Az én nyaram nem fog túl izgalmasan telni, ugyanis a lakásvásárlás miatt nem terveztünk semmiféle nyaralást, hosszabb utazást, igazából semmit sem. De a napokban kezdtem el érezni, hogy szerveznem kellene valami pihenést magamnak, mert kicsit fáradt vagyok, befakultam a szürke mindennapokba. De szomorkodás és önsajnálat helyett inkább összeírok egy nyári bakancslistát magamnak. :) Legyen ilyen nyár:

1. Szeretném a havi futóadagomat ismét 100 km körülire emelni és rendesen edzeni a szeptemberi félmaratonra, hogy tényleg jól sikerüljön. Az álom még mindig a 2 óra lenne 21 km-re. :) Visszatértem a konditerembe is, ahol heti kétszer fordulok meg és erősítő edzéseket végzek. A keresztedzéseknek köszönhetően érzem, hogy sokkal erősebb és kitartóbb lettem.

2. Szeretnék szervezni egy csudaklassz hétvégét a Másik Felem szülinapjára, valószínűleg Londonban vagy Oxfordban. Még nincs meg a terv, de nézelődöm.. :)

3. Tényleg le kell foglalnom repjegyeket, szervezni egy hazautat, illetve tesóm látogatását szeptemberben. Nem tudom, hogy mi történt velem, egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mikor-hová menjek.

4. Spontán elmenni egyet kirándulni Brightonba vagy egy tengerparti városba. Lehetőleg egy napsütéses hétvégi napot választva. :) Fagyit enni és sokat sétálni a parton.  

5. Bővíteni a angliai magyar bloggerek csoportját. Barátokat szerezni, egymást segíteni, tapasztalatokat cserélni vagy csak viccelődni a furcsa angol szokásokon. :) A csoportot ITT találjátok. Gyertek, találkozzunk, írjunk, csevegjünk. :)

6. Többer biciklizni, kirándulni és sétálni.

6. Videózni, fényképezni, élményeket megosztani itt a blogon, Veletek is. :)

Remélem Nektek azért sok-sok utazással, fesztiválokkal, pihenéssel fog telni a nyár. Egyetek dinnyét, sárgabarackot és igyatok limonádét helyettem is! :)

ZENE

Mert bizony jól eltűntél a Napsugárral együtt Angliából. Tudod, én hiányollak. Gyere vissza a tartós napsütéssel, a langyos estékkel, pulcsi helyett kisruhákkal, meggyel és fagyival! Vidd el az esőt, a random havazást (bizony itt az is van júniusban), a frontérzékenységet, a frusztrációt meg a világ összes problémáját egy kis időre. Nagy szükség lenne Rád!

Június egy furcsa hónap volt. Nem találtam a helyem, legtöbbször némán figyeltem a világot, a viharokat, az esőt, a jóság hiányát, a káoszt. Június csöndben telt, egy zavaró, frusztráló csöndben. Valahogy minden kicsit borús volt az elmúlt hetekben, pedig ahogy visszapörgetem ezt a hónapot, nincs konkrét okom arra, hogy ne lássam kereknek a világot. Talán túl érzékeny vagyok. Zavar ez a negatív zaj, ami egyre jobban erősödik itt a háttérben, hiányzik a csend, a béke csendje. Látom a gonoszságot, az irigységet, a frusztráltságot az emberek szemében és nem tetszik. Nem is tudom, hogy mi történt. Lehet, hogy mindig is így volt ez, csak időközben levetettem a rózsaszín szemüvegemet. Furcsa érzés így látni a világot. Kicsit megfáradtam, kicsit kifakult a lelkem, azt hiszem, hogy tényleg jó lenne egy igazi nyár. 

Na de, nem akarok itt panaszkodni, mert amúgy jól vagyok és próbálom az élet pozitív oldalát látni. Volt ebben a hónapban nagyon sok jó dolog és napsütés is, így ezért erre szeretnék most fókuszálni.

Apró Örömök Júniusban:

1. Sokat sétáltam, sétáltunk, mert voltak napsütéses pillanatok. Szeretek sétálni, ilyenkor a világ egyensúlyban van. Meg én is a világgal.

2. Bár kevesebbet futottam ebben a hónapban, de így is összejött 70 km júniusban. Részt vettem két eseményen is, a londoni Color Runon és a Girton 5 km-es terepfutáson. A Color Run kicsit csalódás volt számomra, hiszen nagyon sokan nem is futottak, csak sétáltak, így végig kerülgettem a tömeget. Sajnos nem volt futótársam, ami miatt kicsit szomorkodtam, hiszen ez tipikusan az az esemény, amit nem egyedül művel az ember. De azért nem volt rossz élmény, a visszafelé úton teljes harci díszben utaztam a londoni metrón, ami vicces volt :) Nem gondolom, hogy részt veszek valaha is hasonló eseményen, de azért elteszem a színes emlékek dobozába. :)

A Girton 5k már tényleg a futásról szólt, hiszen a tervem az volt, hogy egy jó idővel érjek célba. Közbejött egy kis eső is a verseny előtt, ami miatt a negyedik kilométeren sokat csúszkáltunk és lassítanom kellett, de szerintem így is szép eredménnyel zártam ezt az erdős-mezős futást, amire büszke vagyok. :)

3. Már nagyon nagy ütemben épül az otthonunk, szinte minden nap megnézzük az építkezést, tervezzük a konyha és a fürdő stílusát. Pár hónap és költözünk! Itt láthattok pár inspiráció képet. :)

4. Ebben a hónapban háromszor is voltam moziban. Huhú! Egyszer a lányokkal, amikoris a Me Before You című csodafilmet néztük meg. Nevezzetek túl szentimentálisnak, én végig sírtam a történeten. Imádom Emilia Clarkot, szerintem egy elbűvölő és gyönyörű nő, a film pedig nagyon megható. Nézzétek meg, ha tehetitek. :) A Másik Felemmel megnéztük a The Nice Guyst, ami szintén nagyon tetszett, rengeteget nevettünk aznap. Russel Crowe macis teste kicsit meglepett, mert én még mindig a sudár gladiátorként emlékeztem rá, dehát az idő őt sem kíméli.. :D A héten pedig egy gyerekfilmre mentünk el, ami annyira nem kötött le, hogy végig azzal küzdöttem, hogy le ne csukódjon a szemem. Egyébként aranyos történet volt, a címe The Secret life of Pets.

