolni az életemet. Igyekszem megtervezni, abban rendet tartani és rendszeresen nagytakarítani. Nemcsak az otthonomat, a táskámat, a szekrényemet és az e-mailjeimet, de a lelkemet is. Úgy gondoltam, hogy elindítok egy minimalista posztsorozatot, amiben első körben megosztok pár alapvető káosz-mentesítő tippet, majd egy kicsit személyesebb posztokat mutatva megmutatom a napirendem, kitérve a munkahelyi szervezésre és a szabadidőmre is.

Miről szeretnétek először olvasni?

Kapcsolódó posztok:

Káosz-terv

Időnyerő

Butaság azt gondolni, hogy a balettot csakis gyerekkorban lehet elkezdeni. Kortól, nemtől és testi adottságoktól függetlenül bárki elkezdheti idősebb korban is a klasszikus balett tanulását, már miért is ne? Én is így tettem! Kiskoromban nem volt lehetőségem elkezdeni, de mindig is vonzott a balett, a balerinák magabiztossága és kecsessége. Bár az egyetem alatt elkezdtem felnőtt balett órákra járni, a képzés sajnos nem kezdőknek volt kitalálva és úgy éreztem, hogy nem fejlődtem sokat, bár a hajlékonyságomon, illetve a tartásomon egyértelműen javított. Majd két éve itt Cambridgeben csatlakoztam egy társulathoz, ahol végre mindent az alapoktól kezdtünk. :) Az első alkalom után elkezdett átalakulni a testem, a testérzetem és a lelkiállapotom is. Ugyanis nemcsak egyenesebb lett a hátam, nemcsak hajlékonyabb lettem, illetve erősebb a hetek, hónapok alatt... hanem úgymond kialakult egy harmónia a testemmel. Érzem a mozdulataimat. Nemcsak érzem, de irányítom is. Úgy ahogy én akarom, egyre kecsesebben, egyre magabiztosabban. :)

A társulat minden évben egy nagyobb előadással rukkol elő. Tavaly Coppelia történetét keltettük életre (a Ballet Moments poszt itt található). Egy hónap múlva ismét egy két napos előadás-sorozatra készülünk, ahol Shakespeare klasszikus drámájának balettverzióját mutatjuk be, a Rómeó és Júliát (Prokofjev kompozíciójában). A háttértáncosok próbái ma kezdődtek el és elképesztő tempóban haladunk. Minden vasárnap 3 órában próbáljuk összerakni a koreográfiát és az előadások közeledtével a szombatjaim is balettal fognak telni. Alig várom, hogy én is ennek a hatalmas produkciónak a része legyek. :)

Most úgy döntöttem, hogy összegyűjtök pár inspiráló képet és videót, hátha másokat is balett-lázba hozok és kortól, nemtől, testalkattól függően Ti is belekóstoltok majd ebbe a csodálatos világba.

A korábbi posztot a képre kattinva elérhetitek:

Íme a videók:

Polina Semionova talán a világ leggyönyörűbb prímabalerinája, elképesztően kecsesen mozog, imádom ezt a vidót nézni:

Talán még ti is emlékeztem Misty Copelandra, akit az egyik leghíresebb balettintézetből azért utasították el, mert "túl izmos és öreg". Nézzétek csak meg a videót a fekete hattyúról, aki egyébként tökéletesen néz ki és mozog, egyszerűen zsenális ez a Nő.

Svetlana Zakharovka videóját azért tettem be, mert imádom a La Bayadaré zenéjét és a próbák hangulatát.

Ha sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a balett irán, írjatok és kérdezettek, szívesen válaszolok minden kérdésre. Illetve nézzétek meg a Nyújtás alapok posztomat és már kezdődhet is az első és legfontosabb lépés a balerinák világába, a nyújtás és a hajlékonyság.

Tudom, hogy már nagyon mainstream, de mindig is szerettem volna egy bakancslistát írni. Hogy mi is az bakancslista? Azon dolgok sora, amelyeket az ember meg akar tenni az életben, mielőtt feldobná a bakancsot.

Tehát pár napja leültem, hogy összeírjam a terveimet, azokat a dolgokat, amiket mégiscsak szeretnék még ebben az életben megvalósítani. Nem kell hatalmas dolgokra gondolni ilyenkor, elég apróságokat hozzáadni a listához. Olyan dolgokat, amik számunkra különlegesek. Lehet mások ezt badarságnak tartják, de hát ugyebár ez a mi életünk, a mi álmaink. Bevallom, először nehezen ment. Mert abban az életszakaszban vagyok, hogy konkrétan semmi sem akadályoz meg ezeknek az álmoknak a megvalósításában. Fiatal vagyok, egészéges, dolgozom és még nincsenek gyerekeim. Ezért próbálok minél többet élni. Sportolni, utazni, fejlődni, nyelveket tanulni, megismerni a világot. Úgy gondoltam, hogy nagyon sok dolgot sikerült összehoznom az eddigi éveim alatt az "gyerekkori kívánságlistámról". A diploma, a zenélés, a sportolás, az apró csillag tetoválásom, a blog, az utazásaim és a jelenlegi életem..mind ide tartoznak. Na de az embernek mindig vannak tervei ugye, hiszen álmok nélkül nincs élet. Kell valami, ami miatt minden nap felkelünk. A szenvedély az élet iránt.