Elékeztünk az év feléhez, ami kicsit megrémít, hiszen nagyon gyorsan telik az élet. Nem rosszul, csak gyorsan, néha jó lenne megállítani az értékes, boldog pillanatokat. Remélem, hogy Július több napsütést hoz majd magával, én bizakodó vagyok. :)  

Hányszor, de hányszor akartam írni Neked. Írni a napsütésről, a nyár illatáról, egy színes post-itről, a pink cipőről,  egy piros almáról, egy boldog pillanatról, Mindenről és Semmiről. És hányszor, de hányszor töröltem ki az üzeneteimet. Nem is tudom, hogy miért. Talán azt hittem, hogy Neked ezek a szavak nem csengenek majd annyira kedvesen, mint nekem. Nekem Minden, Neked pedig Semmi. 

Sokszor hónapokba telik rájönni, hogy már nem tartozunk valahová. Ráébredni arra, hogy ez már nem a mi helyünk. A tekintetek fakóak, a mosolyokat pedig magunkra öltjük minden egyes reggel a fogmosás után. Felvesszük a munkaruhát és a munkamosolyt. Beszélgetünk, de egyikük sem hallgat igazán. Elhallgatunk és hümmögve kavargatjuk a kávét. Nincs mit mondanunk, pedig régen egy pillantásból is értettük egymást. A régi emlékek kifakultak, mint a szomorú teásfilter a bögre alján.

Vannak sorsdöntő találkozások. Aminek ott és akkor hatalmas jelentőséget tulajdonítottunk. Vagy csak hinni akartunk benne, de úgy igazán. Egy pillanat volt az egész, nem több. Az első találkozás alkalmával a barátommá fogadtalak, pedig nem is ismertelek. Fogtad a kezem, én pedig mosolyogtam, amikor a legjobban fájt. Most pedig? Túl messzire kerültél, pedig végig itt ültél mellettem. Nem hallak, nem halljuk egymást. Nem nézel rám, így nem látom a lelked színeit, nem hallom a fehér billentyűk dallamát. 

Alig maradt valami. Talán így kellett lennie. Vajon visszatérsz egyszer, hogy elmeséljem én mit látok a képeken? Én türelmesen várok.

Egy barátság margójára 1.

Képek forrása: Pinterest

Azért nem bánnám, ha néha-néha meglátogatnál. Vagy felhívnál. Csak hogy tudjam, emlékszel még rám. Hogy eszedbe jutok a körülötted lévő világ láttán. A rózsaszínről, a madarakról, a csillagos égről, a kávéról, amit kiszórtam, a vidámság dallamáról, hogy egyszer találtunk valamit. Eltettem én az összes apróságot, színek szerint csoportosítottam az emlékeket, becsomagoltam a pillanatokat, hátha örökké tartanak majd. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, legalább ez maradjon meg nekünk. Ha átjönnél, akkor felidézhetnénk a régi képeket, a nyár illatát, eldúdolhatnánk az ismerős dallamokat. Közben meg nevetnénk, mert egyikünk sem tud rendesen énekelni. Pirkadatkor aztán elővenném a  régi pokrócokokat, kávét főznék és csendben kortyolnánk az erkélyen, szótlanul egymás mellett.

Másnap délután te már máshol lennél, a világ másik oldalán, én pedig a pokrócodba bugyolálva dobozolnám a hajnal színű emlékeket.

Half The World Away

A mostani VKP-s kihívásra egy régebbi posztomat hoztam vissza, ugyanis egy olyan könyvről kellett írnunk, amit -szerintünk - mindenkinek el kell olvasnia. Az én választásom Oprah Winfrey Amit biztosan tudok könyvére esett. Én az angol verziót olvastam és nagyon megszerettem ezeket a pozitív gondolatokat. :) 

-Mondja, mi az, amit biztosan tud?

Nos, nem ez volt az elsõ kényes helyzet, amibõl ki kellett másznom. Az évek során tömérdek kérdést tettem fel és tettek fel nekem is, és általában nem maradtam adós a válasszal. Akkor azonban meg kell hogy mondjam, ez a fickó alaposan összezavart.

– Öööö… már a filmrõl? – dadogtam, noha pontosan tudtam, hogy valami nagyobbra, mélyebbre, bonyolultabbra kíváncsi. De igyekeztem húzni az idõt, amíg ki nem ötlök valamiféle értelmesnek tûnõ választ…. Tizenhat évvel késõbb, miután rengeteget töprengtem ezen, életem legfõbb kérdésévé vált: Ha a dolgok mélyére nézünk, mi az, amit biztosan tudok?

Ez a kérdés késztette arra Opraht, hogy számot vessen életéről. Kerített tehát egy piros tollat és egy pohár Savignon Blanc mellett összegezte azokat a gondolatokat, amik számítanak az életben. Igen, sokan sokféleképpen írtak már ezekről a gondolatokról, de "Oprah jelenléte" valahogy mégis különlegesebbé teszi ezt az összegzést. Egy igazi nő értelmes gondolatokkal, rengeteg tapasztalattal és bölcsességgel a háta mögött.  Érdemes eredeti, angol nyelven olvasni és egy-egy bekezdéssel haladni, amolyan napi kis útravalóként. Végül összegyűjtöttem Nektek pár idézetet a magyar változatból, motiváló jelleggel.  :)

"Néha annyira lefoglal minket egy hegy megmászásának feladata, hogy elfelejtünk hálát adni, amiért ez a hegy egyáltalán ott van nekünk. Több jót gerjesztünk, és sugárzunk ki magunk felé, ha arra figyelünk, amink van, és nem arra, hogy mit hiányolunk ."

"Amit biztosan tudok, az az, hogy az öröm megkétszerezett energia: amit kibocsátunk magunkból, visszaáramlik ránk. Örömünk alapszintjét az határozza meg, hogyan tekintünk az élet egészére."

"Kitáncolhatsz merészen az élet színpadára, és élhetsz kedved szerint, vagy megülhetsz a fal mentén, megbújva a félelem és kishitűség árnyékában."

"Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni."

Ti olvastátok már a könyvet?

Nincs olyan, hogy véletlen. Nincs olyan, hogy nincs értelme, hogy nincs célja. Nincsenek véletlen találkozások, összetalálkozott tekintetek, lelkek tánca. Nincs olyan, hogy elfutsz, mert egyszer végül megint belebotlasz. Rád talál. Vagy futni hagyod, mert nincs elég bátorságod megtartani. Eldobod, mert nem tudod, hogy mire való, más meg felveszi. Majd egyszer talán megérted, hogy miért. Majd megtanulod kimondani a kimondhatatlant. Nyomot hagysz. Egy mondattal, egy pillantással, az illatoddal.  Fényképeken szerepelsz. Még akkor is, ha ellenkezel, mert nem úgy állt a hajad. Elkaptatok egy pillanatot vagy egy dallamot. Otthagytál egy szívdobbanást. Adtál és kaptál. Formáltál, alakítottál, alakultál.  

Ha nem lenne semmi oka, akkor miért értelme lenne?

A végén majd minden összeáll.

We are all part of a Masterplan

Azt hiszem, hogy 27 év kellett ahhoz, hogy ezt a mondatot minden kétség nélkül így leírjam: szeretem a hajam. Hogyan is jutottam el idáig? Sosem voltam megelégedve ezzel a pár szállal a fejem tetején, ugyanis nagyon vékony szálú, seszínű (sötétszőke) hajat örököltem a családomtól.  12 évesen elkezdett furcsa módon begöndörödni az addig szögegyenes, akkor még rövid hajam (igen, úgy néztem ki, mint egy kisfiú..). Gondolhatjátok mennyire csábosan mutattam egy szőke pamaccsal a fejem tetején. Én még most sem értem, hogy a szüleim miért engedtek azzal a megjelenéssel emberek közé. Amikor elkezdett nőni a bárányhajam, akkor mindenféle trükköt bevetettem, hogy megint normálisan nézzen ki, tehát elkezdtem vasalni, szárítani, tönkretenni. Természetesen a normális hajápolás teljes tudata nélkül.  Valamikor egyetem alatt kezdtem a színekkel variálni, voltam répavörös, szőke, kicsit barnásabb, seszínű. Próbálkoztam növeszteni és egy időszakban rászoktam a szilikonmentes samponokra is, ami hosszú távon nem tett jót a hajamnak, le is szoktam róla. Emellett a félig vega életmódom sem éppen segített, a protein hiánya meglátszott a hajamon és a körmömön is.

Szóval az alap nem túl kecsegtető, de elfogadtam, hogy sosem leszek egy dús, hatalmas hajkoronával bíró lány, nem ezzel fogom elcsábítani a férfisereget. Sebaj, van másom. :D Meg aztán hosszú évek alatt megtaláltam azt a kombinációt, ami teljesen helyretette ezeket az élettelen tincseket.  Ja és több évnyi hajvasalás után a hajam megunta, hogy össze-vissza kunkorodik, ezért most megint egyenes. :) 

Sok-sok merényletet követek el a mai napig a hajam ellen, naponta-kétnaponta mosom, vasalom, göndörítem, kontyolom. Ezek bizony mind-mind nyomot hagynak az én érzékeny hajszálaimon, éppen ezért igyekszem olyan hajápoló termékeket használni, amik segítenek helyreállítani, illetve kompenzálni ezeket a rosszaságokat. A mai bejegyzésben megmutatom, hogy hogyan is jutottam el az előző kijelentésemig, illetve, hogy milyen hajápolási termékeket használok. :)

L'Oréal Paris Elvive Extraordinary Oil Tápláló Sampon és Balzsam

Jó sampont találni nehéz. Végtelen számú termék van a piacon, egyszerűen lehetetlen minden kipróbálni. Sok évig a Garnier hajápolóit emeltem le a drogériák polcairól, aztán rátaláltam a LOreal új Extraordinary Oil termékcsaládjára. Nemcsak a sampon, de a többi tag is velem jött és azóta semmi pénzért nem cserélném le ezeket a termékeket. A sampon jól habzik, nem szárít és nem irritál mindennapi használat során sem, nem hagy zsíros érzetet maga mögött, puha és könnyen kezelhető lesz tőle a hajam és az illata mennyei. :) A balzsamjával együtt használom, tuti kombináció. :)

L'Oréal Paris Elvive Extraordinary Oil Selymes Olaj Krémben

Miután óvatosan kifésültem a hajam, ezt a krémes olajat oszlatom el egyenletesen a szárítás előtt. Fontos, hogy a kevesebb több-elvet kövessük, egy borsónyi mennyiség bőven elég, én egy leheletnyit szoktam felvinni. Ez a krémes olaj valami csodaszer. IMÁDOM. Száraz hajom is működik, de ne essünk túlzásokba a mennyiséget illetően. :)

L'Oréal Studio Line hővédő spray és L'Oreal Paris Elvive Extraordinary Oil Selymes Olaj permet

Miután megszárítottam a hajam, egy kis hővédőt permetezek és nagyjából kivasalom, hogy rendezettebb legyen az összhatás. :) Végső lépésként pedig a Selymes Olaj permetet applikálok a kész frizurára, egy-két fújás elegendő.. Ésss már kész is a lágy, puha, fényes haj! Az illatáról pedig még nem is beszéltem. Nehezen írható körül, leginkább finom púderes, nem nehéz és nekem egész nap megmarad (futás után azért nem.. :) Mindig az a lány akartam lenni, akinek kellemesen illatozik a haja, amikor elsétál  valaki mellett (nem fullasztóan persze) és végre VÉGRE én is ebbe a csoportba tartozom. :) A pakolásokat nem szoktam túlzásba vinni, de van olyan hét, amikor majdnem minden nap hajat kell mosnom (általában az edzések vagy valami program miatt) és ilyenkor persze kell egy kis plusz kompenzáció. Egy kisebb mennyiségű kókuszolajat és E-vitamin olajat masszírozok a hajamba és egy éjszakára hagyom hatni. Reggel pedig megmosom és a szokásos módon ápolom.

L'Oréal Sunkiss Jelly

Mivel nagyjából lenőtt az szőke ombre a hajamból és nyár révén hiányoltam a szőkébb tincseket, ezért kipróbáltam a tavalyi újdonságot a Sunkiss Jellyt is. Igen, tartalmaz hidrogén-peroxidot, tehát szőkítőről van szó, de nagyon kis mennyiségben, tehát valamivel kíméletesebb. Az állaga puha zselés, könnyű felvinni. Én csak egy pár vékony tincsre kenegettem egy keveset szárazon, illetve a hajam aljára és nagyon szép, természetes eredményt értem el pár nap alatt. :) 

A hajápolási termékek mellett persze nagyon fontos a megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozás és az extra vitaminok bevitele is. Nem vagyok egy nagy húsevő, de figyelek a rendszeres fehérjebeitelre, emellett halolajat és E-vitamin szedek, amelyek tényleg segítenek megőrizni a hajam egészségét. Emelett 4-5 havonta próbálok eljutni fodrászhoz is egy kis frissítésre (1-2 cm a végéből).