Szóval visszatérve a listára. Böngésztem a neten a témakörben és mit találtam? Egy közösségi oldalt, ahol az emberek megírhatják, megoszthatják a saját Bakancslistájukat! Egyszerű és nagyszerű találmány. Gyorsan regisztráltam is hozzáadtam pár dolgot. Tényleg csak pár dolgot. Úgy gondoltam, hogy mindig bővítem majd a listát, egyszerre nem akartam mindent rázúdítani a szerverre és saját magamra sem. Az oldalra nagyon egyszerű regisztálni és már mehet is a kreatívkodás. Ha gondoljátok, jelöljetek be ITT és egymást követve inspirálódhatunk.

És hogy miből áll az én kezdetleges listám?

1. Szeretnék egy hóangyalt készíteni a 27. születésnapomon Izlandon.

2. Ki szeretném próbálni a skótok hurkához hasonló eledelét, a Haggist.

3. Szeretnék egy új tetoválást -konrétan a göncölszekért- az alkaromra.

4. Szeretnék egyszer építeni egy iglut.

5. Szeretném megtanulni az összes Chopin Nocturnet zongorán.

6. Szeretném lefutni a Budapest Félmaratont áprilisban!

Nektek mi lenne a listátokon?

Ahogyan már említettem is, az óév utolsó napjait Észak-Angliában töltöttem, ahol nagyon sokat túráztam a hatalmas esőzések és árvíz ellenére is. Íme pár kép a csodálatos Windermere környékéről.

Azt hiszem, hogy az 5-8-10 kedvences, illetve a weekly favourites posztok nagyon népszerűek a bloggerek körében, amit (végre!) én is szeretnék bevezetni. :) Engem speciel Enn gyönyörű blogja inpirált (Enntrance), aki mindig csodaszép dolgokat mutat be ezeken a posztokon keresztül.  A téli fényviszonyok miatt kicsit nehéz megoldani a fotózást, de azért próbálom valamilyen rendszerességgel megosztani az aktuális kedvenc momentumokat, illatokat, zenéket, képeket és bármilyen apróságot, ami valamilyen formában boldoggá tett. Íme az első adag, főleg szépségápolás.. tessék-lássék!

L'Oréal Elvive Extraordinary Oil Creme: ez a tubus hatalmas segítség a téli hajápolásban. Száraz vagy nedves hajra kell egy pöttömnyi mennyiséget a hajba masszírozni és kész is csoda. Nem nehezíti a hajat és csuda finom az illata.

Rimmel Wake Me Up Concealer: Nemrég kezdtem el ezt a korrektort használni, de komolyan függővé váltam. Csodára képes, ha ecsettel megfelelően eldolgozzunk.  Biztosan életem végéig ezt fogom újravenni, mert tökéletesen bevált.

Christina Aguilera Royal Desire parfüm: Már nem is tudom hány éve a kedvenc illatom és hányszor vettem újra, ez a mindennapi parfümöm. Igaz, sok más illatot is megszerettem mostanság, de ez mindig alapdarab marad a készletemben.

Avon Skin So Soft hidratáló testpermet: Erről a Kedveskéről már írtam. Hatalmas ötlet, mert nagyon egyszerű használni, nem ragad, nem kell várni, hogy beszívódjon.. nevezhetjük az elfoglalt lányok hidratálójának is, mert tényleg semmit nem kell vele bíbelődni. Az illata pedig nagyon finom és egész nap kitart. :) Újrevevős alapdarab.

Pocket Coffee: Folyékony kávé csokiba rejtve? Kell ezt még tovább magyaráznom? Sajnos Angliában nem lehet kapni, így spórolnom kell az otthonról küldött túlélőcsomaggal (Köszi Anya! :*).

2015 azért kitett magáért. Ahogy végigpörgetem az elmúlt egy év képeit Instagramon, el sem hiszem, hogy ennyi minden történt velem. 2015 az utazások éve volt: januárban Párizsba látogattam a Moulin Rouge előadására, áprilisban Skóciában töltöttem a húsvétot, májusban Ausztriában tesómnál pihentem, nyáron Budapesten és Franciaországban jártam, az év végén pedig a Lake District hegyvidékein túráztam. 2015 a munka éve volt, rengeteg lehetőséget kapva, nagyon sokat fejlődtem, úgy érzem, hogy sikerült kihoznom a munkából a legtöbbet és alig várom az új kihivásokat. 2015 a sport éve volt.. futóbolonddá váltam, balettoztam, belekóstoltam a cirkuszi akrobatikába és rendszeresen erősítettem a konditeremben. Az egyetlen hiányzó mozaikat próbálom kitölteni ebben az évben: hiányzik a zene, az hogy leüljek a zongora mellé és kikapcsoljam a külvilágot. Ebben az évben szeretnék egy zongorát venni. Hatalmas álom válna valóra. A tavalyi összegzőt, a MEGÉRTE posztomat itt találhatjátok és egy onnan való részlettel zárom 2015-öt, BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!

"Voltak pillanatok, amikor nehéz volt a lelkem, amikor nem éreztem jól magam a bőrömben, a világban. Idegennek éreztem magam és sokszor magányosnak, aprónak egy hatalmas tömeg közepén. De rájöttem, hogy minden csak rajtam múlik. A világ olyan, amilyennek én látni szeretném. Én építem, alakítom, hozzáadom azokat a dolgokat, amiket szeretek és elengedem azokat, amelyekre nincs szükségem, még akkor is, ha ez  fáj.

Azt hiszem, hogy teljes vagyok minden apróságommal együtt. Van jelentése és értelme a létemnek. És tudod miért? Mert én így akarom, gondolom és tényleg ez az egyetlen dolog, ami számít. :)"