Szóval eljtutotam oda, hogy tetszik az, amit a tükörben látok. :) 

Nektek mik a praktikáitok megviselt hajra?

Próbáltátok már ezeket a termékeket?

A telefon számomra még mindig kapcsolattartó funkcióval rendelkezik, így alap applikációk találhatóak az aktuális készülékemen, ami egy fehér-ezüst iPhone 5. Régebben egy Samsung Galaxy S4 tulajdonosa voltam, de az Androiddal sokszor meggyűlt a bajom, így be kellett adnom a derekam és végül tavaly én is Apple-fan lettem. Be kell valljam, tényleg tökéletesen működik ez az operációs rendszer, nagyon meg vagyok elégedve vele.

Most bemutatom a kedvenc alkalmazásaimat, amelyeket napi szinten használok.

WhatsApp Ez a családi és baráti kapcsolattartó alkalmazásom, amit talán a legtöbbet használok. Megoszthatok képeket, zenéket, apró gondolatokat és 'mi újságokat' napközben. Egyszerű és nagyszerű. 

Spotify Egy digitális zenei szolgáltatás, ahol dalok millióit hallgathatom.  Egyszerűen imádom, hogy a világ összes zenéjét (majnem összes) itt megtalálhatom, illetve a hangulatomhoz éppen előre összeállított Playlistek közül is válogathatok. Napi szinten megy, nem lehet megunni. :)

Runkeeper A Runkeepert tavaly fedeztem fel magamnak, előtte a Nike futóalkalmazását használtam, de az nem vált be. Nekem az alap alkalmazás van letöltve, nem váltam még prémium taggá, így tényleg csak a futásaimat trackelem vele. Szerintem nagyon egyszerű használni, szuperül összegzi a távokat, a sebességet, az emelkedőket. Beállíthatunk különféle gólokat, illetve csatlakozhatunk egy előre megkreált tréninghez is. Beállíthatjuk, hogy hány naponta figyelmeztessen bennünket egy kis futásra, ami bevallom néha idegesítő, de mindenképpen mozgásra késztet. :)

Instagram Azt hiszem, hogy ezt nem kell bemutatnom senkinek. Szeretem a képek által megörökített emlékeket, illetve az önkifejezés ezen formáját. Mostanság nagyon sok művészien beállított, profi Instagram accountot látok, ami kicsit elveszíti azt a spontenaitást, amit régen ez az alkalmazás adott. Szívesebben nézek nem tökéletes, de életszagú képeket, mintsem a 20 percig tökéletesen beállított saláta vagy makeupok képét (az Ikeás vázákkal a háttérben - miért van az, hogy minden beauty bloggernek van egy ilyen fehér vázája?). Az én Instagramomat itt találjátok, ahol legtöbbször a futócipőmet, Cambridge utcáit vagy random tavaszkodásokat örökítek meg: enikomenczel

Facebook Messenger Kicsit talán bánom, hogy ennyire egyszerűen elérhető vagyok, de azért hasznos tud lenni, ha a rég nem látott barátok rám írnak, illetve pár ismerősöm tényleg csak itt tud elérni.

Pinterest Ez amolyan unaloműző alkalmazásként van jelen az életemben. Mások játszanak, én inspirációs képeket nézegetek, ha nagyon unatkozom. :) Sok szép dolgot lehet találni azért, főleg lakásdekort és esküvői képeket böngészek. ;)

Ahogy Ti is látjátok, nincs túl sok alkalmazásom, öreg néni vagyok én már a sok újításhoz. :)

Nektek mik a kedvenceitek?

Tudom, hogy március óta rengeteg idő telt el, de én még mindig úgy tekintek Izlandra, mint életem egyik legnagyobb kalandjára és egyben az első nagyobb utazásomra. Véglegesítettem két hosszabb videót, privát használatra. Nagyon jó emlék lesz visszanézni ezeket az emlékeket egy -remélhetőleg- nagyobb családdal 10 év múlva. Emellett készítettem még egy publikus videót is, fogadjátok szeretettel!

Izland még egyszer!

Izlanddal kapcsolatos posztok:

Mit láttunk Reykjavíkban?

10 nap alatt Izland körül

We do Iceland video 1.

Én mindig azt gondoltam, hogy két típusú ember létezik. Aki imád futni és aki nem. A futás elég rövid idő alatt válik a szenvedélyeddé vagy soha nem kattansz be. Ha szeretsz futni, tehát hetente-havonta jelentős időt szentelsz eme hobbidnak, akkor néha a másik felednek nehéz ezt tolerálnia, főleg ha nincs hasonló, sportolással kapcsolatos szenvedély az életében.

Az én Másik Felem sosem szeretett futni (a súlyzós edzéseket részesíti előnyben), de szerencsére sosem volt semmi ellenvetése a hóbortommal kapcsolatban.  Sokszor hajnalban indultam neki, így mire visszaértem, lezuhanyoztam és visszakúsztam a meleg ágyba, Ő még aludt. Ha nem mondom neki, hogy futni voltam reggel, észre sem veszi. :D Volt, hogy noszogattam, hogy csatlakozzon egy kis futásra. Volt, hogy jött is. De szívből utálta. Valahogy sosem kattant be Neki a dolog, amit én sosem értettem. Ő meg azt nem értette, hogy mi a jó a futásban. Talán kicsit zavart is ez az egész. Jött velem a versenyekre, eseményekre, szurkolt, képeket csinált, de egyszerűen sosem érezte, hogy Neki is futnia kellene. Velem.

Aztán két hónapja elindult valami. Felöltöztem a harci mezbe, mint ahogy máskor is és bejelentettem, hogy akkor én most futni megyek. Erre Ő:

- Jöhetek én is?- Kikerekedett szemmel mondtam Neki, hogy persze, gyere! 

Tudtam, hogy nehéz menete lesz. Több hónapnyi téli álom után (nem járt kondiban egy fél éve) az első futás fájni fog. Féltem, hogy megint rájön, hogy ez nem neki való, de elindultunk.  Gyorsan neki is lendült az első pár száz méternek, mondtam Neki, hogy nem fogja bírni ezzel a tempóval, lassítson. És lám, hallgatott rám. :) Lassan, de biztosan meglett 3 km aznap. Nem panaszkodott, szerintem csak kicsit utálta az egészet. Nem erőltettem semmit a következő alkalommal, de amikor meglátta, hogy átveszem a futósruhámat, Ő is átöltözött.

- Jövök veled megint, jó?

- Naná!! :)

Itt még mindig nem voltam biztos az egészben. Végig együtt futottunk 4.5 km-t, nehezen bírta a napsütésben, de megcsinálta. Bíztattam végig, nem adta fel. Következő alkalommal megint mentünk egy kört, teljesen jól bírta, nagyon örült a gyors fejlődésnek. Aztán pár nap múlva már Ő akart menni futni.

- Most menjünk kicsit hosszabb távra. Mi lenne, ha 8 km-t futnánk?

Nem hittem a fülemnek! Azt hiszem, hogy sok mindent elárult a hatalmas mosolyom, teljesen elérzékenyültem. :) Természetesen elmentem Vele az első hosszabb távjára. Lassítgattam az elején, hogy tartalékoljon kicsit a végére, meg is lett az első 8 kilométere 6:15-ös átlagkilométerekkel. Nem is rossz! Két nap múlva megint elémállt a futós pólójában.

-Na most akkor próbáljuk meg a 6 alatti kilométerekkel ugyanezt a távot!

Végig diktáltam neki a tempót, nem hagytam, hogy 6 fölé menjünk, így 8 km-t 5:45-ös átlaggal zártuk.

Így adtam fel a zenével való futást és lám, nekem is lett futós partnerem, nem is akármilyen! A hétvégén pedig már 10 km feletti távot akar teljesíteni. Azt hiszem, hogy Ő is Hóbortos lett. :)

Minden ilyen visszatekintős posztot azzal kezdek, hogy már megint egy hónap eltelt?? Na de tényleg! Nagyon közeleg a nyár, mondjuk az itteni időjárás ezt nem nagyon tükrözi, de erre most nem is térnék ki. Sajnos az idei nyárra nem sok tervem van utazást tekintve, úgy néz ki, hogy itt, a borús Angliában töltöm ezt a három hónapot esélyt sem adva a napsütötte bőrnek... idén is fakó maradok. De nézzük csak, mi is történt Májusban. :)

Amiért Boldog voltam Májusban..

• Sikerült megvennünk életünk első lakását és el sem hiszem, hogy kevesebb, mint 5 hónap múlva beköltözhetünk a vadiúj otthonba (Hurrá költözünk!).
• Sok-sok séta, gyönyörű virágok, tavaszillat.
• Lehetőségem volt szarvasokat és őzikéket simogatni és etetni egy norfolki szarvasfarmon, imádtam a kis pillásokat. :)
• Párban futások. Elsősorban a rövidebb távokra koncentráltam ebben a hónapban, hiszen a Másik Felem is velem tartott, próbáltam kicsit beszoktatni az új hobbijába. Bizony, bekattant neki is a futás, aminek nagyon örülök. :)
• Megérkezett az outfitem a Color Run-ra, már most csudaszínes.
• Sikerült a 100 km-es kihivást idő előtt teljesítenem Runkeeperen.
• Rászoktam az esti, relaxációs sétákra, amiket nagyon élvezek. (Lélekséta)
• Új hobbit találtam magamnak, rajzolok. :) Egyre többet és jobban, remélem nemsokára színekkel is.
• Megtaláltam a tökéletes szójatejet, hurrá Alpro original!
• Megkóstoltam a kifordított epret, ami fehér és ananász íze van. Elgondolkodtató, hogy vajon mi vezérelte az alkotóját?
• Megosztottam a második Izland videómat youtubeon: We Do Iceland 2.
• A hónap utolsó napján brownie-t sütöttünk és társasoztunk. Társasozni jó.

 Képözön!..

Persze most még csak képzeletben. :) Egy örömhírrel indítok: szeptember végén új otthonba költözöm! Annyira új otthonba, hogy még fel sem épült. Bizony, sikerült lakást találnunk, amelynek az építését egy hónapja kezdték el az építők. Mi még csak a terveket és a számítógépes szimulációt láttunk, amikor eldöntöttük, hogy ez lesz a mi otthonunk. Három évig albérletben laktunk és aki már élt kint Angliában, azt tudhatja, hogy piszok drága dologról van szó, főleg London környéken és Cambridgben is. A lakás árak valahol 700-800 font körül indulnak és a határ természetesen a csillagos ég. Meguntuk, hogy konkrétan a wc-n húzzuk le a fizetésünk egy elég nagy hányadát, illetve kicsinek is bizonyult a hely, ahol most élünk. Meg aztán szerettünk volna végre egy saját otthont. Ezért elindultunk a lakásvásárlás korántsem egyszerű útján. Több hónapnyi lakásnéző, hitelrejelentkező, bürokratikus pár hónap után megleltük az Otthont, megkaptuk a hitelt is és elindult az építkezés is. Szóval most hátrahagyom a stresszes hónapokat és elkezdtem tervezni a mi kis lakásunkat. :) Hol máshol kezdhetném, mint Pinteresten? A nappaliban a minimál szürke-fehér-barna kombinációjában gondolkodunk, illetve egyszerű geometriai kiegészítőkre. Gyönyörű képeket találtam. Mit gondoltok?

Az élet nem mindig rózsaszín vagy vidám napraforgósárga. Vannak olyan napok, amelyekből hiányoznak a színek, annyira szürkék. Meg még mondjuk esik is. De minden csak azon múlik, honnan és hogyan nézzük az életet. Persze, a túlzott "szeretemavilágot" és "mindenhappiness" hozzáállás sem működik. Szembe kell nézni a problémákkal, mert azok bizony nem fogják megoldani magukat, bármilyen szépen is mosolygunk. De miközben éppen ezeket a  problémákat hárítjuk el (mert azok mindenkinek vannak), nézzünk körbe. Mert bármilyen idegesítőek is sorbanállások, a várakozások vagy stresszes a munkánk, gonoszak a munkatársaink vagy éppen csalódtunk valakiben, az élet azért szép. Apróságokról beszélek, amelyek képesek átírni ezt a rohanó világot, csak észre kell venni őket. 

Napi rutinommá vált egy rövid kis séta. Amikor nem szaladok sehová, csak elindulok kóborolni egyet. Általában zenét hallgatok és figyelem a természetet, az elhaladó embereket, az épületeket. Nem gondolkodom az aktuális problémáimon, nem analizálok beszélgetéseket, kizárom a zajt. Nincs semmi célom, csak sétálok és jól megnézem magamnak a világot. És ez boldoggá tesz. Úgyhogy hoztam képeket ezekről a sétákról meg a hétvégi programokról is. Meg virágokról, mert tavasz van. :) Élvezzétek a színeket! Meg a háttérzenét.

Euróvíziós élménybeszámoló következik. Nem, nem utaztam Stockholmba erre az eseményre, sőt nem is tudtam élőben nézni az adást, de ma végre visszanéztem youtubeon a teljes műsort és IMÁDTAM. Szerintem az eddigi legjobb, legszínvonalasabb versenynek adott otthont a svéd főváros. És hogy kik voltak a kedveceim? Ebben az évben nagyon erős volt a mezőny, de egyértelműen ki tudtam emelni párat.

1. Michał Szpak - Lengyelország

Az abszolút kedvencem a lengyel induló volt ebben az évben. Szerintem Michał Szpak gyönyörű. Furcsa ilyet mondani? Engem megvett kilóra a hosszú göndör hajával, a csillogó szemeivel és a piros kabátjával. A zene pedig szintén fantasztikus, tisztán és gyönyörűen énekel ez a srác. Megnéztem pár vele készült interjút, imádom, ahogy töri az angolt. Érdekes, hogy Michał a közönségszavazás után lépett az előkelő nyolcadik helyre szombaton, a nemzetközi bírák véleményével szemben, akik a döntő utolsó helyét adták volna neki. Délután 3 óta nem vagyok hajlandó más zenét hallgatni, durván beszippantott. Nézzétek meg a videót:

2. Sergey Lazarev - Oroszország

Dinamikus dal, elképesztő show és egy izmos orosz srác tetoválással a karjain (ami mondjuk az elő adásban nem látszott).. mi kell még? Engem nagyon meggyőzött. Igazi győztes dal, nem is értem mi történt a végső pontozásnál. Vagyis értem, de nem értek vele egyet. A videót ITT nézhetitek meg.

3. Freddie - Magyarország

Szerintem a Pioneer az eddigi legjobb magyar dal évek óta az Euróviziós fesztiválon. Freddie erőteljes hangja, a háttérénekesek, az elmaradhatatlan ütős és úgy az egész show nagyon egyben volt, mindenképpen az első háromban kellett volna végeznünk. Videó ITT.

4. Gabriela Gunčíková - Csehország

A dal szerintem tipikusan Euróvízióra íródott, éppen ezért is tetszik. Jövőre már nem fogunk rá emlékezni, de szépnek szép. A zene is meg Gabriela is. Ide kattintva meg is tudjátok nézni.

 Nektek kik voltak a kedveceitek? Egyetértetek a győztes dallal?

Egyáltalán nem számítottam arra a kérdésre, amit pár napja egyik munkatársamtól kaptam. Éppen dolgoztunk, amikor megemlítette, hogy látott tegnap futni a futóklubbal. Új munkatárs révén próbáltam kicsit lelkesítően mesélni a kis csoportunkról, a hobbifutókról, akik munka után együtt kocognak és közben megtárgyalják az élet nagy kérdéseit. Mondtam neki, hogy egyre többen vagyunk és hogy bármikor csatlakozhat, ha kedve tartja, a mi kis csoportunk örömmel fogad új tagokat, kezdőket. Végighallgatta a lelkes szónoklatomat, majd felém fordult és komoly arccal megkérdezte: "Enikő, te tulajdonképpen mi elől futsz? Mi elől menekülsz?"

Döbbent csend.

Zavaromban motyogtam valami olyasmit, hogy "ÖÖÖ..nem futok én olyan sokat meg különben is a második félmaratonra készülök.." erre ő is zavarba jött és azt mondta, hogy "Ó, csak vicceltem."

Jó vicc. Akárhogy is gondolta, én elkezdtem ezen a kérdésen pörögni. Mi elől futok? Futok én egyáltalán valami elől? Mi a bajom? Mi a baj a futással? Mi a baj VELEM?

Próbáltam visszaemlékezni az első kocogásokra, próbáltam megfejteni a pontos okát annak, hogy pár éve miért indultam el arra a pár percre, majd többre, végül cipőt vettem magamnak és azóta meg a második félmaratonomat tervezgetem. Miért? Próbáltam előszedni a múltat, visszaemlékezni olyan dolgokra, amelyek dühöt, csalódottságot, fájdalomat vagy hiányérzetet okoztak. Persze, hogy voltak, kinek nem? Vajon ezek az érzések adták azt a plusz energiát, amit a futásra fordítottam? Valóban elfutottam valami elől, "valami sötét és borzalmas dolog" elől? Egyre jobban fordultam bele ebbe a gondolatmenetbe, aztán feladtam. "Hahó! Te boldog vagy, a futás örömöt és szabadságot ad a számodra. Miért foglalkozol egyáltalán ezzel a kérdéssel?" Mert bárhogy is gondolkodtam, nem találtam meg a "sötét titkomat". Egyszerűen csak bizonyítani akartam.  Akkor költöztem ki Angliába, bizonytalan voltam a jövőt illetően és erre rátett a kultúrális sokk, illetve a honvágy. Higgyétek el, nem könnyű elhagyni az országot, az otthont, a családot, a barátokat és egy teljesen új életet, egzisztenciát kialakítani. Dolgozott a lelkem rendesen. Nem könnyű magamnak bevallani, de így visszatekintve táplákozási zavaraim is voltak. Gyenge voltam, egy gyenge testben. Talán ez adta meg a kezdőlökést? Nem tudom. Nem vagyok benne biztos. De elindultam kocogni. Az első alkalom borzalmas volt, pár percig is alig ment. Próbáltam rendszeresebbé tenni. Sikerült 15 perc, majd fél óra. Hatalmas dolog volt. Aztán 40-45 perc csigatempóban. Közben munkát találtam, költöztünk, kicsit alábhagyott a lelkesedés pár hónapig. Majd visszatértem. Edzőterembe jártam, futottam, erősödtem, rendszeresen és egyre többet ettem. Elkezdtem tisztelni a testem. Elkezdtem hinni magamban, az életben. Nekem ez hatalmas dolog volt. Emlékszem az első 10 km-es futásomra, hihetetlenül büszke voltam magamra, a kis érmemre, amit minden résztvevő kapott. Nekem felért egy arannyal. :)

Onnantól bekattant a dolog. Jött a futóklub, az együttfutás öröme, a versenyek, a különféle rendezvények és áprilisban a félmaraton. Rengeteg dolgot adott ez a  sport az életembe. Önbizalmat, hitet, tiszteletet, a szabadság érzését, kitartást és barátságokat. Amikor futok, nincs bennem fájdalom vagy düh. Szabad vagyok és erős. ÉLEK.

Lehet, hogy a múltbeli frusztrációm elindított valamit. Egy tiszta és kiegyensúlyozott jelent adott. 

És hogy mi elől futok? Örülök, hogy rákerdeztél. Nem, nem futok én már semmi elől. ELŐRE futok, a jövőm felé. :)

Számomra még mindig hatalmas dolog, hogy egy hónapja eljutottam a félmaratoni távig (a posztot ITT találjátok). Azóta talán kicsit lenyugodtam vagy legalábbis az az érzésem, hogy kevesebbet futok. JA NEM. Közben visszanéztem a Runkeeperre és a Vivicitta óta csak 'lecsúszott' 60 km. Szóval mégsem futok kevesebbet, de talán könnyebben, magabiztosabban  megy, mint előtte. Meg közben előre is nézek. Bizony, nem lehet ezzel leállni, úgy döntöttem, hogy szeptemberben ismét nekiveselkedem a távnak.

A 21 km már benne van a lábaimban, a következő lépés, hogy javítsak az időmön, így kicsit tudatosabban készülök a megmérettetésre. A terv heti 3 futás, 1 súlyzós edzés és egy balett. A három futás egyike egy gyors tempójú 4-5 km (5-5:10 körüli tempókkal, nekem ez jelenti a gyorsat jelenleg), a második egy laza futás a munkahelyi futóklubbal (itt általában beszélgetős 6 perces kilométereket diktálunk), a harmadik pedig egy hétvégi hosszútáv (10 km fölött, a tempót 6 alatt tartva, ideálisan 5:30-as kilométerekkel).

Nagyjából tudom tartani ezeket az elvárásokat, nézzétek csak:

Közben meg beneveztem pár eseményre is, mert miért ne.:) Jövő hónapban Skittles Color Run Londonban, amit már régóta ki szerettem volna próbálni, tényleg csak a buli miatt. Aztán lesz egy másik 5 km-es trail verseny, ahol tényleg egy nagyon jó időt szeretnék futni. Meglátjuk, meglátjuk. :) A lelkesedésem tehát nem hagyott alább, sőt szárnyal előre. Ez az év már így is az eddigi legjobb minden tekintetben, a futás az meg csak futás, ahogy Anna mondaná, de mindenképpen rátesz erre. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy London vagy Budapest? Mozogjunk, örüljünk. :)

“Home wasn't a set house, or a single town on a map. It was wherever the people who loved you were, whenever you were together. Not a place, but a moment, and then another, building on each other like bricks to create a solid shelter that you take with you for your entire life, wherever you may go.”  

Nagyon régen csatlakoztam egy poszttal a VKP mozgalomhoz, úgyhogy itt az idő, hogy visszalendüljek egy kicsit. A mostani kihívás témája nagyon tetszik: Ha ezután csak 5 blogot olvashatnék. Sok kedvenc blogom van, amit gyakran látogatok, esetleg olvasgatok vagy hetente ránézek, vissza-visszatérek egy hosszabb szünet után. Nyilván ez a szerzőtől is függ, a posztok gyakoriságától, illetve, hogy épp milyen kedvemben vagyok. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy manapság a legtöbb blogger kezd átváltani a vlogok világába, így a blogot kicsi hanyagolják, sokszor nincs is szinkronban a kettő, ami nekem kicsit furcsa, de legalábbis nehezebben követhető.  Úgyhogy gondolkodtam, mérlegeltem és most nagy örömmel meg is osztom, hogy melyik az az öt blog/vlog, akiket olvasok, hallgatok, követek.

Estee Lalonde

Imádom ezt a nőt. Vicces, stílusos és hihetetlen energiája van. Ő az, akit youtubeon rendszeresen követek. :) A blogját egyébként nem igazán olvasom, valahogy a vlog sokkal jobban tükrözi a személyiségét.

Fanni Gardróbja

A magyar blogos társadalom talán egyetlen tagja, akit rendszeresen követek. Tetszik, hogy nem csak a beauty-kategóriában publikál, hanem személyesebb, lelkizősebb posztokat is megoszt. Imádom, hogy újabban a kis családjáról is ír, hiszen fiatal kora ellenére két ikerlány anyukája. :)

IgazAnya

Dobó Ági posztjait is gyakran olvasom, aki babás-mamás témában írja le gondolatait, illetve Bubu mindennapjait. Igazi modern anyuka. :)

Katies Beauty Blog

Kate Snooks írásait, sőt vlogját is rendszeresen követem. Gyönyörű sminket tud varázsolni, szeretem a London akcentusát és hogy elérhető termékeket mutat be. :)

Lubics Szilvia

És akkor persze futás is legyen. :) Lubics Szilvi egy igazi példakép számomra, rendszeresen olvasgatom az írásait, illetve a videóit is megnézem. Hát ha nem is leszek ultrafutó (bár ki tudja), nagyon sok motivációt tud adni egy-egy futás előtt. :)

Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkp címke alatt találhatjátok meg.

“Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.” Fekete István 

Szerettem volna pár percet szentelni a meg nem valósult angol tavasznak. Egy nagyon negatív poszt kerekedett ki belőle, ami egyáltalán nem volt a célom. Úgyhogy töröltem és most próbálok mindent pozitívan látni. Még akkor is, ha kint éppen 4 fok van, én pedig bent a pokróc melegébe bugyolálva nézem ezt a Szomorkás Valamit, az áprilisi hóesést... nagy sóhajok közepette. Legalább van egy bögre teám. :)

Visszakanyarodva a kedvenc évszakomra. El sem tudjátok hinni, hogy mennyire imádom a tavasz illatát, a melegségét, a színeit, a fényeit. Azt a kellemes bizsergető érzést a langyosabb estéken. Szerencse, hogy volt lehetőségem pár napra hazautazni és magamba szippantani az Élet érzését (igaz, hogy nem volt elég...). Meg futottam egy félmaratont is otthon (aki még nem tudná :D .. még mindig olyan Boldog vagyok, hogy sikerült. :)).

Emlékezzünk a Tavaszra hangokkal, képekkel. Nekem ma ez jutott. :) Először a magyar tavasz..

..majd egy kis tavaszkodás Angliából. Volt pár reggel, ami jól nézett ki a hideg ellenére is. :)

-"Utolsó"? Csak annyit jelent, hogy sohase felejtsd el ezt a pillanatot. Amíg közönyösen éled az életed, gépiesen és megszokásból, elsuhannak melletted a nagy dolgok. Semmivé olvadnak az események. De amikor azt mondják "utolsó", a kép megáll, hirtelen óriásivá növekszik lelkedben a pillanat, és nem felejted el soha. Ha jól élsz, minden pillanatod "utolsó" pillanat lesz. Nagy, piros betűs élmény! Ha valamit "utoljára" látsz, jól megnézed. A lelked lefényképezi és maradandóvá teszi. Az "utolsó" csak egy szó. Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes szappanbuborékban - mert szétpattan. Az "utolsó" azt jelenti, hogy felejthetetlen. MP.

Meg egy magyar kötelező..

Volt egy lány, aki sosem volt jó semmilyen sportban sem. Akit a vékonysága miatt mindenki gyengének tartott. Aki rendszeresen sportolni is csak felnőtt fejjel kezdett el és ekkor ismerhette meg az edzés adta örömöket. Ez a lány két-három éve elindult futkorászni. Ekkortájt kezdett balettozni is. Kezdetben rendes futócipő nélkül futott pár kilométert Guildford utcáin. Aztán amikor már fél óráig is bírta a lassú kocogást, hát vett rendes cipőt magának. Egy élénk pink párt, amit azóta is nagy becsben tart. Tetszett neki ez a futás dolog. Szabadnak és erősnek érezte magát ilyenkor. Jöttek az első 5 kilométerek, majd a hetek, a nyolcak. Az első futós eseménye a 10 km-es Race for Life volt 2014-ben. Ekkor kezdett megfogalmazódni benne a futóvá válás gondolata. Talán még nem merte kimondani hangosan, de a lelkében érezte. Beszippantotta az életérzés, a futás által generált energia. Elkezdett hinni magában és aztán másokban is. Elkezdett hinni az életben. :)

Na most ez a lány kigondolta, hogy jó lenne félmaratont is futni egyszer. Volt már jó pár futó eseményen, Race for Life-on, Spartan Race-en, váltófutásokon. De a félmaraton az félmaraton! Az 21 kilométer küzdés, oda kell az elme, a szív, az már nem mindenkinek megy. Hát legyen! :) De hol? Csakis egyetlen helyre gondolhatott. Egy helyre, amely szívének kedves volt. Budapest. Gyorsan lefoglalta a repjegyeket, beregisztrált és várt. Meg persze futott. Örömből, ahogy jól esett neki.  :) A nagy nap előtti héten azonban elérte őt is a mélypont. Elhitte, hogy ő még mindig az a gyenge lány, aki a múltban volt. Aki nem képes nagy dolgokra. Aki nem való semmire. De kimászott, inkább kifutott a bizonytalanság gödréből. A mozgás csodákra képes. :)

Szombaton hazarepült Magyarországra és amikor megpillantotta a Margitszigetet a repülőből, összeszorult a szíve. Ez most már tényleg valóság, egy óriási kaland részese lesz nemsokára! *háttérzene*

Mosolygombóc itt már talán érezte, hogy másnap beér a célba.

És nem volt egyedül. :) Hatalmas erőt adott neki, hogy a családja is eljött a nagy eseményre. Ez azt jelentette, hogy hittek abban, hogy végig tudja csinálni. És még egy kedves futótársa is akadt, aki nem engedte, hogy bármilyen kétely is a gondolataiba férkőzzön. Végig egyenletes és biztonságos tempót diktálva, boldogan, napsugárban fürödve meglett a 21 km 2.10 alatt. A 15. km után már semmi nem állhatott az útjába, ott eldőlt, hogy meglesz ez. Sikerült az első hosszabb távot legyőznie, félmaratonista lett!! A történet pedig innen folytatódik. Mert nagyon úgy néz ki, hogy nem tud megállni..

Köszönöm a sok-sok támogatást vasárnap, hihetetlen élmény volt Magyaroszágon teljesíteni az első nagyobb megmérettetésemet. Köszönöm Máténak, hogy hozzájárult ehhez a csodához, mert nélküle ez nem ment volna így, ilyen vidáman. :) Ő egyébként lefutotta mindhárom távot aznap. MINDHÁROM TÁVOT, azaz összesen 38 km-t. :)

Itt pedig az érem, ugye milyen szép?

Hú, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez a nap is. Ma még pakolok, magyar zenét hallgatok és alig bírok magammal. Két nap múlva futom életem első félmaratonját, méghozzá Budapesten! Úgy gondoltam, hogy az első ilyen megmérettetést Magyarországon kell teljesítenem, magyar lányka módra. :) Hogy készen állok-e? Múlt vasárnap még nem éreztem. Elmentem egy 10 kilométeres trail versenyre és 2 km után egyedül maradtam a gondolataimmal, a kételyeimmel. Berögzült az agyamba, hogy én ezt nem tudom megcsinálni és végig szenvedtem a távot, 4 perccel lassabb voltam a valós önmagamnál.

Az ominózus futás..azért próbáltam mosolyogni. :) Végülis nem álltam meg egyszer sem.

Nem hagyott nyugodni ez a kudarc. Elmentem hát egy gyors örömfutásra kedden. Nem fog ki rajtam a saját elmém! :) Sikerült nagyon szuper időt futnom, 4.5 km-en. :)

Ez meg egy őrült örömfutás. :) Mondtam én, hogy megy ez nekem.

A leghosszabb távom a felkészülés alatt egyébként 18 km volt, ahová fokozatosan jutottam el. Először 8, majd 10, 12, 14 és 17 km-es távokat futottam 5.40-6.10-es kilométerekkel. Erre a tempóra számítok a Vivicittán is, talán kicsivel döcögősebbre a végén. A szívem majd viszi a lábaimat. :) Vagy a Máté becipel.. :D

Hát akkor pakolás, reggel indulás a reptérre, majd repülés Budapestre. VIVICITTÁ!!